Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
TARKA HASÁBOK 1 Cserei Pál; p ág yizeí'zís MENTALITÁS Szöveg nélkül (A Quick karikatúrája) A régész álma Szöveg nélkül (A Stern karikatúrája) Nagymosás ö Á külföld humora PONTOS IDO — Lenne szíves megmondani, hány óra van? — Pontosan nyolc. — Biztos benne? — Természetesen. Az órám már második napja mutatja ezt az időt. ELHATÁROZÁS — Elhatároztam, hogy 25 éves koromig nem megyek férjhez. —- Én meg azt határoztam el, hogy amíg férjhez nem megyek, 25 éves maradok.-4— öregem, a szomszédunknak hiányzik egy kereke. — Tévedsz, nem egy kereke hiányzik, hanem egy egész kocsija! BABONA — Igaz, hogy a pénteken kötött házasság szerencsétlen? — Igaz. Miért éppen a péntek lenne kivétel! ÍZLÉS dolga — Mondja pincér, mit hozott nekem? Kávét vagy teát, mert ennek a folyaaéknak benzin íze van. — Biztosan kávé, mert nálunk a teának petróleum íze van,-4— — Hallottad, hogy Frano felesége beleesett a Dunába? — Szegény Franó! — De azután a rendőrök kimentették .. — Szegény Franó! — Fiacskám, már megint egyest hoztál! Talán nem értetted, mit kérdezett a tanító? — Én megértettem, hogy ő mit kérdezett, csak ő nem értette, amit én feleltem. találós kérdés — Mi a különbség az okos és a buta ember között? — Az okos ember tudja mi a különbség, a buta pedig megkérdezi. —4 Egy kiadós ebéd után Pero megereszti a nadrágszíját. Észreveszi a barátja, és megkérdezi: — Mi történt Pero? — Semmi, az okos enged!-4— Egyetlen hibád, hogy mindig igazat adsz a butábbaknak. — Igazad van. ~4~ Egy idős hölgy első tengeri útja alkalmával megkérdi a kapitányt: — .A hajók általában gyakran süllyednek el? A kapitány megvakarja a feje búbját és így válaszol: — Nem asszonyom, rendszerint csak egyetlen egyszer. * Hans megkérdi a tanítót: — Jár’ büntetés azért, amit az ember nem csinált? — Dehogy is. kisfiam. — Nagyszerű. Én ugyanis nem csináltam meg a házi feladatot.-4A paciens narkózis előtt látja, amint a sebész éppen felhúzza gumikesztyűjét, — Maga gyáva alak! — kiált rá —, persze, nem akar ujjle| nyomatot hagyni! I Rösner egyedül utazik szabadságra. Amikor megérkezik s szállodába, szemrevaló szobalány mutatja meg a szobáját Rösner felajzva mondja: — Remélem, holnap réggé csókkal ébresztenek! Í — Semmi akadálya, uram — | válaszol kuncogva a leányzó. — • majd szólok a szobapincérnek!-4j A féri kugli partiról tér haza. | — Mégis csak elképesztő, hog; ! mindenben ellenkezel velem — I mondja zsörtölődve a feleségé S nek. — Ha „jó estét”-tel köszö I nők, neked okvetlenül „jó reg 1 gelt”-tel kell válaszolnod! (delinek Lajos rajza) — Voltam bajban sokszor — lesélte névnapján Kozák Pál nyagbeszerzö. — De olyan szo- ítóba nem kerültem még, a ienész egye meg, mint azon a lyáron. Most már elmondha- om az esetet, mert tíz éve tör- ént. Ha akkor beszélek róla, '.icsekvésnek veszitek. — Ugyan már! — méltatlankodott Darabos István, a gépes irigád vezetője. Kozák Pál felemelte mutatóíj ját: „Várj csak Pista, várj gy kicsit. Emlékezz vissza. Te iecceltél a legjobban: Jó nya- unk lesz; a Körös füzesében lűsölhetiink, a kombájnok meg lllnak. Most is fülembe cseng niként robbant ki belőletek a levet és, amikor megjegyzésedbe tehetetlenül legyintettem és •Ikotródtam gyorsan közüle- ek”. — Az csak tréfa volt — lyúlt mosolyogva a pohár után Darabos István, majd meg- rmelte azt. — Egészségére Pa- i bácsi! Hét pohár koccant egymás itán a szürkülő hajú, szikál ilakú anyagbeszerző poharán. 3ten o gépesek közül köszön- ötlék most a reggeli órákban, zetten a szerelőbrigádból. Miután letette poharat, ci- jarettát vett ki az asztalon lé- :ő dobozból és hosszú ujjaival mhítani kezdte, miközben ama :okon körüljártatta a szemétt ,Tréfa volt, az igaz. Csak hát. i penész egye meg, olykor a réfa jobban belemar az ember le, mintha megszidnák. De hát neddő magyarázkodás lett volta akkor, ha mondom, hogy bejártam már minden olyan hevet, ahol úgy sejtettem, talán ott kapok csapágyat. Annak na- jyon szűkiben voltunk. Más ilkatrészt sem hajigáltak utá- tam, de a csapágy meg olyan volt, mintha szalma közt tűt keresnék”. Elnevette magát: „Es ha még tudjátok akkor azt, hogy kifogytam már a fortélyokból is, a penész egye meg furcsa képet vágtok. Az még hagyján, hogy Dunántúlt is végig kutattam és csapágy sehol. De hogy a házi kolbászra és a finom ízű békési kisüstire se nyíljon ki ?gy csapágyat őrző zár, az még nem fordult elő a praxisomban. Ezért aztán szereztem eredeti, pikánsan fűszerezett csabai kolbászt, amit a francia kereskedők vagonszámra vennének, ha lenne annyi belőle, és geszti kisüstit, amely páratlan ízű, de csapágyat mégsem kaptam. A kolbász, a kisüsti azért mindig odamaradt, meft amilyen alkatrészt csak lehetett, azt megvettem. Meg aztán azokon a helyeken nem fukarkodhattam, ahol úgy láttam, hogy megvan a segítő szándék Meri az a jó gazda, aki a holnapra is gondol. Márpedig alkatrészre mindig szükség lesz”. — Az ajtó is könnyebben nyílik, ha megkenjük a sarokvasát — toldotta meg az anyagbeszerző szavait Darabos István, mire valamennyien nagyot nevettek. Aztán az egyik szerelő tréfásan oldalba lökte a másikat: „Akár az én torkom. Az is könnyebben nyilik, ha megkenem”. — Az ám — állt fel Kozák Pál. — Kenegessük a magunkét is és mindenkinek töltött. — Ha nem is geszti, azért ez is jó. Koccintottak, majd Kozák Pál két lapát, szenet dobott a csempekályha kékes lángú parazsára. — Jó ez a dorogi dió — lazította meg a nyakkendőjét, miközben visszaült a helyére. — E mellett jól bírja az ember a januárt, bármilyen hideg is. De mint a szájhagyomány tartja, ha január 25 én, Pál napkor zord az idő, akkor a medve kibúvik barlangjából, mert korai tavasz várható. Ha enyhe az idő, körülszimatol és visszabúvik, mert tartós lesz a. tél. Ebből eredezik az a nép nyelvi megjelölés, miszerint január 25-ke Pálforduló. Ez * nem azonos a bibliai Pál após~ toltól fenhmaradt pálfordulás sál, amely az emberi magatár- tás, vélemény gyors megváltoztatását jelenti. hirtelen megrázta az ujját, mert a cigaretta a körmére égett, s belenyomkodta a hamutartóba. Aztán nevetve mondta, hogy neki a legnevezetesebb Pálfordulója Akkor nyáron volt. „Nagyon közeledett az aratás és, a penész egye- meg, még nem sejtettem,, hol tudok akár egy csapágyat is venni. Pedig több kellett; a gépesek emlékeznek erre. S á’Z elnök egyszer már azt mondta; „Nyakunkon az aratás, te pedig még mindig csak topogsz, mint a tojó galamb.” Amelyikötök itt volt már akkor, visszaemlékszik, hogy szép volt a gabonánk, s a vezetőség célprémiumot tűzött ki, hogy n.iha- marabb be legyen takarítva, Ekkor pokoli gondolatom támadt. Hirtelen meg is döbbentem tőle, hogy én, a szürke veréb a miniszterhez menjek? Nem mintha Magyarországon zárva lenne a miniszteri ajtó valaki előtt is, de csapágy miatt? Már a titkárságon azt fogják hinni, hogy diliflepnis vagyok. Dehogyis mertem az elnöknek erről szólni! Amennyire ismerem, a hasát fogta volna a kacagástól, nemhogy biztasson: Menjél csak, menjél. Este aztán otthon úgy jöttem-men- tem, mint a sózott fenekű”. — Mégis hol szerzett csapágyat Pali bácsi? — nézett rá kérdőn Darabos István, — Mert végül annyi lett, ameny- nyire szükségünk volt. — Reggel aztán kimentem a félhetes gyorshoz — mesélte tovább az anyagbeszerző, választ adva ezzel Darabos Istvánnak is. — Es persze az acélkék öltönyömet vettem fel, meg az eredeti bőrből készült meggy színű cipőmet. S miután bekopogtam a miniszter titkárságán. hirtelen azt éreztem, hogy megkövültem. De azután, amikor a titkárnő megkérdezte tőlem, hogy milyen ügyben keresem a miniszter elvtársat, úgy válaszoltam, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne „Ko-, zák Pál keresi.” Hogy kinek, minek nézett a titkárnő, nern tudom, de úgy ment be a miniszterhez, mint nálunk Klári a tsz- elnökhöz, amikor annak valamelyik ismerősét jelenti be. Majd amikor kijött, azt mondja nekem: „Néhány percre foglaljon helyet Kozák elvtárs. A miniszter elvtárs rögtön fogadja." Ekkor már elő kellett vennem a zsebkendőt, hogy megtöriilges- sem az arcomat, mert izzadtam. Jókor is törülgettem meg, mert. megcsörrent a titkárnő telefonja. aki aztán odaszált nekem: „Tessék befáradni Kozák elvtárs.” Amikor beléptem, a miniszter már jött elébem én meg úgy köszöntem neki és fogadtam a kézfogását, mintha már sokszor találkoztunk volna: „Szervusz. Ne haragudj, hogy zavarlak.” — A jő ismerős itt is az — szorongatta meg a kezemet a miniszter. Ezután az időjárásról, a kapások, kalászosok fejlődéséről ér deklődött. Amikor az aratás került szóba, megemlítettem, hogy van egy kis gondunk, csapágyak hiányzanak és nem tudupk venni. A miniszter erre végig tekintett rajtam és mintha mosoly bujkált volna az ajka körül. De erre nem mernék esküdni. mert kóvályogni kezdett a fejem. Csak azt láttam, hogy a telefonhoz lép és már mondja is annak, a nevem, aki a drót másik végén van és azt, hogy néhány csapágyra lenne szükségem, Ezután hozzámlépett és megmondta kihez menjek. Ott megkapom, amire szükségem van. Majd sikeres aratást kívánt. A penész egye meg. miután kiléptem a miniszter szobájából, az öröm annyira rámtört, hogy kezet csókoltam a titkárnőnek. A csapágybeszerzés történetét záró mondat után a gépesekből, szerelőkből kitört a nevetés ,..
