Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-02 / 180. szám

Végei éri as európai biztonsági konferencia (Folytatás az t. oldalról) múlt 30 esztendő tapasztalatából valamennyien megtanulták; a béke olyan folyamat, amely köl­csönös mértéktartást és gyakor­lati intézkedéseket követel. „Az aláírandó dokumentu­mok újabb előrelépést jelente­nek az európai enyhülés és megbékélés folyamatában — mondotta befejezésül Ford el­nök — nagyon is lehetséges, hogy a konfrontáció időszaka, amely a második világháború befejezése óta megosztotta Eut répát, egyszer és mindenkorra befejeződik. Ma az együttműkö­dés új érzése dominál. Ezt itt valamennyien ismételten hang­súlyoztuk. Jómagam Is osztom ezekét a világ jövőjéhez fűzött reményeket.“ Ford után Anton Buttigieg máltai miniszterelnök-helyettes, a máltai delegáció vezetője mondta el beszédét. Amint az várható volt, túlnyomórészt a Földközi-tenger medencéjének helyzetével. ' foglalkozott. Meg­elégedéssel állapította meg, hogy az európai biztonsági ér­tekezlet Helsinkiben aláírásra kerülő záróokmánya külön fog­lalkozik a Mediterrántérséggel és ezt küldöttsége genfi tevé- vékenységének tudta be. A következő szónok Joop Den üyl holland miniszterelnök egyebek között hagsúlyozta: A biztonsági értekezlet befe­jeződése nem egyéb, mint vala­mi újnak a kezdete. Egy olyan korszaknak a kezdete, amelyben eleget kell tennünk a Helsinki­ben aláírásra kerülő záródoku­mentum rendelkezéseinek. Egy­úttal valóra kell váltanunk az európai pépek várakozásait, re­ményeit, amelyeket a dokumen­tumban foglaltakhoz fűznek. Ha a záróokmányban foglalt elveket és szándékokat átültet­jük a gyakorlatba, akkor új lég­A délelőtti ülés utolsó szóno­ka Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt főtitká­ra, a Román Szocialista Köz­társaság elnöke, az európai biz- , tonságl konferencia jelentősé­gét hangsúlyozva kiemelte: el­ső ízben történt meg, hogy az európai kontinens országainak vezetői egy ilyen konferencián találkoztak annak érdekében, hogy egyetértésre jussanak jö­vőjüket, az együttműködés jövő-’ jét, Európa biztonságát és bé­kéjét illetően „Fordulat történt — folytatta Ceausescu —• a hidegháború idő­szakáról. a feszültség és a konfrontáció politikájáról az együttműködés politikája felé, és az enyhülés időszakának, enyhülés folyamatát a nemzet­közi politikában. Nem szabad azonban említés nélkül hagy­nunk, hogy még csak a kezde­tén vagyunk az együttműködés kör fog kialakulni Európában, mutatott rá a holland kormány­fő, majd kijelentette: Amikor felmérjük ennek az értekezletnek az eredményeit, sajnálkozva, kell megállapíta­nom, hogy a katonai vonatko­zások egyike azoknak a terüle­teknek, amelyekben az európai biztonsági értekezlet a legkevés­bé mondható eredményesnek, — annak ellenére, hogy bizonyos bizalomépítő intézkedéseket si­került közös megegyezéssel ki­dolgozni. Amire szükségünk van most, az konkrét döntések a le­szerelés terén. Őszintén remé­lem. — fűzte hozzá —, hogy az európai biztonsági konferencia sikeres befejeződése lehetővé te­szi a haladást a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon. André Saint-Mleux monacói miniszterelnök rövid beszédé­ben kormánya nevében üdvözöl­te az aláírásra kerülő, doku­mentumot és azt a tartós béke biztosítása újabb lehetőségének minősítette. Ezután Trygve Bratteli nor­vég miniszterelnök szólalt fel. Bevezetőül hangsúlyozta: ennek a konferenciának az összehívá­sát az tette lehetővé, hogy je­lentős javulás következett be az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában, továb­bá pozitív fejlődés ment végbe Európában a kelet és a nyugat közötti kapcsolatokban. A norvég kormányfő a továb­biakban utalt arra, hogy a nagyhatalmaknak különösen fontos szerepet kell játszaniuk éa sajátos felelősséget viselnek a nemzetközi béke fenntartásá­ban és biztosításában. Norvégia — jelentette ki a to­vábbiakban Bratteli — ismétel­ten hangsúlyozza, hogy az eny­hülés folyamatát ki kell ter­jeszteni katonai területre is. és az enyhülés időszakának, hogy még mindig sok a konflik­tus és vannak, feszültségek a világ különböző térségeiben, hogy még mindig jelentős erők működnek, amelyek veszélyez­tetik az enyhülést és újból sú­lyosabbá tehetik, a nemzetközi helyzetet, fenyegethetik a békét és a népek biztonságát. Ebből ki­indulva Románia úgy véli, hogy az összes országoknak és az összes népeknek fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak érdeké­ben, hogy megszilárdítsák és elmélyítsék az enyhülés folya­matát, elősegítsék egy újfajta nemzetközi politika kialakítá­sát, amelyben minden egyes nemzet képes lesz arra, hogy anyagi és emberi erőforrásait független gazdasági és társadal­mi fejlődésre, a jólétre és a boldogságra fordítsa.” A záróokmányban foglaltakat elemezve Ceausescu többek kö­zött kijelentette: „Románia megítélése szerint rendkívül nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy közös egyetértéssel olyan rendelkezéseket fogadunk el, amelynek célja a kölcsönös bi­zalom fokozása, továbbá az, hogy megnyissuk a utat újabb lépések előtt a leszerelés prob­lémájának megoldása felé.” Délutáni felszólalások Harold Wilson brit kormányfő elnökletével délután 15.18 órakor (helyi idő) megnyílt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet utolsó munkaülése. A délutáni ülés első szónoka, Walter Kieber liechtensteini miniszterelnök. • hangsúlyozta, hogy az aláírásra kerülő záróok­mány hosszú fáradozások ered­ménye, a diplomaták munkája, most végetér, a következő fel­adat a gyakorlati megvalósítás, ami a kormányok, a kormány­zati szervek, de minden egyes ember feladata is. Ezután Gian Luigi Berti San Marlno-i külügyi államtitkár (külügyminiszter) szólalt fel. Beszédében a biztonsági értekez­let sikeres befejezését „új kor­szak kezdetének” nevezte Euró­pa történelmében. Gaston Thorn luxemburgi mi­niszterelnök beszédének alap­hangja az volt. hogy többet várt az értekezlettől, mint amennyit ez valójában elért. „A 35 rész­vevő ország egyetértésére, a kongresszusra alapuló záróok­mány arra szolgál, hogy körül­határoljuk az 1975-ben elérhető enyhülés lehetőségeit és hatá­rait.” A péntek délutáni ülés, s egyben a konferencia utolsó szó­noka Agostino Casaroli érsek, a Vatikán küldöttségének vezető­je, az Egyházi Közügyek Taná­csának titkára volt. Elöljáróban felolvasta VI. PáD pápának az európai biztonsági konferencia zárószakasza alkal­mából hozzá Intézett üzenetét, amelyben a Római Katolikus Egyház feje üdvözletét küldi a konferencia részvevőinek és re­ményét fejezi ki, hogy. a béke megszilárdul Európában és ki­terjed az egész világra. Casaroli érsek beszédében többek között hangsúlyozta, „ hogy az európai biztonsági kon­ferencia a legnagyobb kollektív erőfeszítés, amelyet, az európai országok eddig valaha is tettek. Kiemelte a záróokmányban fog­laltak jelentőségét és azok gya­korlati megvalósításának fontos­ságát. A vatikáni küldöttség vezető­jének felszólalásával délután 4.30 órakor (helyi idő) véget ért az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet utolsó mun­kaülése. tileolae Ceausescu felszólalása: A biztonsági konferencia iuesterine a záródokumentum aláírása A záródokumentumnak a résztvevő országok legmaga­sabb szintű politikai vezetői ál­tal történt ünnepélyes aláírásá­val pénteken, Helsinkiben, a Finland ia-paiota nagytermében végétért az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakasza. Helmut. Schmidt bonni kan­cellár után Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára. az NDK küldöttségének vezetője, majd Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke írta alá az okmányt. Ezután a fran­cia ABC szerint következtek to­vább az aláírások. Tizenegye­diknek írta alá Urho Kekko- nen, a Finn Köztársaság elnöke, tizenötödiknek Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a ma­gyar delegáció vezetője és har­mincnegyediknek Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a szovjet küldöttség • vezetője. Az utolsó aláírás az okmányon Jo- szip Broz Tito jugoszláv elnöké, A harmincöt államférfi közül egyedül Ford amerikai elnök ír­ta alá bal kézzel a dokumentu­mot. A feltűnő öltözködéséről köz­ismert Trudeau kanadai mi­niszterelnök ezúttal is hű ma­radt önmagához — zakójának gomblyukában hatalmas vörös szegfűvel jelent meg. Minden aláíró előtt külön toll feküdt az asztalon, és mindenki külön ol­dalon írta alá a dokumentumot. A záróokmány eredeti példá­nyát aláírásra Joel Pekuri, az. európai biztonsági konferencia szervező titkára nyújtotta át minden egyes államférfidnak. (Az okmányt holnapi szá- munkban közöljük.) Az ünnepélyes aláírás után , Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök rövid zárszót mon­dott Kekkonen záróbeszédé Kekkonen elnök záróbeszédé­ben többek között kijelentette: Népeink, amelyeknek oly sok tragédiát kellett átélniük, végre a mai napon hátat fordíthatnak a múltnak és előre tekinthet­nek a jobb jövő felé. Tudjuk, hogy milyen törékeny lehet a béke, és hogy a haladást csak lépésről lépésre lehet elérni. A mai napon véget ért ez a konferencia. Mindazokból a be­szédekből, amelyeket itt, e né­hány nap alatt hallhat­tunk, levonhatjuk azt a kö­vetkeztetést, hogy az ösz- szes résztvevő ország elis­meri annak a sokoldalú folya­matnak az értékét, sőt a szük­ségszerűségét, amelyet ezzel a konferenciával elindítottunk. Természetes tehát, hogy a kon­ferencia záróokmányának vilá­gos akciótervet .kell tartalmaz­nia arra vonatkozóan, hogy mi­lyen eszközökkel lehet biztosí­tani ennek a folyamatnak to­vábbvitelét. Az értekezlet után a résztvevő országoknak min­den tőlük telhetőt el kell kö­vetniük a záróokmányban foglal­tak megvalósítására. Két eszten­dő elteltével pedig ismét talál­kozunk majd, hogy megvitassuk egymással az európai biztonsági és együttműködés javításával kapcsolatos létfontosságú kérdé­seket. A finn államfő ezután meg­köszönte, hogy az értekezlet résztvevői Helsinkit választot­ták a konferencia első és har­madik szakaszának színhelyéül. Kijelentette: ezt úgy tekint­jük, mint elismerését annak a politikának, amelyet mi folyta­tunk, és szeretném erről a hely­ről kijelenteni, hogy országom a jövőben is ezt a politikát kí­vánja folytatni.' A konferencia véget ért, de az itt képviselt országok között sokoldalú együttműködés folyta­tódik. Végül szeretném megra­gadni az alkalmat, hogy őszinte megelégedésemet fejezzem ki afelett, hogy az itt résztvevő or­szágok következő találkozójá­nak házigazdája Jugoszlávia lesz, amelynek kormánya olyan határozottan összeforrott a mi közös célkitűzéseinkkeL Ezennel bezártnak nyilvání­tom az európai biztonsági és együttműködési értekezlet har­madik szakaszát •— fejezte be beszédét Urho Kekkonen. a Finn Köztársaság elnöké. Kádár János megbeszélései Erich Honeckerrel és Edward derekkel Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Hel­sinkiben, a biztonsági és együtt­működési értekezlet idején ta­lálkozott Erich Honeckerrel. a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kárával. Megbeszélést folytattak orszá­gaik és pártjaik kétoldalú kap­csolatairól és az Időszerű nem­zetközi kérdésekről. A találko­zó meleg, elvtársi légkörben zaj­lott le. Pártunk első titkára pénteken Helsinkiben találkozott és bará­ti eszmecserét folytatott Ed­ward Glerekkel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával. A találkozón részt vett magyar részről Lázár Gyöfgy, a Minisz­tertanács elnöke és Púja Frigyes külügyminiszter, lengyel részről Píotr Jaroszewicz miniszterel­nök és Stefan Olszowsí külügy­miniszter. A meleg hangulatú, elvtársi eszmecserén foglalkoztak az eu­rópai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet kérdéseivel, s ki­emelték az aláírásra kerülő ok­mányban összefoglalt alapelvek nagy jelentőségét az európai bé­ke és biztonság szempontjából. Érintették a nemzetközi élet egyéb kérdéseit is. Megállapítot­ták, hogy a két ország kapcso­latai harmonikusan fejlődnek és további intézkedéseket tesznek azok bővítésére. (MTI) Púja Frigyes és Kissinger laiálkoiéia Helsinkiben, az európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezlet színhelyén pénteken ta­lálkozóra került sor Púja Fri­gyes külügyminiszter és Henry Kissinger, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere kö­zött. A külügyminiszterek eszme­cserét folytatt£*c a két ország kapcsolatai és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Nagy János külügyminiszter-helyettes és Arthur Hartman európai ügyekkel megbízott külügyi ál­lamtitkár. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom