Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-02 / 180. szám

H r^nlszlerlmiées tárgyalta Ä földgázprogram Megjelent a Szovjetunió augusztusi száma E gy mozdulat a kis forgó- gombbal, egy szál gyu­fa és máris főhet az étel, E mindennapos varázslat jelentőségét csak azok tudják felmérni, akik raktak már tü­zet nedves őszi hajnalon a fa- tüzeléses konyhai „sparherden”. Akiknek könnyesre marta a szemét a füst, amíg telitüdőből fújva, olyan lángot nem adott a fahasáb, amelynél megmele­gedett a család reggelije. Századunk korszerű fűtő, vilá­gító nyersanyaga, a gáz — amit ezenkívül még igen sokféle cél­ra lehet használni — rohamo­san tért hódít. Az országban ez év végéig a lakások több mint 65 százaléka el lesz látva gáz­zal. , Öt évvel ezelőtt, 1980-ban szü­letett kormányhatározat a föld­gázfelhasználás központi fej­lesztési programjáról. A prog­ram a már korábban megfogal­mazott országos energiaszerke­zet átalakítás tervének megfe­lelően, a földgázfelhasználás mellett a városi gáz és a pro­pánbutángáz-felhasználás növe­lését is tartalmazza. A végrehaj­tás eredményeként jelentős vál­tozás ment végbe az energia- hordozók felhasználásának szer­kezetében. A szénhidrogének A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi vállalatok dolgozóinak közművelődési, helyzetét mérte fel a MBDOSZ. A nagyszabású vizsgálat megállapította: az üzemek néhány év alatt 20—30 százalékkal növelték a kultu­rális célokra fordított összege­ket. Az üzemi szakszervezeti bi­zottságok támogatják a dolgo­zók képzését, továbbképzését. Az elmúlt négy évben 9400-an végezték el az általános isko­lát és több mint 13 ezren érett­ségiztek, A MEDOSZ rendszeres anyagi támogatásban részesíti a műve­— Hol van a fényképezőgé­ped? — üvöltött rám az alez­redes úr. — Alázatosan jelentem, el­kobozta az őrmester úr! — Őrmester! Visszaadni, üzembe helyezni! — Visszaadták a gépet. Egy Super Ikonta volt. Tele volt filmmel. Tizenhat képkocka. Az az állat parancsot adott, hogy végig kell fértyképeznem az egész szörnyűséget. Fényképez­nem kellett, hogyan ássák ki az árkot. Fényképeznem kellett, amint a hat ember odatérdelt az árok szélére. Szemből kellett fényképeznem a puskáikat cél­ra szegező keretlegenyeket. Un­dor, félelem, gyűlölet szorult belém. Azt hittem, megőrülök, az iszonyattól. Az alezredes úr mindent megparancsolt, még azt is, hová álljak, honnan fényképezzem. Meg kellett örö­kíteni, amikor az első embert lelövik. Szigorúan meghagyta, hogy akkor exponállak, amikor a lövedék célba talál. Ha nem úgy teszem, nekem is beígért egy díszlövést. — Mind a hatot lelőtték, négyszáz . ember tehetetlenül nézte. Libasorba állították az ezredet, mindenkinek ráiuk kellett szórni két marék föl­det. Nem is tettek rájuk töb­bet. Még mésszel sem öntötték le őket. — Fegyveres őr vigyázott rám,' amíg előhívtam a filme­ket. Háromszor elájultam, amíg készen lettek a kének. Fe1 lo­csoltak, íelrúgdöstak, folytat­nom kellett. A képeket azután egy táblára ragasztották, kifüg­gesztették I barakk kapujára. Amikor munkába hajtottak bennünket, mindenkinek meg kellett nézni. Ott volt közöttük aránya lényegesen növekedett, s ezen belül a földgázfelhaszná­lás aránya ez év végéig eléri a 20 százalékot. A földgázprogram eddigi si­keres megvalósulása mindenek­előtt a magyar kutatók és fel­tárók, mérnökök, munkások jó munkáját dicséri. A XV. ötéves terv időszakában felhasznált földgáz 90 százaléka hazai ter­melésből származik. A már ko­rábban kiépített termelőüzemek — Hajdúszoboszló, Berekfürdő, Szánk, Kardoskút — mellett a földgázprogram keretében meg­valósított új algyői gázüzemek tették lehetővé a jelentős fejlő­dést. Azt, hogy öt év alatt öt­ven százalékkal növekedhessék hazánkban a gázfogyasztás. A földgázfelhasználás alaku­lásában a kitermelés mellett — sajátosságánál fogva — nagy szerepe van a szállításnak is. A hazai gázvezetékrendszer épí­tése lépést tartott az Igények­kel.' A hálózat hossza ma meg­haladja a kétezer kilométert Az utóbbi időben üzembe he­lyezett vezetékek közül a leg­jelentősebbek azok, amelyek a Dunántúl nagy ipari centru­mait, közte a Péti Nitrogénmű­veket valamint a borsodi ipar­lődésügyl intézményeket, és az üzer^ek is egyre többet áldoz­nak ilyen célokra. A gazdasá­gokban, vállalatoknál az 1970. évi 21-hez képest. idén már több mint 200 klub működik, ezek fenntartására és fejleszté­sére szívesen áldoznak az üze­mek, mégpedig évente csaknem egymillió forintot. A szakszer­vezeti támogatás összege pedig eléri a 600 ezer forintot A vizsgálat tapasztalatait fel­használva, intézkedési tervet dolgoznak ki az üzemi közműve­lődésügy további fejlesztésére. (MTI) a barátom, az én kedves szak­társam is. — Ez csak egy dolog, egy mozzanat Elmondtam azoknak a tiszteknek is, akik kihallgat­tak bennünket a szovjet olda­lon. Elhitték, tudtak ezekről. Aztán jött egy magyar ember. Katonaruhában, tiszti rendfo­kozattal. Kérdezte, hová való vagyok. Mondom, hogy Kapos­várra. Kérdezett a mozgalom dolgairól. Látta, hogy járatos vagyok. Aztán jött egy magas, szibériai tanító. Kuzmin papa. Azt kérdi tőlem, akarsz-e a szakmádnál maradni? Mondom neki, hogyne akarnék, de én azért jöttem, hogy a mocskos nácik ellen fegyvert fogjak. — Azt fogsz, testvér, de nem akármilyent. — Ügy lett. Különleges osz­taghoz kerültem. Volt egy au­tónk. Sátorféle kaszni volt a tetején. Azt mondanák ma, hogy lakókocsi. Volt benne egy hang- erősítő berendezés, két hang­szóró, egy tábori sokszorosító. Partízónka volt a neve. Az lett a feladat, hogy a két vonal kö­zött kellett járnunk. Átbeszél­tünk a front másik oldalára, szólhattunk a magyar katonák­hoz. Később a németekhez is. A Partizánkával röpcédulákat gyártottunk. Két célja volt en­nek. Egyik része arra szólította fel a katonákat, hogy tagad­ják meg az engedelmességet a fasiszta tiszteknek és szökjenek át a vonalon, a mieinkhez. A má­sik részen orosz és magyar nyelven egy felirat, hogy ez a kis cédula igazolásul szolgál, hogy átszöktek a frontvonalon, s önként jelentkeztek miná- lunk, > (Folytatjuk) vidéket kapcsolják az országos hálózathoz. Az ötéves tervben előirányzott Vezetéképítés jelentős hányada az idén valósul meg. Ezek kö­zött is kiemelkedő jelentőségű a Testvériség gázvezeték, amely a szovjet importgázt továbbít­ja majd Budapestig. A Minisztertanács a földgáz­programról szóló kormány- határozat Időarányos ré­szének teljesítését legutóbbi ülésén kielégítőnek tartotta. Ugyanakkor megállapította, hogy a \ jelenlegi tervidőszak hátralevő hónapjaiban még je­lentős erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a földgázprogram 1976—80-ra szóló .feladatait is maradéktalanul teljesíthessük. Délelőtt 11 óra van. Az eleki filmszínház ajtaja zárva a kí­váncsiskodó előtt. Az előcsar­nok vaksin figyel üvegszemével a néptelen utcára. Várja az es­tét, amikor emberek veszik bir­tokukba a környéket, várja a vetítés kezdetét. Ilyenkor fel­éled a kopott épület, s hangszó­rótól, beszélgetéstől lesz hangos legkisebb zuga is. A bejárati aj­tó mellett tábla, rajta az itt dolgozók neve és címe. Innen tudom meg, hol lakik Stefano- vits Istvánná, a mozi vezetője. A kapun nem merek belépni, mert két hatalmas kutya nem éppen barátságosan üdvözöl a kerítés mögött. Öblös hangjuk felveri a kis ház csendjét, nincs szükség csengőre. Várok. Mo­solygós. apró asszony jön ki, fe­je törülközővel becsavarva. — Most mostam hajat — mentegetőzik, amint a kutyá­kat csitítva bevezet a házba. A szobában kérdésemre — mikor alapítottak brigádot — kissé elgondolkodva válaszol. — Már korábban is foglalkoz­tatott a kérdés, de valahogy nem láttam értelmét. Nagyon jó kollektíva a miénk, gondol­tam minek, így is megcsináljuk amit kell. Aztán az elmúlt év tavaszán egy értekezleten azt mondtam a dolgozóknak, sze­retnék-e? Mindenki benne volt. így május 1-én megalakult a brigád. A szobában kellemesen hűvös van, a csend szinte megfogható. Csak néha ugatnak ki a ku­tyák, ha elhalad a ház előtt va­laki, aztán ők is inkább a hű­vösbe húzódnak a déli nap elöl. — Persze legkönnyebb elha­A népszerű folyóirat augusz­tusi száma ezúttal Is gazdag anyagot kínál. Az egyik neves közgazdász professzor A Szov­jetunió és a gazdasági verseny című írásában történeti áttekin­téssel igazolja, hogy a Szovjet­unió mindig is a gazdasági együttműködést szorgalmazta. A szerző képet ad arról is, hogyan Változott meg a Szovjetunió he­lye és szerepe a nemzetközi gazdasági versenyben. A szerző cáfolja egyes nyugati közgazdá­szok helytelenül fogalmazott JnegállapíRisait e témában. A kétarcú sivatag című cikk az egyik türkméniai homoksiva­tag kutató állomásának érdekes munkájával ismerteti meg az olvasót. Egy másik írás Az ólomhegy kincse címmel a Kabard-Balkar ASZSZK legnagyobb vállalatá­tározni, hogy „leszünk" — foly­tatja. — A neheze ezután kö­vetkezik. Mit kell csinálnunk? És egyáltalán hogyan kezdjük el? Vállalatunknál alig néhány moziban működik brigád, így nem volt példa, amit követni lehetett volna. — Van már mivel dicsekedni? — A múlt évben mintegy öt­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk öten, mert ennyien vagyunk. Kifestettük a gépházat. Mindennél többet ért az elismerés, amiben részünk volt. A mozi előtt egy hosszú virágágyat ültettünk, de sajnos valamivel permetezték a fákat és a virágok is tönkre mentek. A közös szórakozásról sem fe­ledkeztünk meg. Békéscsabán megnéztük a tájházat, egy más alkalommal körülnéztünk Gyu­lán. A helyi művelődési ház ki­állításait rendszeresen látogat­ják. A brigádpénzből könyveket vásároltunk... Egész más így minden. Hogy is mondjam? Mint vezető, nem adhattam ki feladatnak, hogy fessük ki a gépházat. Viszont mint a bri­gád. a közösség egyik tagja, ja­vasolhattam, és persze én is ki­vettem a részem a munkából. Szóval más ez így mindenkép­pen. Jókedvvel, lelkesedéssel teljesíti mindenki a feladatát. Az összetartás, ha lehet, még teljesebb. Az egyik gépészünk házat épít, amiben mi is1 segí­teni akarunk, A . tervekről elmondja még, hogy jövőre színházbérletet vesznek. ' — Nekünk nagyon nehéz az ilyen esti programokat meg­szervezni, mert mi is ilyenkor ról, a Kaukázus hegye közt lé­tesült molibdén- és w olfrám- kombinátról szól. A Szovjetunióban látható cí­mű rovat Vlagyimir e©úk pá­ratlan szépségű műemlékét, a XII. századi Dimitrij-székesegy­házat mutatja be. A Hol dolgozzanak a bányász- feleségek? című riport az egyik bányászváros példáján mutatja be a Szovjetunió szociálpolitiká­ját és munkaerő-gazdálkodását. A többi között megtudjuk, hogy a bányászvárosban elsősorban nőket foglalkoztató textilkombi­nátot épitenek. A folyóirat mellékletében fo­tóriport számol be a Ki tud töb­bet a Szovjetunióból a Szovjet­unióról? című vetélkedő fődíjá­nak, a Latvija mikrobusznak át- adásáról. dolgozunk. Úgy beszéltük meg, beosztjuk, ki, melyik előadást nézi meg és ilyenkor helyette­sítjük a hiányzó kollégát. A mozi dolgozói legfontosabb­nak a munkájukkal kapcsolatos vállalásokat tekintik. Vigyáz­nak, nehogy lemaradjanak a többi vidéki filmszínház mögött, — Erre kötelez az isv hogy brigád léttünk... Sajnos nem mindig tőlünk függ az ered­mény. Mondanék néhány pél­dát, mert ilyen gondjaink nem csak nekünk vannak. Felosztot­tuk a községet, ki merre jár szervezni. Meg is veszik a je­gyet, a bérletet, igen ám, de — és ez a tsz-re jellemző leginkább — nem jönnek megnézni az előadást. Az ifjúsági szervezők­kel is sok bajunk van. A pe­dagógusok szerintem nem veszik valami komolyan a film neve­lő hatását. Pedig nekünk fon­tos lenne az ifjúság, hiszen be­lőlük kerülnek ki a jövő mozi­látogatói. Mikor szeressék meg a filmművészetet, ha nem ak­kor, amikor fiatalok? — A televízió mennyire je­lent konkurrenciát az eleki mo­zinak? — Mondanék erre is egy ér­dekes és egyben bosszantó pél­dát. Már régebben történt, hogy a „Körhinta” című magyar fil­met játszottuk. Alig volt né­hány látogatónk. Aztán később a televízió is műsorára tűzte. Másnap mindenki erről beszélt. Sikere tehát volt a filmnek, csak valahogy nincs kedvük el­jönni ide... Amikor mindezt meséli, kis­sé összehúzza a szemét. Látszik rajta, nem először gondolkozik minderről. A megoldást még­sem tudja megtalálni. — Ez az oka. hogy az első fél évbén egy kicsit lemarad­tunk. Nagyon örülök annak, hogy a szocialista brigádokban általánossá vált a közös mozilá- togatás. Ez remélem fellendíti a má forgalmunkat is. — Milyen terveik, elképzelé­seik vannak a jövőről? — Az van bőven — válaszol. — Először is szeretnénk a lehe­tőségekhez képest megszépíteni a mozit. Kifestjük az előcsar­nokot, a dolgozók pihenőjét és az irodát. Az ajtóra is ráférne már egy kis javítás, de ahhoz szakember kell, A legsürgetőbb gond, amit magunk nem tudunk megoldani: a csatornázás. Esős időben beszivárog a víz a né­zőtérre, be a szőnyegek alá. A baj nagy és eddig hiába volt minden kérés ... Hazafelé elhaladtunk a régi, kopott épület előtt. Vajon mi­kor valósul meg a Stefanovits- nék álma? Mikor lesznek a vidé­ki mozik — amelyeket sajátjuk­nak tekintenek — a művelődés méltó központjaivá? Nagy Ágnes Klasszikusok RUDIGAROTOIX lemezeken VIVALDI: Furulyaversenyek D-dúr, a-moll, F-dúr, C-dúr, a-moli Czidra László (furulya) Roila János, Kostyál Kálmán (hegedő' Frank Mária (gordo nká) Pertis Zsuzsa (csembaló) Liszt Ferenc Kamarazenekar Vezényel: Sándor Frigyes SLPX 11671 > Ara 60,— Ft HÄNDEL: Delirlo amoroso —• kantáta Nel dolce del’oblio — kamarakantáta Kalmár Magda (ének) Pongrácz Péter (oboa) Czidra László (furulya) . Rolla János (hegedű) Frank Mária (gordonka) Som László (bőgő) Pertis Zsuzsa (csembaló) Liszt Ferenc Kamarazenekar Vezényel: Sándor Frigyes SLPX 11653 Ara 60,— Ft BEETHOVEN: IX. szimfónia, d-moll Op. 125. Egmond kísérőzene Op. 64. — részlet Andor Éva, Szirmay Márta, Köröndi György-, Sólyom Nagy Sándor (ének) Budapesti Kórus Állami Hangversenyzenekar Vezényel: Ferencsík JánoS SLPX 11736/37 Ara 60,— Ft Tanácskozás a közművelődés helyzetéről Eredmények és gondok as eleki filmssínhásban Munkában az öttagú brigád

Next

/
Oldalképek
Tartalom