Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

I Űtíitök — útépítők Két furcsa jubileum után jövőre elkészül a Volán orosházi telepe Békésszentattidrásön. a KPM Békéscsabai Igazgatósága gyo­mai útmerterségének a dolgozói Rostás István művezető Irányí­tásával szélesítik a községből a tsz majorjához vezető több mint négy kilométeres útsza­kaszt. Nemsokára el is készül­nek a munkával. Az út padkáját grader mélyí­ti ki, s az „ágyba" két billenőt tehergépkocsi és egy pótkocsis traktor hordja a rengeteg kö­vet. Ezt előbb grad emel rende­zik ei és ahol szükséges, az út­építők lapáttal, villával Is igaz­gatnak rajta. Aztán jöhet a henger. Hogy miért éppen itt szélesí­tik és erősítik az utat, azt Má­té András, az igazgatóság terü­leti műszaki osztályának a ve­zetője Így Indokolja: — A község belső főútja na­gyon elhasználódott es keskeny is volt már a két tsz Járművel nagy forgalmának a lebonyolítá­sához. Később, amikor a Holt-Körö­sön — a mostanitól nyugatra, mintegy 200—250 méterre — megépül az új híd és a Békés­csaba—Kecskemét közötti 44 es út békésszentandrási átkelősza­kasza új nyomvonalra kerül, azt közlekedés szempontjából tehermentesíti majd ez az út. Talicska helyett gépek Az az öttagú Petőfi brigád, amelyikről a következőkben szó lesz, egykori úgynevezett sza­kaszos útőrökből szerveződött. Régebben négy-öt kilométeres útszakaszt kellett karbantarta­niuk. Talicska, lapát és seprű volt a munkaeszközük. AJiol dolgoztak, kis zászlót is kitűz­tek az út szegélyére. Fiatalon kezdték és ma már valamennyien ötvenegynéhány évesek. Medvegy János brigád- vezető tréfásan meg is jegyzi: — A „gazdáink” jöttek, men­tek. a mi munkakönyvtinket pedig kézről kézre adták egy­másnak. A volt Hódmezővásár­helyi Útfenntartó Vállalat a KPM Hódmezővásárhelyi Köz- úti Igazgatóságának, az meg a békéscsabainak. Közben a talicskát felváltot­ta a kis kerti traktor és a bil­lenős gépkocsi. A technika pe­dig elvette a szakaszos útőrök „kenyerét”, ezért már 1907-től — mint havibéresek — brigá­dokban dolgoznak. Nem egy ki­jelölt szakaszon, hanem min­dig másutt, a gépeket köveivé! Medvegy János brigádjába Zelenák János, Misik István, Antal Mihály és Vajgely György tartozik. Szarvasiak va­lamennyien. Nincsenek messze az otthonuktól és egyelőre alig­ha mennek távolabbra, mert van és még sokáig lesz is mun ka a környéken. Így elég hamar hazajutnak . a mlkrobuszon, amin kényelmesen utaznak. Ott­hon pedig várja őket a háztáji gazdaság, amelyet még akkor alakítottak ki, amikor útőrök voltak. Nem mondanának le ró­la semmi pénzért. „Egy karra” dolgoznak Az úton a munka neheze ter­mészetesen a gépekre hárul, de naponta egy-két tonna megemel­ni való azért nekik is marad. Es talpon vannak egész nan. Ettől aztán meg is jön az ét­vágyuk. Az ebéd persze nem kenyér és szalonna, hanem me­leg étel. A legközelebbi ven­déglőben vagy üzemi étkezdé­ben, ahová a mikrobusz szállít­ja őket. Az igazgatóság az ebéd árából 6 forintot térít meg. • Néhol nagyon jó volt az ét­kezés. Még ma is szívesen em­lékeznek vissza a Szarvasi Álla­mi Gazdaság csabacsűdi kerüle­te üzemi étkezdéjének kiadós ebédeire. Tulajdonképpen elégedett em­berek, s már-már arra gondo­lok, hogy minden rendben is van, amikor Antal Mihály Máté Andráshoz fordulva azt mond­ja: — Havonta 400—500 forint­tal kevesebbet keresünk, mint a Velles brigádbeliek, pedig „egy karra” dolgozunk. Érthetetlen... Zelenák János sem fojtja ma gába a szót: — Azt megértjük, hogy ta­valy úgy volt, mert nem dolgoz­tunk mindig együtt. De az idén? Medvegy János következik: — Domokos Mihály, az űt- mesterség vezetője egyszer azt mondta, „álljunk át” 0,2-esek- nek. (Ez állománycsoportot je­lent.) Akkor nem havibért, ha­nem teljesítménybért kapunk. Azt válaszoltam, hogy megbe­szélem a brigáddal. Mi meg együtt úgy határoztunk, hogy nem „állunk át”, mert túl va­gyunk az 50-en, a teljesítmé­nyünk már kevesebb, mint fia­talabb korunkban volt. ,— Azt is mondta Domokos Mihály, hogy vasúti arcképes igazolvány sem járna — egészí­ti ki Zelenák János. Így viszont érthető a kereset- különbség. Abban viszont mégis­csak Antoi Mihálynak van igaza, hogy ha a tőlük telhető szorgalommal, (amiről neveze­tesek a Petőfi brigád tagjai), azonos műnkén együtt dolgoz­nak, akkor a tel jesitményük összegződik, amit azonban csak a Velles-brigád tagjainak a ja­vara írnak. Ezért javasolja: — Válasszák külön a két bri­gád munkáját. Mindenki ke­resse meg magának a pénzét! — Végül tesz egy megjegyzést: Azért még barátok maradunk. Elfogadható a javaslat? Ros­tás István művezető véleménye szerint igen. Határidőre elkészülnek Más panasz nincs. Jól érzik magukat a friss levegőn. Az út­hoz szoktak 20—25 . év alatt. Zárt üzemben, falak között nem tudnának dolgozni. Megbirkóz­nak az időjárással még télen, hófúvásban is. Olyankor hóel­takarítás, sószórés a feladatuk. Persze gépek segítségével. Most egyelőre ennek a mun­kának a befejezése a lényeg. Ha határidőre elkészülnek, sze­mélyenként 1500 forint célpré­miumot kapnak. Ebben az év­ben immár harmadszor. . . Mert meggyőződésük, hogy ezt a pénzt sem szalasztják el. Egyszer ju­talomban is részesültek. Határozottan kijelentik, hogy az ilyen „mellékeseket” is oda­adják az asszonynak. Ha szük­ségük van pénzre, kérnek tő­le. Pálinkára nem kell. Mind­nyájan főzetnek annyit, hogy naponta egy 'stampedlire jus­son egész évben. Bíznak abban, hogy a brigád az Idén novemberben újra el­nyeri a szocialista címet. Min- dig becsülettel dolgoztak. A társadalmi munkából is alapo­san kivették a részüket. A leg- szívesebben a szarvasi óvónő- * képzőben a KRESZ-pályát épí­tették. A'z unokáikra gondoltak közben: tanuljanak meg közle­kedni. ne érjen egy gyerme­ket sem baleset! Két, nem éppen hízelgő ju­bileum kapcsolódik a Volán orosházi telepének nevéhez. Huszonöt esztendővel ezelőtt fészkelte be magát a város központjába, s egyre szaporodó gépjárművei két utca lakóinak nyugalmát háborítják. Ma már 126 tehergépkocsi, tiz rakodó­gép, 45 pótkocsi és 47 autó­busz. dübörög a Katona és a Bajcsy utcában. A másik jubi­leum az áldatlan állapot fel­számolásával függ össze: öt évvel ezelőtt fogadták el azt a beruházási programot, amely 1972. végére Ígérte az új te­lep felépítését. A történeti hű­ség ég a tanulság kedvéért még néhány évszám és határ­idő: már több mint egy éve kész kellett •volna lennie az új telepnek, amikor 1974. elején végre elkezdődött a kiviteled zés. A befejezés új határideje ez év november 25-e volt s ma úgy tűnik, nincs akadálya annak, hogy — 1976. május 1- re elkészüljön a 30 millió fo­rintos beruházás. A halogatás­nak kétségtelenül voltak ob­jektív okát is — a beruházási stop, a pénzhiány —, bár ugyanezen okok kampányszerű értelmezése sem használt az ügynek. Egy beruházás soha nem akkor gazdaságtalan, ha eredeti határidőre, a tervezett áron készül el, hanem ha több­éves késéssel, sokszori módo­sítással valósul meg. A mielőbbi megvalósítás ér­dekében tűzte napirendjére az MSZMP orosházi városi vég­rehajtó bizottsága a Volán­telep beruházását. Határozat­ban hívta fel a figyelmet az 1976. május 1-1 határidő be­tartására. Ennek egyik feltéte­le az ésszerű koordináció, a kivitelezők együttműködése, amelynek már vannak látható eredményei. A napokban meg­történt a szociális' épület mű­szálé szemléje, jól halad a tér­betonozás és a műhelycsarnok Az orosházi Petőfi Művelő­dési Központban 1974 áprili­sában munká&művelődési ta­nács alakult. Ennek egyik meg­beszélésén született a javaslat, hogy az orosházi gyárak, üze­mek, vállalatok a művelődési központ irányításával egy, il­letve néhány napra „vegyék birtokukba” a közművelődési intézményt, rendezzenek kul­turális napokat. Elsőként az idén tavasszal került sor az I. üveggyári művelődési napra, amely kiválóan sikerült, a gyár több száz dolgozója vett iészt a nap rendezvényein. A Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat Gagarin Szocialista brigádjának javaslatára máso­dikként az 1. olajbányász mun­kásművelődési napokat rendezi meg az orosházi művelődési központban a Nagyalföldi Kő- oljaj- és Földgáztermelő Vál­lalat, az OKGT Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzeme, vala­mint az Alföldi Kőolaj, és Gázipari Gépgyár. Az augusz­tus 25-től szeptember 8-ig .tartó kulturális rendezvénysorozat idején kiállításon mutatják be a szocialista brigádok életét, eredményeit. Az eseménysoro­zat augusztus 25-én, hétfőn 16 órakor Lájer Lászlónak, a bá­nyászszakszervezet titkárának megnyitójával kezdődik. A megnyitó után a szolnoki MHSZ'—Olajbányász fúvószene­kar hangversenye, majd a Bé­kés megyei Művelődési Köz­pont Balassi Táncegyüttesének műsora szerepel az est prog­ramján. Augusztus 26-án este a építése, Az új telep rtam c*u- pán a célszerű elhelyezést biz­tosítja majd, hanem a gazda­ságosságot is. Jelenleg a zsú­folt és korszerűtlen műhely­ben két műszakban dolgoznak. s így nehezen valósítható meg, hogy a gépkocsikat holtidőben javítsák. Az első fél évben a javítási százalék 11,3 volt, a tervezettnél 0.8 százalékkal több. ami azt jelenti, hogy 100' gépkocsiból 11-12 állt. Az új telepen a műszakszám növelé­sével, üzem. és ' munkaszerve­zési intézkedésekkel hat-nyolc százalékra csökkenthető a Ja­vítási arány. Ez azt is Jelenti, hogy javult az eszközkihaszná­lás, nem 11-12 tehergépkocsi áll majd. hanem hat, vagy hét, s ezeket in holtidőben igyekez­nek kijavítani. Ez különösen a szállítási csúcsidőben jelentős, amikor az áru gyors továbbítá­sa -más üzemek folyamatos ter­melését segíti. Jelenleg két kritikus pont­ja van a beruházásnak: az egyik a gázvezeték, a másik a szennyvízhálózat építése, mind­kettő a beköltözés feltétele. Az előbbi határideje ez év szep­tember vége. az utóbbié 1976. első negyede. A DÉGAZ egye­lőre nem mutatja jelét annak, hogy be akarja tartani a szep­temberi határidőt, a Békés me­gyei Állami Építőipari Vállalat orosházi főépítésvezetősége vi­szont — amely jelenleg is nagy erővel dolgozik az építkezésen — biztosítottnak látja a ha­táridő betartását Végül még egy. most csak tervezőasztalon levő beruházás­ról. Az V. ötéves tervben — a megye városai közül utolsó­ként Orosházán — várhatóan elkészül a Thököly utcában a Volán új autóbusz-pályaudvara. Remélhetőleg, ennek króniká­ját nem tarkítják majd az előbbihez hasonló, groteszk ju­bileumok. Jelenidő című magyar filmet nézik meg a dolgozók. Csü­törtökön, augusztus 28-án Mo­csár Gábor íróval találkoznak a munkásművelődési napok résztvevői, szeptember 2-án a Kőolaj- és Föld gáztermelő Vál­lalat Gagarin Szocialista Bri­gádja látja vendégül Roczkó Györgyöt, aki szemtanúja, résztvevője volt a hazánkat fel­szabadító szovjet hadsereg har­cainak, s ezekre a történelmi napokra emlékezik vissza a bri­gád körében. Ugyanezen a na­pon az olajbányászat orosházi dolgozói beszélgetésen, találkoz­nak Hangyái Jánossal, az OKGT bányászati igazgatójá­val — a téma: az alföldi olaj­bányászat. A következő napon a beküldött pályaműveket, s a kiállítás anyagát értékelik, dí­jazzák a rendezők, majd a vers- és prózamondó verseny után az orosházi művelődési központ Madrigál együttese lép fel, és a Tisza menti Vegyi­művek „Híd” együttese ad iro­dalmi műsort. Szeptember 8-án 19 órakor Rumpf Pálnak. az alföldi olajipari pártbizottság titkárának zárszava után szov­jet művészegyüttes műsorával fejeződik be az I. olajbányász munkásművelődési napok ese­ménysorozata. 7' «• 1975. AUGUSZTUS 33.­Pásztor Béla ■uiiimNM A biztonságosabb közlekedésért ékés és Békéscsaba közötti kanyargós műutat a Közúti Építő Vállalat dolgozói tereíokor- ítokkal látják eL A korlátok elsősorban a kisodródott személygépkocsikat védik az árok- « borulástól Fotó: Demény Gyula Augusztus 25 — szeptember 8, Olajbányász munkásművelődési napok Orosházán

Next

/
Oldalképek
Tartalom