Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
Technika a lakásban — wGyes”-es ötletek — Fi/atéliai sarok — Divattanéesadé Három esztendő otthon A gyermekgondozási segélyen levő kismamák között sokan élőbb-utóbb úgy érzik: valami hiányzik az életükből, valamivel rövidebbek lettek a hétköznapok és semmi sem különbözteti meg az ünnepektől. Azt valamennyien tudják, tudjuk* hogy a gyerekkel eltöltött három esztendő felbecsülhetetlen érték — a gyereknek. Túl a kicsi fizikai szükségleteiről való gondoskodáson — az első éveknek, a semmi mással fel nem cserélhető anya—gyerek kapcsolatnak sajátos ^örvényei vannak. A csecsemő, a kisgyermek számára az édesanya jelenti a legfontosabb kapcsolatot a világgal. S hogy felnőtt életében miként szervezi meg társas kapcsolatait, mi módon alakulnak érzelmei, kötődései — mindig is befolyásolja majd, hogy milyen viszonyban volt az édesanyjával. Mindehhez az alapot jelenti ez a három esztendő. Aki nem dolgozik... az eszik? A.ki nem dolgozik... az eszik? A strassbourgi egyetem pszichológiai laboratóriumában megfigyelték kísérleti állatok kollektív viselkedését. A csoporthoz tartozó tíz állatból több kategória alaklut ki: egy „fő” hím, néhány „megfélemlített” — a többi pedig a két csoport között foglalt helyet. Ennek megállapítása után a ketrecbe helyeztek egy berendezést, ‘amelyből egy pedál lenyomása után táplálék hullott ki. Attól kezdve, hogy a szerkezettel mindegyik állat megismerkedett, nem kaptak más módon enni. A laboratórium munkatársai hamarosan megállapították, hogy egyesek közülük szívesebben és többet „dolgoznak”, és hosszabb ideig nyomják a pedált, még akkor is, ha mp jóllaktak. Mások viszont nem „dolgoztak”, és a többiek munkáját használták ki. Sokáig tartózkodtak a nyílás előtt, amelyből az élelem kihullott. A tudósok megfigyelték, hogy a „lusták” nem akarják a pedáltól elengedni a dolgozókat, erélyesen odalökdösik őket, így adják tudtukra, hogy éhesek. Kiderült: a „lusták magatartása attól függött, hogy a „dolgozó” milyen „pozíciót” tölt be az együttesben. Ha a dolgozó magasabb helyet foglal el a társadalmi ranglétrán, mint a lusta, akkor az utóbbi szerényen viselkedik: elkapja. a falatot, elkotródik és nem eszik, amíg a dolgozó jól nem lakik. Ha azonban a dolgozó alacsonyabb csoportba tartozik, a lusta gátlástalanul kizsákmányolja kollégáját. e De sok kismama nem gondol rá, hogy ez alatt az idő alatt valami mást is „fel lehet építeni”. Például befejezni a félbehagyott tanfolyamot, vagy iskolát, szakképesítést szerezni. Esetleg még magasabb végzettséget Is. Vagy egyszerűen csak elolvasni azokat a könyveket — szakirodalmat, szépirodalmat —. amé- lyekré a családalapítás, a gyermekvárás izgalmai között nem maradt idő. És nagyon-nagyon fontos, hogy ne szakadjon meg az a kapcsolat, amely a kismamát a szülés előtt a munkahelyhez, s így a közélethez kötötte. Itt. persze a másik félnek is „lépnie kell”. Egyre-másra hallani arról, hogy vállalatok, hivatalok, gyárak vagy a hozzájuk tartozó klubok, művelődési intézmények . lehetőséget teremtenek a kismamáknak a tanulásra, az ismeretszerzésre. Egyre többen élnek e lehetőséggel, másokban talán feltámadt már az igény, csak éppen nem tudják azt a heti néhány .órát kiszakítani a házimunkával terhes hétköznapokból. „Fáradt vagyok” —< mondják az anyukák. „A férjem annyit sem segít, mint régebben. Úgyis itthon vagy, azt mondja”. Hát igen, -a szemléleten is változtatni kell. Azon a sajátos „férfilogika” diktálta állásponton, hogy aki „csak” otthon van, az ,',nem dolgozik”. Mert, hogy a gyerek, vagy a gyerekek ellátása, gondozása, a lakás rendben tartása, ráadásul a bevásárlás, a főzés — ne folytassuk, hogy mennyire sokrétű tevékenységre kötelezett (kárhoztatott?!) a háziasszony — mennyire fárasztó, azon vitatkozni sem szabad. Csak segíteni. De ennek törvénynek kellene lennie! Sokszor a kismama egyszerűen nem tudja beosztani az idejét, s az erejét sem. Pedig amikor dolgozott, akkor is várt rá a takarítás, mindennap a vacsorafőzés, s jutott ideje szórakozásra is. Általában több, mint az otthon töltött évek során. Minden munkának megvan a maga kialakult, megszokott ritmusa. Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy. Ez a folyamatos ismétlődés megszokássá válik, az idegrendszer, a fizikum alkalmazkodik hozzá,. ha tartjuk .ezt az életrendet, pontosan beilleszthet ük a tervezett tevékenységet. Amikor a kismama otthon marad a babával, a kialakult ritmus nem szűnik meg, de átalakul. Arra kell törekedni tehát, hogy úgy formáljuk újjá, hogy ismétlődései, megszokásai ne töltsék meg az egész napot. Maradjon néhány óra" legalább. S hogy ezt a „teremtett” időt, hogy tölti meg tartalommal a kismama, az már az igényeitől függ. Lehetőséget — hogy ez a három esztendő a gyerek gyarapodása mellett személyisége gazdagodását is hozza — mindig talál. BÉKÉS mw^i Modern konyha vagy inkábbiaboratórium? A konyha napjainkban már kevéssé hasonlít akár a húsz év előtti konyhákhoz is. Sokkal inkább egy laboratóriumhoz, amelyben kuktafőzők, elektromos gépek, villanytűzhely, kávé- és teafőzők, rezsók, forróvíztárolók, a főzést szinte kézi erő nélkül előkészítő konyhai robotgépek, infravörös sugárral párolok és egyéb korszerű konyhai eszközök segítik elő az asszonyok házi munkáját. A technikusok, tudósok újabb kísérletei alapján további újdonságok várhatók ezen a téren, s egyre inkább közeledünk az úgynevezett mosogatástól a favágásig (pontosan beállítható, szabályozható mértékben), a csomagolástól a padlókefélésíg a legkülönbözőbb és legbonyolultabb munkafolyamatokat elvégzi. A gépezetet gombnyomással lehet vezérelni — más-más fázisú munkatanfolyamokhoz —, szabályozókkal átállítani. Ha a kísérleti példányok után —• a távoli jövőben — áttérnek az univerzális háztartási robotemberek gyártására —• valóságos gépmindenese lesz ez a korszerű háztartásnál^ Bélyegtörténelem sugárkonyha felé. Ez'nemcsak a percek alatti főzést, sütést teszi lehetővé, hanem azt is, hogy az ételanyagok vitamintartalma és íze szinte maradéktalanul menjen át a kész ételbe. A sugárkonyha legtöbb darabja napjainkban még csak kísérleti, úgynevezett mintapéldányokban, kiállítási tárgyként szerepel, de csak rövid idő kérdése, hogy sorozatgyártásra kerüljön, és a háztartásoknak olyan mindennapi darabjává váljék, mint napjainkban a mosógép vagy a villanyvasaló. Ugyanezt adhatjuk a gépesített otthon másik fontos kellékéről: a robotemberről. A kibernetikusok műhelyében ma már olyan ördöngösen bonyolult gépek születtek meg, melyek szinte túlszárnyalják Capek vagy Wells fantáziáját is. Ezek közül első helyen említhetjük a közéi harminc műveletet végző robotembert, azt a háztartási automatát, mely a Az angol posta 1840. május 1-én vezette be az enyveshátú bélyegek használatát. A világ első két bélyege, a fekete egy- pennys és a kék kétpénnys bélyeg a fiatal Viktória királynőt ábrázolja, a bélyeg mérete pedig 19x23 milliméter. Jelenlegi értéke: a fekete pennysé 200 ezer' lírának, á kék pennysé pedig. 400 ezer lírának megfelelő összeg. 1843-ban megváltozott a bélyegek nyomása. A kezdeti rézkarcnyomásról áttértek a litográfiára. A világ második bélyegét a zürichi kantonban nyomtatták, jelenlegi értéke postatiszta állapotban hét és félmillió lírának megfelelő összeg. Ugyanebben az évben látott napvilágot a híres brazíliai Ökörszem, végül azi úgynevezett Genfi dupla elnevezésű bélyeg, amely postatiszta állapotban jelenleg tizenhat és fél millió, használt állapotban pedig tíz és fél millió lírának megfelelő összeget ér. 1845-ben jelenik meg aa első többszínű bélyeg. Ezt általában Baseli galamb néven ismerik, mert a kanton címerét, a galambot ábrázolja. Jelenlegi értéke postatiszta állapotban 4 millió 250 ezer lírának, használt állapotban kétmillió 750 ezer lírának megfelelő összeg. 1850-ben megjelenik az első olasz bélyeg, amelyet^ a lombard—venetói királyság adott ki. 1854-ben használtak első ízben fogazott bélyeget? Az ír Henry Harcher 1848-ban szabadalmaztat egy gépet, amelynek segítségével olló igénybevétele nélkül „szét lehet választani a bélyegeket”. 1892-ben jelenik meg — az Egyesült Államokban — az első emlékbélyeg, mégpedig Amerika felfedezésének 400. évfordulója alkalmából. Az első légiposta bélyeget 1917-ben Olaszország bocsátotta ki. Nyári ruhák kislányoknak Űjra divat a színes, mintás kartonból, zefírből. batisztból készült „leányos" nyári ruha', A tervezők az ötleteket ehhez általában a régebbi idők divatjából vették, így sok édesanya és nagymama fedezi fel bennük saját kislái^ykori ruháinak vonalait, 1. Vászon kötényruha gumiházba fűzött övvel. széles tűzéssel. Fodros, könnyed blúzokkal és blúz nélkül is nagyon csinos. 2. Kockás zefirből, nyomott virágos kartonnal kombinált „falusias” stílusú ruha. A mintás vállrész alatt az eleje húzott, s a széleket keskeny fodor díszíti. (Alakításra is alkalmas fazon.) S. Három széles fodor díszíti ezt a kivágott felsőrészű, csinos, mintás batisztból készült ruhát. 4. Hamis kötény, amely valójában ruha, mert a fodor mögött oldala és háta is van. Csíkos, kockás, vagy más mintás anyagból lehet összekombinálni, akkor igazán divatos. 5. A csíkos ingruha jellegzetesen műi divat.. Bőségét a lazán viselt öv fogja össze. A karkivágás mély, az ujja bő, tehát nagyon kényelmes viselet. 197& AUGUSZTUS % Polesinszky Veronika Gy. L
