Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-13 / 215. szám
OREGSZI KfiTEGYfiU? meet A Szovjet Irodalom szeptembert száma A Szovjet Irodalom című folyóirat szeptemberi száma —■ köszöntve a tudományos világ jeles eseményét, a budapesti finnugor kongresszust — a Szovjetunióban élő nyelvrokonaink irodalmából ad válogatást. Észt és udmurt, vogul és karjalai- íinn, mari és komi alkotók művei sorakoznak a lap oldalain és nem hiányoznak a mordvin ajkú Írók alkotásai sem, akiknek nyelvét egyebek között Penzá- ban is beszélik, testvérmegyénkben, Penza megyei, Volga-vidéki hangulatok tűnnek elő például Nyikul Erkáj Sokáig voltunk fiatalok című emlékezésében, itt élő művészek munkáit elemzi A népművészet vonzásában című tanulmányában Szvetlána Cser- vonnaja. A folyóirat immár hatodik magyar nyelvű számának legterjedelmesebb — s tartalmával is kiemelkedő — írása az észt Jaan Kross Menny-kő című kisregénye. Az író neve korábban sem volt ismeretlen hazánkban: ő ültette át anyanyelvére „Az ember tragédiáját". A szám magyar szerzői közül Varga Domokos és Karinthy Ferenc nyelvrokonainknál tett utazásai emlékét, idézi Klub a gyerekekért (Tudósítónktól) Az endrődi fiatalok legkedveltebb szórakozási helye a „kiváló” címmel kitüntetett Kaszinó Klub. A nyáron a klub tagjai nagyszerű kezdeményezéssel segítettek a szülőkön: változatos és hasznos programokat biztosítottak a vakációzó kisdiákoknak. A „vakációzó gyerekek klubja” elnevezésű csoport hamar közösséggé forrt: a gyerekek a szórakozáson kívül közelebbről is megismerkedhettek a „kaszinósok” életével. Kerékpártúra, szalonnasütés, vidám vetélkedő, s búcsúzóul augusztus utolsó hetében kultúrműsorral „körített” tábortűz szerepelt a változatos programban. Sztanyík Károly ffivészeink-sorozat: Darabos György fafaragó A békéscsabai Megyei Művelődési Központ minden évben megrendezi a Művészeink-so- rozatot; a megye művészszülötteit mutatják be egy-egy találkozón, s az azt követő kamarakiállításokon a közönségnek. Az idei évad első ilyen találkozása szeptember 15-én, hétfőn este 7 órakor lesz a művelődési központban. Dr, Pankotai István, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának osztályvezetője mutatja be Darabos György fafaragót, majd megnyitja a vendég kiállítását. A. kamarabemutatót a közönség szeptember 26-ig tekintheti meg. K ötegyán öregszik, egyre kevesebben lakják. Adatok egy jelentésben.: lakóinak száma 1970-ben 2132, 1975-ben 2070. A lakosságnak több, mint a fele 40 éven felüli. Százból negy- venketten eltartottak, nincs önálló keresetük. A megyei átlag százból harminc. Tíz évvel ezelőtt 138-an vándoroltak el a községből. Újabb adat nincs. Arról viszont bőven van, hogy a termelőszövetkezet kulturális alapja 86 ezer forint volt, az idén már 116 ezer; és arról is, hogy 1974-ben. ebből ötezret adtak a községi könyvtárnak, a művelődési háznak tizet, a KISZ-nek és a fiatal alkotók klubjának tizenegyezret, színház- és mozijegyre nyolcezret, társasutazásra 31 ezer forintot. Ebben az évben többet szánnak a kultúrára, a könyvtár, a művelődési ház, a KISZ és a fiatal alkotók klubja összesen kilencezer forint többletbevételt jegyezhet fel a Petőfi Tsz-tŐl, tízezerre emelték a jegyvásár-“ lási keretet, és a társasutazás költségeit negyvenezerre. Mindezt csak olyan községben teszik, ahol friss erők mozgolódnak, ahol — a látszattal, és íme, a statisztikai adatokkal ellentétben! — nem a lassú öregedés, hanem, inkább a gyorsuló fiatalodás a jellemző. A bolt a kora délelőtti órákban tele vevővel, az utcákon az álmos délelőtt sok járókelőt, dolga után siető embert talál. Az iskola udvarán az egyik alsós osztály szabadtéri órán vesz részt, nevetésük az utcára hallatszik, ahol a templom melletti öreg épületen emléktáblát olvashat a vendég: itt rektorko- dott 1849-ben Táncsics Mihály ... Vagy talán öregszik az a község, ahol a 2070 lakosból 750 beiratkozott és rendszeres olvasó a könyvtári tag? Száz köte- gyáni közül harmincnégy?! Az ember azt gondolná, valami különös titok lappang itt. Valami rövid távon nem megérthető, valami, amit csak azok tudhatnak, akik ott élnek és dolgoznak, az, hogy vállalják a missziót: embertársaik életét szebbé tenni. Első utam a könyvtárba vezet. Napfény, ősz, akácfa, ha nem írnám, akkor is tudná az olvasó, hogy a faluhoz nyárutón úgy hozzátartozik ez, mint néha az áztató, szeptemberi eső. Meg a feneketlen sár, még akkor is, ha küzdenek vele és vissza-visszaszorítják. A sár és a „sárbaragadt szellemi sötétség” valamikor ikertestvérek voltak. Kötegyánban is. De már nem nagyon tartják a rokonságot, tűnik az egyik, és tűnik a másik. A könyvtár, ahogy' belép az ember, azonnal megfogja varázsaival. Mondják, hogy egyforma az mind, könyvek, polcok, néprajzi tárgyak, fotelek. Feltétlenül egyformák, de nem mindenkinek. Aki csak „leltározni, összeadni, és kivonni” képes, nem is láthat többet a kö- tegyáni könyvtárban sem 7 ezer kötetnél, kényelmes foteleknél, teli polcoknál. De az a hétszáznyolcvan, aki hetenként legalább egyszer idejár, hazaérkezik. Olyan ez a könyvtár, mintha saját otthona lenne. Köszönnek a könyvek, a bútorok, a festmények, a fafaragások a falon, és soha nincs zárva. Bacsa Jánosné, a könyvtáros beszél először a kötegyáni titokról. Csendes szavú asszony és ős-kötegyáni. — Ötvenkilencben lettem könyvtáros. Hetvennyolc olvasót, *870 kötetet vettem át, meg egy fehér, rozoga szekrényt. Kiírhattam volna arra is, hogy „könyvtár”, mert az volt tulajdonképpen. Két évet havi száz forintért csináltam, aztán lett több a tiszteletdíjam. Soha nem néztem, letelt-e a 6 óra, ide .mindig jöhíettek. az emberek. ‘ És aa a titok. Hogyan lehet olvasó a község egyharmada? Amikor a megyei átlag alig éri el a lakosság egyötödét? Számok, viszonyítások. Kell azért ez is, néha. Egyszerű és világos a kép. — Most az volna a megszokott fordulat, ha azt mondanám: nincs ebben semmi titok. Pedig van. De olyan titok ez, amit bárki megfejthet, ha sokat töpreng azon, mit tegyen, hogy nagyon sok ember szeres* se meg a könyvet? Kis szünetet hagy, nem mintha a titkot féltené. — Nézze, ismerem az egész falut. Mindenkit. Nem fáradtam bele évekig, hogy megállják az utcán: Mihály bácsi, ugyan nézzen már el a könyvtárba, meglátja, érdemes. Abba sem, hogy a kultúrházból, ha gyűlést tartott a téesz, a szünetben áthívtam az embereket, jöjjenek csak! „Nem akarok én olvasni” mondták, aztán harmadszorra rátaláltak valamire, amit mégiscsak el akartak olvasni. Azt se szégyellem, hogy szatyorba pakoljak nyolc-tíz könyvet, és kivel, ahol találkoztam, mutattam: nézze, ezt el kell olvasni! Aztán valami még: az iskola. A mi igazgatónk, End- rédi Károly olyan ember, akinek nem találnánk pórját. Az olvasóvá nevelés nála kezdődik, az általánosban. Csak egy lépés a könyvtártól a kultúrház, egy fedél alatt van a kettő. Hajdú Jánosné vezeti, tiszteletdíjért. Bacsóné és Haj- dúné rokonok. Ha egyikük elfoglalt valahol, a másik kisegíti. „Nem az a lényeg, hogy ki csinálja, hanem, hogy mit csinál” mondják, es látszik, nekik ez természetes. Hajdúné: Nyolc éve kezdtem. A tavalyi volt a legszebb évem, A termelőszövetkezet gyönyörű klubot alakított ki nálunk, és be is rendezték. Azóta itt jönnek össze a nyelvtanfolyamok, és hetenként a tsz-vezetŐk klubja. Ez tavaly alakult. Van azért bánatunk persze. Kicsi a színháztermünk, kétszáz személyes, kicsi a színpadunk. Régen rendszeresen kijárt a Jókai Színház, ma már nem jönnek. „Nem megfelelőek az adottságok”, mondták, azért, mégis fájlaljuk. Ha régen lehetett, most nem? Igaz, hogy a színház autóbusza visz berniünket Sarkadra, ha ott van előadás. De oda nem jön el mindenki. Főleg az idősebbek. Rájuk is gondolni kell! Mi marad? ORl-műsorok, magnós bálok . A szüreti bálon viszont ci- terazenekar muzsikál majd. Kö* tegyáni fiúk alakították. Ungvári Mihály a községi KISZ-titkár, a fiatal alkotók klubjának vezetője, amatőr festő, fotós. A klubház a könyvtár mellett épült néhány éve. Közsegítésből, az ifjúság közreműködésével. Valóságos birodalom. Ötlete sen, vonzóan berendezve. A kötegyáni hármas — kultúrhár könyvtár, KISZ-klub — legfiatalabb tagja. Bacsóné és Hajdúné szeretettel beszél róluk. „A fiatalok? Nagyon rendesek. Amióta itt vannak, megcsappant a kötegyáni bicskások híre.” Négyen nevetünk ezen, és Ungvári Miska kinyitja a klubház ajtaját. Iroda, drága magnók, fényképezőgépek Őriző helye. A falon a klubtagok festményei. Egy másik helyiségben a fotólabor. Kint az előszobában művészi fotók, egy szekrényben színes néprajzi diák és termé- szetfélvételek százai. Az iskolai oktatáshoz is kölcsönadják, kitűnő szemléltető anyag. Jobbra a műterem, legkedvesebb pat- rónusuk, Koszta Rozália festőművész Gyuláról jár ki hozzájuk. A nagyszobában asztalok, szétfűrészelt farönkök műanyaggal borítva: sok kicsi szék. Rúgös-rácsos ajtó vezet a belső, kis terembe, „ide még kell néhány holmi, de az is meglesz hamarosan.” mondja Ungvári. Nagy terveket kovácsolnak. Hárman, együtt. Negyedik, aki ott áll mellettünk, és a szlvét- lelkét adja: Endrédí Károly iskolaigazgató. öráró! jön, nehéz napja lehetett, percek múlva dél. Vé- gigsimft őszes haján, lehunyja egy pillanatra a szemét, aztán mosolyog. Most már ideérkezett. — Az együttműködés, ez az alapvető. És még valami: felismerni azt, hogy nemcsak az iskola képes embert formálni, hanem a művelődési intézmények is. Ezért vannak, ez a céljuk. Sok év telt el, amíg elérkeztünk addig, hogy mindenki — a tanács, a termelő- szövetkezet — az összefogást tartja önmagára nézve is kötelezőnek. Ki mit ad? Ez most már a lényeges. Nemcsak az, hogy mit vár? És az együttműködésnek annyi-annyi módja Van! Órákat tartunk a könyvtárban; annak a gyereknek, aki nem szeret olvasni még, olyan feladatot adunk, hogy a könyvtárat el nem kerülheti; a KISZ-klubban a mi iskolásaink is rendezhetnek összejöveteleket, műsorokat; az alkotók klubjának tagjai viszik, be a gyerekeinket Gyulára, képkiállítást nézni, és így tovább. A kötegyáni tanács végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalta a közoktatási és a köz- művelődési intézmények munkáját, együttműködését. Elégedetten nyugtázhatták az eredményeket. öregedő község? Tévedés. Kötegyán esetében nem mindenben mondanak igazat a számok. Sass Ervin Ital a munkahelyen Panaszkodik az egyik Igazgató, minden képzeletet felülmúl az a leleményesség, ahogyan egyesek belopják az italt a munkahelyre, Mondja a másik, már-már be kell záratni az üzem melletti büfét, mert munkakezdés előtt valóságos sorbanállás van a féldecikért. Az egyik üvegben, a másik a szervezetben viszi az italt a munkahelyre. A lényeg ugyanaz: felelőtlenül állnak a munkapad, a gép mellé. Az Orosházi Üveggyárban például augusztusban tizenegy ilyen esetet derített fel a rendészet. Felvettünk az iváshoz különböző szokásokat: névnapot tartunk a munkahelyen, köszöntjük az új házasokat és a régieket, poharat nyomunk a most érkezők és a bú- csúzák kezébe, az egyik hadd szokja, a másik ne feledje, hogy itallal is él az ember — a munkahelyén. Mit lehetne tenni ez ellen? Az üveggyárban nem riadnak vísz- sza az elbocsátástól sem. A megtörtént esetek után az adminisztratív intézkedések kétségtelenül szükségesek — ami azonban még ennél is fontosabb, az a megelőzés. Az üveggyárnak 3400 dolgozója van, relatív, hogy sok-e vagy sem az a tizenegy, aki italt vitt be. Am a többi 3389 ember elég sok ahhoz, hogy ne engedjen a többi tizenegy kezébe poharat vefiní. Persze nem fizikai értelemben, hanem a nevelés különböző eszközeivel. Elég, ha néhány köztiszteletben álló ember nemcsak, hogy nem hoz bort vagy konyakot a névnapjára, hanem másoktól is megköveteli ezt. S aki mégis borosüveggel a kezében akarja fogadni a gratulációkat, azt egyszerűen ne méltassák arra, hogy köszöntsék, mert ő sem méltatta a kollektívát arra, hogy a kialakított jobb szokást tiszteletben tartsd. Erre egyesek mondhatják, ilyet nem lehet tenni, mert ez mégiscsak sértés. És az ellenkezője talán nem sértés-e, megsértése a fegyelemnek, a kollektíva érdekének, meg az önmagunkénak is, hogy felelősségteljes munkánk mellé felelősen álljunk. Felelősen, fizikai és szellemi képességünk teljes birtokában, mert a könnyelműen elfogyasztott ital nemcsak fegyelmit vagy elbocsátást vonhat maga után, hanem súlyos következményekkel járó balesetet is. Ennyit pedig senkinek sem ér meg egy pohár ital r—eszt. FELHÍVÁS' Értesítjük kedves földgázfogyasztóinkat, hogy a Békéscsaba és Gyula városokat ellátó gáztávvezeték javítási munkái miatt: 1975. szeptember 14-én (vasárnap) 6 órától kb 24 óráig Békéscsaba és Gyula városokban földgázktrlálozás lesz! \ A fent jelzett időben mindkét város lakossági és kommunális íöidgázíogyasztóinak csökkentett gáznyomást tudunk biztosítani. Kérjük fogyasztóinkat, hogy a fenti időben mérsékeljék gázfelhasználásukat. A szükségszerű gázkorlátozás végrehajtásában a lakosság megértésére és közreműködésére számítunk. Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat, MUNKA SFEL VÉTELI A gyulai Munkácsy A DÉMÁS2 Békéscsabai Üzemigazgatósága felvételre keres: Mg. Tsz változó munkahelyre; ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT, villanyszerelőket, segédmunkásokat; gyulai telephelyre: vagy villanyszerelőket, segédmunkásokat:-TECHNIKUST békéscsabai munkahelyre: férfi, női raktári kiadókat, génírónőket. keres felvételre tervezői adminisztrátorokat. munkakörbe. Jelentkezés; Jelentkezés: Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 46 Munkaügyi csoport fejlesztési ágazatvezeTelefon: 12-673/44. tőnél, Gyula, Síórét 2.
