Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-06 / 209. szám
its csinos I ü I ' i^ri»»H.iniit, ,»r anyain kdrttfjnények4 cipodivotok veszélyei Az egészséges lábbeli készítésének elveit már sok évtizeddel ezelőtt megállapították, mégis időről Időre ezekkel szöges ellen* tétben álló modellek jelennek meg a kereskedelemben. Az I960 körül divatba jött hegyes orrú cipők milliószámra okoztak eltorzulásokat a lábujjakon. A la bilis tűsarkok is sok lábkárosö- dást Okozta le A mai magasított talpú, túl magas- és ormótlan sarkú női cipőknek sem kisebb a káros hatásuk a lábra. Lehetetlenné teszik a természetes járást és állást; menés közben akadályozzák a láb egészséges, rugalmas mozgását, túlterhelik a lábfej első részét, mert a testsúly nagyobb része oda nehezedik. Hordásuk nem csekély veszéllyel jár: megrövidülhetnek a lábikra- izmok és az Achilles-inak. Arról, nem is beszélve, hogy a napirenden levő bicsaklásoknak és bokarándulásoknak súlyos következményei is lehetnek. A magasan fűzött szandálok ellen arra való hivatkozással emelik fel szavukat a szakemberek, hogy vérkeringési zavarokat idézhetnek elő, visszeres panaszokat okozhatnak. Az egészséges lábbelinek hajlékony talpúnak, 3-4 centiméternél nem magasabb sarkúnak, és olyan Kiképzésűnek kell lennie, hogy a testsúly egyenletesen nehezedjék a lábfejre. Az is fontos, hogy a lábujjak meg felelően helyezkedhessenek a cl* pőbén. Nem jó egyedül A mellékelt apróhirdetés feladója az egyik békéscsabai textilüzemben dolgozik. Valóban karcsú, sasson-írizurás, reprezentatív külsejű hölgy. Kutató tekintettel figyel, majd egykedvűen mondja: — Amikor férjemmel megismerkedtünk, „olvadoztunk” mind a ketten. Ennek már négy éve. Azóta minden megváltozott, fél éve elváltunk. Fiatalon, alig négy hónapos ismeretség utón kötötték házasságot. Az Ifjú férj jól keresett, s talán ez okozta fi vesztét, alkoholista lett. — Megelégeltem, elváltunk. Egy becsületes férfi oldalán szeretnék élni. Talán megtalálom a páromat — mondja s közben elővesz egy ■ kötegnyi levelet. Külsőleg változatosak, akad k(r Szergej Yoronyln: A BÁTOR BOHÓC A játékjavitó műhelybe' egy nő lépett be, kezében egy bábut tartott. — Javítsa meg, kérem ezt a bábut — mondta a mesternek. — Valamikor katona volt,'de eltört a kardia, elszakadt a mundérja. Javítsa meg, és öltöztesse bohócnak. — Rendben van, megcsinálom — felelte a mester és rögtön nekilátott a munkának. — Mit csinál? — kiáltott fel a bábu. — Nem akarok bohóc lenni! Én katona vagyokl Harcosi A mester azonban nem hallotta a bábu kiáltását, vidám dalocskát dúdolva már szabta is tarka anyagból a bohóc cipőjét. — Minek nekem ez a bóhóccipő? — kesergett a bábu. A mester viszont már a ruhát is adta rá. — Mit tesz? Mit csinál belőlem? — kiabált kétségbeesetten a bábu. — Már kész is a bohóc — szólt a mester, és a bábu kezébe eintányért adott. Bezárta a műhelyt, és elindult. v —4A bezárt boltban a Játékokon kívül senki, sem maradt. A katonabohóc körülnézett, összeütötte a clntányérókot, és az egész műhelyt vidám csltlngelés töltötte he. — Ki zenél? — hallatszott félűiről egy kedves hang. Te vagy az, bohóc? A katonabohóc felnézett, és meglátta a polcon Szvetlánát, aki nagy kék szemeivel pillantott rá. A katona még soha nem látott ilyen szép szemeket. — Igen, én zenélek. Tetszik önnek? — Nagyon! — Akkor jöjjön te, táncolni fogunk. Szvetlána lelépett a polcról, a műhely újra betöltötte a vidám eslllngetés. — Bohóc! ön miért nem, táncol? — kérdezte Szvetlána, — Mert én katona vagyok. Tánc helyeit az ellenséggel harcolok. — Nem katona őrt, hanem bohóc! — nevetett Szvetlána, de hirtelen megdermedt a rémülettől. A sarokból, fogait rávillantva hatalmas patkány nézett rá mereven. Ez a patkány minden éjjel eiőmászott, és ami útjába került, azt szét- marcangolta, legyen az papír, könyv, szerszám vagy bármi. , Most Szvetlánát vette Célba. — Meneküljön! — kiáltott a katona Szvetlánának és a cintányérokat előrenyújtva elállta a patkány útját. — De kár, hogy nincs itt a katdoml — gondolta. — Ha itt lenne, egyből megölném. — Meneküljön ön is! — kiáltott Szvetlána a polcról. — Addig nem megyek, amíg le nem, győzöm az ellenséget! — szólt a katona és élőrerohant. Csattogtak a fogak, zengett a cintányér. Ütések, csapások zúgtak. Minden bábu a félelemtől reszketve figyelte a, küzdelmet. Még a medvék is remegtek, a nyulak pedig eltakarták szemüket. — Győzelem! — kiáltott a katona. A műhelyt üdvrivalgás töltötte be, a súlyos sebeket kapott, katona lassan lehanyatlott és elcsendesedett. Nem hallotta, hogyan dicsérték bátorságát a játékok, nem látta Szvetlána könnyeit, nem hallotta hívó szavát.-4Réggel megérkezett a mester. — Átkozott patkánya, már megint mit Csinált1 — kiáltott fel, amint felemelte a megtépázott bohócot, de rögtön meglátta a legyőzött patkányt is. —Ez igén! Ez igazi harc voltl És a bohóc győzött. Igaz, azelőtt katona volt. Legyen ismét az! És a mester vidáman Audorászva munkához látott. Varrt a katonának mundért, a kezébe kardot adott, majd Szvetlána mellé állította. Fordította: Sas* Attila zöttük rózsaszín, lila, fehér boríték. Az írásokból a magány, az elégedetlenség, a szomorúság, a társaság hiánya olvasható. — Csak a környékbelieknek válaszoltam. Megírtam, hogy Csabáról nem megyek el lakni. Apróhirdetés? Nem jó pont egy nőnek, de lehet, hogy eredményhez vezet. * * * — Kérem, csak a jeligét írja, még a hirdetés se jelenjen meg — kezdi a „leinformálható fiatal lány”. Bájos, barna szemű, Egy vidéki hivatalban dolgozik. Egyedül él Békéscsabán új, kétszobás lakásban, mely nagyon otthonos. Munkája, az utazás, a tanulás kitölti napjait, de a társaság hiánya nagyon is érez* hetŐen jelentkezik. — Furcsa azt hallani egy huszonéves lánytól, hogy „egyedül van”. — Ma még én is mosolygok ezen, de az évek egymás utánja követelődzőén ébreszti fel bennem a család gondolatát, liléikül pár év múlva valóban egyedül maradok. Diplomás. De nem ragaszkodik ahhoz, hogy férje is hasonló végzettségű legyen. A leveleket számolatlanul is soknak találom. Mindegyik más, de közös bennük az elhatározás: írójuk társat keres. Volt olyan, aki az anyagiakkal kezdte. Mások saját személyiségük bemutatását tartották fontosnak. Akadtunk olyan válaszokra Is, amelyek csak tőmondatokra szorítkoztak és mindent a személyes találkozásra bíztak. — Nehezen tudnék választani. Az a néhány fénykép, amit kaptam, nem sokat mond az Illetőkről. Akik megpróbáltak úgy bemutatkozni, hogy abban a néhány s'orban csak magukról és elgondolásaikról írtak, azoknak válaszoltam és találkoztam is velük... ♦ * * Harmadik riportalanyunk pa- rasztházban él. Vésztő egyik mellékutcájában. Hatvanhét éves. Nehezen indul a beszélgetés, kissé bizalmatlanul méreget. Tíz éve özvegyen él. — Két fiam van, Ők vidéken laknak és dolgoznak — mondja, s közben a szoba fehérre meszelt faláról képeket akaszt le és mutogatja gyerekeit, májd szégyenlősen az egyik fiatalkori fényképét húzza elő. Műkedvelő színjátszók gyűrűjéből széparcú, fiatal lány mosolyog velünk szembe. — Színésznő akartam lenni — emlékszik vissza. Fiatal és csinos voltam. Sokan kerülgettek, de én csak válogattam, mígnem azon vettem észre magam, hogy kérőim elmaradtak. Harmlncöt- évesen, nálam húsz évvel idősebb férfi vett el. Most 620 forint nyugdíjból él. — Nagyon nehéz a magányt élviselni' minden támasz nélkül élni. — A gyerekek? — kérdezem. — Évente egyszer-kétszer jönnek haza. Ök is helyeselték, hegy férjhez akarok menni. Ezért is hirdettem már másodszor. Egy évvel ezelőtt lett volna férjnek váló, de nem tudrwjá'&ar I u harst, Hóé láftsyat. Latiéi í í tam elviselni, mert minden mondata az volt: „Az én drága feleségem Így csinálta..Mindkettőnknek új életet kell kezdenünk, alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ilyen idős korban ez már nem könnyű — magyarázza, miközben a szekrényből előveszi a két tucatnyi levelet. Mindegyikre, válaszolt. Ez is egy kis izgalmat, változást jelent az életben. Az éjjeliszekrényből féltve őrzött levelet és fényképet húz elő, A kép fiatalos parasztbácslt ábrázol. —- Megnyerte a tetszésemet — mondja pironkodva. — Rendszeresen levelezünk, hamarosan találkozunk is. — De az életkora nem egyezik a hirdetésben szereplővel... — Szándékosan csaltam — válaszol restelkedve. Valóban, még 55 évesnek sem látszik. Reménykedve beszél elképzeléseiről, hogy élete alkonyának vágya megvalósul-e? Szekeres András CSEREBERE V. Jeüsztratov rajzai Az* beszélik,,* hogy szűnőbén vari a korábban már divatossá vált vevő-eladó ellentét. Sokan már nem tza- pulják, hanem egyenesen dicsérik a kiszolgálókat. Ám vigyázzunk, ne essünk át a ló másik oldalára. Akad még hiba, udvariatlanság, ingerültség — ez utóbbi különösen azóta, mléta felfedezték a frontátvonulái idegesítő hatását. Ezután szeretném felhívni a figyelmet ennek igen veszélyes, ragályos voltára. Állításom bizonyításaként Hadd említsek két példát. Mindkét eset a napokban történt Békéscsabán. Az egyik: a készételek pultjánál az éppen soron tevő vásárló valamit kifogásolt. A kiszolgáló fiatal hölgy persze nem maradt „adót", s még akkor Is mondta a magáét, amikor az Illető vendég már ott sem volt. ismeretlenül mondta a magiét — nekem. A másik: a kávéspultndl egy Idősebb hölgy — keveseltve kávéadagját — csípősen megkérdezte, hogy „ez szimpla?!”. Bír szép, csendes, udvarias vitaszt kapott, továbbra is morgóit, hogy milyen felháborító dolog így bánni vele, s így tovább. „Már érdeklődnöm sem szabad?!” — fordult egyetértést várva ö is hozzám. Nem tudom, ki hogy van vet«, de én ezek után aznap mar nem mertem sehol vásárolni. Elrontotta hangulatomat a két eset Bosszankodtam. Hát ml vagyok én? Panaszláda?! — s rádöbbentem, hogy az eddig ismeretlen kórokozó megfertőzött, Ét akkor..., akkor gondoltam bele a dolgok mélyébe. Járványról van szó, olyan járványról, amely hasonló az eddig Ismertekhez: a főnök rosszul ébred, mire lego- rombttja helyettesét, a helyettes a beosztottját..,, a folyamat végén a kutyát megrugdossa a felpofozott kisgyerek... Mit tehet itt tenni? Amíg valaki nem. lokalizálja a betegséget, nekünk kell összefognunk, vevőknek és eladóknak. Az lenne a legegyszerűbb, ha a vevő kifogástalanul kapná meg. amit kéri. és ó sem mérgesítené indokolatlanul az eladót, s nem cukkolná fel magát, plusz legalább egy főt. Együtt kell működnünk ezen a téren is, mint ahogy legutóbb, egy szintén békéscsabai önkiszolgáló élelmiszerboltban történt. Azt beszélik, itt az egyik vásárló észrevette, hogy egy másik a kosár helyett a zsebébe teszi a pálinkás üveget. Az eladók — s valamennyiünk — érdekében nyomban a tettek mezejére lépett: anélkül, hogy a bolti szarka észrevette volna, kiemelte annak zsebéből az üveget. Nem tudom, miként végződött az eset, a lényeg az, hogy Idegeskedésről szó sem lehetett. Legfeljebb a szarka lett nyugtalanabb. 6 pedig csak szarka. Habár a szarka is madár,.. Vitaezek Zoltán Q bMs Hierein W 1975, SZEPTEMBER 1
