Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai 1975. AUGUSZTUS 30., SZERDA XXX. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM Ára: 80 fillér MAS BARKÖCZINÉ, A SZÓKIMONDÓ TANÁCSTAG (4. oldal) HOGY KI NE ALUDJON A TŰZ I (4. old.) MUNKÁSKLUB — MINDENKI ÖRÖMÉKE (5. old.) ELETÜMK ALAPTÖRVÉNYE Huszonhatodik évűket töl­tik be már azok, akik alkot­mányunkkal egyidöben szület­tek. Felnőtt egy nemzedék, amelynek történelmi lecke a korábbi időszak, lassan csa­ládosok azok is, akik tudják ugyan, hogy augusztus hú­szadika az alkotmány ünnepe, de nem tapasztalták azt a kü­lönbséget, amely miatt piros­betűs e nap. Persze, a fiata­loknak ismeretlen, hogy mit foglal magában az alkotmány. Tudják, hogy jogokról, köte­lességekről szól, hogy a leg­fontosabb valamennyi állam­polgár számára. De vajon tovább rpegyünk- e, legalább az ünnepi alka­lomkor gondolatban? Felidé­zik-e, akik emlékeznek, hall­gatják-e, akik később szü­lettek az előzményeket? Csak annak a rövid négy évnek a történetét, amely a felszaba­dulástól 1949. augusztus hú­szadikáig telt el? A romok eltakarításával, az újjáépí­téssel és a hatalomért vívott harccal. Küzdelemmel, mely­nek tétje éppen az volt: a dolgozók érdekeit szolgáló társadalom épül-e vagy sem,, a dolgozók jogait képvise­lik-e a hatalmi szervek vagy sem, új típusú, szocialista tí­pusú társadalom megvalósí­tásába kezd-e az ország népe vagy sem. A küzdelem ki­menetelét egyértelműen mu­tatja az alkotmány. Az ál­lampolgárok egyenlőségét, jogainak és kötelességeinek egyenlőségét megfogalmaz­va. Érzékelheti ennek a kije­lentő mondatnak az újdon­ságát, történelmi újszerűsé­gét a huszonéves, vagy a még fiatalabb? Érzékelheti-e a változás nagyságát? Abban az országban, ahol sem köte­lességből, sem jogból nem egyaránt jutott szegénynek és gazdagnak, ahol a rendi dváltságok, a nemesi előjo­gok évszázados örökségként határozták meg a köznapok gyakorlatát is, ahol az ország soreába beleszólni paraszt­nak, kétkezi munkásnak, de akár egyszerű értelmiséginek is veszedelmes álmodozás volt — ehhez képest micsoda változást iktathatott törvény­be az alkotmány? Megkülön­böztetéssel megalázottak- nak az állampolgári egyenlő­séget. Megkurtított válasz­tási joghoz szoktatott milli­óknak a szabad vélemény- nyilvánítást, a közéleti tiszt­ség betöltésének lehetőségét. Általános, közvetlen és tit­kos szavazással megválasz­tott parlamentet, melyben a dolgozó nép minden rétege képviselteti magát, melyben a népakarat juthat érvény- nsw Aki megélte az előz­ményeket, ünnepnek tartaná augusztus húszadikát akkor is, ha a naptár nem piros betűkkel jelölné a napot. Ün­nepelné, mert teljes jogú ál­lampolgári mivoltát az al­kotmány szentesítette. Minderre érdemes emlékez­nünk az évforduló idején. Nem, mintha a múlt emlege­tése, nélkül nem tehetnénk dolgunkat, de a múlt isme­retében bizonyára nagyobb ambícióval tesszük. Mert az alakulás, a formálódás óha­tatlanul azt is eszünkbe jut­tatja, hogy életünk alaptör­vényében, (az alkotmányban nemcsak a jogok szerepel­nek. Ünneprontó és bántó szán­dék nélkül: mintha a jogo­kat emlegetnénk többször és ritkábban a kötelességeket. Hogy például a munka nem­csak jog, nemcsak az fontos, hogy mindenki képességei szerinti tevékenységet foly­tathasson, hanem az is, hogy valóban képességei szerint dolgozzék. A pihenés, a szó­rakozás jogát kérjük számon valahányszor megzavarják szabad óráinkat, valahányszor kevésnek bizonyul a kultu­rált szórakozóhelyek száma. És ritkábban emlegetjük a munkahelyi kötelességszerű „pihenőket”. Büszkén sorol­juk a tanulás jogából követ­kező adatokat: a diplomások, a kvalifikált szakmunkások arányának növekedését. És — okkal egyébként — rejte­getjük a tudatlanság jegyeit. Nagyon is szelíden noszo­gatjuk az általános iskola be­fejezésére azt a több tízezer­nyi gyereket, néhány év múl­va teljes jogú állampolgárt, aki a tanköteles korban nem végezte el a nyolc osztályt. Valljuk be őszintén, van még hajlandóság az ügyeske­désre, a könnyebb rész vá­lasztására. Mintha nem a magunkét gyengítenénk, ki­sebbítenénk vele. Az apróbb- nagyobb hiányosságok orszá­gos összege vajon mekkora, s hány százalékos lehet a köte­lességteljesítés országosan? A kérdés sértő lehet mindazok­nak, akik nemhogy a kötele­zőt vállalják, de még azon túl is. Nem is ők a kérdés címzettjei. Csakhogy hiba volna a kiváló és a jó telje­sítmények fényében megfe­ledkezni az átlagosnál, a jog­gal elvártnál is kevesebbet nyújtókról. Különösen, ha a jogokért az elsők között nyúj­tózkodnak. Alkotmányunk huszonhat éves. Embernek felnőtt kor. Ennyi időnek ahhoz is elegen­dőnek kell lennie; hogy az alapdokumentumot mindany- nyian jól értelmezzük, és ak­ként is éljünk. A munkás—paraszt szövetség népünk boldogulásának záloga Az alkotmány ünnepe és Szolnok 900 éves évfordulója tiszte­letére kedden délután nagygyű lést rendezett a Tisza-parti város ünnepi díszbe öltözött jubileumi terén az MSZMP és a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a városi tanács. A nagy­gyűlés elnökségében helyet foglalt Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, dr. Gergely István az MSZMP megyei bizottságának el­ső titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. A nagysza­bású demonstráción több mint húszezren vettek részt. A Himnusz elhangzása után Sándor László, az MSZMP városi bizottságának első titkára mondott megnyitót, majd átadták az új búzából sütött kenyeret az Elnöki Tanács elnökének. Ezután Losonczi Pál emelkedett szólásra. Losonczi Pál beszéde — Alkotmányunk születésnap­ja nemcsak állami, hanem iga­zi népünnep — kezdte beszédét Losonczi Pál. Az egész nép kö­szönti a gazda jogán és felelős­ségével az önmaga alkotta mű-' vet, összegezi eredményeit, számbaveszi teendőit és felada­tait. — Alkotmányunkat olyan alaptörvénynek tekintjük, me­lyen meg lehet mérni egész tár­sadalmi, politikai, gazdasági és eszmei rendünk értékét. Alkot­mányunk egyrészt híven tükrö­zi elért, kivívott eredményein­ket, másrészt tág lehetőséget és keretet nyújt a további szocialis­ta fejlődés kibontakoztatására. Mint minden törvénynek, így az alkotmánynak is a gyakorlat a próbaköve. A mi alkotmányunk nem holt betű, hanem élő va­lóság. — Alkotmányunk minden té­telének és egészének lényeges jellemzője: a szocialista demok­rácia a jogok és a kötelességek elválaszthatatlanságának elvén nyugszik. Nincsenek jogok kö­telesség nélkül, mint ahogy kö­telezettség sem létezhet jogok nélkül. — Alkotmányunk napját az új/ kenyér ünnepeként is számon, tartjuk. A kenyér az életet jel-j képezi népünk gondolkodásában: Alkotmányunk viszont új éle-í tünket testesíti meg. Az ünnep igazi politikai tartalma a mun­kás-paraszt szövetség. Társadal­munk két alapvető osztályának összefogása rendszerünk politi­kai alapja. A mai ünnep kínálja az alkalmat, hogy ismételten ki­nyilvánítsuk: a munkásosztály és a parasztság, amely együtte­sen harcolva és dolgozva rakta le szocialista társadalmunk, ipa­runk és mezőgazdaságunk szilárd alapját, közösen védte és szilára dítatta meg a népi hatalmat, a jövőben is egy úton halad előre. Közös akarattal szolgálja a nép ügyét és boldogulását. Ezért jog­gal számít az egész nép, a tár­sadalom minden tagjának cse­lekvő közreműködésére. — Az idei év eddig mögöttünk hagyott részében gazdaságunk továbbra is erőteljesen fejlődött. És ez nagy dolog, mert azok a külgazdasági körülmények, ame­lyek kedvezőtlenül hatottak ránk, nem változtak még meg. Ennek ellenére a fő gazdasá­gi ágazatokban a termelés a ter­vünkben megszabott ütemben és mértékben, sőt egyes terüle­teken annál is gyorsabban nö­vekedett. — Pártunk Központi Bizottsá­gának 1974 decemberében hozott határozata — amit jóváhagyott és megerősített a XI. kongresz- szus — megjelölte azokat a te­endőket, melyek biztosíthatják népgazdaságunk zavartalan, ki­egyensúlyozott és erőteljes fejlő­dését. Losonczi Pál ezután részlete­sen elemezte Szolnok iparának (Folytatás a 3. oldalon) Lenin-szobrot és centenáriumi emléktáblát avattak Kondoroson Az augusztus 16-a óta tartó centenáriumi ünnepségsorozat fő eseménye tegnap délelőtt volt a Lenin-szobor és a centenári­umi emléktábla avatásával Kon­doroson. Ezt megelőzően együttes ün­nepi pártbizottsági, tanácsi, KISZ-bizottsági és Hazafias Népfront ülést tartottak a szin­te zsúfolásig megtelt művelődé­si házban. Az ünnepi ülésen részt vett Klaukó Mátyás megyei tanácselnök, Csaba János, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője, valamint a já­rási és nagyközségi vezető­szervek képviselői. A Nagysalló- ból érkezett csehszlovák delegá­ció tagjai is ott voltak, akikkel már évek óta testvéri kapcsolat alakult ki. Szeljak Györgynek, az MSZMP nagyközségi bizott­sága titkárának megnyitója után Tóth Pál tanácselnök mondott ünnepi beszédet. Áttekintést adott Kondoros fejlődéséről, a 100 év alatt elért változásokról, amely időből az utóbbi 30 év különösen jelentős Kondoros történetében. Ezt követően Klaukó Mátyás megyei tanácselnök az Egyesült Termelőszövetkezet legjobbjai­nak — kilenc dolgozónak — át­adta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, négyen kaptak miniszteri dicséretet, il­letve oklevelet. A Hazafias Nép­front és a községi tanács által alapított emlékplakettet 23-ar kapták meg, amelyeket Tóth Pál adott át. Kedves epizódja volt az ün­nepségnek, hogy a csehszlovák vendégek nevében Kocsis János. az ottani községi párttitkár üd­vözölte a vendégeket és egy fa­metszetet adott át ajándékba Ezután került sor a Lenin-szo­bor és centenáriumi emléktábla avatására, ahol dr. Szabó Fe­renc, a megyei - levéltár igazga­tója mondott beszédet. Képeinken: Papachristos Andreas görög szobrász alkotása, a Lenin-mellszobor, valaijiint az ünneplő közönség látható (Fotó; Deméay Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom