Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

Csúcsforgalom idején a békéscsabai vasútállomáson Hivatalosan még nyár van, de a békéscsabai vasútállomá­son már „beköszöntött” az őszi csúcsforgalom. És nem is akár­milyen előzmény után, mert az i ide érkező és az innen elszál­lított áru mennyisége 1975 első; nyolc hónapjában annyi volt, mint tavaly egész évben. Osz- szel hasonló arányú növekedés várható. A forgalom lebonyolítását elősegíti a Budapest—Lököshá- za közötti vasútvonal villamo­sítása. Kruchió Lajos, az ál­lomásfőnök kereskedelmi he­lyettese örvendetesnek tartja, hogy egyre több vállalat vezeti be a vagonba rakodást meg­könnyítő . konténeres szállítást, öttonnás konténerekben szállít többek között a békéscsabai Kötöttárugyár, a Férfifehérne- mű-gyár békéscsabai gyára, az újkigyósi ÁFÉSZ, a békési cukorkaüzem. a gyulai tejpor- gyár, a szeghalmi paplanüzem. Kruchió Lajos tájékoztatása szerint a szállítók általában időben rakiák be és ki a va­gonokat. A békéscsabai Kon­zervgyár. az AGROKER. a Bé­kés morvéi Tégla- és Cseréo- ipari Vállalat csak elvétve fi­zet kocsiálláspénzt. Tuda időn­ké ppen rosszul rakodó vállalat nincs, de időnként késik a bé­késcsabai H-ltnház. az ÁFOR és a TÜZÉP. A Volán R-as számú Vállalat 41 vállalattal, üzemmel áll elfuvarozási, il­letve feladási szerződésben. El­ismerésre méltó, hogv bár az idén a tavalyihoz képest ed­dig 35 százalékkal növekedett a forgalma, mégis kevesebb volt azoknak á vasúti kocsik­nak a szarna, amelyeket késve rakott ki Vagy be. Lényegében tehát remény van arra, hogy a szállítások bonyolításában továbbra sem lesz fennakadás Békéscsabán. De nézzünk csak szét egy kicsit a rakodótéren! Mi tör­ténik itt egy hétköznap dél­után’’ ember. Ráncos és naptól fekete volt az arca, nyakbőre, keze fe­je, ősz a haja, bajusza. Ahogy Györk rátekintett, úgy vélte, megvan tán százesztendős is. De testtartása egyenes volt, mint a cövek.-v Györk a nevem. Nadárryi vagyok. Hé, Bajk! — csörtetett elő­re egy zömök, bikanyakú le­gény. — Hiszen ^z az a legény­ke, aki reggel zabot adott a lo­vunknak! — És odaérvén Györkhöz, csípőre tette a kezét. — No hát, isten hozott pajtás! Nem gondoltam, hogy még ma újra találkozunk. De ha már így forogta ki a sors ... Ki kergetett meg? — Valamék nyomorult elfe­csegte, hogy szóba elegyedtem veletek — felelte Györk, és bát­ran nézett a bikanyakú legény szemébe. — Aztán most, nemré­gen, hogy hazajöttem a szeke­remmel, már ott ácsingózott a házunk előtt három lóra ültetett tahó! A farkasbőrös férfiak harsá­nyan felröhögtek. Az alacsony, izmos, bikanyakú legény neve­tett a leghangosabban. — No — mondta aztán etpi- hea\'e —. hamar eltanultad, hogy nevezzük a várjöbbágyokat ... Aztán? — Aztán jól megagyaltak. — A teremtésit... — komo- rodptt el a bikanyakú, de a töb­bi férfi arca is megkeménye­dett. — Látom, dagadtra verték a képedet. —*■ Dé szembe köptem az egyi­ket, mielőtt megugrottam! — mondta baszkén a gyerek. Erre úiabb nevetés haríant ÉbL A bik&nyakú megragadta a A macskaköves úton, amely az állomás épülete felől vezét a ki- és berakásra váró va­gonokhoz, a jövő-menő teher­gépkocsik mögött sűrű porfelhő képződik, amit a szél a Ku- lich Gyula-lakótelep felé sodor. A Volán 8, számú Vállalat da­rabárus raktára előtt rendezet­len összevisszaságban vagy 30 szemétkuka található. És sze­mét is jócskán, amely a ku­kákból ömlött a kövezetre. Kí­sérőmtől, Kovács Sándor rak- tárnoktól mindjárt megtudom, hogy a szemetet az Utasellátó hordja ide. A kocsirakomány rakodóvágá­nyán ki- vagy berakásra várva állnak a vasúti kocsik. Az egyik­ből a Volán 8. számú Vállalatá­nak az YE 16—71 rendszámú tehergépkocsijára 20 kilós pa­pírzsákba csomagolt cukrot rak­nak át nagy igyekezettel. A rakodóbrigád vezétője Kár­páti Emil, akitől megtudom, hogy reggel 7-től délután 2-ig a negyedik vagont rakják ki. A gépkocsi kilencszer fordult. — Most, amikor annyi a munka, „hajtunk”. Ha kell, késő estig dolgozunk. Ilyenkor jól keresünk — mondja. — Nem kimerítő ez a ..haj­tás” ? — kérdezem Rafael István bipgádtagtól. — Ide izom kell. Akinek nincs, nem bírja. Különösen akkor, ha mondjuk 50 kilós zsákokban cementet rakodunk. És persze jó étkezés nélkül sem megy a munka. Győri Mi­hály brigádtag meg is jegyzi mindjárt: — Egy evésre képes vagyok negyed kiló szalámit megenni. Rá vizet iszom- Legfeljebb egy pohár sört, de azt is csak mun­ka után. Ügy tűnik, hogy az izomerő­vel való rakodás még a nagy igyekezet mellett is eléggé sza- porátlan. — Ha raklapon szállítanák í ezeket a 30 kilós csomagokat, ( akkor hét rakományt (annyi fér egy vagonba) kellene a gépko- ] fiúcska vállát, szembefordult a t többiekkel, és megvárta, amíg ; abbahagyják a röhögést. — Ez a legényke hozzánk fu- í tott, mert üldözték az ’ úri ebek. : Béfogadjuk-e? ■ Néhányan rögtön rákurjantot- : ták; „Bé!” Mások csak némán ; bólogattak. Áz ősz, időtlen ide- • jű vénember, hosszú palloskard- j jára támaszkodva, elgnndolkoz- ; va figyelte Györköt. Nem is ; szólt, nem is bólintott, A íiúcs- ; ka észrevette, hogy ez lehet a ; vezérük, hiszen mindegyik férfi ( a vénségre fordította várakozó ; tekintetét. j — Hány esztendős vagy, fiú? • — kérdezte az öreg. — Tizenkettő, vagy akörül. ; — No, hát legyén. Béfogau- 5 juk. Míg meg nerrr embercsedik, : te ügj'elsz rá, Gál, ha úton vagy, : az asszonyod. (Folytatjuk) csira átemelni. Daruskocslval ez 20—25 percig tartana — ál­lapítja meg Kovács Sándor. Áll még az a bakterház a rámpa végen, amelynek a szá- zadeleji stílusa elárulja, hogy Ferenc Jóska uralkodása ide­jén épült. Most a vasút kár- megállapítói dolgoznak a benne levő szűk kis helyiségben. A bakterház mellé néhány éve faház került, amelynek az egyik szobájában Goron János kocsirakományos raktárnok dolgozik. Azt mondja, nem is lenne rossz ez a faház, ha nyáron vízparton, egy nagy fa árnyé­kában állna, télen pedig nagy lakattal lezárnák az ajtaját, hogy egy lélek se tudjon ide belépni. Mert nyáron forróság, télen pedig hideg van ben­ne. A rakodótér pedig száraz időben poros, esőben sáros, ősszel gumicsizma nélkül egy lépést sem lehet tenni. Hat­hét éve ugyan felújították az utat, de a nehéz járművek az­óta ismét tönkretették. Ilyen körülmények között nem könnyű a raktárnokok dolga, pedig van mit tenniük és nagy felelősség is hárul rájuk. A Baross Gábor Szocialista Brigádnak, amelyhez a raktár­nokok is tartoznak, az a fő vállalása, hogy ne álljanak hiá­ba a vagonok, hanem fordul­janak minél többször. — Tudjuk, hogy az ország gyárainak a termelése rajtunk is múlik. Ha nem érkezik idő­ben mondjuk a cukorrépa a cukorgyárba, akkor megáll a munka. Ha késik a tégla, az építkezést nem tudják folytat­ni. Ez a tudat „hajt” minket — magyarázza Goron János. — És a prémium? — Akkor jár, ha eredmé­nyesen dolgozunk. De higgye el, ilyenkor nem is gondolunk rá — válaszol Kovács Sán­dor. A repülöhidnál levő daru, amelynek Mtzák Zsigmond a kezelője, könnyedén emeli fel és rakja gépkocsiról vagonba vagy vagonból gépkocsira az öttonnás konténereket. Persze prteni kell a daruhoz. Ilyen súllyal nem lehet „játszani". Csak óvatosan szabad felemel­ni és leengedni. És pontosan, mert felborítja és összetöri a gépkocsit vagy a vagon olda­lát. Megfigyeljük: Mizák Zsíg­mond két konténert nyolc perc alatt rak át gépkocsiról va­gonba. Amikor leereszkedik a darufülkéből, mondja Is: — Nagy pénzt keres ez a MAV-nak. Aztán elújságolja, hogy most majd meggyorsítja a rakodást. Egy rúddal, amelynek végén kampó van, könnyén fel lehet akasztani a horgot. Ez az ő újítása. Társának, Bagó István kötö­zőnek lesz könnyebb és biz- tonságéfeabb majd a munká­ja. Mizák Zsigmond mást . is /ja­vasol. Azt, hogv készítsenek te­tőt a daru hídja fölé. mert esős időben a vezető fülke kereke csúszik a vezető sínen és nem halad. Lelassul a munka és persze romlik is a szerkezet. Végül még a daru sínje mel­lett levő kidőlt-bedőlt vaskor­látot kellene rendbehozni. mert már karcolja a motorház ol­dalát. m Nemcsak a. vasutasoktól és a Volán 8-as számú Vállalat dolgozóitól függ az őszi csúcs- forgalom sikeres lebonyolítás*, hanem a szállíttatóktól is. Hogy minél többször forduljanak a vasúti kocsik... A munka Oroszlánrésze még hátra '-an. Pásztor Béla Jegyzet ~~1 Névviselés Űj családjogi törvényünkben az egyenjogúság kifejezésre jut abban is, hogfj az asszony, a feleség maga dönthet a névvi­selésről. Arról, hogy megemlék- szík-e a férjhezmenés után a személytelen „né” szócska mö­gött rejtőző „asszony raggal”, vagy önálló nevet visel. A név- választásra ugyanis az új tör­vény szerint több lehetősége van. Idézzünk: 26/1 „A feleség a házasságkötés után választása szerint a férj teljes nevét vi­seli, a házasságra utaló toldás­sal, amelyhez a maga teljes ne­vét kapcsolhatja.” Vagyis, ha mondjuk Kerekes Ilona férjhez megy Farkas Pé­terhez, akkor Farkas Péterné — Kerekes Iloná a hivatalos ne­ve. A másik variáció: „ A férje családi nevét viseli a házasság ra utaló toldással, és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsol­ja.” Példánk szerint: Farkasné Kerekes Ilona. A harmadik lehetőség: „Fér­je családi nevéhez hozzákap­csolja a saját utónevét.” így: Farkas Ilona. A negyedik: „Kizárólag a ma­ga nevét viseli.” Vagyis: Kere­kes Ilona. Mennyire helyénvaló, és idő­szerű volt a régebbi törvény ilyen módosítása, azt bizonyítja, hogy az új házasok közül egy­re többen élnek a névválasztási jogukkal. Csakhogy van egy bökkenő: az évszázadok óta beidegződött maradi szemlélet1. Mert mi is történik mostanában- azután, hogy a fiatalasszony nevet vá­lasztolt. Jönnek az enyhén szól­va, erteilen kérdések a kü­lönböző hivatalos helyeken. Ezeket néha megjegyzések Kí­sérik, vagy hihetetlenkedö pil­lantások, elnéző mosolyok. Hogy az előbbi példánál maradjunk: Mondjuk az asszony felvette a férje családnevét, és hozzácsa­tolta a saját utónevét: Farkas Ilona. Lezajlanak az alábbi pár­beszédek. • — Neve? — Farkas Ilona. — Lány? — Nem, asszony vagyok, — Akkor az asszony nevét kérem! — Ez az asszonynevem. — Ne tréfáljon kérem!,.. stb. stb. Ha pedig gyermeket vár, s emiatt valahol hivatalos ügyeit kell intéznie és a nevét kérdik, akkor csodálkozó tekintettel vagy gúnyos mosollyal találko­zik. Ki-ki vérmérséklete és elő­ítélete szerint cselekszik. Egy­ben azonban megegyeznek ezek az emberek: egyformán furcsál- ják. A fiatalasszony pedig irul- pirul, nem tudja hogyan lep­lezze zavarát, végül is gondol egy nagyot, megmutatja sze­mélyazonossági igazolványát, hogy bizonyítsa: valóban asz- szony. Pedig ezek az emberek ol­vastak, hallottak a családjogi törvénynek e pontjáról. Vagy talán mégsem? Igaz, az embe­rekben élő maradi szemléletet nem lehet egy csapásra meg­változtatni. Addig is azonban míg ez a törvény a névviselés­ről. a köztudatba jut, általános gyakorlattá válik, tenni lehet­ne valamit. Magyarázni kellene — legalábbis a hivatalos fóru­mok ügyintézőinek. Kasnyik Judit Felszabadulási Emlékkönyvtár Nedgyesbodzáson Szeptember 18-án, csütör­tökön délelőtt 11.30 órakor ünnepélyes eseményre gyűl­nek össze; a medgyesbodzási- ak. Ekkor adják át a község új, korszerű könyvtárát. Meg­nyitó beszédet Nagy János, a Békés megyei Tanács elnök­helyettese mond. Az átadásra kerülő könyv­tárat társadalmi összefogás- I sál, felszabadulásunk 'harmin­cadik évfordulója tiszteletére építették. A közel egymillió forintos új létesítményben mintegy 8 ezer kötet várja majd az olvasókat. A zene kedvelői is bizonyára gyak­ran ellátogatnak ide, mert a zenei részlegben hasznosan tölthetik majd szabad idejü­ket. tjf mezőgazdasági szít li középiskola Mezőgazdasági szakközépiskolát aianak Mohácson. A nemzetkö­zileg lg elismert tudós állatorvos ró!. dr. Marek Józsefről elneve­zett intézetben a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák a ta­nításban. A végzett diákok kétéves gyakornokoskodás után mi­nősítő vizsgát tehetnek, s mint technikusok dolgozhatnak a gazdaságokban (MTI Fotó —- Bajkor József felv. — Kg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom