Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-26 / 226. szám
fl békéscsabai tanies vb üléséről leleriílli 1977-ben nyílik meg az Univerzá! Áruház — Javult a munkásművelődés helyzete — Több mint 3 ezer olvasója van a megyei könyvtárnak Tegnap, szeptember 25-én Araczki János elnökletével ülést tartott a békéscsabai Városi Ta nács Végrehajtó Bizottsága. Első napirendi pontként Kassay Béla igazgatónak, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat/ munkájáról szóló jelentést tárgyalták meg. A vállalatnak megyénkben 96 boltja van, közülük 32 Békéscsabán működik. A megye más településeihez viszonyítva az áruforgalom itt szinte u duplája. Noha a hálózatfejlesztésre a vállalat Békéscsabán költ a legtöbbet, az üzletek alapterülete alig növekedett. Ennek az a magyarázata, hogy a nagyarányú építkezés miatt . nem egy boltot át kellett helyezni. Enyhíti majd a megyeszékhely áruellátási gondjatt az Univerzál Áruház megnyitása, melyre 1977-ben kerül sor. Békéscsabán a vállalat áruforgalma ebben az évben eléri a 730 millió forintot. A v'égrehajtó bizottság hozzászólásokkal, javaslatokkal ki* egészítve fogadta el a jelentést. Ezt követően a város munkásművelődéséről szóló beszámolót vitatták meg. A megye ipari munkásságának mintegy 60—65 százaléka él Békéscsabán. Az állami és a szakszervezeti kulturális intézmények az utóbbi két évben sokat tettek a munkásművelődés fejlesztéséért. Több nagyüzemmel szocialista szerződést kötöttek. Egyre több munkás látogatja a megyei könyvtárat is. A könyvtárnak jelenleg 3 ezer 500 olvasója van. A testület a jelentést elfogadta, majd bejelentéseket tárgyalt meg. Mezőgazdasági építészeti ankét Szerdán, szeptember 24-én délután Békéscsabán az AGROBER székházában a tehenészeti telepek létesítésének legkorszerűbb eljárásairól tanácskoztak megyénk mezőgazdasági építészeti szakemberei az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gazdasági vezetőivel. Az Építőipari Tudományos Egyesület Békés megyei mező- gazdasági építészeti szakosztálya által rendezett ankéton dr. Marcsinák Antal, a budapesti műszaki egyetem mezőgazdasági tanszékének docense és Böbék József, az AGROBER központi ágazatfejlesztő főmérnöke tartott vitaindító előadást. Ezt követően a szakemberek a Magyarországon elterjedt és elterjesztésre váró mezőgazdasági építészeti technológiák — tehenészeti telep építési módok — gazdasági és agronómiái kérdéseiről vitatkoztak. ötéves terv — ötéves valóság Ki kell lépői az íróasztal mögül Kötöttárugyári tapasztalatok Még 100 nap és vége a negyedik ötéves terv időszakának. Mielőtt végképp az irattarba kerülnének, érdemes talán még. egyszer elővenni az 1971—1975- re szóló középtávú vállalati tef J veket. Igaz, többségüket a gyorsan és nem mindig kiszámíthatóan változó piaci, gazdasági helyzet túlhaladhatta, előrejelzéseikkel mégis alapvető pillérei és biztos iránytűi mars a lak az éves termelési terveknek. Mi az, amit 1969—70-ben is sikerült előre látni, s mi az, ami ekkor még nem került a tervezők látószögébe? Milyen eredményeket, tanulságokat hozott az ötéves terv alapján az öt év valósága? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a Békéscsabai Kötöttárugyárban. Senki nem sejtette A gyár negyedik ötéves tervidőszaki céljait az 1971-ben induló rekonstrukció ütemével együtt határozták meg. Ügy tervezték, hogy a város északi ipartelepén felépülő ezer dolgozót foglalkoztató új kötődé 1973. negyedik negyedéveben tartja meg próbaüzemét s ezt figyelembe véve az öt év alatt több mint 10 ezer tonna kötöttárut állítanak majd elő. Azzal nem számolt senki, nem is igen láthatták előre, hogy a gyár, amely még 1971. első fél éve alatt is 12 millió forint nyereséget ért el, alig egy év múlva már annak örül, hogy a „boltra” még nem fizet rá. Aligha akadt volna ember, aki előre sejti, hogy az 1972-es évet a Békéscsabai Kötöttáru- gyár veszteséggel zárja. Pedig így történt. A rekontsrukció megállt — nem volt miből fedezni a költségeket. Világossá vált, hogy a gyár önerőből nem tud úrrá lenni nehézségein. A kedvezőtlen fordulat okait kutatva a személyi hibák között kell megemlítenünk azt, hogy a gyár gazdasági vezetői — talán a korábban beidegzett gyakorlat alapján — nem mérték fel teljes jelentőségükben az 1968-cal „felszabadított” piaci hatásokat, s ezzel a rekonstrukciós tervek realitását is gyengítették. A személyi hibák mellett azonban nem tagadhatjuk annak a ténynek a visszahúzó szerepét sem, hogy a gyár termékeinek jelentős része kötelezően fixáras lévén — pamut csecsemőholmikról van szó —, eleve veszteséges volt. E termékek aránya a válságos években még növekedett is. Érthető hát, hogy a mélypontról csak nagyobb összegű állami támogatással és terrrfelői árrendezéssel emelkedhetett föl a kötöttárugyár. A támogatást egyébként a csecsemőruhák viszonylagosan alacsony fogyasztói ára is indokolta. már-már csak jelenésnek hitt. Tekintetét a szép nő arcán fe-- lejtette. — No, fiacskám — szólalt meg Benedek úr, és becsukta a ládikó tetejét —, látom, kimosakodtál. Helyes — és asszonya felé fordult: — Látod ezt a fiút leikecském? Hát ilyen voltam én is vagy negyven esztendővel ezelőtt. A hajam is ilyen kemény szálú, fekete — és végigsimított kopasz fején. A kandalló előtt ülő asszony bársonyos arcán csodálkozó rezzenés futott át. Fényes fekete szeme Györkre nyílott, kedves mosoly gyúlt orcáján. Bólintott a fejecskéjével, s így hátrafésült, összefogott haja a vállára harangozott. Györk forróságot érzeft belülről. Bántotta Benedek szava, röstellkedett miatta, és a lábát váltogatta zavarában. _ Igen... — ismételgette s zórakozottan a kereskedő — égjyea ilyen voltam — Ezért kedveled hat, ezért ! karolod, ezért segíted, ugye? — ! kérdezte az asszonyka, vagy inkább megtoldotta férje sza vait. „Szép, kedves a hangja is ...” — pihegett Györk lelkében valami furcsa, még gyengécske öröm. — Magamat látom benne . . , Hiába, öregszem . . . vén vagyok. Nohát, ezért lelem kedvemet az ifjakban. Ezért. — De hogy miért, azt nem mondta ki, legfeljebb következtetni lehetett rá. Másra váltott az esze. — Isten a tanúm, megfájdult a szívem érte, amikor a nyomorult sorsú zsiványok közt láttam — magyarázta az asszonykának. — Mert a többi, az csak hagy- ján: maguk választották a lator életet, vagy úgy forogta ki a sorsuk, hogy rejtőkbe szorultak. Mindenképpen a maguk szántából betyárkodtak, raboltak, de ez a gyerekember tapasztalatlan, nem a maga elhatározásából került közéjük. Ez még nem tudja, milyen az' élet. Ügy nevelték, úgy faragták, hogy örök életére zsivány legyen. Igaz, ami igaz, megsajnáltam, megkedveltem. Kiku- nyeráltam volna tőlük így úgy is. Lám, a gondviselés engem igazolt; holnap ő is ott állhatna a bitó alatt. Györk tekintete kikerekedett, szeme fénye elhomályosodott. — Bitó alatt?... — suttogta. ~t Ott. Holnap felkötik őket. A püspök atya katonái rajtaütöttek a tanyán. Sokakat még ott levágtak, többeket meg foglyul ejtettek. Azokat holnap akasztják a piactéren . . . Hej, de csú nyán megjárhattam Volna én IS! De esküszöm a Szűzanyára, engem ugyan soha többé meg nem környékez, hasonló népség' (Folytatjuk) Felfelé a lejtőn ■Űj — a valóságot és a várható változásokat jobban figyelembe vevő — tervek készültek, kicserélődtek a vezetők is a gyárban. Fokozott ütemben indult meg a félbeszakadt rekonstrukció azzal a célkitűzéssel, hogy az igazán ■ korszerű, de hagyományos' alapanyagokból készülő „piacképes” termékek ontását. az új üzem a negyedik- ötéves terv végén kezdje meg. A végső határidő a jelek szerint most már mindössze fél évet csúszik — nem a gyár hibájából — egyéb okokból. A lényeg: a Békéscsabai Kötöttárugyár 1974-ben elindult, felfelé a lejtőn. A 10 ezer tonna kötöttárut — ez már a tervidőszak elején kiderült — természetesen nem állíthatták elő az öt év alatt, de így is többet gyártanak hét és fél • ezet tonnánál, ami azt jelenti, hogy 1975 decemberére a gyár tér-- melési értéke már túl lesz a másfél milliárdon. És ami külön is említést érdemel: módosított eredménytervét a vállalat 13 százalékkal túl is teljesíti. Az öt évre előirányzott 120 millió forint nyereséggel szemben mintegy 136 millió forint várható összesen az év végéig. A megerősödés ütemét pedig legjobban azon mérhetjük, hogy a nyereségnek • mintegy 60 százalékát az 1975-ös év hozza. Mindezzel egv időben természetesen jelentősen — 22 szár za’ékkal — nőtt a dolgozók átlagkeresete is. A 22 százalék első látásra talán soknak is tűnik, de ne felejtsük eí, hogy a textil szakmában, éz volt a legrosszabban ..fizető” iparág, s a kötöttárugyár egyben a legrosszabbul fizető gvár is Bé- | késcsabán. A keresetek növeke- I dését az öt év alatt a termelékenység 40 százalékos emelkedése Is alátámasztja. Vagyis a gyár, amely két évvel ezelőtt még értékesítési gondokkal küzdött, ma már nemcsak az országot látja el a legkeresettebb, tetszetős kivitelű, korszerű alapanyagú csecse- műruházati cikkekkel, hanem külföldön is versenyképes árukkal hódítja meg a vásárlókat. Joggal kérdezhetjük: milyen csoda történt, mitől van ilyen nagy hatása az injekciónak”, az állami támogatásnak? Nem minden a dotáció Mert a dotáció önmagában még nem lebet gyógyír mindenre. Nem is az. Élni kell tudni vele. Ehhez pedig arra van szükség, hogy akik egy vállalat termelését, gazdálkodását, termelési és értékesítési politikáját irányítják, előjöjjenek az íróasztalok mögül. Nézzenek szét a piacokon, puhatolják ki, mit akarnak a vevők holnap, holnapután vásárolni és készüljenek fel arra is: mit kell tenni, ha valamelyik számítás „nem jön be”. Egy dolog a terv és egy a valóság. De, hogy hatással vannak egymásra — ezt kár lenne tagadni. Amit a kötöttárugyáriak öt évvel ezelőtt álmodni sem mertek, tudniillik, hogy a környék munkaerőtartalékai kimerülnek, hogy az évente változó divatot azonnal követni kell, hogy a piac minőségi igényei, követelményei ilyen ugrásszerűen nőnek meg, hogy a hagyományos anyagú és fazonú csecsemőholmik eladhatatlanná válnak, hogy több mint 300 asszony veszi majd igénybe a gyermekgondozási segélyt, hogy a dolgozókban felnő a munkahelyi szociális ellátás iránti igény és a gyár dolgaiban való eligazodás, a be'eszólás igénye, s így már nem lehet g régi módon vezetni — nos mindez ma már olyan valóság, amelynek tanulságaira kell a következő ötéves tervet építeni. Előrelótóbban. mint öt évvel ezelőtt. Kőváry E. Péter Miért nem mester a mester? Hittel vallom, hogy valaki nem attól lesz festő, színész, újságíró, mert a személyi igazolványának foglalkozás rovatában e szavak valamelyikével jegyzik be, hanem; attól, hogy nem giccs az, amit fest, hogy nem ripacsként játszik és jól írja meg azt a témát, amit választott. Hogy valaki népművész legyen, ahhoz mesterségét művészi fokon kell végeznie, mint -Nácsa Jánosnak, aki magakészítette cíterán játszik — művészi fokon. Nevét kerestem az újságokban azok között, akik megkapták a „Népművészet mestere’ kitüntető címet augusztus 20-a tiszteletére. Nem találtam. Hiába kerestem rá magyarázatot: miért nem? Vitatkoztam önmagámmal, de ez kevésnek zonyult. A miértekre nem tudtam a választ. Levelet-is írtam, melyben a miért felől érdeklődtem, de választ, amit telefonon is sürgettem, mai napig sem kaptam, Dévaványán él a 66 éves. vig- kedélyű, jóhumorú János bácsi. Milliók szurkoltak neki a tv képernyője előtt akkor, amikor a Röpülj páva vetélkedőn megismerte az ország. Tizenhat éves kora óta faragja és szólaltatja meg a citerát. Már túljutott a századik készítésén. A gyomai Körösmenti Táncegyüttes szóló citerása, de szívesen tesz eleget minden meghívásnak. Élete egyik legnagyobb élménye volt — ahogy elmondta — a Röpülj páva gálaestje Budapesten, a Margit szigeten. Nézzük, mi a meghatározása a népművésznek az Értelmező szótár szerint: „A népművészetnek, elsősorban a népi díszítő művészetnek kiváló művelője.” Ö fafaragó. Ahogy említettem. Nácsa János már több mint 106 citerát faragott — népi díszítőelemekkel tarkítva. Tovább megyek. A népművelés címszó alatt ez olvasható: „A dolgozó nép, a tömegek műveltségi színvonalának tervszerű, folyamatos és módszeres emelése, ismereteinek gyarapítása, az iskola, a sajtó, a rádió, a színház, a mozi előadások. művelődési otthonok, könyvtárak útján.” Nácsa János a televízióban, rádióban szerepelt. Szinte az összes országos lapok méltatták népdalterjesztő citera- művészetét. Tanította az ifjú nemzedéket, átadta tudását olyan hévvel, olyan lelkiismeretesen, ahogy azt csak hivatástudatból lehetett. Azért írtam múltidőben, mert János bácsi már hat hete kórházban fekszik. Beteg. Béla Vált — Apuci, hol a bácsi? — kíváncsiskodott mellettem egy szőke* apróság, a paravánra mutatva. Apuci pedig türelmesen megmagyarázta, hogy a bácsi majd mindjárt előbújik onnan a nagy fal mögül, csak maradjon egy kicsit csendben. Ez a kis jelenet Békéscsabán, az építőipari - vállalat Munkácsy Mihály Művelődési Házában játszódott le, azon a bábelőadáson, amelyet a KPVDSZ Napsugár Bábegyüttese tartott a Szocialista Brigádok Klub- iának a hét elején. 4 rendhagyó klub- foglalkozásra sokan elhozták a gyerekeket, bábozásról lévén szó. A kis szöszkének nem kellett sokáig várnia, mert hamarosan eloltották a menyezetlámpákat és kigyulladtak a paravánra irányított reflektorok, Megjelent az első műsorszámot jelző tábla, Bartók: Magyar népdalok. A szépen felöltöztetett — Látod, ott játszanak! — jegyezte meg a szöszke kisfiú. Az előadás második részében az együttes Emberek, virágok, állatok címmel humoros válogatást játszott, amelynek része volt a Bartók művek feldolgozása is. Bábelőadás bábuk a „Tiszán innen, Dunán túl’’ dallamára rótták a csárdást, juhászlegény járta a kopogóst kedvese előtt, . szalagos szalmakalapban táncolták fiúk és lányok a lassút. A vidám és ötlettel játékról a legtalálóbb „kritikát" ugyancsak az izgő- mozgó kisfiú mondta: — Apu, nem több.,.? P. lesz (
