Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Folytatja munkáját as európai biztonsági konferencia (Folytatás az 1. oldalról) szocialista, " elkötelezett és el nem kötelezett országok, semle­ges államok. *Az államok kap­csolatait szabályozó elvek — mint a szuverén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodás, a határok sérthetetlensége és a többi alapelv — tiszteletben tartása és gyakorlati érvényesü­lése megfelel a részt vevő 35 kü­lönböző' állam érdekeinek, biz­tosítja a békét. Betartásukkal száműzhetjük földrészünkről a háborút, a fegyveres konfliktu­sokat. A Magyar Népköztársa­ság kész ezeknek az elveknek következetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kapcsolatainak a biztonsági értekezlet által tör­ténő elvi rendezése, ezen elvek gyakorlati érvényesülése erősíti a politikai, bizalmat, s ez meg­könnyíti az európai fegyveres erők, és azok fegyverzetének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét figyelembe vevő csökken­tését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdaság} és a kereskedelmi együttműködésre kidolgozott ajánlásokat is. Ma­gyarország ma is kiterjedt gaz­dasági kapcsolatokat tart fenn Európa sok országával, és részt vesz a nemzetközi gazdasági munkamegosztásban. A Magyar Népköztársaság elvi okokból híve és adottságai miatt érdekelt is abban, hogy a nemzetközi gaz­dasági együttműködés a jövőben tovább szélesedjék. Ügy véljük, hogy általában az államok, s különösen a különböző társadal­mi rendszerű országok politikai kapcsolatait szilárdan alátá­masztja a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés. Magyarország kész a hátrá­nyos megkülönböztetésektől mentes. kölcsönösen előnyös, hosszú távú megegyezésekkel is szabályozott gazdasági együtt­működésre mindazon országok­kal, amelyek maguk is érdekel­tek ebben. Tisztelt Küldöttek! Az értekezlet előkészítése so­rán sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kívánt az aján­lások kidolgozása az európai országok kulturális együttműkö­désére, az információk, az em­beri kapcsolatok bővítésére és bizonyos humanitárius kérdé­sek megoldására. A Magyar Népköztársaság kész >az e kér­désekre vonatkozó ajánlások el­fogadására is és az e téren fennálló kapcsolatok fejlesztésé­re. A magyar kormány meggyő­ződése, hogy a békés egymás mellett élés, a népek közeledé­se és barátsága feltételezi, egy­ben lehetővé 'is teszi az álla­mok termékeny együttműködé­sét a tudományok, a közokta­tás, a kultúra és a tájékozta­tás terén. Az egyetemes tudo­mánynak, az emberiség javát szolgáló együttműködésnek ra­gyogó, nyilvánvalóan .mindnyá­junknak sokat mondó példája volt a Szojuz—Apollo-űrhajók kiválóan véghez vitt közös prog­ramja. A magyar társadalom az em­beri kultúra minden valódi értékét a sajátjának tekinti. Az egyetemes emberi kultúra köz­kinccsé tételét a gyakorlatban megvalósítjúk, amikor Dante, Shakespeare, Moliere. Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, köl­tők műveit nagy példányszám­ban kiadjuk, színpádra visszük. A mai nyugati kultúra értékeit is hozzáférhetővé tesszük min­denki számára. Onstáv Husák Az európai biztonsági konfe­rencia csütörtök délelőtti ülésé­nek első szónoka, Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlo­vák köztársasági elnök többek körött kijelentette: Ez az első alkalom a történe­lemben, amikor Európa megra­gadta a lehetőséget arra, hogy megteremtse a béke, a biztonság j és a békés együttműködés reális feltételeit, annak ellenére, hogy továbbra is fennállnak politikai, gazdasági, ideológai és társadal­mai különbözőségek. Mi hívei vagyunk az embe­rek közötti kapcsolatok, a nem­zetközi turizmus fejlesztésének, az utazás, a világótlátás további könnyítésének. A Magyar Nép- köztársaságban gyakorlatilag minden ember nyitott kaput ta­lál, aki becsületes szándékkal érkezik hozzánk. Szocialista és nem szocialista országok vi­szonylatában egyaránt jelentős kétoldalú turizmust bonyolítunk, le. A tízmilliós lélekszámú Ma­gyarországra évente több mint 8 millió külföldi látogató érke­zik, és hárommilliónál több ma­gyar állampolgár látogat kül­földre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyítja, hogy híve a kulturális együttműködés, az információk, a személyi for­galom bővítésének, minden olyan ésszerű lépésnek, ami elő­segíti a népek és országok köl­csönös, jobb megismerését. E té­ren is csak akkor és úgy lehet további, előrevezető lépéseket tennünk, ha kölcsönösen tiszte­letben tartjuk a partnerországok szuverén jogait, törvényeit, amit értekezletünk is elvár, az előttünk fekvő, közösen kidolgo­zott okmányurik is igényel min­den részvevő államtól'. A kulturális együttműködés, az információk cseréje kapcsán jelentkeznek különösen az ideo­lógiai különbségek. Mi is, akik itt tanácskozunk, különböző ide­ológiai pártokat, különböző poli­tikai rendszerű országokat kép­viselünk. De világos, nem azért jöttünk össze, hogy elfogadjuk egymás ideológiáját vagy álla­mi-politikai rendszerét. Népeink, amelyeket képviselünk, azt vár­ják tőlünk, hogy a valóban létező ideológiai és politikai különbsé­gek ellenére szót értsünk, össze­fogjunk, és megállapodjunk azokban a közös tennivalókban, amelyeket el kell végeznünk, hogy Európában béke és bizton­ság legyen, hogy az állampk, az országok hasznosam együttmű­ködjenek a közös érdekű dolgok­ban népeink javára. Elnök Elvtárs! Tisztelt Küldöttek! Nagy és nehéz utat tettünk meg, amíg idáig, az'európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezlet mostani, harmadik szaka­száig eljutottunk. Sok tanácsko­zás, vita van mögöttünk, harcol­nunk is kellett. Az enyhülésnek, a békének nemcsak hívei, ellen­zői is vannak. A gáncsvetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jövőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új. jobb, békésebb világ korszakjelzője- ként kerülhet a történelembe. Ha az itt képviselt országok fe­lelősen folytatják a megkezdett munkát, és-a nének állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért,, akkor a holnap feladatait is megoldjuk. A magyar kormány az érte­kezlet okmányával egyetért, kül­döttségünk azt megbízatásának megfelelően aláírja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érde­kelt államok képviselőinek egy újabb értekezlete áttekintse majd az eddig megtett jutat, s megvizsgálja a teendőket. Sze­retném biztosítani önöket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a békeszerető magyar nép minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let nemes cél iái valóra váljanak. Köszönöm figyelmüket! felszólalása: A történelem megmutatja — folytatta Gustáv Husák —, hogy Európa földjén számtalan ag­resszió származott abból, hogy visszaéltek a hatalommal, erő­szakoskodtak és népeket nyom­tak el. A béke és biztonság szavato­lása megköveteli, hogy mind­ezeket a módszereket elutasítsuk és kiiktassuk az európai orszá­gok közötti kapcsolatokból. Mi ebből a szemszögből ítéliük meg ennek a konferenciának jelentő­ségét. leonyíd Brezsnyev: Változtassuk olyan földrésszé Európát, amely örökre megszabadul a háborús megrázkódtatásoktól Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön az európai biztonsági konferencián a következő beszédet mondta: Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferencia zá­rószakaszának összes részvevői, érzékeljük ennek az esemény­nek különleges jellegét és poli­tikai horderejét. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanácskozáson részt­vevő országokban, sőt más or­szágokban is. Velünk együtt mélységesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fő­városban. Mi a nyitja ennek az érdek­lődésnek, amely a teremben je­len levő magas rangú politiku­sok és államférfiak tanácskozá­sai iránt megnyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredményei­hez olyan várakozások és remé­nyek fűződnek, amilyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetségesi döntéseit követő időszakban egyetlen kol­lektív akció sem jogosított feL Az a nemzedék, amely átél­te a második világháború ször­nyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak törté­nelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívé­hez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy ér­zi, hogy ez másképp nem is le­hetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. .A 33 európai állam, az Egyesült Villámok és Kanada legfelsőbb politikai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a há­borús megrázkódtatásoktól. A békére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe szá­mára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamennyi népe számára. Európa, amely számos nagy­szerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelke­dő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásá­nak tekinti. Ennek a tanácsko­zásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados tapasz­talatai alapján elképzelje és fel­vázolja a jövőt. Itt, Európában nem egyszer ékesítették magukat kétes „ba­bérokkal” az agresszorok,. aki­ket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrí­nává kiáltották ki a világura­lomra való törekvést, amely az­után több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bűnös és embergyűlölő célkitű­zések elérésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kol­lektív következtetéseket a tör­ténelem tapasztalataiból. És mi itt, ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az euró­pai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés vi­szonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás er iménye vala­mennyi résztve\ ■ állam érde­keinek gondosan mért egyen­súlyát tükrözi. Az eredménvt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet eszmé­jének felvetésétől a tetőpontig — a, csúcsszihtű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az euró­pai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e ta­nácskozás és e tanácskozás eredményei révén úiabb erőt és még nagyobb lendületet nyer­nek. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt eredmé­nyeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. A résztvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyer­tek azokból az alapvető elvek­ből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban kö­vetendő magatartás szabályait. Ezek a békés egvmás mellett élés elvei. amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és követ­kezetességgel küzdött a szovjet állam megalapítója, Lenin és amelyekért ma is harcol a szov­jet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelml-eazdasági, a tu­dományos és műszaki teWUo+en. a környezetvédelem területén, a kultúra és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szer­vezetek közötti kapcsolatok irá­nyait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetőségei most olvan terültekre is ki- teriednek. amelyeken ez a hi­degháború éveiben elképzelhe­tetlen volt. Ilven például a bé­ke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. Nem titok, hogy az informá­ciós eszközök a béke és a biza­lom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthe­tik az egész világon, az orszá­gok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogv a tanácskozás eredményei a helyes irányt mu­tatták az e téren való együtt­működés számára is. Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fokozat az államok közötti bizalom meg­szilárdításában. A Szovietunió következetes híve annak, hogv a tanácsko­zást követően a katona} enyhü­lés tovább feilődiék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren; megtalálni a lehetőséget a kö­zép-európai haderőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csor­bítsa a biztonságát. Vagy meg­fordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megál­lapodások sajátos politikai je­lentősége és erkölcsi ereje ab­ban foglalható össze, hogy eze­ket a megállapodásokat a részt­vevő államok legfőbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb felada­tunk, hogy teljes érvényt sze­rezzünk ezeknek a megállapo­dásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt vala­mennyi ország megvalósítja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartaloínmal telik meg. Az eny­hülés kézzel foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában * valóban tartóssá és megingathat«tlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi, a fegyver­kezési hajsza megszüntetését, a reális leszerelési eredmények elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzetközi kapcsola­tokban, gyakorlattá és a nem­zetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi, békepoliti­kánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk, erről a nagy tekintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történe­lemben példa nélkül álló talál­kozója kulcsfontosságú lánc­szemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az európai és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a né­peknek a mostani találkozóval, a tanácskozás döntéseivel kap­csolatos reményei teljes mérték­ben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erőfeszítésekre, valamennyi résztvevő államnak az enyhü­lés elmélyítését célzó mindenna­pos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert részvevői Tépésről lépésre egy­más elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézségeket leküzdve végül is képesek voltak kidol­gozni az általánosan elfogadott megállapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanács­kozás egyes részvevői a többi­ekre erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és ér­dek figyelembevételével és kö­zös egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek meg­alapozott kompromisszumok, olyanok, amelyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy elmos­nák az ideológiában és a társa­dalmi rendszerekben tapasztal­ható különbségeket. Pontosab­ban, a részt vevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának ta­pasztalatából fontos következte­tések adódnak a jövőre nézve is. (Folytatás a 3.-oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom