Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-19 / 246. szám

Kánya Béla a földrajzot szabadulna már ettél a ba- citálva úgy vélekedett, hogy cilusokat szimatoló pacák- az arab államok egysége tói.

azért képes megtörni Izrael agresszivitását, mert Libanon, Szíria, Jordánia és Egyiptom körülveszik.

— Köztudott — igazította meg orra nyergén a fekete keretes szemüveget —, hogy Egyiptom a Vöröstenger és a Földközi-tenger közt terül el,. Szíria pedig politika szövevényében, a Földközi-tenger keleti

— Reméljük — áradozott a társulat titkára —, a jövőben nem nélkülözzük közreműköd ését.

— A legtermészetesebb — hajolt meg előzékenyen Kánya Béla —, hogy szerény képességemmel segítsem a tömegek eligazodását a külE

zen a tavaszi délutá- n5^ versenyeken? Hiszen nem csúszott hiba és ked- non felhőtlen volt az semmi haszna nem szárma- den este fél hétkor már ég, a Nap akadály- zik abból a köznek. Pedig megjelent a TIT székházá- tninnni kíiiHtf» meló. azokra nagyon tolakodott, ban. Rajta kívül akkor még A múltkor azzal tömte a csak a társulat titkára tarfejét, hogy munkabrigádja tózkodott ott, aki betessé- egy nagy családnak a há- kelte a klubterembe, miköz- zát segítette felépíteni. ben ő meg örömét fejezte

— Ahhoz aztán nem kell ki azért, hogy a Közel-Kenagy talentum — tette nagy létről tartanak előadást, a*hTvateíból?Miütán'az"iro^ csontú kezét keskeny vállá- _ Nagyon érdekel az

daházból kilépett az utcára, la ’ valaki megert- arab világ — tolta feljebb- se, a héttagú családnak az vékony orra nyergén a

emberi körülmények alap- szemüveget. — Izrael erőjét jelenti a háromszobás szakos lépései miatt meg

lakás. egyenesen izgat.

Mit is szólt volna erre? A titkár elégedett volt,

Ismeri milyen szédült pofa. hogy előadásaik iránt nö__w___. v u____ A Körös menti Táncsics vekszik az érdeklődés és ^

a Napc/t. Be kell "még “feste- gépszerelő brigádban dolgo- annak a reményének adott srakosztálvve^őnék' aki ni a vaskerítést. Aztán zik, s amikor a műhelyben kifejezést, hogy Kánya Béla ^etértés^l ^tolatott

nyújtózkodhatsz Bélus a vé%e a munkaidőnek, lo- személyeben uj erővel gya- ^

bungaló verandáján.” És üol, mint a töketlen a nép- rapszik a külpolitikai szakmáris indült a buszmegálló front kerületi bizottságához, osztály. Majd kisietett, mert

hoz. Közben lelassítota lép. Mert hol a vízvezeték fék- újabb vendégek érkeztek.

tPit mprf <aovik- nlatánt tetesehez árkot kell asm, s Kanya Béla pedig az egyik

; „ ^ ,, , q lolrnlzoi- owei oTomia-mí tűdlnlon ölelni qctI-qI lr«-» mnl

körbevevő hirdetooszlopon

•zen a tavaszi délutánon felhőtlen volt az ég, a Nap akadálytalanul küldte melegét a Földre. S az alig észrevehető szellőben meg- míeglebbentek az Irodaház , előtti platánok levelei.

Kánya Béla árubeszerző' most ismét korábban jött el

mégropogtatta a derekát. Nem tüzelt a Nap, mint augusztusban szokott s úgy érezte, mintha kenegetné testét annak melege. De hangtalanul gyorsan meg- feddte magát: „Nyugtával

partvidékén; egyik fő folyója az Eufrátesz, Izrael meg a Földközi-tenger keleti peremén fekszik.

Podmanyiczki György rápillantott volt iskolatársára, mi a pokolnak keverte bele az arab egységbe az Euf rá teszt? Igaz, hogy Szíria folyója, de e helyen annyira értelmetlen, mintha az egyiptomi piramisokat említette volna.

A társulat titkára ezt nem vette észre, csak azt érzékelte, hogy Kánya Béla először jelent meg a szakosztály rendezvényén és máris véleményt nyilvánít.

— Ezt az aktivistát feltétlen be kell vonni a vezetésbe — súgta az elnöklő

frissen ragasztott plakátot vett észre. Még nedves is volt. Ha mennie is kell a kerítést festeni, csak megnézi, hogy mit hirdetnek.

Amikor megállt a hirdetőoszlop előtt, középső uj- jával feljebb tolta vékony orra nyergén a fekete keretes szemüveget és böngészni kezdte a plakátszöveget, amely azt adta hírül, hogy

A rendezvény befejezése után a városi Vöröskereszt titkára sietve gratulált Kánya Bélának, megelőzve a társulat vezetőit, és örömét fejezte ki, hogy megismerkedhetett vele. Nagyon teta lakókat arra szervezni, téglalap alakú asztalka mel hogy saját portájuk előtt lé telepedett le, majd zakóássák ki azt, hol facseme- ja zsebéből kék borítású téket ültetnek valamelyik jegyzetkönyvecskét vett ki szett neki Kánya Béla ér. utcában, akkor pedig annak ®s heledőlt a műbőrfotelba, velese es szívesen venne, a környéknek a lakóit fa- Csak azért nem veszett el ha tisztséget vállalna szerültetésre biztatja Máskor benne, mert annak bordó vezetükben, hiszen az egész- az ÁFÉSZ elnöksége tart színű huzatja elütött világosszürke ruhájának színétől.

Körülnézett a klubteremben, majd lopva vizsgálgat- ta az érkezőket. Eközben vette észre az ajtóban’ a

ülést és oda lohol. Mert annak is tagja. Annyira futkos a szédült, csak éppen, hogy nem lóg a nyelve. Az előző évben addig nyaggat. _T_ , . ta az ÁFÉSZ embereit, ------------- — -------- a

,.városi TIT külpolitikai hogy a Táncsics négy-ezer többieknél jó fél fejjel ki előadássorozatot rendez. hektáros határában, az, or- magasló Podmanyiczki Annál a pontnál elidőzött, szágút mellett fekvő tanya- Györgyöt, aki meglepődött, mely arról tudósított, hogy CSOportban vegyesboltot amikor meglátta Kánya Bé- a következő hét keddjén es- nyitottak. Pedig nem ott la- lát. Felemelte mind a két te hét órakor a közel-kele- hanem a városban. Az- kezét és önkéntelenül ki- ti helyzet ismertetésére ke- elgtt meg nerri hagyott csúszott a száján: „Hurrá!”

nyugtot a tanács korifeu- Gyorsan közelebb húzott sainak, amíg a négy sorból egy fotelt és melléült. álló tanyai utcácskákba .— végre kimozdultál Bénem rakattak betonlapokból lus? _ s20rongatta meg an- egysoros járdát. A lakok nak kezét. duruzsoltak addig is, hogy

járda kellene, mert esős Valamit még mondani

őszi időben dagaszthatják a akart, de az elnöklő szak- megy a kertre. Hol a ba- sarat; mely úgy ragad, mint osztályvezető üdvözölte a bot, hol a krumplit vagy a a megolvadt szurok. A mű- résztvevőket, az előadót és földiepret, kapalja, perme- SZaki osztály tisztviselői átadta annak a szót. Kánya

megértéssel is voltak ez- Béla erre szétnyitotta a kék iránt, csak azt nem mondta borítású jegyzetkönyvecskét senki közülük, hogy mikor és jegyezgetni kezdett. Pod- vitetik ki a betonlapokat, a manyiczki György meg homokot Gyurka aztán elégtételt érzett, nem volt meglovasította őket. hiábavaló, hogy korholta

Lekoptatja a szédültet, volt iskola társát, amiért el- nem fogja kínozni vonalas- fordult a közélettől. Akkor . beszerez- ságával. Elhelyezkedik ő meg el is csodálkozott, amimé. Meg jo, hogy anibe- úgy a vonalban, hogy ész- kor Kánya Béla az előadás .. , . ... . „

szerző, sok felé van isme- revegyék a menő fejek. És befejezése után felemelte' a roskereszt titkárától, a ren

rül sor. Oda el kellene menni. Hadd lássák, annak ellenére, hogy gyönyörűen rendben tartja a csatorna melletti 300 négyszögöles kertjét, arra is áldoz időt, hogy részt vegyen a közéletben. Mert sok ideje rátezi a gyümölcsfákat. A bungaló építésével meg a telet kivéve, két évig küszködött. Hetekig szaladgált, amíg selejtes téglát kapott. De hát az jóval olcsóbb. Aztán sódert, meszet, ajtót, ablakot, a tetőfedéshez peségügyi kultúra terjedésének egyik eszköze az ismeretterjesztés.

• — A népegészségügyért dolgozni, misszió — egészítette ki okfejtését a titkár, hátha Kánya Bélánál az érzelem dominál.

Pillanatokon belül émelygés fogta el Podmanyiczki Györgyöt a Vöröskereszt titkárát hallgatva, s hirtelen felállt, biccentett egyet a fejével és elsietett. Kánya Béla ajkára meg gu- nyorosság lopódzott és némán küldte amaz után gondolatát: „Ugye, te szédült. Nem loholok és a vonalban vagyok.” De azon nyomban megfeddte magát, ide figyelj most Bélus, ne kalandozz el. S feljebb tolta orra nyergén a szemüveget.

— Megtisztelő számomra — mondta a Vöröskereszt titkárának —, hogy a humánus cselekedetekben résztvevő szervezet számít rám.

Miután elbúcsúzott a Vöretsége. Legelőször persze derítőt ásatott, mert árnyék- szék nélkül építkezni sem lehet, nemhogy üdülni. De most már kész minden. Csak a kert homlokzati réakkor megjegyzik. Mégiscsak , azoknak 1 a szava a mérvadó és nem a szédülté.

Sietve hagyta ott a hirdetőoszlopot, hogy a következét, hogy szólni kíván. A társulat titkára, az elnököt megelőzve, áradó örömmel mondta: „Tessék, tessék.”

dezvényen elnöklő szakosztályvezetőhöz és .a társulat titkárához fordult, akik nehezen várták, hogy csak

Amint közeledett a nyár, csak elvétve volt rendezvény. Az intézményekben, szervezetekben annyi tisztviselő tartózkodott, hogy el tudják intézni a folyó ügyeket. A többiek szabadságra mentek. Majd, akik visszatértek szabadságukról, azok bontották a gyér napi postát, iktatták a megritkult körleveleket, válaszlevelekben megköszönték az esetleges meghívásokat és „közbejött akadályok” miatt mentették ki magukat a megjelenés alól. S az addig hivatalban levők kezdték meg. szabadságukat; annak rendje-módja szerint váltották egymást. Úgyhogy Kánya Béla zavartalanul szedegette a paradicsomot, az őszibarackot vágy hevert a bungaló verandáját. Nevetve mondta egyszer a feleségének a bungaló előtti terebélyes diófára célozva, melynek lombozata öt- méternyi átmérőjű: „Látod szívem, nagy kár lett volna kiszedni. Pedig zsörtölődtél,

hogy nem a helyére építjük kicsi fészkünket, mivel a homlokzati részét kicsit eltakarja: Most meg olyan árnyékot ad nekünk, hogy a siófoki parkokban sincsen jobb. Tetejében még ott nyáron annyian nyüzsögnek, mint a hangyák. Itt meg csak akkor hallunk idegen szót, amikor a szomszédok átköszönnek.”

— Jól van, te okos —• csapott a hátára a felesége. — Csináltassak talán rólad a törzsére emléktáblát?

Erre hosszan kacagtak. Aztán Kánya Béla nagyot nyújtózott a fekvőre nyitott 1 nyugágyon és lekicsinylőén mondta: „Lesz-e valaha

ilyen a szédült Gyurkának? Háztáji is csak azóta jár neki, amióta felvették szövetkezeti tagnak. Amíg alkalmazott volt, nem kapott.”

De hát a' nyárnak vége lett. Azok is visszatértek az intézményekbe, szervezetekbe, akik nem a főszezonban voltak szabadságon. És meghívókat, értesítéseket hordtak szét a postások, frissen ragasztott plakátok jelentek meg a hirdetőoszlopokon, a falakon, a város peremén pedig a . kerítéseken, a vastagabb törzsű akácokon. Tanácstagi beszámolókra, népfrontértekezletre, a Vöröskereszt

szén, a? út felől a vaskerí- kező negyedórában érkező

tést kell befesteni. (A többi része dróthálóval van bekerítve.) És akkor az egész kert esztétikailag is megfelel családi üdülőnek. Szerencséje, hogy az út mellett sikerült venni kertet, mert az ott húzódó csatornában mindig van víz és akkor locsolhatja a paprikát, paradicsomot, amikor akarja.

buszt elérje. Tizenöt percenként jönnek a járatok és indulnak tovább innen a központból a város különböző irányába. Félóránként érintik az országúton a buhgalósort, mert arra fekszik a konzervgyár.

Mivel nem volt vége még a munkaidőnek, az aktatáskáját is magával vitte, ha ismerőssel találkozik, Még egyszer megnézte a hadd higgye az, hogy hiva- Közel-Keletről szóló előadás talos úton van. Kint a bun. időponfját, hogy jól meg- galóban szokott átöltözni, jegyezze azt, miközben ott tart magának egy ölfütty entett, megmutatja tönyt a kerti munkához. Podmanyiczki Gyurkának, Nem sietett, miután le- annak a szédült népírontos- szállt a buszról, hiszen most nak, hogy lehet a közélet- péntek délután meg szom- ben okosan is szerepelni, baton egy kis vasárnapi rá- Mivel évekig jártak együtt dolgozással be tudja festeni iskolába, az ismeretség ré- a kerítést. Hétfőn délután vén azzal kínozza, amikor pedig felrakja a kapura a találkoznak, hogy a pokol- kilincset, felszereli a csen- ba lett ő annyira magának gőt, elrámolja az ecseteket, való? Az rendben levő do- festékes dobozokat, meg log, ha van rá pénze, bún- ami kacat még széjjel van. galót épít, de hogy miért Kedden este aztán semmi nem törődik a közügyek- akadálya nem lesz, hogy kel, azt nem tudja felfog- elmenjen a TIT-rendez- ni. Mi a pokolnak vett részt vényre, iskolás korában íanulmá- Kánya Béla számításába

Gabusek Károly

Házsor Dubrovnikben

egészségügyi előadására hívták a lakosokat; s működésbe léptek a TIT szakosztályai. Újra megkezdődtek a rendezvények.

Az egyik délután motorbiciklivel fordult be Podmanyiczki György abba az utcába, ahol Kánya Béla lakik. Ebben az utcában székel három helyiségben a százvaláhány tagú kerületi pártszervezet. Ezen a délutánon az egyik helyiségben a pártszervezet vezetősége tartott ülést, a másikban a népfrontbizottság, a harmadikban a Vöröskereszt elnöksége. A következő nap délutánjára a KISZ- nek és a nőbizottságnak volt fenntartva két helyiség, a harmadik meg a nyugdíjasoknak.

Mielőtt még a pártszervezet székházáig ért volna, levette a gázt a motorról és- megállt, mert közben meglátta, hogy Kánya Béla lakása nagykapuján motor- kerékpárt tol ki. Azért azon, mert a kiskapun nem fért a csomagtartóra kötözött kétfülű kas.

— Hová igyekezel, Bélus? — szólt oda annak, miután leállította a motort.

— Kezd érni Gyurkám a magvaváló szilva — igazgatta meg még egyszer a kétfülű kast. — Es az elejéből befőzünk. Tudod, erre addig jó, amíg nem loty- tyad meg.

— Az is az igazi — bizonyította Podmanyiczki György. — Mi holnapután szedünk egy ismerősüknél nyolc-tíz kilőnyit. Ráérne négy nap múlva is, csak ismerősünk a családdal együtt néhány napra a szomszéd faluba megy. Sógoránál lakodalom lesz és ő főzi a birkapaprikást.

— És te hová igyekszel? — tolta feljebb orra nyergén a szemüveget Kánya Béla és berúgta a motort.

— összeül a kerületi népfrontbizottság. Oda igyekszem — válaszolt Podmanyiczki György. — De most tartja ülését a Vöröskereszt elnöksége is. Te meg tagja vagy annak, nem? — tekintett kérdőn a másikra.

Kánya Béla ott hagyta a berregő motorkerékpárt és odament volt iskolatársához. Hosszúkás kezét annak a bicikli kormányán nyugvó nagy csontú keze- fejére tette.

— Nézd Gyurkám. Mind a ketten tisztességes emberek vagyunk — mondta kicsit nyújtva a szavakat. — Megtesszük azt, amit elvárnak tőlünk. De hát látod, én most nem mehetek az elnökségi ülésre.

— Vár még az a szilva

holnap délutánig, Bélus — pöckölt arrébb hosszú lábával Podmanyiczki

György a kerékpár mellől egy jókorú tégladarabot. — Én csak négy nap múlva szedném, ha ismerősöm itthon lenne.

— Sorjában én sem szedem most — húzta él Kánya Béla a kezét amannak a kezefejéről —, csak válogatva. De miért érdekelné ez a Vöröskereszt korifeusait? — jelent meg az ajka körül huncutkás mosoly. — Azt mondom nekik, amikor találkozók velük, hogy a TIT-be kellett mennem szakosztályi értekezletre. Megnéztem ám a műorfüzetet és abban benne van, hogy ma tartja összejövetelét a történelmi szakosztály. Nem a nemzetközi ugyan, de azt nem kell tudniuk a vöröskereszteseknek. Te megértessz, régi pajtások vagyunk.

Podmanyiczki György elképedt; pillanatokra szoborrá merevedett a kerékpárülésen. Aztán hirtelen berúgta a motort és szó nélkül elrobogott. Kánya Béla felrántotta keskeny vállát, ezt sem érti meg a szédült. Majd felült a motorbiciklire és csak a diófa alatt állt meg, mert a felesége már előre kinyitotta á téglavörösre festett vaskerítés kapuiét