Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-01 / 230. szám

Megyei küldőn

Az

esztergályos

szb-titkár

Ismerősként üdvözöl: „Igen, találkoztunk már, amikor a Gagarin brigádról írt. Most mégis zavarban vagyok, váratlanul ért a dolog. Más az, ha többen vagyunk és úgy beszélgetünk, akkor talán a zavart is könnyebben leküzdjük.”

Aztán így, kettesben is sikerül, és Monostori Lajos, az Orosházi Üveggyár forgácsolóüzemének esztergályosa, a for- magyártó üzem szakszervezeti bizottságának titkára tizenegy- héhány évvel ezelőttről kezdi.

„Harmadéves ipari tanulóként kerültem ide. Én tizenhét éves voltam, a gyár pedig akkor született. Abban az értelemben egyidőseknek tekinthettük egymást, hogy egyszerre kezdtük: a gyár a termelést, én a munkát. Nem volt könnyű, akkor láttam először üveggyártó automatákat, s nekem kellett hozzá formákat esztergálom. Szinte újra kellett tanulni a szakmát, mert más volt csavarokat esztergálni és más mill i mikron pontosságra dolgozni. Mégis sikerült.” Évszámok, események az itt- töltött több mint tíz esztendőből: 1967-ben tagja lett az azóta kongresszusi oklevelet is nyert Gagarin brigádnak, 1970- ben Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott, 1974-ben felvették a párt tagjai sorába.

„A mozgalmi munka mindig közel állt hozzám, megint csak a gyárra tudok hivatkozni, talán mert együtt kezdtük, s a termelő munka mellett tanultuk a mozgalmit is. A szákszervezetben jutott feladatom. A forgácsolóban először bizalmi lettem, azután műhelybizottsági tag, két éve pedig a formagyártó üzem szb-titkára vagyok. Az Építők Szakszervezetének nemrég tartott küldöttértekezletén két üvsggyári társammal együtt megválasztottak a szak- szervezetek nyolcadik megyei értekezletére küldöttnek.” Hallgatom, ahogyan beszél, most már egyre lendületesebben, úgy, ahogyan csak az tud szólni a munkájáról, aki annak él. Közben arra gondolok, miként lehet a három műszak terhe mellett ellátni a több mint száz ember és persze a közösség érdekképviseletét.

„Sokan kérdezték már, hogy jut idő mindenre? Ügy, hogy nálunk a gazdaságvezetés és a műhelybizottság éppúgy részt vállal a mozgalmi, mint a termelő munkából. Szerintem ezt a kettőt nem is lehet elválasztani. Mondok példát. Az 1974 decemberi párthatározat az ipari termelés hatszázalékos növelését tűzte célul. Ennek megvalósítására a mozgósítás szakszervezetig feladat is. Mi például elhatároztuk, hogy az eredményes végrehajtás érdekében három munkabrigádot, majd egy szocialista címért küzdő ifjúsági brigádot szervezünk. Így mindenkit be tudtunk vonni, s amikor ez sikerült, a Gagarin brigádon belül megbeszéltük, hogy felhívással fordulunk a kollektívához. A munkásfórumon került erre sor, ahol elfogadtuk, hogy mindenki megemeli a normáját és hat százalékkal többet produkál. Vállaltuk, teljesítjük. Hasonlóan szerveztük meg az importpótló alkatrészek gyártását, amelyből már tartalékunk is van. Folytathatnám a sort a 1 politikai oktatások szervezésével, a társadalmi munkával meg egyebekkel, de még valaki dicsekvésnek venné, annak pedig a látszatát is szeretném elkerülni.”

Nem tudom, felszólal-e majd a szakszervezetek megyei küldöttértekezletén, bár azt mondta, először vesz részt magasabb fórum munkájában, s inkább hallgatni, tanulni akar. Ha rajtam állna, mégis azt mondanám, beszéljen csak, mert eredményeink népszerűsítésében a túlzott szerénység legalább olyan káros, mint a megalapozatlan szerénytelenség.

Az ő esetében az utóbbitól nem kell tartani.

*. R

Éllek lehetőségeikkel

a fiafalok

Aranydiplomát kapott Pataky László villamosmérnök

Beszélgetés Mocsári Imrével, a KISZ gyulai járási bizottságának titkárával

Több mint öt eszten’dő telt I el az MSZMP Központi Bizottsága 1970. februári ifjúságpolitikai határozatának megjelenése óta. Vajon a határozatból mennyi valósult meg, iránymutatásai mennyire váltak a mindennapok gyakorlatává? Erre kértünk választ Mocsári Imrétől, a KISZ gyulai járási bizottságának titkárától.

— Nagyon fontos eredménynek tartjuk, hogy a pártszervezetek rendszeresen megfelelő elv| és jó módszertani segítséget nyújtanak a KlSZ-alapszerve- zeteknek. Gyakorlat már, hogy, közös munkaértekezleten beszélik meg a legfontosabb teendőket. ötyen párttag kapott pártmegbízatásként feladatot a KISZ-fiatalok oktatására.

A járás területén a KISZ- tagságnak 90 százaléka vesz részt a KISZ-oktatásban, s közülük ió néhányan pedig a marxista—leninista egyetemen és öt hónapos pártiskolán tanulnak. örvendetes, hogy csaknem 300 KISZ-en kívüli fiatal, is rendszeresen részt vesz KfSZ- oktatásban.

— Ezek szerint javult az

ifjúság tudati fejlődése?

— A járás fiatalságának világnézeti megalapozottsága,

gondolkodásmódja sokat változott. Erősödött a tagság felelősségérzete, kritikai-önkritikai szelleme, politizáló és vitakészsége. Mind többen látják a munka értékét, és azt i§, hogy az ember megítélésének és boldogulásának alapja a munka. Képességeik kibontakoztatásának lehetőségeit a becsületes munka alapján keresik. Tömegesen kapcsolódnak be a szocialista munkaversenybe, ' a brigádmozgalomba, a társadalmi akciókba. Járásunk fiataljai sok-sok kommunista vasárnap és szombat szervezésével bizonyították szolidaritásukat a vietnami néppel, s ezt jelentős összeg befizetésével is segítették. A vietnami szakiskola építéséhez negyedmillió forintot ajánlottak fel. Legutóbb a tiltakozó gyűléseken százak és ez. rek emelték fel szavukat a chilei ^terror ellen.

Sokan tevékenykednek a fiatalok közül szocialista ifjúsági brigádokban. Kezdeményezők voltak a kóngresszusi munkaversenyben és védnökséget vállaltak a szakosított sertéstelepek, a húsprogram, az öntözéses gazdálkodás felett. Az utóbbi öt esztendőben 1200-an vettek részt építőtáborokban és ötezren felül kapcsolódtak be községük fejlesztésére, szépítésére indított mozgalomba.

Az elmúlt években egyre több az olyan fiatal, aki alkalmasságánál fogva bekerült a különböző választott testületekbe. A pártalapszervezet vezetőségeiben, valamint a községi pártbizottságokban és csúcsve- vezetőségeiben 8,3 százalékról 26,8 százalékra növekedett képviseleti arányuk. Ott vannak a szakszervezetekben, a járási és községi Hazafias Népfront elnökségekben. A tapasztalatok szerint nagy részük derekasan megállja helyét ezeken a posztokon.

— Hogyan veszik ki részüket a közművelődésből?

— A megelőző évekhez képest itt is lényeges a javulás. Arra törekszünk, hogy minél többen végezzék el a dolgozók általános iskoláját. Olyanok, akik valamilyen oknál fogva kimaradtak. 1970-ben még mindössze négy községben kezdődött a dolgozók általános iskolája, s az elmúlt évben már félezren jelentkeztek a hetedik, nyolcadik osztály elvégzésére.

— Ezek mind meggyőzően hangzottak, de így olyan kép alakult ki, hogy a járásban nincs is probléma a fiatalokkal?

— Erről szó sincs. Van gondunk, tennivalónk bőven. Nem elég hatékony — egyes murt- kásfiatalok körében — a politikai nevelő munka. Ugyancsak nem tartjuk kielégítőnek, rendszeresnek a KlSZ-tagság- nak a helyi határozatokról adott tájékoztatását. Azt tapasztaljuk, hogy a művelődési házak egy részének programja nem elég vonzó, nem váltak még az ifjúságpolitikai nevelés, a kulturált szórakozás központjává.

— Újdonság volt és tegyük hozzá, sikeres az ifjúsági parlamentek megrendezése. A jövőben is sor kerül

erre?

— Elöljáróban annyit, I ogy a parlamenteken rendkívül aktívak voltak a fiatalok. Elsősorban a KISZ-tagok bizonyították, hogy tudnak és képesek is beleszólni és részt vállalni az üzemi, szövetkezeti demokrácia életéből, továbbfejlesztéséből. A hozzászólások során bebizonyosodott, hogy egy új, szemléletében is megváltozott ifjúság nőtt fel. Általános vélemény volt, hogy hasznos lenne ezeket a parlamenteket évente megrendezni, hogy a fiatalok időben kapjanak választ kérdéseikre, ügyes-bajos dolgaikra.

— Hogyan összegezné a határozat megjelenése óta eltelt idő tapasztalatait?

— Megállapíthatjuk, hogy az ifjúság érdekében hozott MSZMP KB 1970. februári határozata nagyszerű, lehetőségeket adott ifjúságunknak, amely- lyel élni is tudott és cselekvő

. részese lett végrehajtásának.

tő.

Mm

örökké emlékezetes nap marad Pataky László villamosmérnök életében 1975. szeptember

6-a. Budapesten, a Műszaki Egyetemen ekkor kapta meg az aranydiplomát.

Békéscsabán, Békés megyében, ám nyugodtan elmondhatom, hogy országszerte is jól ismerik és becsülik Laci bácsit. Közel a 80. esztendőhöz ma is olyan délcegen lépdel, mintha csak 20 éves volna. Galambfehér a haja és a bajusza szinte csak ebből látható rajta az el- iramlott nyolc évtized. Pedig milyen gazdag, küzdelemmel teli életutat járt be. Az élet mégsem törte meg. Nagy akaraterejével és szorgalmával diadalmaskodott a nehéz, gondterhes éveken is.

Bizony hosszú volt az út, amíg az első világháború derekán Kolozsvárott leérettségizhetett. Zűrzavaros időkben, a frontszolgálatban eltöltött két és fél év után csak jénai később. 9 év múlva kaphatta meg Budapesten, a Műszaki Egyetemen a gépész- mérnöki oklevelet, 1925-ben. Már annak idején vonzódott a nagy jövőt és fejlődést sejtető villa4 mis mm

WPÜJSiCi 1975; OKTÓBER 1,

15.

Zavartan álltak egymással szemben, szavuknak, mozdulataiknak mozgatóereje megdermedt, kényelmetlen, s bántó volt a csend, s legfőképpen az, hogy egyikőjük sem volt bátrabb a másiknál.

— Hideg van... — remegett meg Anna, és karját fázósan összefonva, lassan megindult a konyha ajtaja felé. Györk nem mozdult. Ügy érezte magát, ahogyan egy fa érezné, ha tudna, miután villám sújtotta le hosszában.

— Gyere be, ne maradj itt a hűvösben — szólt vissza az asz- szony az ajtóból.

— Nem megyek! — dobbant ki a fiúból a dacos, vad indulat.

Az asszony megtorpant. Egy darabig visszanézett a legényre, várt, aztán halkan, békítőén kérdezte: ■

— De hát miért nem?

I Ebedet megsajnálhatod, miután oldalba rúgtad!... de en- gemet nem!

— Te ,.. — suttogta az asz- szony döbbenten, rémülten. — Mi ütött beléd? Györk?!

A fiú hallgatott.

— Mondjad ... mi lelt? Most haragszol rám, ugye?

— Nem — válaszolt Györk,

sokkal halkabban, mint az előbb. — Dehogy. Hogyan haragudhatna egy... — nagyot

sóhajtott — egy szolga az úrnőjére? — Gúny, fájdalom, szégyenkező büszkeség és csírázó gyűlölet volt a fiú hangjában. Anna úgy érezte, mintha a le- ;ény izmos tenyere jobbról-bal- ról arcul ütötte volna. A szíve szorult bele. Hirtelen futott fel leikéből a fájdalom, előbb a torkát szorította meg, aztán a szemébe vágódott; könnyei ki- csordúltak, s bár tudta, hogy rögtön el kell fojtania, mégis felcsuklott benne a sírás. Szinte menekülve rántotta fel az ajtót és besietett,

mos szakmához. Szinte az országot bejárta, részt vett Baranya, Somogy, Szolnok, később Békés megye villamosításában. 1948-ban a Békés megyei Villamossági RT üzemigazgatója lett Gyulán. Azóta is — kisebb-na- gyobb megszakításokkal — megyénkben él és dolgozik. Nyugdíjas lévén, egy küszöbnyire a 80. életévéhez jelenleg a Békés megyei Tanács tervező Vállalatnál kamatoztatja gazdag szakmai ismereteit.

Olyan ember ő, akire rössz szándékkal sem lehelne rámondani, hogy szakbarbár. Minden érdekelte és ma is foglalkoztatja, ami körülötte és az országban történt, történik. Magyarországon is, a világban is jól ismerik a nevét, régészeti kutatásait, a székely rovásírás megfejtésében szerzett hervadhatatlan érdemeit. Szakíróként is kiváló műveket alkotott. A teljesség igénye nélkül íme a legutóbbi években írt nagyobb tanulmányok címjegyzéke: Békéscsaba villamosításának története; Békés megye villamosításának története; Békés megye energia-ellátásának jövője; A békéscsabai Istvan-malom múltja és jelene; majd a régészeti kutatásairól alkotott művek: A nagyszentmiklósi kincs megtalálásának körülményei, valamint A nagyszentmiklósi kincs megtalálóinak jutalmazása.

Arany diplomával való kitüntetésének alkalmából hétfőn este Békéscsabán, a Technika Házában Csatári Béla, a párt megyei bizottságának titkára, az MTESZ megyei szervezetének elnöke keresetlen szavakkal méltatta munkában, eredményekben és alkotásokban gazdag életútját. A villamosításról írott, az utókornak is becses tanulmányai maradandó alkotások, olyan értékek, forrásmunkák, amelyek Laci bácsi kifogyhatatlan tettvágyát és energiáját igazolják.

Aranydiplomájához mi is gratulálunk, jó egészséget és további hasznos munkát kívánunk! Podina Péter

A vendégek másnap kora hajnalban mentek el. A királyi had továbbvonult, reggelre már ismét csendes lett a város, Benedek úr háza népe is álmos hangulatban tengett-lengett. A kereskedőt megviselte az éjfélen is túlhaladó disputa és borozás a testőrtisztekkel. Fájó fejjel, sápadtan, hánykolódó gyomorral kornyadozott az ágyban, nem kelt fel, s még arra sem volt kedve, hogy Györk- nek utasításokat adjon a napi teendőkre vonatkozóan. A szolgák és szolgálók is csak ténfe- regtek, másnapos bágyadtság- ban, rosszkedvűen, s ha tehették, elbújtak aludni.

Anna megitatott urával valami gyomornyugtató főzetet, aztán felzavart néhány szolgálót, hogy lássanak munkához. A kalmár raktárában akadt rá Györk- re. A legény, nem találván okosabb tennivalót, a feje tetején álló tágas helyiségben pakolászott; rendezgette az összeborult bálákat, cipelte a sózsákokat, s közben fűzfavesszőre rovásokat metszett, még düny- nyögött is magában.

Anna megállt az ajtóban, nem szólt, csak figyelte a hajladozó legényt. Györk, mintha csak megérezte volna, hogy nézik, egyszer csak felegyenesedett, s megfordult. Egy pillanatig íar- kasszemet meresztettek egymásra, aztán Györk lehorgasztotta a fejét.

— Mit mívelsz itt? — kérdezte az asszony halkan. Égé szén másért jött ő ide, nem is effélét akart kérdezni, de hát istenem, mi mással szólíthatná meg a fiút?

— Számba veszem az árut, meg a helyire rakom — felelte Györk színtelen hangon, majdnem közömbösen. — Régóta elmaradt, ideje, hogy a végére járjak. — S az asszonyt figyelte, vajon mit akar, miért

p