Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-05 / 156. szám

ot év = Iiét év? A megyei tanács gyomai S, számú sütőipari vállalata ne­gyedik ötéves tervét 1974 köze­pére teljesítette. Az öt évre elő­irányzott 331 millió forinttal szemben az árbevétel a negye- dtk év végére már a 370 millió forintot'is meghaladta. Ha pe­dig a vállalat dolgozóinak az idei célokat is , sikerül eléírniuk — az eredeti elképzeléseket jócs­kán felülmúlva — öt év alatt hét év termelési értékét állítják elő. Papírforma szerint. A terv volt „laza”? Vagy a pékek dplgoztak a vártnál is gyorsabb tempóban? Esetleg az áremelkedéseknek köszönhető a nagy „ugrás”? Kérdezzük meg az igazgatót. Alkalmazkodással — A kenyér, a kifli, a péksü­temények ugyanannyiba kerül­nek, mint évekkel ezelőtt. Ár- emlésekről tehát a mi árbevéte­leink szempontjából nem beszél­hetünk. Hogy a terv lett volna laza? Amikor mi összeállítottuk, inkálbb kissé • feszítettnek, szo­rosnak ítéltük. Akkor még nem láthattuk teljes pontossággal, milyen új lehetőségek vagy fo­galmazhatnánk úgy is: köteles­ségek várnak ránk menet köz­ben — kezdte válaszát Demcsák Mihály igazgató, majd így foly­tatta: — Arról van szó tudniillik, hogy 1972 végén, 1973 elején megnőtt a kereslet az édesipari termékek, a különböző teasüte­mények, linzerek iránt, mi pe­dig igen gyorsan alkalmazkodni tudtunk a piac új igényeihez. Jól alkalmazkodtak az új köve­telményekhez dolgozóink is, amit az bizonyít, hogy 1973-ban a karbantartó részleg két szere­lője — Bula Károly meg Pésó Illés — éppen a linzergyártás fejlesztésére szerkesztett egy félautomata gépel A teljesség kedvéért a témá­hoz azért annyit még hozzá kell Biztosan előre hallja, hogy okos­nak, ügyesnek nevezik majd a katonák. De közel tud kerülni egy kutya az emberekhez, eny- nyire megérti a nyelvünket, ér­zelmeinket, s hogyan tud osz­tozni velünk a kemény felada­tok végrehajtásában is. Mind előjönnek a romházból. Elöl a parancsnok, mögötte egy kis csoport. Amint megpillanta­nak bennünket, leeresztik a fegyvereiket. Látják, hogy ezek­nek a fiúknak a bugylibicska is olyan félelmetes most» mintha hóhérbárdot lóbálnának a fejük felett. ^ Jelentek,. ahogyan az előírás szerint' illik. Az őrnagy elvtárs nagyon lehangolt. Szomorúság, bosszúság ül ilyenkor az arcán. Tudom, hogy legszívesebben ő is képen törölné ezt a két sihe- dert. Szívesebben találkozott volna megrögzött gonosztevők­kel. — Kapaszkodjatok fel gyere­keim, int a kocsi felé. — Hú­zódjatok be, errefelé nagyon hi­degek a reggelek. Majd benn beszélgetünk. Csak ketten vol­tatok7 Társaitok nincsenek, nem vár tőletek valaki értesítést? — Nem volt más. Csak ket­ten — siet a vála'sszal az egyik. A Benn az őrsön már minden barátságosabb. Csak most lát­juk igazán, milyen vékonypén­zű legények ezek a fiúk. Csupa pattanás a képük, majdnem vál- lig ér a hajuk, mint a tizenhat éves Krisztusnak. Ráadásul tennünk,-hogy csak az árbevéte­leket tekintve sikerült 3 és fél év alatt teljesítenünk a negyedik ötéves tervünket. Az öt évre előirányzott 23 és fél millió fo­rint nyereséget ugyanis „csak” négy és negyed év alatt tudtuk elérni. Ugyanígy a füzesgyarma­ti új üzemünk mellett a körös- ladányit és a vésztőit is üzem­be kell állítanunk az év végéig ahhoz, hogy öt évvel ezelőtti „álmainkat’'’ valóra váltsuk. A lényeg tehát mégis csak az, hogy új, keresett termékek gyártásával, a bolthálózat és az üzemi körülmények fejlesztésé­vel, a gazdasági feltételekhez való jobb alkalmazkodással mi magunk tettük időszerűtlenné, túlhaladottá korábbi terveinket — összegezte a gyomai sütőipari vállalat igazsatója a rövid terv­elemzést. Takarékosságai Szmola Vince, a vállalat fő­könyvelője eddig csöndben hall­gatta az igazgató okfejtését Csak a golyóstolla járt sebesen a jegyzetlapon. Most piros számso­rok állnak előtte a fehér papí­ron. Ezekre hivatkozik: — Demcsiák elvtárs szavalt az adatok is fényesen igazolják. Az elmúlt esztendőben az első öt hónap alatt egy dolgozónk 124 ezer forint értéket állított elő, miközben a túlórák száma 7600- ról 7200-ra csökkent. Ezek sze­rint a pékek — ahogy a kérdés­ben elhangzott — igenis gyor­sabb tempóban dolgoztak a várt­nál és így megközelítőleg másfél százalékkal emelkedett az egy órára jutó termelés is. — Az eredmények tehát csak a tempótól függnek? — Túlzás lenne ezt állítani. A termelői árváltozások például ebben az évben több mint egy­millió 700 ezer forinttal növelik meg vállalati költségeinket a tervezetthez képest. Ez termé­szetesen rontja az eredményein­olyan koszosak, mint a varacs- kos malacok. Az ügyeletes nem teketóriázik. Hoz egy-egy nagy lepedőt a raktárból, egy-egy darab szappant, addig ki sem engedi őket a zuhanyzóból, amíg tiszták, frissek, emberi formá- júak nem lesznek. — Borbélyt, masszőrt nem pa­rancsoltok? Van itt az őrsön egy nagyon derék Figaró, ha kedvetek van hQzzá, megko­paszt ja a rőzáét. Még pénzt sem fogad el. Örsbelieket, eltévedt bárányokat, apátlan-anyátlan ár­vákat ingyen nyír. Méghozzá a legfrissebb divat szerint. Mi egymás között csak Gedeon bá­csinak, a nők bálványának ne­vezzük. Bár női fejben akkor turkált utoljára, amikor bevonu­láskor megsimogatta az unoka- testvére haját. De nagyon ajánl­hatom. Arany keze van, nagy­szerűen dolgozik, szolid, igazi békebeli szakember. Még Simon Templar is odaülhetne a kése, ollója alá. Nekem elhihetitek. Nézzétek meg a toliamat. Rend­szeresen, átalányért tartja rend­ben. Meg aztán ... Súgok nektek valamit. Van egy öreg, akkurá­tus szolgálatvezetőnk. Az majd meglátja, hogy a személyi iga­zolványotokban szép, rövid hajú fiúkák’vagytok még. Nincs nyo­ma a hippi tolinak. Majd össze­veti a két képet. Ezt, amit most törölgettek, meg azt, amit a do- kumentritben lát. Azt mondja a dörmögő, halk hangján, a ma­ga finom kedvességével: (Folytatjuk) _£8seeffe«sa&saeeoasae»essa£9eaaeaesssfiS3 I Bizonyít a gyomai | sütőipari vállalat két is. Illetve rontaná, ha hagy­nánk. Először is több mint fél­millió forinttal kevesebb esz­közlekötési járulékot fizetünk az új szabályzás szerint és csaknem 700 forint költséget terveztünk megtakarítani erre az evre. — Kevesebb lisztet ^esznek a kenyérbe? — Arra fizetnénk csalt rá iga. zán! Ez persze nem jelenti azt, hogy a liszttel nem lehet taka­rékoskodni. Hogy csak egy na­gyon egyszerű példát mondjak: ha csupán fél kilónyl liszt ma­rad minden zsák alján, év végé­re mázsákban mérhetnénk a po- cséklást. Ugyanígy, ha a megye északi harmadában a 12 üze­münk és 25 szakboltunk szállí­tásait nem szerveznénk meg, ha nem ellenőriznénk a járművejk műszaki állapotát, hektoliterek­ben kellene számolni az elpaza­rolt üzemanyagot. így meg már az első negyed évben 27 ezer fo­rint üzemanyagot takarítottunk meg az egész évre tervezett 38 ezer forintból. Szervezés kérdé­se a takarékosság is, igaz? — fordult kérdőleg az irodába be­lépő műszaki igazgató felé a fő­könyvelő. Üzemszervezéssel — Tagadhatatlan, hogy a szer­vezéstől nagyon sok függ. Most épül például az új körösladányi sütőüzemünk. Ha ez október 31 előtt, a határidő előtt kész lesz, akkor az a jó szervezésnek kö­szönhető, ugyanakkor a határ­időig minden nap termelése tu­lajdonképpen megtakarítást je­lent. Ez áll az újításokra is. Sín- ka István árukihordónk új ke­nyérszállító kosara, vagy Szabó Mihály villanyszerelő kemence­begyújtó elektromos szerkezete olyan hasznos újítás, amelynek gyakorlati alkalmazását is meg kell szervezni. Meg nem szervez­ni, vagy késlekedni a szervezés­sel egyet jelent a pazarlással. Tovább menve: az egy mű­szak, több műsizak kérdése, a gé­pesítés fejlesztése —, mert a második félévben egy új gépet szeretnénk munkába állítani az édesipari termékek gyártására — ugyancsak szervezés kérdése. De az újonnan betanított dolgozók munkába állítása sem más. Azt kell csak látni, hogy jól szer­vezni nem lehet a takarékossá­gi szempontok érvényesítése nél­kül, pontosabban: jó szervezés­sel sok mindent meg lehet ta­karítani — mondta Asztalos Sán­dor műszaki vezető, a főköny­velőhöz intézve szavait. Mindebből pedig csak az kö­vetkezik, hogy ésszerű takaré­kossággal, meggondolt szerve­zéssel, a feltételekhez való al­kalmazkodással öt év alatt hét év feladatainak is eleget lehet tenni. A gyomai példa legalább­is ezt bizonyítja. Kőváry E. Péter Csehszlovák pártmunkások látogatása megyénkben A Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Főiskolája hallga­tóinak 19 fős csoportja az MSZMP KB Politikai Főiskolá­jának vendégeként tegnap há­romnapos tapasztalatcsere-láto­gatásra érkezett Békés megyé­be. Vendégeinket, akiket Vészi Béla, a Politikai Főiskola igaz­gatóhelyettese , is elkísért, Gyu­lavári Pál, a megyei pártbizott­ság ttikára fogadta. Gyulán, Békéscsabán és Oros­házán a pártmunka módszerei­nek tanulmányozásán kívül megismerkedtek városaink ne­vezetességeivel Is. ^ létreheiták a K©le$en@s Támagatásí Alapot a Körösök Vidéke Tsi*ek Szövetségében v A kormány határozata és a TOT ajánlása alapján az átme­neti fejlesztési gondok megoldá­sára, továbbá a bajbajutott tsz- ek részére a segítségnyújtás egyik forrásaként tegnap, jú­lius 4-én Békéscsabán létrehoz­ták a Kölcsönös Támogatási ^.la­pot a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségében. Alig fél éve, 1974 decemberé- .ben a tsz-szövetség küldöttköz. gyűlése állást foglalt a KTA megalakításában, elfogadta a működési alapszabályt. Ezt el­juttatták a tagszövetkezeteknek, ahonnan ezidőtájt 34 közös gaz­daság jelezte belépési szándékát. örvendetes, hogy a szeghalmi járás tsz-ei kivétel nélkül csat­lakoztak az alaphoz. A KTA pénzügyi alapját a szövetkezetek hozzák létre, még­pedig az évenkénti bruttó jö vedelem egy százalékával, öt éven belül 50 millió forint tar­talék gyűlik össze, melyet a héttagú intézőbizottság a be­érkezett igények kielégítésére fordíthat. A Kölcsönös Támogatási Alap létrehozásának első tanácskozá­sát Sótyi János, a gyulai Mun­kácsy Tsz elnöke, a tsz-szövetség elnökhelyettese vezette. Számvetés a békéscsabai MSZBT-fagcsoportok tevékenységéről A városi pártbizottság munka­társai s a tagcsoportok ügyveze­tő elnökei tegnap értékelték ti­zenkét békéscsabai MSZB'f-tag- csoport elmúlt fél évi tevékeny­ségét. Az esztendő első hat hó­napjában a felszabadulás, Lenin születésének dátuma, a győzelem napja és a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság megalakulása év­fordulóján rendezett ünnepsé­gekkel, megemlékezésekkel erő­sítették a tagcsoportok a két nép barátságát. Gazdagodtak a Pen­za megyei testvércsoportokkal, üzemekkel, intézményekkel ki­alakított kapcsolatok és baráti harígulatú összejövetelekkel, szép kiállításokkal járult egy­más jobb megismeréséhez a Pen­za Klub. Az év második felében még szorosabbra szándékoznak fűzni a tagcsoportok szovjet partne reikkel és egymással meglevő kapcsolataikat, a Penza KJub programjaiban pedig a Szovjet­unió jelenét tükröző előadások­kal, penzai népdalokkal, szov jet színházi előadással, művé­szeti bemutatóval találkozhat­nak a tagcsoportok dolgozói. Mindenki Laci bácsija Szalóki László autó­busz-gépjár­művezetőt, a Volán 3. sz. Vállalat dolgo­zóját jól ismeri öreg és fiatal Gyulán, de la­kóhelyén, Ele­ken is. Kivált­képpen felet­tesei. Szorgal­mas, becsüle­tes, jó szakem­ber. így nyi­latkoznak róla. Valóban így van, erről ta­núskodnak ‘ki­tüntetései : a Közlekedés Ki­váló Dolgozója, miniszteri ki­tüntetés, a két Kiváló Dolgo­zó, a Haza, a Nép Hűséges Szolgálatáért kitüntetés, az Árvízvédelemért, i valamint a Munkásőr Emlék- í érem fémjelzi /életútját. Húsz éve párttag. Szalóki László most 54 éves. Hosszú utat tett meg a Balaton mellől — Kővágóőrsről, ahol született — napjainkig. Öröm és bánat évei váltogatták egy­mást. Az első öröm akkor érte, amikor mint kovácsinas felsza­badult és a harmincas évek vé­gén munkát kapott Budapesten a MÁVAG Gépgyárban. Akkor került közelebbi kapcsolatba a közlekedéssel, mozdonykovács­ként dolgozott. Ezt követték a negyvenes évek viszontagságai, a háború, a front, a hadifogság. A szörnyűségek, a megpróbál­tatások mellett kedves emléke is van ebből az időből Laci bá- j csinak. Mint katona ismerte meg feleségét, Julianna asz- szonyt Erdélyben: Csikszentdo- monkoson. A házasság azonban a háború viharában elmaradt. Később megkereste, elhozta és 1946-ban kötöttek házasságot Eleken. Azóta Itt élnek, Örülnek I három kislányuknak. Hajnalka asszony, nemsokára unokával örvendezteti meg a szülőket. Ibolya egészségüg5'i dolgozó Gyulán, a József-Szanatórium- ban. Gyöngyvér, a legkisebb, jövőre érettségizik. Szalóki László 1943. január 13-a óta gépkocsivezető. Közép­fokon 1950-ben, nemzetközi is­meretből pedig 1970-ben vizsgázott. Dolgozott Két- egyházán és Eleken az FMSZ-nél, Bé­késcsabára, a Volán 8. sz. Vállalat előd­jéhez — a 41- esekhez —• 1959-ben ke­rült, most au­tóbusz-gépjár­művezető. Az utasok csak Laci bácsiként emlegetik, ő „mindenki La­ci bácsija”. Há­rom évig az eleki járatot vezette, Gyula —Doboz—Bé­késcsaba útvo­nalon. Gyula 1963-ban ka­pott önálló ve­— ........"!ii zénylést és az­ó ta a főnökség állományába tartozik Szalóki László. Mindig beugró volt, különjá- ratos. Ez nem könnyű szolgálat Többnyire távol van a család­tól, előre soha nem gazdálkod­hatott szabad idejével. Hogy a nehézségek nem szegték kedvét, azt megértő házastársának kö­szönhette. öt éve jár külföldre. Külön­járatban viszi-hozza a SZOT- beutaltakat Gyuláról a Román Szocialista Köztársaságba, a ta­nulókat országjárásra. Bejárta Közép-Európa valamennyi or­szágát. Most is legtöbbször úton van. A kilométerek egyre soka­sodnak. Harminchárom éve ve­zet. Megkapta az ötszázezer­kilométeres Balesetmentes Köz­lekedésért jelvényt, és elérte a hétszázötvenezrest is, amire most felterjesztik. Már „milli­omos” is lehetne, ha a munka lázában nem feledkezik meg az igazolásokról. Túl az ötvenen — 33 évi gép­kocsivezetői múlttal a háta mö­gött is — életvidám ember Sza­lóki László. Szereti a zenét, maga is műveli. Hegedül, tan- góharmonikázik, ez utóbbi a kedvenc hangszere. Az úton is vele van. Sokszor szórakoztatja a különjárat utasait, akik szíve­sen hallgatják játékát. — A sorsommal elégedett va­gyok — mondja, csak az a baj, hogy már elmúltam húsz éves Balázs István, \

Next

/
Oldalképek
Tartalom