Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-13 / 189. szám

Meggyorsult a MÉH vágóhidjának építése Békéscsabán A tervezett időre várható az üzembehelyezés Aratás után Tótkomlóson .Néhány hét óta meggyorsult a békéscsabai MÉK vágóhidjának építése. Ez elsősorban az újkí­gyós! Aranykalász Tsz építőbri­gádjának munkájához fűződik, mivel az ott dolgozók számát csaknem tíU-nal növelte a közös gazdaság. Ugyanakkor az építő- mesteri feladatok ellátására, a nehéz fizikai munka könnyíté­sére szállítószalagokat, hábarcs- hordió kocsikat is vásároltak. Meggyorsult íz anyagmozgatás, szaporábban magasodnak a falak, mint korábban. Viszont gondot .jelentett az ajtók, ablakok be­szerzése, mivel időközben, visz- szalépett az a gyártó cég, amely ezt annakidején elvállalta. Most már ez sem okoz gondot, mert az újkígyósi tsz-ben lakatosokból és a vasmunkákhoz értő tsz-tagok- ból önálló brigádot szerveztek ajtók, ablakok és egyéb nyílás- I záró szerkezetek készítésére, melyeket a fagyos idők beállta- i ig helyükre raknak, s így télire | jó munkahelyet alakítanak ki. j A falburkoló anyagok megvan- í nak, sőt megegyezett a beruházó | az épületkerámia gyárral is. 1 Innen csúszásgátló keramitlapot ; rendeltek 2500 négyzetméterre. | padlóburkolás céljára. A kiviteli munkák jó ütemét j tanúsítja az is, hogy a Békés j megyei Állami Építőipari Válla- | lat, az újkígyósi tsz, a nyíregv - i házi hűtéstechnológiai, a Gyár- es Gépszerelő Vállalat húsipari technológia és gázszerelése, to­vábbá az Orosházi Kazánjavító Szövetkezet, valamim a húsipari gépeket szállító ÄELSZV között jó összhangot sikerült teremte­ni. Ezzel lényegesen lerövidítet­ték a beruházás üzembe helye­zésének 90 napos elcsúszását. Sőt a munkálatok meggyorsulása révén most már mind többet ar­ról beszélnek, hogy 1970 második felében — a tervben megszabott határidőre — üzembe helyezik a szövetkezeti vágóhidat Békés­csabán. Az OKISZ felhívása az űjítómozgalom fellendítésére Az OKISZ elnöksége felhív­ta a több mint ezer ipari szö­vetkezetét, hogy vegyenek részt a most kibontakozó újítási ver­Könyves-kávés Szabóné senyben. Ennek elosegite-eiv minden szövetkezetnél újítási versenyíelelősöket neveznek ki. Eddig még a szövetkezetéli; nem vettek részt újítási ver­senyben g az újítások száma is elenyésző volt . Az OKISZ-vezető által meg- ; hirdetett versenypályázattól az újítókedv, és a takarékossági mozgalom fellendülését várják a ; szövetkezetekben. A verseny- j eredményeket az Országos Ta- [ lálmányi Hivatal és az OKISZ a ! későbbiekben közösen értéke- I ti. Szabó Kalmánnélöl tudako­zódtam a szarvasi Szirén Ruhá­zati Szövetkezetben. A telefon- j ban visszakérdeztek, hogy me­lyikről? Aki a Kossuth-könyve- ket terjeszti. Akkor hát a kávés Szabönét keresi — hangzott a válasz —, mert hogy néhány hó­napja új munkakört bíztak rá: váltótársával ketten főzik, hord­ják a műhelyekbe, irodákba a korábban sok helyen, parányi fő­nőkben készített frissítő italt. „Az ilyen munka az ő igazi világa, roppant jó kereskedelmi érzéké van” — mondja róla a szalagnál volt brigádvezetője, Osgyan Lajosné. „Tőle vettem azt a Tanácsköztársaságról szó­ló könyvet — tette hozzá, a a gomblyukazó automatánál a hajdani brigádtárs, Boruzs György né —, amiből a szocialista brigádok megyei vetélkedőjére készültem... A „konkurrens”, az ÁKV üzemi könyvterjesztője. Váradi Andrásáé pedig így sum­mázza a jelenlegi helyzetet: ket­tőnktől veszik munkatársaink könyveiknek körülbelül a ki­lenctizedét”. Szabóné eppen szabadnapos volt, a lakásán kerestem fel. Amikor elmondtam látogatásom célját, mindent elmesélt, amire kíváncsi voltam. „A legfontosabb a könyvek árusításánál, hogy a terjesztő is­merje az emberek igényét és tudjon velük bánni. Tizenhárom esztendő alatt volt időm, hogy nagyon sok mindent megtudjak a velem együtt dolgozókról. Mert nem mindenkit érdekel egy háborús témájú tanulmány, vagy egy szakácskönyv, vagy valame­lyik politikus beszédeinek gyűj­teménye — a Kossuth mindezek­ben a témákban ad ki könyve­ket ... Szóval, csak olyasmit kell ajánlani, ami nem riasztja el az illetőt az olvasástól. És nem mindegy az sem, hogy mikor te­szem a könyvet valaki elé. Mert, ha például éppen nyaralni ké­szül, vagy esetleg egy nagyobb vásárlásra, akkor előtte jobban meggondolja, mire adja ki a pénzét. A legkedvezőbb a fize­tésnap és akkor is a műszak kö­zepe, harmadik negyede... A nők a jobb vásárlók. És a fiata­fbk — Különösen, akik valami lyen esti iskolában tanulnak, szemináriumra járnak. A leg­gyengébben az ii'odákban megy a terjesztés — talán, mert az ott dolgozóknak több idejük, alkal­muk van a könyvesboltba jár­ni ... Á legtöbbet a Dobó Katica. BCKÍSHCCW. tíinusÁCi az Alkotmány és a József Attila Szocialista Brigád tagjai olvas­nak ... Szeretek a könyvvel fog­lalkozni. Igaz, fáradsággal jár. j négy-öt fél napom is elmegy ve- ; le havonta, dehát másképp nem lehel. Kávéhordás közbén nem 1 tudok vele foglalkozni, a magam műszakja előtt, vagy utána fo­gom a hónom alá a kínálatot. Természetesen kapok a terjesz­tésért százalékot — ennél töb­bet költők azonban magam is könyvre. Pedig olvasni egyelő­re ritkán érek csak rá. Majd, ha nyugdíjba megyek. Jó lenne addig megtalálni az utánpót­lást ...” Ennyit mondott magáról, ter­jesztői tevékenységéről „kávéíj”, pontosabban ,,könyves-kávés’’ Szabóné. aki pár hete kapta meg munkájáért a Kulturális j Minisztérium Kiadói Főigazgató­ságának elismerő oklevelét. Az az ügyszeretet, amivel önként vállalt feladatát megoldja — másutt sem valószínű, hogy ku­darccal járna Ki vásár alkut olaj kályhát? 1974 január 1-én lépett élet­be az a miniszteri rendelet, amely korlátozza, az olaj-kályhák árusítását. Cs. Szabó Imrétől, az Univerzál Kiskereskedelmi Vál­lalat igazgatóhelyettesétől arról érdeklődtünk, hogyan juthatnak hozzá mégis azok a vásárlók, akik már korábban erre a fűtési módra rendezkedtek be? Cs. Szabó Imre elmondta, hogy a megyében három erre kijelölt üzlet van, a békéscsabai, az orosházi és a szarvasi Itt ts csak azok a vásárlók juthatnak olajkályhához, akik a mar el • használódott légit leadták a MÉH-nek. s onnan átvételi el­ismervényt hoznak. A rendeletnek van egv kité­tele. mely szerint, nagyon inda költ esetben a szociális, egész­ség-ügyi és kulturális intézmé­nyek kaphatnak, oiajkályhát, ha a helyi tanács kereskedelmi, il­letve szakigazgatási szervei en­gedélyt adnak erre. Amikor kedvező időjárás mellett korszerű gépétekéi csak 10—14 napig tart országszerte az aratas, akkor az emberek is könnyebben elfelejtik ezt az év­tizedekkel ezelőtt még nehéz nyári munkát. Az öreg kaszát kétágú takarójával már csak né­hány helyen emlegetik — így most Tótkomlóson, ahol a szük­ség miatt ezen a nyáron még elő kellett venni. Előkerült ismét az öreg kasza. Gazdája nem felejt ette el meg­fenni. pedig már 71 éves Pi- j pás András nyugdí jas tss-tag j A múlt év őszén egyesülés- j ről beszélő termelőszövetkezet a . tavasszal már közösen művelte I a földeket. Erre a nyárra 1367 j hektár kálaszosa volt. Ebből ter- j mészetesen a jól termő búza fog- I lalt nagyobb területet 1288 hek- j táron őszi és tavaszi árpából 50 hektárnyi, a zabból 26 hektár j maradt kaszálásra. Július elején még talpon volt a gabona, arány­lag könnyűnek bizonyult az ara­tás. Ügy. számolták a múlt évi­hez viszonyítva és a korszerű gepek teljesítményét mérlegelve. ] hogy 14—16 nap alatt végeznek, j Jól számoltak és amikor eljött az ideje el is kezdték a munkát. Az első három nap szinte él­ménynek számított. Szincsok Já­nos agronómus és Jainbrik Mi- 1 hály párttitkár együtt gyönyör­ködtek a „sárga aranyban”. Öröm volt nezni, ahogy a kom­bájnok csiga-csatornájából von­tatóra folyt az érett búza. Még a harmadik napon sem volt fennakadás. A negyedik napon vá­ratlanul 64 milliméter csapadék hullott a. földekre. Megazott az érett kalász, nehezebb lett és a szár nem tudta tovább lábon tartani a maggal telt fejet. Meg­dőltek a búzatáblák, csak né­hol maradt talpon a gabona. Meg kellett állni az aratással, a nehéz gépek nem mehettek rá az elázott földekre. Négy napi lendületes munka után négy nap kényszerpihenő következett. Még ezután is csak néhol lehetett folytatni. A laposabb földrésze­ken megállt a víz. Ismét várni kellett egy-két napot, majd foly­tatni. Augusztus elejére már csak a laposabb helyeken volt aratni való, de erre a területre még most sem lehetett gépekkel iá­mén ni Dönteni kellett, vagy tönk­remegy a termés, vagy kézi erő­vel kell levágni a búzát. Tanács­koztak az agronómusok és az utóbbi mellett döntöttek, szá­mítva a közösség erejére. A fel­hívás gyorsabban elterjedt, mint harminc évvel ezelőtt, amikor bandákban aratni jártak a ma­kói nagygazdákhoz. A vezető­ség tagjai bíztak abban, hogy 50—60 kommunista a bajban segít. Másnap kétszázán fogtak kaszát. Volt közöttük párttitkár, traktoros, könyvelő es nyugdí­jas. Vágtak a gabonát bokáig süllyedve a sár­ban. De levágták. Maroksze­dők nem voltak, rendre vágták a búzát es száradás után elcsé­pelték. Fennakadás nélkül halad» to­vább a munka Tótkomlóson is. Talán gyorsabban is a megszo­kottnál, hiszen a lemaradást be kell hozni az őszi munkák be­álltáig. Jo ütemben haladnak a szerves- és műtrágyaszórással, a nyári szántást sem akadályozza az időjárás. Haladnak, mert kor­szerű, nagy teljesítményű gépek­kel dolgoznak a földeken. Most már csak emlékezni lehet az idei aratásra. Egy biz­tos, hogy ebben a munkában is az ember győzedelmeskedett, a tótkomlós!ak lettek hősök. Zelman Ferene LMa, AUGUSZTUS 13. Korszerű gépekkel dolgoznak a földeken. A két Rab»-Steiger eddig jól vizsgázóit

Next

/
Oldalképek
Tartalom