Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

Találkozunk a kiállításon

Holnap feltárulnak a frissen festett és olajozott, hatalmas vaskapuk: augusztus 29-től fogadja látogatóit az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár. Sokan már megváltották belépőjegyüket, kedvezményes utazási igazolványukat. pontosan tisztázták a pesti rokonokkal, hogy mikor érkeznek.

A mezőgazdasági kiállítás meglátogatása nálunk évszázados hagyomány. Nincsen ebben semmi rendellenes, hiszen az elmúlt három emberöltő során immár a hatvannyolcad ik országos mezőgazdasági kiállítást rendezik hazánkban. Eseménye ez a városi embernek is. Ennek magyarázata: a múlt században vagy századunk korábbi évtizedeiben még .„mezőgazdasági ország” voltunk, azután pedig szinte a közelmúltig mindig izgult a munkás is, hogy meg- lesz-e a kenyér, siker reményében indulhat-e az asszony a henteshez?

Persze nem vagyunk naivak. Tudjuk, hogy a kiállítás várható tömegsikere nem feltétlenül a grafikonos táblázatoknak, vagy a bemutatott tudományos kísérleti eredményeknek lesz majd köszönhető. A rendezők azonban most is sértődés nélkül és készséggel szolgálják ki a tömegigényt. Aki Budapesten az Al- bertirsai útra látogat, ezidén is összehasonlíthatja az ország különböző vidékein uralkodó halászlé — vagy birkagulyás'főzési szokásokat. Most is lesz 500 mázsás disznó és egyszerre 5 paripát uraló ördöglovas.

Engedjék azonban most meg nekünk, hogy ez alkalommal arra kérjük a kiállítás minden látogatóját: ezidén fordítson egy kicsit nagyobb figyelmet a fő mondanivalóra is. Ez a 68. OMÉK ugyanis több szempontból rendhagyó. Hosszú szünet, 5 év után rendezik meg. Régi helyén lesz ugyan, de ez a régi hely teljesen megújult, közben Ugyanis odaköltözött a Budapesti Nemzetközi Vásár is, ez lett az ország egyetlen igazán fontos vásárközpontja. Van is mit bemutatni. Az előző kiállítás óta eltelt" 5 év alatt a magyar mezőgazdaság igen nagyot lépett előre, besorolt a világ fejlett mezőgazdaságai közé. Az eredményeket — amelyek az egész ország eredményei — bemutatják az Albertirsai úton. És bemutatják azokat az eszközökét is, amelyeket ez a mezőgazdaság ma használ. A bemutatókon vagy a gépek, naponkénti felvonultatásán olyan masinákat láthatnak a vendégek, amelyek alig hasonlítanak már nemhogy a hagyományosokhoz, de az évtizeddel ezelőttiekhez is. Meglepődve tapasztalhatják a munkások, hogy ezek bizony gyakorlatilag már ipari eszközök, egy a szántóföldeken folytatott iparszerű tevékenységek kellékei.

Nem kell már izgulni mindennapi kenyerünkért és ritkán éri kellemetlen meglepetés a hentesüzletbe tartó asszonyokat. Azok azonban, akik a mezőgazdasági termelés mesterségét űzik, ezzel sem elégedettek még. Szeretnénk feliratkozni a legfejlettebbek listájára. Ennek útjait, módjait szintén bemutatja a kiállítás, többek között az igazi eredményekhez nélkü lözh eteti en nemzetközi együttműködés lépcsőfokait is. Olyan tennivalók ezek, amelyek országos ügyek, közvetve, de erőteljesen érintik minden magyar állampolgár életszínvonalát és életformáját.

Szintén ú.i vonása lesz ennek a kiállításnak, hogy nem csupán a nagyüzemi témákkal foglalkozik. Feltárja, ügyes kis eszközeivel ábrázolja és ; bemutatókkal

segíti a kisüzemi gazdálkodást

is. a téesztagok háztáji termelésétől kezdve egészen a hobbikertek témaköréig.

Tehát: találkozunk az országos mezőgazdasági és élelmi- szeripari kiállítás és vásáron, nem is olyan soká, augusztus 29-e és szeptember 14-e között. Bizonyosak vagyunk abban, hogy egymilliónál többen leszünk, akik átlépjük a kiállítás kapuit, és remélhető, hogy ezen a kiemelkedő jelentőségű rendezvényen megdöntjük az eddig is igen magas látogatási rekordot.

F. B.

Anyagi segítség a kismamáknak

Dévaványán a különböző munkahelyek szép' példát mutatnak abban, hogyan becsülik meg a gyermekgondozási segélyen lévő édesanyákat. A téglagyárban és még több munkahelyen ezek az asszonyok a benti dolgozókkal egyidőben kapják meg a fizetésemeléseket. Tizenhárom hónap után 600 forintos segélyben is részesítik a kismamákat. Az Aranykalász Termelőszövetkezetben pedig könnyebb munkakört biztosítottak a gyermeküket egyedül nevelő és a sok- gyermekes édesanyáknak, ezen kívül minden évben szociális segélyben is részesítik őket.

Tarhosi mozaik

mmwissn

1975. AUGUSZTUS 28.

Tarhoson a Békést Vésztővel összekötő út mellett egy régi, még a századfordulón épült nedvesfalú cselédházbgn van a Békés és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ vegyesboltja, presszója, italboltja és felvásárlóhelye. A lakosság érthetően elégedetlen emiatt és évek óta kifogásolja azt is, hogy a vegyesbolt áruellátása nem megfelelő.

Fábián Mihálynak, a községi tanács vb-titkárának a tájékoztatása szerint az ÁFÉSZ az idén több mint 200 ezer forint költséggel felújította az épületet. A tanács ugyan a lakosság kívánságának megfelelően új üzletház létrehozását kérte, s fel is ajánlott az ÁFÉSZ-nak telket, meg 100 ezer forintot, de a legutóbbi vb-ülésen az ÁFÉSZ megbízottja kijelentette, hogy új építkezésre egyelőre nincs pénz.

A vb azonban továbbra is fenntartja ezt az igényét.

Elkészült a szép, központi fűtéssel ellátott óvoda épülete, amelyet hamarosan berendeznek. A tanács és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár békési gyárának a Kossuth-brigádja már játszótéri felszerelést is ajándékozott a gyermekeknek.

A 30 személyes óvodában egy óvónő és egy dajka neveli, gondozza majd az apróságokat. Étkeztetésüket a szomszédban lévő iskolai napközis konyháról oldják meg.

Mái elkezdhetik a szülők az udvar rendezését, parkosítását is. Még néhány nap és a gyermekek elfoglalhatják birodalmukat, az anyák pedig nyugodtan dolgozhatnak munkahelyükön.

Sáfrány László, az Iskola igazgatója a községi tanács társadalmi elnökhelyettese is. Fábián Mihállyal keresem fel az otthonában.

Az iskoláról beszélgetünk. Arról, hogy a központi épületet rendbehozták, szeptember 1-én kezdődhet a tanítás. Megtudom azt is, hogy a berkei iskola átalakítását nem fejezték be. Későn kezdték a munkát az építők. Talán év végéig elkészülnek. Azért — ha nehéz körülmények között — a tanítás ott is megkezdődik.

Dolgozók iskolája nem lesz az idén. Tavasszal 17-en fejezték be az általános iskola 8. osztályát, s ez volt talán a kilencedik tanfolyam. A legjobb tanuló C, Balogh Imre 52 éves tsz- tag volt. A felnőtt tanulók nagyrészt „elfogytak”. Aki még tanulásra szánja el magát, Békésen. az 1. számú iskolában jelentkezhet.

A község belterületén 250 ház van Az új házak fürdőszobásak, a régieket pedig bővítették fürdőszobával.

Mostmár minden utcában van vízvezeték és vagy 120 lakásba bevezették a vizet. És sorra következnek a többiek. . .

A Békés megyei Növényvédő Állomás tarhosi telepét a békési szakmunkásképző intézet vette át, amely itt munkástovábbképző központot létesített. A főépületben most tantermeket és lakószobákat alakítanak ki, aztán októberben megkezdődik majd a tanítás.

Komáromi Sándor, a továbbképző tanfolyam vezetője a tervekről így beszél:

— Egyszerre három 30—35 hallgatóból álló tanfolyamot szervezünk, amelyek — g témaköröktől függően — néhány hetesek vagy több hónaposak lesznek. Tervezünk egyebek közt növénytermesztő gépész, szálastakarmány . és lucemaliszt- készítő gépkezelő, szemestakar- mány és szárítóberendezés-ke zelő, növényvédő és méregrak- tár-kezelő továbbképzést.

Az állami, gazdaságokat és a tsz-eket már értesitette a munkástovábbképző központ.

Pásztor Béla

Újabb

ittak, járdák V észtőn

Vésztőn az idén jelentős ösz- szeget fordítottak új.utak építésére, illetve a régiek felújítására.-A költség mintegy 320 ezer forint volt, ebből csupán a Vár- konyi út felújítására 150 ezer forintot költöttek. Ezen kívül a járdák rendbehozására 105 ezer I forintot.

Gondoskodnak újabb facsetne-1 ték, díszcserjék, rózsatövek ültetéséről is. Az idén összesen 181

ezer forintot fizettek ki ilyen célra, a park fenntartási költség pedig 76 ezer forint. A lakosság aktívan vesz részt a nagyközség szépítésében, ezt bizonyítja a társadalmi munka értéke, amely meghaladja az egész évi tervet. Ez év első felében ugyanis összesen egymillió 422 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek.

Ezerrel több vagon

A KISZ felhívására júliusban ócskavasgyűjtési akció kezdődött. A vashulladék az ország minden tájáról a Kohászati Alapanyaggyártó Vállalat telepeire érkezik, ahol az értékes alapanyagot válogatják és tömbökbe préselik. Az akció sikerére jellemző, hogy a vállalat legnagyobb feldolgozó telepére júliusban 2240, az átlagosnál ezerrel több vagon ócskavas érkezett (MTI Fotó — Csíkos Gábor felv. — KS)

Pásfai H. János;

Hontalanok zsákutcája

Kirándulás Kelet-Európába

o

Attila nincs még hároméves. Szépen beszél, tisztán ejti ki a szavakat. ' Angolul nem tud. Édesanyja nem engedte óvodába járni, nehogy elfelejtse a magyart! A kisfiú Perivaleben, Nagy-Britanniában született 1972. szeptemberében. Félénk idegességgel bújik anyja ölébe. Reszket. Attól fél, hogy el kell válnia édesanyjától? Miféle élmények riasztgathatják csöppnyi szívét? Fejét dacosan anyja ölébe fúrja akkor is, amikor csokival kínálják. Nem, nem akarja elhagyni ezt a két ölelő kart. Hiába veri a déli nap odakint a kertet, hiába leng a nagypapa eszkábálta hinta a kert közepén. Attila most nem akar hintázni, nem akar hemperegni a zsenge fűben. Az a bácsi, aki szemben ül anyukával, ki tudja, nem ragadja-e karon, s viszi el valahova mesz- sze...

A két kis öreg tétován ál! a gerendáp mennyezet alatt.

— Itt laknak, eai-előre itt

laknak nálunk — mutat körbe a nagymama. — Aztán majd meglátjuk.

Néhány éve nekivágtak, ők is a nagy útnak. Irénke hívta-invi- tálta őket: jöjjenek, nézzenek meg bennünket a Nagy Szigeten. A két idős ember sokáig kérette magát, mert életükben alig hagyták el a simányi határt. Aztán mégis nekivágtak, legalább meggyőződnek róla, hogyan élnek Londonban a gyerekek. Attila akkor még nem volt. Irén ke dolgozott, ők úgy tudták, hogy valamilyen patikában. Pedig nem patika volt az, csak egy amerikai vállalkozó gyógyszercsomagoló üzeme. Irenke férje, Kálmán, a Hoover "cégnél áll|^ akkor alkalmazásban.

\ ház szép volt: emeletes, kényelmes. Fölül a szobák, alul a mellékhelyiségek, a garázs. Kél. kocsijuk is volt a gyerekeknek. Az egyiken Kálmán, a másikon Irénke indult a munkahelyére reggelente. A két kis öreget otthon hagyták, amíg ők dolgoztak, a papa-mama kitakarította

az emeletes házat. Látszólag minden rendben volt a Mor- mington 111-ben, London Green- fordi külvárosában.

A szülők azonban, valahol a lelkűk mélyén már akkor megsejtették: valami mégsincs rendben. Most, négy évvel később, amikor Irénke és a kisfiú már a gerendás mennyezet alatt iiajtja álomra a fejét, ezt mondja Csizmazia László, a nagypapa:

— Az emeletes házban Is lehet valaki boldagtalan, s a kunyhóban is boldog.

— Hát igen — teszi hozzá a nagymama, Irénke édesanyja.

Öt gyermekük volt. Egy Cell- dömölkön, egy Tokorcson, egy a fővárosban, egy itt a szomszédban rakott fészket. Irénke is innen röppent ki. Sokáig a sömjé- ni gyermekotthonban óvónőskö- dött, aztán egy affér miatt Za- laszentgrótra kérte magát. Ott élt majdnem tíz évig. S akkor jött Kálmán, a hazát cserélt magyar, az angol állampolgár. Autóval jött, szépeket mondott, gazdag világról áradozott. Néhány hetes udvarlás után megtartották az esküvőt, s 1969-ben konzuli útlevéllel a férje után ment Angliába.

— Éppen ma hat évé — jegyzi meg Irénke, s az arcán étsuhan az emlék. Ez az arc

■ még így is szép, bár a gyötrelmek nyomot hagytak rajta. Ez az asszony majdnem hat éven át éjt nappallá tett azért, hoer