Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
Ahonnan nem visz tovább az ót Tizenkét nap alatt 330 milliméter csapadék Jelentős kórt okozott a belvíz Batfonyán — Itt?! Fagylaltot?! Sehol. _ ? — Gépet nem hajlandók venni, hordani meg a KÖJÁL, nem engedi. — És a gyerekek? — .Akkor jutnak hozzá, ha valaki a felnőttek közül a reggeli busszal bemegy Sarkadra, vagy Méhkerékre és hoz egy termoszra valót. Hat utcában hetvenkét ház Hat utca. Hetvenkét ház. Ebből három üresen áll. Huszonkilenc ház az utóbbi tíz évben épült. Járda .minden utcában van és a két hónapja befejezett vízmű-bővítés óta vezetéken jut el a víz a község 140 családjához. Vagyis mindenhova. Mert itt, Űjszalontán, a magyar—román határ, Méhkerék, Mező- gyán és Sarkadkeresztúr közé szorult kis faluban összesen 280 ember él. — Nem voltunk m! mindig ilyen kevesen — mondja Gyenge Mihály, a községi tanácselnök és bizonyításul a népszámlálások adatait teszi elém: — Tessék megnézni, még 1010-ben is. amikor ez a rész Nagyszalonta külterületének számított, csaknem 350-en éltek itt a tanyákon. Azután, hogy a felszabadulás után állami gazdaság alakult ezeken a földeken, az ugyancsak ide vonzotta az embereket. Amikor engem 1959-ben megválasztottak, már 551 lakója volt a községnek, 1070-re viszont — miközben az állami gazdaság megszűnt — már csak 328-an maradtunk. — Talán nem találták meg a számításukat az emberek? Rosz- szul fizetett a föld7 — Az ember mindig tőhbre vágyik annál, ami van. A földre nem sok panaszunk lehet. Tavaly is 24 és fél mázsát adott itt a búza hektáronként, pedig az igazi korszerű művelés még 1 csak ezután következik, hogy az | újszalontai Béke Tsz egyesült a j kötegyáni Petőfi Tsz-szel. — Hát akkor? nä, a tanulás módját is kiokos- kodjuk valahogy. Bízza csak rám, szemmel tartom. Egy é\K múlva olyan napbarnított ábra zata lesz, olyan vállas, izmos fiút kapnak a szülei, hogy képesnek látják majd minden újrakezdéshez. — Köszönöm, őrnagy elvtárs'. — Ne köszönjön semmit. Nem teszek többet önnel sem, mint bármelyik fiammal. Azt azonban, megteszem! Egy nagy darab, kemély, erős pofacsontú, lapáttenyerű fiú tá- pászkodott fel. — Szigeti Zoltán határőr, jelentkezem! — Maradjon csak ülve, mondja el honnan" jött, hogyan élt ezelőtt — látom, már megszokta a katonás magatartást. — Családi hagyomány. A bátyám katona, tüzér. Apám is katona volt, rokkant-nyugdíjas. Szegény nagyon rossz bőrben van. Még ötvenhatban szerezte. Védték a pártházat, akkor sebesült meg. Az egyik lábát szétlőtte egy sorozat, műlábat kapott. Egy darabig még irodai munkát, tisztviselőséget végzett, de az nem ment neki. Teljesen kikészült. Gyerekkorától katona volt, mindig csapatnál, emberek között, nagyon hiányzott neki. — Mondja csak mégegyszer, hogy hívják az édesapját? '— Jelentem, Szigeti János fő hadnagy. Karhatalmista volt, aztán határőr lett. Nagyon szerette ezt. Amikor engem is ide soroztak, boldog volt. Azt mond— Nézze, én egyet mondhatok: 15 évvel ezelőtt 500 ezer forintot, ha tartottak . összesen takarékban a szalontaiak, azóta a fele falu felkerekedett, mégis több mint másfél millió forint van a postán. Tíz család vásárolt már autót és a tv-előfize- tők száma meghaladja az ötve- net. Ezenkívül ma is akad még olyan szalontai, aki itt Üjszalontó n épít. — Ez a ritkább, igaz? — Nincs, ami itt tartsa az embereket. ötven ember talált munkát Lunkán Lőrinc újszalontai. A méhkeréki tsz szerelője. Felesége derecski. Az újszalontai Községi Tanács hivatalsegédje. Há- rim gyerekük van. A két nagyobb a falu másik 30 gyerekével együtt összevont osztályokban. két pedagógus vezetésével tanulja a betű- és számvetést. A legkisebb egyelőre csak nyaranta kerül avatott nevelő felügyelete alá, amikor az iskolában napközit rendeznek be. Óvoda — helyiség hiánya miatt — nincs. Mint ahogy fagylalt sincs. Lun- kánék mégis hozzáfogtak a házépítéshez. — Itt legalább olcsóbb az élet, mint városon. Megterem minden a ház körül. Igaz, friss disznóhús csak vágáskor kerül az asztalra, de csirke az mindig van. Elköltözni? Hová? A gyerekek a városi fészekből is kirepülnek. Akkor miért hagyjuk itt a megszokottat?.— néz rám kérdőn Lunkánné. ' — £s a szórakozás? — Az már igaz, hogy itt csak az italbolt van, a Holdvilág presszó, meg néhanapján egy- egy film a kultúrházban, de ha meghalljuk, hogy egy nótaénekes jön valamelyik szomszéd faluba, hát mi sem maradunk itthon. A könyvtáros néni is szokott néha vetíteni a gyerekeknek. — AZ a legnagvobb bsl — kapcsolódik beszélgetésünkbe a község párttitkára, Mihucz György —, hogy már szakmával sem tudnak itthon elhelyezkedni a fiatalok. És bizony, ha ta, Itt majd megtanulom, ho- { gyan kell emberek között élni. ! — Annyira elégedetlen volt g magával? ; ■ — Alapvetően elég rendes : gyerek voltam — neveti el ma- ■ gát a katona —, csak a rendtar- S fással, magaviselettel volt egy : kis baj. Krónikus trehánynak 5 minősített apa. Ez abból adódott, ; hogy a bátyámmal együtt, volt S egy szobánk. Ha János feldobta : a zokniját a csillárra, biztos s rámfogta, és elhitték neki. Ha j tele volt a szobánk mindenféle ! újsággal, képeslappal, biztosan : én hoztam haza, én dobáltam • széjjel, én húztam a rövidebbet ; is. Ha sáros lábnyomok vezet- ! tek a szobába, biztosan én húz- : tam le a cipőmet. Mert én va- ■ gyök a kicsi, nekem nem nőtt ■ be a fejem lágya, engem szid- j tak, leckéztettek. A bátyám meg I elsumákolta, elhúzta a csíkot, én : ottmaradtam. Kit\ neveljenek? ■ Engem. Az volt a baj, hogy a ■ bátyám 4 mindig tekergett. — Nem szereti a bátyját? — Dehogynem, nagyon szere- : lem. Előbb vonult be fél évvel, * nem találtam a helyemet. Hi- I ánvzott, hogy nem verekedhetek ! vele, hiányzott, hogy senki nem ! birizgál. Én eléggé otthon ülő » voltam, szerettem bütykölni, va- • lamit feltalálni... — Meg rajzolni, rádiókat, ; csengőket javítgatni, gyűjtött j lepkéket, madártoliakat — ne- ) vetett az őrnagy, a katona mel- j lé állt, a vállát átölelte, és egy • re harsányabban nevetett (Folytatjuk) : összeszámoljuk legfeljebb ötven ember talál munkát a faluban. Ebben az ötvenben azután a hivatalsegédtől a postáson át a boltosig, a vízőrig mindenki benne van. Most, hogy a két tsz egyesült, az aratás sem munka már." Megjelent a múlt héten 10 kombájn és másfél nap alatt „lekapta" azt a néhány száz hektár búzát. Búcsút intenek a pénzzel — Pedig dolgos nép az itteni — bizonygatja Kiss Gáborné, a falu egyetlen (vegyes) boltjának vezetője. — Én vagyok a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ helyi felvásárlója, hát csak tudom. Tavaly is 120 ezer tojást, ezer hízott libát, 216 kilogramm tollat vettem át és eladtam 10 ezer napos csibét, 1200 napos libát meg 600 ezer forint értékű tápot és takarmányt. Egymillió 600 ezer forintot tett ki a kiskereskedelmi forgalom, csak hát a raktárkészlet túl kicsi ahhoz, hogy a falu minden igényét kielégíthessük. Már egy egyszerűbb ruhadarab vásárlására is egy napot kell fordítania egy újszalontainak. Be kell mennie Sarkadra vagy Gyulára. — Az előbbi számokhoz még tegye hozzá azt is, hogy az elmúlt évben a háztájiból 376 ser- .tést értékesítettünk a tsz-en, 99-et az állatforgalmin keresztül és leadtunk 26 hízott marhát is, mert csak így lesz teljes a kép a szalontaiak szorgalmáról — figyelmeztet Jámbor La- josné tanácstitkár, aki tavaly óta Gyuláról jár át Üjszalontá- ra ellátni feladatát, aminek 1963 óta tesz itt a községben eleget, — Három—négy család minden évben felkerekedik Újsza- lontáról. Itt összerakják a pénzt, a házravalót, azután búcsút intenek. Nem könnyű elszakadni. Valami fogja az embert, markolja a szívét, de menni kell. A gyerekek miatt is. Hisz’ innen — megnézheti a térképet is — nem visz tovább az út. A visz- szavezető is olyan, mintha bombák szaggatták volna. Nem könnyű elmenni. Ennyi hátránnyal útnak indulni... I És minden nap egy féldeci Az újszalontai italbolt tavalyi forgalma: 600 ezer forint. Tessék utána számolni, ez azt jelenti, hogy mindennap egy féldeci — még a szopós csecsemőknek is. No persze az ő adagjukat és többnyire az asz- szonyokét is más Issza meg, s mivel a férfiak közül is jó néhány elkerüli a kocsmát, akadnak olyanok is, akiknek gyomrába naponta négy—öt, sőt hat porció is jut. Ha már fagylaltra sem költheti a pénzét... Űjszalontán ötven éve anyakönyveznek önállóan. Vajon fognak-e anyakönyvezni ötven év múlva is? Kőváry E. Péter Ezen a napon a Moszkvai Televízió „Föld—Kozmosz—Föld” című műsorát veszi át a Magyar Televízió egyenes közvetítésben. a Szojuz—Apollo-prognam- hoz kapcsolódva. A műsor kezdési ideje 18.15 perc. Mint a hét minden napján, ezúttal is ' két ízben jelentkezik a tévé a I vívó-világbajnokságról, a bu- I dapesti Sportcsarnokból, ahol ezúttal a kardcsapat döntő küzdelmei folynak, A helyszíni közvetítés 19.10-kor %és 21.30 perckor kezdődik. 20.05 perckor felhangok a Frédi és Béni-sorozat jól isNéhány héttel ezelőtt I ha valaki Battonyán járt, lépten nyomon hallhatta a jogos megállapítást: rekordtermésre számítanak. A Petőfi, a Dózsa és a Május 1. Tsz fennállása óta nem volt a mostanihoz hasonlóan szép a határ. A rendszeres talajmunka, a szakszerű műtrágyaszórás, a vegyszeres gyomirtás gyümölcse „beérett”, gyönyörűen fejlett kalászosok és kapásnövények nyújtottak gazda szemet hizlaló szép látványt. Manapság már szomorúbb a kép Battonyán. A halár különböző pontjain kisebb-nagyobb víztükrök csillognak, a házikerteket ugyancsak víz borítja, csordultig megteltek vízzel a pincék s mintegy 150 családiházat rongált meg különböző mértékben a belvíz. — Hasonló pusztítást 1940-ben szenvedtünk a belvíztől — magyarázza Borka Sándor, a nagyközségi tanács elnöke. — Húsz éves átlagban 565 milliméter csapadék hullt évenként Batto- nyára. Az idén1 már elértük az 541 millimétert, s 300 milliméter ebből a legutóbbi 12 nap alatt hullott le, ezért el kellett' rendelnünk a III. fokú belvíz- védelmi készültséget. A talaj vízszintje 152 cm, az emlékezetes 1940. évi belvízpusztítás idején pedig 229 centi volt. A battonyai kötött talaj egyébként is nehezen ereszti át a vizet, most pedig annyira telítettek a talajok, hogy semmi befogadó képesség nem maradt. — A halárban — nem összefüggő területen — mintegy 3000 hektárt öntött el a belvíz. Főként a Petőfi és a Május 1. Termelőszövetkezetet érin tette, s búza, kukorica, cukorrépa, lucerna került víz alá. — Termelőszövetkezetünk 1970—71-ben mintegy 18 millió forint belvízkárt szenvedett — mondja erről Keszthelyi Zoltán, a Petőfi Tsz elnöke. — Azóta a Mezőkovácsházi Vízgazdálkodási Társulat 2 kilométernyi belvízlevezető csatornát épített, s a hozzátartozó 400 hektárnyi terület most mentesült a kártól. Egyébként a Petőfi Tsz határában 1 800 hektár került víz alá. 50—60 centi magasan hömpölyög a víz a kukorica- és a búzaföldeken. A tagság dicséretére legyen mondva, derekasan állják a sarat. Éjjel-nappal dolgoznak a fizikai munkások, próbálják leereszteni a vizet, dolgoznak a szivattyúk is, csakhogy az árkokból visszafelé folyik a víz. — Természetesen elsőrendű feladatnak tekintjük a község gondjain enyhíteni. Éjjeli ügyeletet tartunk, gépeket tartunk készenlétben, ha kell, segítünk a kilakoltatásban és egyéb munkában. Az egyik táblán például le kellett állítani a vízszivaty- tyúzást, mert elöntötte volna a víz a hidroforházat. Hát akkor már inkább a szövetkezet vetése pusztuljon. Kiszámolták a Pet6fi Tsz-ben azt is, hogy a kukoricából a tervezett 39 millió forintos árbevételből belvízkár mimért zenéje — ezúttal a népszerű amerikai rajzfilmsorozat „A próbapapa” című részét sugározzak. 20.30-as kezdettel folytatja a televízió a „Veszély az utakon” című sorozatát, amely a közlekedési morál kérdéseivel foglalkozik, s amely műsorra már az első rész sugárzásakor is felhívtuk olvasóink figyelmét. De aki nem látta az előző részeket, annak is érdemes be- kapcsolódni a stúdióvitába, | amely a film harmadik, befeje- j zó részében kommentálja az ed- . dig látottakat. (KS) att legalább 11,5 millió forint kiesik. Búzából és lucernából másfél—két millió forint lesz a veszteség. Szerencsére a cukorrépa kevés kárt szenvedett, s a tervezettnél jóval több átlagtermést ígér Ezenkívül különböző intézkedésekkel emelik a melléküzemek tevékenységét, felülvizsgálták a takarékossági intézkedési tervet, s megszigorítják annak megtartását, hogy az árbevételi kiesést némiképp pótolhassák. A Május 1. Tsz-ben Tóth Pál főagronómus a következőket mondotta el a belvízről: — Ebben az esztendőben több alkalommal szenvedtünk jég- és viharkárt is. A jégkárért mégcsak kapunk valamicskét a biztosítótól, de a fennálló rendelkezések értelmében a vihar után nem jár semmi. Pedig ha derékban eltörik a kukoricaszár, ott már termés nem várható. Víz alá került mintegy 600 hektárnyi termés. A várható árbevételi kiesés meghaladja a négymillió forintot. Hadd tegyem hozzá azt is: a Petőfi Tsz-ben 19, nálunk pedig 22 aranykoronás, jó termő földek kerültek víz alá, tehát nem akármilyen termés betakarítása forog kockán. Búzából például az eső előtt 44—45 mázsát adott hektárja, s a hektolitersúly meghaladta a 80-at, az eső után a hozam 35—.36 mázsa, a hektoliter- súly pedig 70—72 körül alakul. A Május 1. Tsz-ben ugyancsak mindent elkövetnek a vezetők azért, hogy a természeti csapások ellenére a tagságnak a tervezett évi keresetet biztosítani lehessen. Szorgalomban, helytállásban itt sincs hiány. Szakemberek és fizikai dolgozók a maguk posztján maximális erőfeszítéseket tesznek a megmaradt termény betakarításáért. az őszi munkálatok előkészítéséért, a takarékosság megszigorításáért. Felülvizsgálták a beruházási programot, s ami nem feltétlen fontos ebben az esztendőben, annak a megvásárlását elhalasztják 1976-ra. Megtudtuk azt is, hogy a battonyai Nagyközségi Tanács 1967-ben elkészítette a belterület belvíztelenítési programját. Anyagi gondok miatt nem sikerült még megvalósítani, pedig az 1970. és az 1975. évi ismétlődő események azt mutatják; nem tűr halasztást a belvízelvezetés megvalósítása. Battonyán az összes lakás kétharmada vályog, illetve vertfal, 70— 80 évvel ezelőtt épült. Ezeket belvizes esztendőkben igen magas költséggel lehet úgy-ahogy helyreállítani. A veteményes kertekből kipusztult a zöldség, a lakosság saját ellátását sem képes megoldani. Az idén mér magasabb támogatásból és helyi erőforrásból 550 ezer forintot költenek belső területen a belvízelvezetésre. Ez azonban nagyon kevés. Eredményt csak akkor érnek el, ha a részfeladatok helyett a komplett programot megvalósítják. A Petőfi Tsz 3 év alatt — saját erőből és állami támogatással — mintegy 2 500 hektáron végeztet komplett meliorációs munkát, a Május 1 Tsz pedig 1980-ig az egész területén, mintegy 4 500 hektáron oldja meg a meliorációs programot. A két termelőszövetkezet határában az üzemi vízrendezésre és a meliorációra állami és saját erőből mintegy 40 millió forintot költenek. Bármilyen soknak tűnik ez a költség, az 1970—71. évi és az idei belvízkár paran- csolóan írja elő a tervek való- raváltását. Komoly gond még a Szárazér mélyítése, karbantartása. A Szárazér a hirtelen lezúduló csapadék elvezetésére a mostani állapotában alkalmatlan. Ehhez elsősorban a Szegedi Vízügyi Igazgatóságtól várnak hathatós támogatást Battonyán, Ary Róza Mai tévéajánlatunk
