Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
Szó szót váltott Ellwcsátstlák a kilenc gyermekes apát... A telefon türelmetlenül, sürgetően csengett. —• Tessék. Szerkesztőség. — Kérem szépen, engem elbocsátottak. Kilenc gyermekem van. Miből tartom el őket most már? Elbocsátottak, kitettek az utcára — a hang megcsuklott, sírásba fulladt. — Mondja meg, mit csináljak, jöjjenek ki, tegyenek valamit. Vésztő, Nagy Sándor utca 17. Alacsony ház előtti árokparton férfiak, gyerekek ülnek. — Keresztes Ferencet keresem. — Én vagyok — emelkedik fel a beszélgetők közül az egyik vékony csontú, barna férfi. Jöjjön be a házba. Az udvaron malacok turkálnak, pelyhes libák totyognak. — Volt két borjúm. Az egyikre azt mondta az állatorvos, adjam el valamelyik tsz-nék. Mentem a Kossuthoz is, meg a Békébe. Kértem egy nap szabadságot, hogy elintézzem, tudtam, hogy sok utánajárással van ez. Csütörtökön volt ez. Hétfőn reggel megyek be a költségvetési üzem irodájába. A tanácsháza udvarán találkoztam az üzemvezetővel, Balogh Endrével. Nekem esett, lehordott, hogy miért nem voltam dolgozni, ha ezmégegyszer előfordul, jöhetek a munkakönyvért. Azt hittem, viccel. A munkakönyvért? Ezért? Mondtam is, adják ki. Erre nem sokat • gondolkodott. Jöjjön érte... Most várjuk a tizedik gyermeket A brigád, amelyben Keresztesi dolgozott, most az ÁFÉSZ- nek épít egy éttermet A brigádvezető, Balog Zsigmond vibrátorral tömöríti a talajt. — ICéredzkedett, mondta, hogy van egy kis elintézni valója, vesz ki egy nap szabadságot. Különösebb baj nem volt vele, legalább is semmivel sem több, mint mással. Becsületesen elvégezte, amit rábíztak, igyekvőnek tartottam, ezért is javasoltam, hogy emeljék fel az órabérét, ami augusztus 1-től kilenc forint lett... A nagyközségi tanács költség, vetési üzeme, — Balogh elvtárs? Éppen az előbb ment ki a munkahelyekre. Tessék egy kicsit várni, mindjárt üzenünk érte. Fiatal ember 'Balogh Endre. Bizonyára már hallott arról, hogy az újságíró mi járatban van itt, mert sorolja mindazt, amit az ügyről tud. — Jól emlékszem az esetre. Hétfőn reggel 8 óra után lehetett, amikor találkoztam Keresztesivel. Nem mondom, .kicsit magasabban kezdtem, mint ahogy kellett volna. Láttam rajta, hogy van benne egy-két féldeci. — Mi van magával — kérdeztem — hallom, hogy pénteken sem volt dolgozni. Ilyet nem lehet csinálni, meg azt sem, hogy munkába ittasan jön. Erre nekem esett, hogy majd megtudnám, hogyha nekem is olyan problémám lenne, mint neki. — Nézze, ha magának olyan rossz itt, el is mehet. —• Akkor adják ki a munkakönyvemet. — Máris jöhet érte mondom, és jött is, csak azt kérte, hogy „munkaviszony megszűnt” bejegyzéssel adjuk ki. — Tulajdonképpen az egész pillanatnyi felindulás miatt lett 5>ji ggy£” ? — Igen, azt hiszem, ez az igazság. — Visszavennék dolgozni Keresztesit? — Ennek semmi akadálya, akár holnap is jöhetne. Nem dúskálunk annyira a munkaerővel, hogy nélkülözni tudnánk egyetlen dolgos kezet is. Megyek vissza a Keresztesi családhoz a hírrel. Az ember menne is, látszik a megnyugvás az arcán, de a feleség kardoskodik: — Én oda nem engedem visz- sza, menjen csak máshová, ahol többet lehet keresni. Kevés az a pénz, amit itt kap, nem elég a következő fizetésig sem. Most is kölcsönkértem a szomszédoktól. Kérdezze meg, ha nem hiszi, öt gyerek jár iskolába, igaz, hogy ingyen kapták meg a könyveket, füzeteket, de tudja maga, mibe kerülnek ezek a gyerekek? Abban maradtunk, hogy Keresztesi visszamegy a költségvetési üzembe és ő is fátyolt borít az összezördülésre. Eddig sem kellett őt fegyelmezni. Először esett meg ilyen munkafegyelem-sértés — mindketten tanultak belőle. 2Béla Ottó Szeptember 20—október 6. Ifjúmunkás napok A KISZ Békés megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa szeptember 20. és október 6. között rendezi meg a II. Békés megyei ifjúmunkás napokat. A 16 napos rendezvénysorozaton részt vesznek a megye üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek ifjúmunkás küldöttei. A szeptember 20-i ünnepélyes megnyitóra Pósteleken kerül sor, majd ezt ifjúsági nagygyűlés követi. A rendezvénysorozat programjában szerepel — többek között — szellemiv vetélkedő, fiatal műszakiak és közgazdászok tanácskozása, az anyagmozgatás területén dolgozók szakmai versenye, társadalmi munka és honvédelmi verseny. Szeptember utolsó napján a munkásművelődés kérdéseit és lehetőségeit vitatják meg a rendezvény résztvevői. A 611-es Szakmunkásképző Intézetben október 4-én rendezik meg a Ki minek mestere vetélkedő z keretében a megyei esztergályosversenyt. A II. Békés megyei ifjúmunkás napok képzőművészeti és fotókiállítással érnek véget A tárgyalóteremből Elítélték a kerékpár* tolvajt Horváth István, Békéscsaba, Sallai utca 25. szám alatti lakos 26 éves kora ellenére már többször volt büntetve lopásért é6 csalásért A bűncselekmények elkövetésében nagy szerepe volt italozó életmódjának. Emiatt romlott meg a házassága is. A legutóbbi büntetését a múlt év szeptemberében töltötte le. Ügy látszott, változtat korábbi magatartásán. Elhelyezkedett, s a házasságából származó gyermekéről is megfelelően gondoskodott Ez év májusában azonban otthagyta munkahelyét és csavarogni kezdett. Természetesen a gyermektartási díj fizetéséről is megfeledkezett. A búncselekmé- ^ nyék útján szerzett pénzből tar- : tóttá fenn magát. Az egyik este, * noha pénze nem volt, Békéscsa- : bán a halászcsárdában italozott. • íllopott egy őrizetlen kerékpárt, ! melyet a következő nap eladott, ; s így rendezte a tartozását. Jú- • nius 11-én a Kulich Gyula-lakó- ;• telepen a 30. számú épület alag- ! sorából tulajdonított el egy ke- ■ rékpárt. Hasonló bűncselek- • ményt követett el a Penza lakó- j telepen. A következő hónapban ! a Kulich Gyula-lakótelep egyik : épületének alagsorában töltötte S el az éjszakáját. Innen sem ment : el üres kézzel. Besurrant az ■ egyik lakúdba és onnan nadrá- j got, az alagsorból pedig kerék- j párt vitt magával. A kerékpárokat nyomban értékesítette, a pénzt italra költötte. A békéscsabai városi bíróság Horváth Istvánt visszaesőként elkövetett lopás és tartási kötelezettség elmulasztásának büntette, valamint közveszélyes munkakerülés miatt halmazati büntetésként két év és négy hónap szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, ezenkívül kényszerelvonó kezelésre is kötelezte. A szabadságvesztést fegyházban kell letöltenie. Az ítélet jogerős. S. J. Fényt Tárék Füzesgyarmat, Zrínyi u. 26. Vakítóan fehér, sárbaragadt putri. A függönnyel takart ajtónyílás mögül rádió szól. Cigányzene. A tornác előtt a nap felé fordulva borostás arcú férfi himbálja magát a zene ütemére. Megrebben az ajtó nyikorgására, mint akit durván kiragadnak egy maga építette világból, Egész testével a hang felé fordul, tétován nyújtja kezét, mintha valamit keresne. Puha a keze. — Szűcs Lajos vagyok. Néznék a szemébe, nem tudok. Nincs fénye, fehér hályog takarja. — Három éve vettem ezt a viskót édesapámtól, 16 ezer forintot adtam érte. Minden testvéremnek van háza, pedig nyolcán vagyunk. Nem akartam ettől a háztól elszakadni. Félig elfordulok, s körülné" zek a hatalmas portán. A viskó mögött megkezdett helyiség három fala. — Látja ezt a házat? Nagy családot kiszolgált már. De öreg már nagyon, s amikor készült, akkor se a legjobb anyagból csinálták. A fala még csak állna valahogy, de a mennyezet ... Nem merünk felmenni a padlásra. A múltkorában kijött’ egy ember a tanácstól, valami műszaki. Ö is csak kívülről nézett be. Azt mondta — de hát tudtam én azt anélkül is —, hogy a mennyezet napraforgó szárból van. Azt is mondta, ezt nem érdemes renováltatni. Szeretnék újat építeni, de hogyan, miből? Én a vaksegély- lyel együtt 1600 forintot kapok. A fiam a tsz-ben dolgozik, 1900- at keres. Meg is járná ez, da minden pillanatban várja a behívót. Nem tudom, hova hozza az asszonyt, ha megnősül. Mindenesetre az anyag nagy része itt van, egy helyiséget húzunk ide hátra, hogy ha esetleg újjá építenénk a házat, legyen hol meghúzódni. Sokat beszéltünk az asszonnyal is, a gyerekkel is, hogy mit kéne csinálni, sajnos nem bírjuk anyagilag. Próbáltam én már a tanácselnökkel is beszélni. Nem mondom, jó indulattal volt irántam, de sok biztatót ő sem tudott mondani. Érdeklődtünk arról is, hogyan lehetne kölcsönt felvenni. jAdna az OTP, de csak akkor, ha az összes költség 20 százalékát elő tud* Pályázaiot hirdetünk RAKTÁRVEZETŐI állás betöltésére. „Gyakorlott” jeligére a békéscsabai hirdetőbe. 1. Férfi fehérnemű -gyá» békéscsabai gyára FELVÉTELRE KERES — gyakorlott gyors- és gépírókat —- éjjeliőröket — varrónőket —- takarítónőket •— segédmunkásokat. Magas növésű fiú volt Györk, szíjas-inas, fekete hajú, fekete szemű : sárréti gyerek. Már tíz eszten- 5 dős korában munkára nőtt s 5 akárcsak a vele egyívású falubéli : fiúk, ő is a szántón görnyedt; E tanulta, ízlelgette a föld meg- 5 művelésének fárasztó és szép ■ tudományát. Gyermekkora oly • rövid volt, mint egy elfelejtett ■ álom. Tizenkét esztendős körá- E ban már különös felelősségtudat E komolyította érlelődő lelkét. | Apjától meg a többi paraszt- S embertől leste ugyan el a mél- j tóságteljes, felnőttes viselkedést, • a szótlanságot, kimértséget és a • szerinte fériúhoz illő magatar■ tást, de ezek csak külső vaná- E sok voltak. Bensejében mélyebb ; s igazabb változás forrt ki. A Részletek A kiátkozott d- snü történelmi regényből. mindennapi munkát, bármily nehéz és fáradságos volt is, mindig jóleső örömmel végezte. Több kenyér, több falat, több jószág, több gabona — ez lüktetett a fejében, amikor a napsugaraktól perzselt mezőn görnyedt, és nem engedte feszülő izmait lankadni. Jólesett, ha apja elismerőn bólintott munkájára. Nem dicsérte volna meg a világért sem, hiszen akkor még elbízná magát a gyerek, de Györknek ilyen jóváhagyó pillantás is elegendő volt az örömhöz. Idővel férfiszámba sorolták, mert egymaga is felszántotta a rábízott földdarabot, aratáskor nem maradt le a rendet vágók léptei mögött, mert immár bánni tudott az igásjószágokkal, és a káromkodást is úgy cifrázta, mint egy felnőtt. A? 1270. esztendőt írták efcnám teremteni vagy pénzben, vagy anyagban. De hát honnan vegyek én annyi pénzt? Ebből a kevésből csak megélni tudunk, nagy részlet visszafize- . tésére nem futná belőle. , 2. Tanácsháza, Szőke István tanácselnök: — Ismerem az ügyet. A jé múltkorában ki is küldtem a műszaki előadónkat, nézze meg mit lehetne csinálni. Üjat kell építeni, jelentette, renováltatni egyáltalán nem érdemes. Számításaink szerint legalább 200 ezer forintba kerülne a kétszor ba-konyhás lakás. Ennyit Szü- csék nem tudnak előteremteni. De ha kapnának iá kölcsönt, a részletet sem igen tudnák fizetni, hiszen a fiuk nemsokára bevonul. Nehéz helyzetben vagyunk mi is. Szeretnénk segíteni a világtalan Szűcsön, de egyelőre nem tedjuk a módját, hogyan. Felmértük annak a lehetőségét is, hogy szocialista brigádokat tudnánk-e mozgósítani. Menne is a dolog, de honnan vegyünk építési anyagot? Hogy miben látnánk a megoldást? Talán, ha a Vöröskereszt adna 20—25 ezer forint segélyt, ahhoz már az OTP is adna kölcsönt. Ehhez jönne a társadalmi munka. Mi is tudnánk segíteni bontásból származó építési anyaggal. A termelőszövetkezet sem igen zárkózna el attól, hogy járművet s építőbrigádot adjon segítségül. Szerencsére a nagyközségben egyedül Szücsék vannak ilyen nehéz helyzetben. De ez az egy eset nagy gondot okoz. Nem a társadalmi összefogással van a baj, hanem a pénz kevés. Ezt viszont mi nem tudunk adni. Nincs miből... Füzesgyarmaton járva, az illetékesekkel beszélve kiderült, hogy Szűcs Lajosék ügye a tanács, így a társadalom ügye is és meg is tesznek mindent, ami erejükből futja. Ügy tűnik azonban, a megoldáshoz felsőbb szervek támogatása is szükséges lenne. Nem tudjuk, nem is vagyunk. hivatottak, hogy tanácsot adjunk a megoldás mikéntjére. Abban azonban biztosak vagyunk — hiszen tapasztaltuk is —, hogy a segíteni akarás szándéka a nagyközségben, mindenütt eleven... B. O. kor Magyarországon. Nyár dereka volt. Apja robotra ment Ugod úr majorsági birtokára. Elvitt egy lovát is, mert így kevesebb robotnapot kellett az urasági földön töltenie, mintha gyalog ment volna. Györk az otthon maradt többi lóval egymaga állta a munka dandárját Sokkalta többet és jóval keményebben dolgozott, mint máskor, de lázas akarással tette. Mindenképpen meg akarta mutatni a majdan hazatérő apjának: legény ő a talpán! Egy júliusi hajnalon éppen a lovakat fogta be a szekérbe, amikor a Szeghalom felőli földúton két lovas ügetett be Na- dányba: rögtön felismerte a gúnyájukról, hogy zsiványok. Farkasbőr fedte a hátukat, melyet elöl szíjjál rögzítettek széles bőrövükhöz. Az egyik magas, csontos, besenyő arcú férfi volt, a másik alacsony, köpcös, bikanyakú legény. Györk közelébe érvén, az egyik visszafogta lovát, és odakiáltott a gyereknek: — Láttál-e erre katonákat. pajtás? Györk meglepődve bámult a lovasokra. Tetszett neki, hogy pajtásnak nevezték, elmosolyodott. —- Nem én — mondta hetykén. — Miféle katonákat kerestek? Az egyik farkasbőrös elnevette magát. — Nem mi keressük őket, pajtás, inkább őj^ bennünket... Ugod úr jobbágyai. Azok a lóra ültetett tahók. — Nem járt rajtatok kívül senki idegen erre — bizonygatta Györk.
