Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
állítottak fel Lapunk július 28-i számában írtunk a gyomai strandfürdőben tapasztalt állapotokról. A fürdő vezetősége reagált a cikkre, s a következőket közölte: „A pénztárhelyiség a fürdő üzembe helyezésekor épült és megfelelt az akkori forgalomnak. Azonban ez már azóta többszörösére növekedett, s ezért nem felel meg a követelményeknek. A tanács megtette a szükséges intézkedést a hiányosságok megszüntetésére. Az új pénztárépület felállításáig kisegítő pénztárt állíttatott fel és így szabadabb kijárást is biztosított. A fürdőzők nevében, köszönjük az intézkedést. Zsákbamacska Sarkadról Kovács Andrásnétól érkezett a levél, de bizonyára sok szülő járt már hasonlóan, amióta a 20 százalékos iskolafüzet akció megindult. Levélírónk a Sarkadi ÁFÉSZ papírboltjában „élvezte” a 20 százalékos kedvezményi;. Sajnos otthon kellemetlen csalódás érte. A csomagban mindössze 10 forint 70 fillér értékű füzet volt, ezenkívül kézimunka papír, ceruzák, radír, rövid 12-es színesceruza és 10 darab nylon borító. A felsoroltakon viszont nem volt megjelölve az ár. Levélírónk a csomagért összesen 36 forint 10 fillért fizetett. Az összeget soknak találta, nem szólva arról, hogy helyteleníti az előre elkészített iskolaszeres csomagot, mivel több olyan cikket tartalmaz, amelyre agyereknek nem mindig van szüksége. De ha már kötelezően egységcsomagot készítenek, miért nem árazzák be a csomag tartalmának darabjait, hogy a vásárlók ne érezzék: becsapták ókét. Levélírónk végül azzal fejezi be: „szeretném, ha a lap hasábjain megnyugtató magyarázatot olvashatnék.” A válaszra egy kissé várni kell, mivel a PIÉRT-nek továbbítjuk e kérdést. Reméljük, rövidesen elfogadható választ is kapunk. «paaBaBaaBaBaaassaasasBBaaaaBaaaaaBSSsaBBai ■ i A Szerkesszen velünk I rovatot összeállította: Kasnyik Judit Mi az igazság? Giricz Máténé endrődi levélírónk a nyúl átvételi árával kapcsolatban kérdezi: van-e országosan megállapított átvételi ár? Szerinte Békés megyében sokan foglalkoznak nyúltenyész- téssel, így Endrődön is. Viszont a tapasztalatok kissé furcsák. Endrődön ugyanis a tavalyi 3b,50 forinttal szemben május 3-án 30 forint volt az átvételi ár. Ezután két hónapig szünetelt az átvétel. Július 7-én újból volt erre lehetőség, s az átadók a következő furcsaságot tapasztalták: A kora reggeli órákban még 28, később viszont már csak 27 forintért vették át kilóját a nyúlnak. A termelők, bár kifogásolták, mégis leadták mert örültek, hogy megszabadultak az árutól. De vajon helyes-e ez a módszer, amely egyáltalán nem növeli a tenyésztési kedvet. A választ az Endrőd, és Vidéke ÁFÉSZ-től várjuk. Reméljük á tenyésztők megnyugtatására szolgál majd. Elnézést kérnek ••• Araczki György hosszú levélben írta meg a televízió javításával kapcsolatos esetét. Ennek lényege, hogy a tv meghibásodását bejelentette a békéscsabai GELKA-szerviznek, azonban az ígéret ellenére is csak több nap késéssel sikerült ezt a gondját megoldani. Levélírónk szerint ugyanis a szerelő nem ment ki a megbeszélt időre, pedig Araczki György a megjelölt napra szabadságot is kivett. „Valahogy kellene ezen változtatni -— írja. — Tisztában vagyok azzal, hogy sok a munkájuk, de ne ígérjenek olyan időpontot, amit nem tudnak megvalósítani. Inkább ígérték volna, hogy cáak három nap múlva tudnak kijönnni, de az akkor biztos legyen. Ez a fajta „reklám” nagyon rontja a szerviz munkájának elismerését. Ezek után erősen , gondolkodom, érdemes lesz-e átalány- díjas szerződést kötni.” A levélre Lődy András, a kiKeressük a becsületes megtalálót sssaMSSBsaanBsaaBBaasB Olvasóink figyelmébe Az utóbbi időben több névtelen levél érkezett szerkesztőségünkhöz. Mivel vannak közöttük közérdekű témával foglalkozók, éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy íróik közöljék címüket. Érdemben csak ilyen levelekkel tudunk foglalkozni. Kovács József tanácstag, Békéscsaba, Telep u. 18. szám alatti lakos arra kér bennünket, segítsük keresni a becsületes megtalálót. Július 13- án, 17.05-kor ugyanis a Szegedről érkező vonat utolsó előtti szerelvények nemdohányzó fülkéjében egy könyvet felejtett, amelyhez kedves emlék fűződik. A könyv címe Richard Voss: A költő és az asszony. Amennyiben valaki megtalálta, szíveskedjen leadni az állomás információs irodájába. Válasz „IBUSZ-asztalka" ügyben „IBUSZ-asztalka” címmel arról írtunk, hogy az IBUSZ békéscsabai irodája előtti asztalkáról prospektusokat vehettek el az arra járók, akik közül többen pár lépést téve már szét is szórták az ízléses, színes füzeteket. Az írásra Bognár Tibor, az IBUSZ-iroda helyettes vezetője a következőket válaszolta: „Prospektusainkat és programfüzeteinket azért készítjük, hogy a nagyközönséget tájékoztassuk az utazási, üdülési lehetőségekről, ötleteket adjunk a szabad idő és á szabadság jobb, kellemesebb eltöltéséhez. Nemcsak azok között kívánjuk programfüzeteinket terjeszteni, akik „belépnek a nyitott ajtón”, haQte etúűJziy JkhíHÍMC a buszváróról Petrina Jánosné Csabaszaba- di, Mező Imre u. 12. szám alatti levélírónk kérdezi, mikor lesz Csabaszabadiban buszváró? 1971-ben ugyanis megszűnt a kisvonat Békéscsaba és Békés- sámson között, s ezzel a váróterem is. A torsaimat autóbuszok bonyolítják le, ez gyorsabb és kényelmesebb, de az már tűrhetetlen, hogy nincs buszváró és az utasoknak esőben a szabad ég alatt kell várakozniuk. * * • A kérdésre Uhljár Mihály, a békéscsabai Városi Tanács vb- titkára válaszolt: A problémát ismerjük, már régebben is foglalkoztunk vele, s annak idején a Szabadság Termelőszövetkezet vállalta, hogy építőbrigádja elkészíti az autóbuszvárót. Ez különböző okok miatt elhúzódott, de a levélíró megnyugtatására közöljük, hogy a Szabadság Termelőszövetkezet teljesiti az ígéretét. Még az idén ősszel elkészül a váró, a tanács pedig vállalta a költségeket. * * * Továbbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számottartó kérdéseit, melyeket ezeken a hasábokon közlünk az illetékesek válaszával. nem azok között is, akik eddig még nem tették meg ezt. Ebben az esetben tehát nem a cikkben pazarlásnak nevezett propagandát kellene megszólni, hanem a „nagyigényűeket”, akik érdektelenül szétszórják a tájékoztató kiadványokat az utcán, fittyet hányva a jószándékra, a takarékosságra és a köztisztaságra.” rendeltség vezetője válaszolt, s közölte, hogy a televíziót megjavították, remélik, a levélíró teljes megelégedésére. Sajnálatos véletlen következtében történt, hogy a javítás elhúzódott, a műszerész ugyanis a bejelentést követően három alkalommal jelentkezett a lakáson, de nem tartózkodtak otthon. A történtekért elnézést kémek. Megjegyzésünk: csak az nem tudjuk, hogy a fenti eset hogyan történhetett meg, ha levélírónk szabadságon volt... ? Ki o felelős! Püski Ferenc békési levélírónk felháborodottan kérdezi, ki a felelős azért, hogy most a kenyérgabona-betakarítás idején nem elég, hogy az időjárás nagy kárt és szemveszteséget okoz, vannak felelőtlen emberek, akik herdálják a nép vagyonát. Ki a felelős azért, hogy például Békésen, a Kossuth utcában körülbelül 6—700 méteres szakaszon ujjnyi vastagon szóródott szét a kenyérgabona a szállító járművek nyomán. Az emberek, akik látták, fejcsóválva mondogatták, hogy az ilyen szállítókat felelősségre kellene vonni. Voltak azonban élelmesebbek is, akik seprűvel, lapáttal felfegyverkezve „takarították be” az országút! termést. Vajon meddig lehet az ilyesmit tűrni? — kérdezi levélírónk. Meddig várjanak? Hugyecz Pálné Békéscsaba, Alsókörös sor 10. alatti lakó olvasónk személyesen keresett fel bennünket, s az kérdezte, hová forduljon panaszával, hogy orvoslást találjon. A téma igaz, csak közvetve közérdekű. — Már ami az ügyintézés gyorsaságát illeti —, azonban foglalkozunk vele, mert figyelmeztet. Olvasónk panasza a következő: A Bocskai u. 11/b-ben épült egy garázs, amelynek tetejéről az esővíz egyenesen Hugyecz Pálék lakásának felára folyik, veszélyeztetve annak állagát. Az említett épület az Ingatlan- kezelő fennhatósága alá tartozik. Olvasónk az esővíz okozta kárt bejelentette az Ingatlan- kezelőnek, de a városi tanács illetékes osztályának is. Azonban mind a mai napig semmi sem történt ez ügyben. Vajon miért fekszik el egy- egy ügy hosszú heteken át, amikor sürgős elintézést igényel? Lehet, hogy csak egy aláírásról van szó, hiszen a panasz jogosságát már elismerték. Az intézkedést várva, reméljük mi is, hogy megnyugtató rendezésre kerül sor. Hozzászólás borravaló-ügyben •Maximális egyetértéssel olvastam a Békés megyei Népújságban július 22-én Vass Márta: Borravaló-krimi című írását, amelyben egy taxisofőr egyedi borravaló-szerzési rendszeréhez fűz kommentárt.* De, milyen is az élet! Néhány oldallal odébb, a Rendőrségi hírek között az alábbi szerepel: „T. Tibor 17 éves orosházi lakos július 13-án Orosházán a taxiállomáson gépkocsit bérelt, mellyel lakására vitette magát. Amikor a taxi vezetője a viteldíjat kérte a fiatalember fizetés helyett megtámadta.” Ebben az esetben tehát az utas támadott. Mindkét eset elítélendő, s minden bizonnyal a rendőrségnek is lesz egy-két „szava” mindkét ügyben. Ezzel együtt is azonban a szóban forgó esetek bármennyire is felháborítók — egyedi esetek. Sokkal érdemesebb ezért a borravaló-témánál horgonyt vetni egy néhány gondolat erejéig, mert ez már korántsem egyedi probléma, hanem társadalmi méretekben élő, létező kérdés. Néhány évvel ezelőtt még csak a pincéreknek, fodrászoknak, szerelőknek, orvosoknak volt „illő” borravalót adni. Napjainkban a kör lényegesen kitágult. Kis túlzással mondhatjuk azt is, hogy minden olyan esetben „célszerű” borravalót adni, amikor azt akarjuk, hogy a pénzünkért megfelelő árut kapjunk, s tisztességes kiszolgálást. És akkor még az állandó hiánycikkek utáni hajszával járó „kenegetesről” nem is szóltam! Mert például fürdőkádhoz,, forró víztárolóhoz, különböző méretű vízvezetékcsövekhez lehet-e ma másként jutni, mint a borravalózás ösvényein? Az egészen komoly kérdés ott kezdődik, amikor vállalatokat, üzemeket képviselő anyagbeszerzők, valóban krimibe illő törteveteket beszélnek el arról, hogy milyen áron tudnak hozzájutni különböző lemez- és vasárukhoz, csavarokhoz. Ez már nem egyéni érdek, ez már valóban a társadalom érdeke, és adott esetben kára, ha filléres csavarok miatt több ezer forintot reprezentáló bútorok vesztegelnek raktáron, akadályozva a lakosság folyamatos ellátását. Summa-summárum: az, hogy én X V adok Z-nek ötszáz forintot abban a reményben, hogy ezek után az én vakbelemet másképpen fogja megoperálni, mint a szomszédomét — ma- gánügy. Olyannyira az kellene, hogy legyen, hogy titokként kellene őrizni, mivel adni nem kötelező, s ha valaki ad, ne dicsekedjen vele. Mi több! Ne irritálja vele a környezetét, mert ezzel' kellemetlen helyzetbe hozza társait is. Ami pedig közösségi, társadalmi érdeket képvisel, kapjon zöld utat a beszerzés, minden borravaló nélkül. Ne fordulhasson elő, hogy állami szektor részére nem tudnak kiszolgálni egy filléres alkatrészt, de ugyanaz az alkatrész tucat számra található a maszeknál, tízszeres áron. A borravalóséi — csalős játék. További burjánzás ellen, hathatósabb intézkedéseket kellene foganatosítani, mert az egyéni és csoportérdek könnyen kerekedik a közösségi, társadalmi érdek fölé. Szilárd Adóm
