Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-25 / 251. szám

Költözik az óvoda Befejezéshez közeledik Bé­késcsabán a Kulich Gyula-la­kótelepi óvoda bővítése. Az el­készült új épületrészben foglal­kozótermek, mosdók, öltözködő helyiségek, valamint irodák kapnak helyet. A tervek szerint november elejére a gyerekek birtokukba vehetik a szép, új épületet, ám addig még elég sok munka vár az óvoda dolgo­zóira is. — Annyira várjuk már az építkezés befejezését, hogy a költözködés izgalmait tán észre sem vesszük — mondja Kocsis L. Péterné vezető óvónő. — Ja­nuár óta tart a nagy munka, amelynek során a régi épületen is sokat alakítottak: ablakokat falaztak, termeket választottak le, csővezetéket szereltek. Az építés idején a szülők érdeké­ben vállaltuk a többletmunkát és a fokozott felelősséget. Az egyébként is túlzsúfolt elhelye­zés mellett nagyon nehéz úgy foglalkozni a gyerekekkel, hog£ körülöttünk a termekben pél­dául hegesztők dolgoznak. Tudjuk, hogy a költözés a szülők számára is gondot jelent, '"hiszen novemberben egy — legfeljebb két — hétig nem tudjuk fogadni a gyerekeket. Ez idő alatt a régi épületből az utolsó szögig minden berende­zési tárgyat átpakolunk az új részbe, mert januárban megkez­dődik a mostani termeink fel­újítása is. A családoknak ért­hető nehézséget okoz év köz­ben a gyerekeik; elhelyezése, de a szülők döntő többsége megér­téssel támogatja munkánkat. Szerencsére a környező óvodák is segítségünkre siettek, s a költözés idejére 61 gyermekün­ket fogadni tudják. így azoknál a* családoknál sem lesz különö­sebb gond, ahol otthon bem tudják megoldani a gyerekek elhelyezését R ólam írni?! Nem hiszem, hogy érdekes leírnék. Ki­váltképp, ha azzal kez­dem, hogy nem is akartam népművelő lenni. Mindig a néprajzért ra­jongtam! — mondja a könyvek, képek uralta barátságos lakás egyik foteljében dr. Ablonczy Lászióné, az orosházi Petőfi Mű­velődési Központ főelőadója. — Máris érdekes! Hogyan ke­rült mégis 'erre a pályára? — Véletlenül. Érettségi után néprajz szakra jelentkeztem, de nem vettek fel. Erre azonnal el akartam valahol helyezkedni. Gyulán éppen állást hirdetett a művelődési ház, megpályáztam és sikerült. így kezdődött Az viszont már nem véletlen, hogy az elmúlt tíz év alatt a népművelői munka hivatásává érlelődött. Gyula után Szegha­lom következett, majd hat év­vel ezelőtt Orosházára költöztek. Ügy mondja, ebben a városban most már itthon vannak. A kul- túrházban annak idején kicsit hűvösen fogadták ' az „ajánlott’" munkaerőt mondván: „majd meglátjuk, tényleg népművelő­nek való-e?” Aztán meglátták. *99eSBBB9SBB*BSeaa9! A tv-ben láfluki SZELLEM IDÉZÉS Meddig vállal áldozatót az em­ber, és mikor lesz áldozattá? Van-e — és ha igen, hol? — olyan határ, amelyen túl aa ön- feláldozás már értelmetlenné válik, mert lehetetlenné teszi egy magasabb, maradandóbb produktum megvalósulását ? Mi az erkölcsösebb: aprópénzre vál­tani egy átlagon felüli tehetsé­get és képességet vagy szakítani mindazokkal a lehúzó erőkkel — legyen bár az a családi köte­lék —■, melyek gátjai a képesség kibontásának? Helyes-e azt a szemléletet hirdetni, hogy előbb a családját „váltsa meg az em­ber” (biztosítson számukra gond­talan életet), s csak azután tör­je a fejét a világ „megváltá­sán”. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatok cikáztak bennem — oly­kor egymással is vitatkozva! — amikor október 21-én Karinthy Ferenc: Szellemidézés Című szín­művének a Madách kamara­színházi előadását láttam a kép­ernyőn. A II. világháború előestéjén zajló eseménysor végül is nem adott fenti kérdéseimre egyértel- , mű választ. Nemcsak azért, mert Donáti további sorsa halálával végérvényesen megpecsételő­dött, hanem azért sem, mert végső döntését — miszerint unó­Mmss,S3 i&lő. OKTOBER 25. kahúgával próbál utoljára ki­törni a számára gyötrő környe­zetből — nem saját elhatározása alapján módosítja, hanem is­mét a körülmények késztetik er- re. Elkerülhetetlen a kérdés: va­lóban tehetség, igazán nagy író volt ez a Donáti? Csak a kör­nyezete (elmebeteg fia. hiszté­rikus felesége) felelős azért, hogy egy évtized alatt sem készül el a nagy mű, az igazi regény? Ogv érzem, nem! Hazai és külföldi példák tucatjai igazol­ják, bogy az írói hírnévhez nem perzsaszőnyegen visz az út. Megaláztatás, számkivetettség, olykor éhezés volt azok osztály­része, akik felső fokon művelték az irodalmat a fasizálódó Euró­pa ' országaiban. De művelték, mert vállalták küldetésüket. Nem arra rendezkedtek be, hogy írásaikkal pénzt hozzanak a konyhára, hanem arra, hogy esz­méket hirdessenek, tömegeket mozgósítsanak, feltárják a nyo­mor igazi arcát. Egyszóval kül­detést láttak munkájukban. És ha ehhez a mércéhez mérjük Dohátit, akkor nem. tudunk ben­ne mást látni, mint magányos hőst, akinek egyéni drámája szánalmat ébreszt ugyan, de semmiképpen sem a járható utat példázza az adott történel­mi körülmények között. Gábor Miklós, Psota Irén és Dági István nagyszerű színészi játéka magasabb, hőfokra heví­tette a mondanivalót, mint an­nak tényleges értéke ezt diktálta volna. Szilárd Adám Néprajzosnak indult, kitüntetett népművelő lett Ma már a legnehezebb felada- f tokkal is megbirkózik — bár nem egyszer úgy érzi, ez most nem fog menpi. Az igazgató pe­dig az aggodalmak hallatán csak ennyit mond: „Kire merjem bízni, ha nem magára?” — Tehát jól érzi magát a mű­velődési központban? ' — Az, hogy jól érzem-e ma­gam, mindig attól függ, jól men­nek a dolgok, vagy sem. Nagyon aprólékos vagyok, szeretek min- dent magam csinálni, és ra­gaszkodom az elképzeléseimhez.1 A baj csak az, hogy rengeteg időt elvesznek a szerintem fe­lesleges dolgok, mint a plakát­festés, teremrendezés és hason­lók. Tizenkét csoport tartozik hozzám: nyelvtanfolyamok, szak­körök, ORI-rendezvények. ama­tőr csoportok, a zene, a képző­művészet, az irodalom. — Maradjunk az utóbbi há­rom témánál. — Ezekről rengeteget lehetne beszélni. Éppen most foglalko­zom a 75—76-os évad hangver­senybérleteivel, és majdnem el­keserített a dolog. Valóban nincs ötszáz ember Orosházán, akit érdekel a komoly zene? Vagy csak ide nem szívesen jönnek el? Pedig igazán jó a Filhar­mónia programja. Arra jutot­tam, hogy a régi bérleteseket vagy a munkahelyükön, vagy esténként a lakásukon felkere­sem és megkérdezem tőlük, tényleg nem érdekli őket a do­log? Kiderült, hogy igen, Végül- is sikerült összehozni a közön­séget. — Most van egy tervem, sze­retném a helyi erőket felhasz­nálva elkezdeni az iskolákban a zenei ismeretterjesztést. Egy ka­marazenekar és az irodalmi szín­padunk „Zene, irodalom, mű­vészetek” címmel adna műsort. A képzőművészet és az iroda­lom terén már jobb a helyzet. Az iskolák szervezetten látogat­nak minden kiállítást, és ma már nem ritkaság, hogy a piá­ról hazafelé tartók is be-bejön- nak a tárlatot megnézni. Színesen, magával ragadóan tud beszélni a munkájáról. /In­nál szűkszavúbb, amikor önma­gáról kérdezem. Azért megtu­dom, hogy a népművelő—könyv­táros szakot tavaly fejezte be. Persze fogadkozott, hogy elég volt a tanulásból, a könyvek mellett töltött éjszakákból, a vizsgalázból. S 1975—76-ban már a Marxista—Leninista Esti Egye­tem közművelődés-szakosítójára jár... — Kevés szabad idejét mivel tölti legszívesebben? — Ha jól meggondolom, szin­te nincs is szabad időm. Ezzel viszont egyáltalán nem sajnál­taim akarom magam, a munka ugyanis nekem többet jelent na­pi nyolc órai elfoglaltságnál, amiért a fizetés jár. Mindig vannak dédelgetett terveim, s talán az a legszebb mindabban, amit csinálok, hogy ezek közül nem is egyet valóra válthatok. Ilyen volt például a nyáron az úttörő képzőművészeti szaktá­bor, amit Gyopároson rendez­tünk, s úgy tervezzük, jövőre is­mét sor kerül rá. — Es jelenleg is van olyan terve, amiért különösen lelkese­dik? — Hogyne! Szeretném, ha si­kerülne egy gobelin-kiállítást rendezni nálunk. Csodálatos len­ne! Ugyanakkor kíváncsi va­gyok, hogyan fogadná a közön­ség. Azután itt van a „Mező- gazdaság a képzőművészetben” című kiállítás — veszi elő a ka­talógust, amely már elkészült. Nagyszerű képek, biztos vagyok benne, hogy ezeket nálunk, Orosházán is tetszéssel fogadják. Ezenkívül lesz az idén egy kis­plasztikái kiállítás is. Pillanat­nyilag ezek foglalkoztatnak a legjobban. © Ma már ritkán jut eszébe — legutóbb akkor gondolt rá, ami­kor tavasszal a „Szocialista kul­túráért” kitüntetést átvette, hogy diákköri álrná a néprajz volt. Nem tagadta meg azóta sem ézt az álmot, de ma mán biztos ben­ne, hogy annak az egykori nagy tervnek a valóra váltása nem tette volna őt ilyen örökké elé­gedetlen, s éppen ezért elége­dett alkotó emberré ... Tóth Ibolya Statisztikai könyvszemle A gyermekgondozási segély főbb odatol (1967­Az 1967-ben bevezetett gyer­mekgondozási segély a' szülő nők körében nagyon népszerű­nek bizonyult. A kiadvány bemutatja az igénybevétel gyakoriságának fo­kozódását, a nők társadalmi, gazdasági csoportjai szerint. Ki­tér a segély munkaügyi vonat­kozásaira is. A kiadványban megtalálható a segélyen levők megoszlása népgazdasági ágan­ként, kiemelve a leginkább érin­tett s zak ágii zat okát (textilipar, : textilruházati ipar, bőr-, ezőr- 1 me_ és cipőipar). ; Részletes adatokat találunk a • segély igénybevételének gyako­1974) . riság;jT% vonatkozóan megyék szerinti, továbbá a település jel­lege szerinti megoszlásban. A segélyt igénybe vevők csa­ládi állapota, kor és iskolai végzettsége szerinti megoszlása Számos, a munkaügyi és szoci­álpolitikai tervezésben szüksé­ges következtetésre ad lehető­séget. A kiadvány elemzi a segély igénybevétele Időtartamának jellegzetességeit és a beszünte­tések megoszlását. A szöveges elemzést bőséges és részletes táblázatos száma­nyag egészíti ki. társadalom osztályszerkezete és rétegződése J Az 1973. évi mlkrocenzus sze­■ mélyi és háztartási adatai alap- I ján bemutatja hazánk társadal- i mának osztályszerkezet szerinti • összetételét, és 1941-től kezdve | az 1949., 1960. és 1970. évi nép­• számlálások alapján ennek ala- . kulását. í A felszabadulás óta. az or­• szág társadalmi-gazdasági arcu- ; lata teljesen megváltozott. A • földreform, az államosítás, á fokozatosan kialakult szövetke­zeti tulajdonfórma lényegesem megváltoztatta az egyes osztá­lyok, rétegek súlyát, jelentősé­gét. A kiadvány a teljes osztály­szerkezet változásának taglalá­sa mellett elsősorban a munkás- osztály szám szerinti, majd — a parasztság átalakulásával ösz- szefüggően — belső összetételé­nek változását, valamint maga­sabb iskolai végzettségét és szakképzettségét mutatja be. [jpagf ~ j Találkozzunk többször Is! 0 Láttam egy kiállítást a na­pokban Mezőkovácsházán. Szó- kolay Sándor tótkomlósi festő­művész és fafaragó mutatta be olaj- és akvarell-képeit, népi ih­letésű szobabútorait. A kiállítást nézegetve két öröm is ért. Az egyik: Szokolay művészete — régóta várjuk! — úgy lát­szik, kimozdult több éves sta- tikusságából és nemcsak új megjelenítési formákat, módsze­reket keres, hanem amit mond, az is bővül, az eddigieknél sok­kal szélesebb horizontú. Bútorai pedig — két garnitúrát állított ki: székeket, asztalokat — a tót­komlósi szlovák népművészet korszerű folytatásai, motívum­világának átköltései úgy, aho­gyan Szokolaynak tetszik, aho­gyan legjobban érzi a mai em­ber ízlésvilágához közel hozni azokat. ■ r A másik öröm: a vendég­könyv és abban több bejegy­zés. Sok• mindent elárulnak a könyv lapjai. Nemcsak végeér­hetetlen aláírások sorakoznak benne, nemcsak azért írták be a nevüjcet a látogatók, hogy megörökítsék önmagukat, ha­nem azért is, hogy elmondják véleményüket, közöljék gondola­taikat. Sz. Józsefné például felhívás­sal fordul a művelődési központ vezetőihez, hogy „gyakrabban rendezzenek ilyen kiállítást ’, az igény szerény megnyilatkozása ez. J. Gy.-né már véleményt al­kot: „A bútorok gyönyörűek.’’ Schtvecz Györgyné pedig a ké­pekkel ismerkedett szívesebben. Be is írta: „A legszebb a Kom­pozíció zöldben”. Valaki más ugyanakkor: „Nem értem mind­egyik képet”. Arra gondoltam később, ör­vendetes, hogy városokban, nagyközségekben és kisközség­ben egyre+másra nyílnak képző­művészeti kiállítások, ohol a . helyi amatőröktől kezdve hiva­tásos nagyságokig, jó nevű mű­vészekig sokan bemutatkoznak. Az is örvendetes, hogy egy-egy megnyitóra nem kell már lasz- szóval fogni az embereket, és az is jó, hógy véleményt nyilvání­tanak. Azt hiszem azonban, lép­ni kellene egyet, és a megnyitók után néhány nappal vagy héttel újabb eseményt hirdetni, ahol a tárlat látogatói és a kiállító újból találkozhatnak. A közmű­velés kitűnő fórumai lennének ezek, alkotó és befogadó számá­ra egyaránt emlékezetes, él­ményt nyújtó órák. Nagy fáradságba kerülne? Sass Ervin Munkahelyi tornát szerveznek a kötöttárugyárban Orvosi előadásokat tartanak, filmeket vetítenek és tájékoztató írott anyagot juttatnak el a dol­gozókhoz a Békéscsabai Kötött­árugyárban és telephelyein. Ezek a munkahelyi testnevelésről szólnak. A békéscsabai üzem­ben, valamint Sarkadon és Me­zőkovácsházán bevezetik a mun­kahelyi tornát. A gyakorlatokat előtornászok mutatják be. \ Oííbeszedőnsk nyugdíjast KERES FELVÉTELRE ­az Állami Biztosító városi fiókja, Békéscsaba, István kin tér 12. * \

Next

/
Oldalképek
Tartalom