Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

Országjáró szeghalmi asszonyok A Hazafias Népfront szeghal­mi nőbizottsága még 1973-ban elhatározta, hogy országjárás keretében megismerteti hazánk legszebb tájait a szeghalmi lá­nyokkal és aszonyokkal. Ezt a tervét már az első évben kezd­te megvalósítani. Egy 25 tagú csoport Debrecenbe kirándult, ahol a résztvevők ellátogattak a Déry Múzeumba, részt vettek a Kölcsey és Csokonay ünnepsé­gen, voltak a református kollé­giumban, majd pedig a Horto­bágyi Halászmúzeumot látogat­ták meg. Sok-sok élménnyel gaz­dagon tértek haza. A következő évben Bálint Istvánná országgyűlési képvise­lő közreműködésével az Ország­házba látogattak el. Gyönyör­ködtek a Margit-sziget panorá­májában is s kétórás hajókirán­házban és a Nagycirkuszban is. Sok templomot, múzeumot te­kintettek meg az idei kirándulás alkalmával. A várban tett láto­gatás különösen emlékezetes ma­rad mindnyájuknak. Érdekességként említik meg, hogy az idei kiránduláson öten a Szeghalmi Állami Gazdaság­ból, négyen a Sárréti Tsz-ből, öten a Járási Hivatalból, 12-en a nagyközségi tanácstól és egy dolgozó a tejüzemből jutalom képpen vehetett részt ezen a ki­ránduláson. Már elkészült az 1976. évi program is, amikor kétnapos kirándulásra mennek és Szeged, Orosháza, illetve Gyopárosfürdő nevezetességeivel ismerkednek majd. A nemes célt tehát terv­szerűen megvalósítják s egyre több asszonnyal és lánnyal sze­rettetik meg az országjárást. Számítógépes ügyelet Az egész országot gépalkat­résszel ellátó pestújhelyi Mező- gazdasági Gépalkatrész-ellátó Vállalatnál megkezdődött az aratási ügyelet. Az ügyelet munkájába az idén kapcsoló­dott be először a vállalat szá­mítógép-központja és adatbank­ja, ahol a raktárakban talál­ható 71 ezer féle alkatrész és műszaki cikk adatait tárolják. Ugyanez az adatbank őrzi a MEGÉV és az AGROKER vi­déki telepein raktározott alkat­részek adatait is. így lehetőség van arra, hogy az aratás idején elromlott kombájnok és egyéb mezőgazdasági gépek, berende­zések karbantartói a lehető leg­rövidebb idő alatt jussanak hozzá a szükséges alkatrészek­hez. (MTI fotó—Fehér József felv.—KS) Asztalosok a gépműhelyben duláson vettek részt. Ezenkívül még Budapest számos nevezetes ségeivel is megismerkedhettek. Ezen a kiránduláson összesen 32-en vettek részt. 1975-ben pe­dig már 43 asszony és lány in­dult el kétnapos kirándulásra szintén szép fővárosunkba. Nagy élményt nyújtott a Szovjet Kul­túra Házában tett látogatás. Voltak a Fővárosi Operettszín­Tiszta lett a Jauza A cserkizovi szivattyúállomás üzembehelyezésével egyetlen csepp szennyvíz sem jut a Moszkva területén áthaladó Jauza-folyóba. A szennytisztító csatornarendszer lehetővé teszi, hogy Oújabb hatalmas területen kezdjék meg a lakásépítkezést. A szovjet fővárosban évente át'ag közel 120 000 lakás épül. (BUDAPRESS—APN) jék és ml a vége? Bürokratikus számítgatással bebizonyítják, hogy a sárban fekvő aranyat ott kell hagyni, mert az ízületek kopása, amortizációja nincs pénzügyi egyensúlyban a talált értékkel. Meggyőződésem, hogy ezen az őrsön Galileit is meg- követznék! — Galileit nem, de Suhajdát hamar fogdába zárják, ha nem tanulja meg azokat az új rende­leteket, amelyek a kishatárszéli forgalom lebonyolítását, ellen­őrzését szabályozzák. Mit gon­dolsz Suhajda, kupecek, neppe­rek vagyunk mi, vagy határ­őrök? — Azért a fejünket használ­hatjuk! — Arra, amiért ideküldtek. Nagyon ajánlom neked, ne em­lítsd az őrnagy elvtársnak, mert megborotvál, méghozzá szára­zon. Amire neked szükséged van, azt megkapod. Így van? — Meg. Csak az anyókákkal vagyunk szűkiben. — Aki a denevérek után kos­lat és minden szarba beleüti az orrát, annak nem szaladnak a karjába a lányok. — Jelentem, eltávozom. Gye­re Gerswin. kimossuk a motyót, s elmélkedünk. Minket nem .akarnak megérteni. Megkövez­nek, mint Galileit. — Hülye, Galileit elégették — javított Faludi és röhögve kö­vette Suhajdát. Eltelt a szabad­napjuk ruhamosással. Még a mennyezet is szappanhabos, vi­zes lett. Talán nem is bosszan­kodott olyan nagyon ez a Su­hl» fera. hogy megintenem tudta A Budapesti Bútoripari Válla­lat gyulai gyáregységében Szta- nacsák István 11 tagú élfumíro- zó szocialista brigádja tavasszal — 24 brigád között — első lett a kongresszusi munkaverseny­ben. A brigád két műszakra oszt­va a bútoralkatrészeket készíti elő. Délelőtt Fáskerti István ke­zeli a méretre vágó gépet. Pun tosabban: beállítja, aztán pedig „eteti”.S ez az ördöngős masi­na csak úgy „nyeli” a bútorla­pokat. Ember legyen a talpán, aki az éhségét csillapítani tud­ja. Egy műszakban 80 mázsát képes méretre feldolgozni. Fáskerti István éppenséggel nem a gyengébbek közül való, ekkora súly azonban neki is éppen elég. De hát mit lehet tenni? Azt javaslom, találjon ki valamilyen etetőszerkezetet. Se­Ha már a lányoknál tartunk, ha már Suhajda is panaszolta, elmondom, hogy nemcsak neki jár. ezen többet az esze, mint kellene. A legénységi szobákban gyakoriak azok az eszmecserék, amelyeken a nők, köznyelvünk­re fordítva, a csajok vannak mű­soron. Igaz, mikor beszéljen ró­luk az ember? A szobában amolyan félház van. Takács, Csík, Balogh a so­főr, Golubics, és megfigyelőként Suhajda meg Gerswin, azaz Fa­ludi. A vita azon pattant ki, hogy vajon szeretik-e a nők a baju­szos fiúkat. Balogh esküszik rá, hogy igen, mert az orra alatt akkora van, mint egy grúz tán­cosnak. Szép, fekete, dús, tö­mött. Látszik, hogy vérbő csa­ládból származik. Gondot is vi­sel rá, mert naponta ápolja, gyomlálja, igazgatja, fésülgeti. Ügy kezeli, mintha ékszer len­ne, és nem kanáltörlő, pórafogó, jégcsap ülőke. Elmondják itt mindennek, csak bajusznak nem nevezik, ahogyan illenék. — Egy igazi nő megérzi, hogy a bajusz, a férfias szőrzet vér- mérsékletet is jelent. Mert ha én ezzel a szőrzettel megérintek egy sima, selymes lánynyakat, akkor annak az ereiben elektro­mos szikrák futnak széjjel. lm pulzusok a szerelemre. *+­— Vágj' azt hiszi a jámbor, hogy tüskés disznó tévedt a gal­lérja alá, aztán sikít, mint a kismalac — szólt bele illetle­nül a nagyobbak dolgába a ró zsaszin képű Golubics. CFolvtatjuk) I gítsen magán. Kiderül mindjárt, I hogy gondolkozik is ő a megol­dáson, de nem olyan könnyű az, mint ahogy egy laikus elkép­zeli. Azt is megtudom, hogy a bri­gádnak éppen a gondolkozás a legfőbb erénye. Eredményeit, amelyik alapján ötszár érdemel­te ki az, aranykoszorús jelvényt, az idén pedig megnyerte a kongresszusi munkaversenyt, a többet ésszel, mint erővel elv alapján érte el. Jelentős anyagmentaWítás Fáskerti István váltója Kiss Antal, aki most elszedő a mé­retre vágó gépnél. A bútoral­katrészeket szedi el és továb­bítja az élfurnírozó géphez, ame­lyet Sztanacsák István kezel. Az ő gépénél Dichel József az el­szedő. Látszólag nincs itt semmi kü­lönös. A gépműhelyben éppen olyan ütemesen és szorgalma­san dolgoznak mások is, mint az élfurnírozó brigád tagjai. Mégis, hogyan tudta magát az élre verekedni a Sztanacsák bri­gád? Mi volt elsősorban az ér­deme? Eleget tett minden olyan kö­vetelménynek, amelyet egy többszörös aranyjelvényes szo­cialista brigádtól elvárnak. Az anvagmegtakarításban azonban különösen kiemelkedett. Érték­ben sokezer forinttal csökken­tette a termelési költséget. Hogy miképpen, azt Sztanacsák Ist­ván így mondja el: — Munka közben sok min­denre rájön az ember, ha ér­dekli az, amit csinál. Az én gé- 1 pem például furnírfóliát is ra­gaszt a bútorlapok élére. Egv- egy ragasztásnál a ráhagyás hat centiméter, de teljesen elég négy vagy^ kevesebb is. Ennek meg­felelően állítottam be a gépet és naponta 26—28 métert takarí­tunk meg ebből a drága im­portanyagból. — Beadta újításiak? — Igen, el is fogadták. — Milyen újítása volt még? — A nagy hő miatt olvadt a fólia. A fóliavezetőt hullámpa­pírral burkoltam. Aztán Bánsz- ki Mihály asztalos kitalálta, hogy vizes szivaccsal még job­ban meg lehet oldani a hűtési. Aki űjíl az tanul is Készült még egy sor más ki sebb-nagyobb újítás, amivel j anyagot és időt, fáradságot ta-1 karitanak meg. Ez is hozzájá­rul ahhoz, hogy a brigád a ter­melési tervét havonta 105—110 százalékra tudja teljesíteni. Persze újítani csak az tud, aki belelát a gép „veséjébe”, ismeri működésének lényegét. Egy-egy elgondolás megvalósítása közben pedig újabb titkokra derül fény, s ilyenkor talán arra is rájön az ember, hogy milyen kevés az ismerete. Ennek tulajdonítható elsősorban, hogy Fáskerti István — felnőtt fejjel — rászánta ma­gát arra, hogy elvégzi a faipari szakközépiskolát. Az első évet sikeresen be is fejezte. Dichel József fiatal ember, még 20 éves sincs. A brigádot elsősorban azért dicséri, mert itt tanulni lehet. Igaz, nem vár ják tőle, mint szakmunkástól, hogy remekmívű bútorokat ké­szítsen. Munkája az egész ter­melési folyamatnak csupán egy láncszemét képezi, de igazán eredményesen csak akkor tud dolgozni, ha ismeri az asztalos mesterség fortélyait, a szakma újdonságait, a sokféle géjiet, anyagot. Ami még igazán tetszik Dichel Józsefnek, az az, hogy az idő­sebbek nem titkolják a hosszú évek tapasztalatával szerzett tu­dásukat, meg az, hogy a kere­setre sincs panasz. Nem is vágyik más brigádba. Van még sok tartalék Az a sok szép Siker, amit a brigád az évek során elért, to­vábbi eredményes munkára ösz­tönzi valamennyiüket. Azt mond­ja a brigádvezető: — Van még sok tartalék, ami­nek a feltárásával az anyag- és energiamegtakarítást növelhet­jük. Igyekszünk a fejünket hasz­nálni, mert ilyen technika mel­lett karral nem sokra jutnánk. Most, a kongresszusi verseny­időszak második felében sem felejtkeznek meg erről. Van is jó néhány újabb elgondolásuk, amelyeknek a megvalósítása nem sokáig várát magára. Örömet jelent számunkra, hogy az újság egy kicsit széle sebb körbe is eljuttatja a bri gád jó hírét. Mert pénzjutalmat kaptak, elégedettek is vele, de az erkölcsi elismerés eddig el­maradt. A kettő pedig csak együtt ér valamit igazán, Fászto* Béla Ne szórjuk el! A napi munka eredménye örömmel tölt el minden embert. Nem kivétel ez alól a kombáj- nos sem, akire a hosszan tartó esőzések folytán most, hogy be­köszöntött a jó idő, nagy fel­adat vár. Mennyi szellemi és anyagi eszközt fektettek be egy- egy állami gazdaságban és egy- egy tsz-ben a gabonatermesz­tés sikerébe. Mennyi izgalom kísérte a talajéi őkészítést, az őszi vetést, a telelést, a tavaszi munkákat, mennyi az aratási felkészülést és mennyi magát a tényleges betakarítást?! Sok, nagyon sok. • És most, amikor a gépek tel­jes üzemmel vágják a jövő évi kenyémekvalót, egyesek nem sokat törődnek a megtermett értékkel. Szállítás közben szór­ják az utakon. Mintha a szállí­tásban részt vevők nem tar­tanák fontosnak a megtermett, a betakarított érték megóvását. Az orosházi .járás útjainak mentén július 9-én máris meg­jelentek a búzasávok. Vajon mi lesz akkor, ha ez így megy to­vább, hiszen ezen a napon még csak a csorvási Rákóczi Tsz szál­lította a gabonát. Már most is seperni lehetett az új termést egy-egy útkereszteződésben, egy-egy útkanyarban és a nyílt egyenes utakon is. A rohanás­tól felülről a légáramlat sodorta le a szemet. alulról pedig a szállító kocsik, pótkocsik olda­lainak nem megfelelő illesztése folytán szóródott, olykor sugár­ban folyt a szem. Vajon miért nem törődnek ezzel ott, ahol megrakják a kocsit és útba in­dítják a szállítmányt? Azért annyira mégsem sietünk, hogy egy részét elszórjuk annak, ami már útban van a biztos tárolóhely felé. Igaz. mindenki sietteti az aratást, de nem az olyat, amely a szem elszórásávai jár. Minden szem gabona drága, sok-sok munka és energia van benne. Éppen ezért védjük, ne szórjuk el! D K. sMmms 5 1975. JÜLTUS 11 ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom