Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-17 / 166. szám
/ Rádiójegyset Közös nyelven Bizonyítványosztás a hároméves szónokképző tanfolyamon 0 Társadalmi ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda kezdeményezése volt A vizsgabizottság előtt őr. Balázs Lajosné mondja el házasság- kötésre írt ünnepi beszédét. A vizsgabizottság: (balról jobbra) Eder Zoltán, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, dr. Grétsy László, az MTA osztályvezetője, di\ Szabó Lajos, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője és Szemenkár Mátyás, a TÍJSZSZI békéscsabai irodájának igazgatója (Fotó: Demény) A világ valamennyi rádióállomása a Moszkváiból éss a Houstonból érkező hírekre figyel. A szovjet—amerikai űrtalálkozó eseményei méltán foglalkoztatják szinte az egész emberiséget.. A Magyar Rádió is igyekszik gyorsan, pontosan tájékoztatni hallgatóit: a folyamatosan sugárzott hírek mellett kedd este a Kossuth adó Nemzetközi randevú az űrben című műsora a legfrissebb kozmikus eseményekről tájékoztatott. Hála a rendkívüli érdeklő- . désnek, lassan mindnyájan egy kicsit ünszakértök is leszünk. A kozmikus sebesség és a pálya- módosítás szinte köznapi fogalmakká váltak, most pedig megismerkedtünk a „start-ablak” kifejezéssel, amely a fellövéskor megengedett időeltérést jelzi. Hihetetlenül pontos műszaki rgyüttműködés szükséges egy ilyen kísérlethez. A közvetlenül lemérhető tudományos eredményeken kívül legalább olyan fontos az a szándék, amely a két kozmikus hatalom közös munkáját fejezi ki. A szocialista tábor következetes békepolitikája és a nemzetközi enyhülésért tett aktív kezdeményezései nélkül sose valósulhatott volna meg ez a találkozó. A kozmoszba megbeszélt randevú nem csupán az öt űrhajós nagyszerű vállalkozása vagy a műszaki tudósok technikai bravúrja, hanem a földön lezajlódó pozitív események nyilvánvaló következménye. A kedd esti műsorban a Houstonból tudósító Vértes Éva elmondta, hogy felváltva érkeznek orosz és angol nyelvű információk. Mióta az űrhajósok egymás nyelvét használják, alig lehet megkülönböztetni őket. A jelképnek is tekinthető közös nyelv pedig azt a reményt sugallja, hogy sikerül talán majd itt a Földön is jobban megértenünk egymást. (Andódy) Volt motorom, eladtam, a jattból némi dugipénz is összejött. Húsz rongyot tettem le a kre- dencre. Mondtam: marna, itt a dohány, ez a csajoké. Vegyen nekik, ami kell. Nekem most jó két évig ad az állam elvtárs. Csomag nem kell, pénzt ne küldjenek, mert úgyis visszaküldöm. — Derék ember maga, hogy hívják? Ne haragudjon, még nem tanultam meg a nevüket. — Sivó Sándor határőr, jelem tem. — Szóval, derék ember maga, Sivó elvtárs. Nem mindent értek pontosan, de a lényeget igen. — Elnézést, őrnagy elvtárs, kicsit hippi a szöveg, majd leszóltok róla. Tetszik tudni, az üzemben is ez. ment mindig. Ráragad az emberre. — Maga nem pesti, ugye? — nézett a parancsnok egy szelíd szemű, de nagy darab gyerek- re. — Jelentem, én Nógrád megyei vagyok. — Hallom. Mondja csak utánam: árva csalánnal csapkodják a reumás bátyám hátát. A katona mondja is: — Örva csalónnal ccapkodjók a rejomós bótyóm hótót... Mindannyian nevetnek, fülig ér a szájuk; elmúlik minden fe- szélyezettség, — Nagyon szépen. ízesen, tökéletesen beszél. Nehogv leszokjon róla. Tudja, milyen kevesen beszélnek már ilyen tisztán érzékelhető. zárt á hangokkal? Ögv mordta. ugye. hogv rejo- más? Tudja, mi ez? A népnyelv különösen tartózkodik a hangzó Három évvel ezelőtt szervezte meg Békéscsabán a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda ezt a szónokképző tanfolyamot, melynek záróvizsgáiét az elmúlt napokban, bi. zonyítványosztását július 15-én, kedden este tartották meg. A hatvan végzett hallgatót Szemenkár Mátyás, az iroda igazgatója köszöntötte, majd Bétkó Katalin, a tanfolyam vezetője értékelte a vizsgára beküldött dolgozatokat és forgatókönyveket. Ezt követően dr. Grétsy László kandidátus, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője, .a tanfolyam egyik rendsze • torlódásoktól. Ilyen úgyneve- ; zett hiátustöltő hangokat ejt a ■ torlódó hangok közé. A palóc : nyelvjárásúak egyik sajátossá- : ga, hogy lusták az ajkak. Azt ■ a szótagot, hogy reu, két ajak- : állással tudják csak ejteni. A ; rejo, ahogy ön mondta, szinte ; ajakállás változás nélkül is ki- j ejthető. No, de nem akarom 5 magukat belevinni ebbe a raf- ; finált tudományba. Főiskolás \ koromban majdnem átnyergel- ■ tem erre a pályára. Sajnos, vagy * szerencsére, nem is tudom, a ! katonai pálya tömegvonzása j volt nagyobb, itt maradtam, és ; nem bántam meg. A nyelvész- j kedés megmaradt hobbinak! ; Ejnye, no, miket beszélek, nem 5 hagyom magát szóhoz jutni, • kedves palóc barátom. Hogy : hívják? — Jelentem, Angyás Dániel ■ vagyok, Zabarbó. Zahar. így • mondják a mi falunkat. Csak a ! nyolc osztályt jártam ki. többre ; nem futotta. Engem inkább az • állatok érdekeltek. Lovak, : szarvasmarhák, kutyák. Lehet, : hogy állatorvos vált volna be- ; lőlem. de az már csak akkor ! jutott eszembe, amikor javában S loholtam a csikók után. Apám ; is az. A nagyapám Szilvásvá- ; radon tanulta ezt a tudományt. ; mert. a csikósságban van ám ; tudomány. Csak azért mondom. ; mert ha adnak a kezem alá j egy-két jó lovat, akkor én már j úgy leszek itt, mintha odahaza | lennék. — Más nem is hiányozna? A ; család, a szülei? Testvérei nin- | csenek? (Folytatjuk) rés tanára foglalta össze a tapasztalatait. Dr. Grétsy László hangoztatta, hogy a hároméves szónokképző tanfolyamon a hallgatók szónoki készsége állandóan fejlődött, és íráskészségük is lényegesen megjavult, Azt is jelentősnek tartja, hogy a három évvel ezelőtti induló létszám a vizsgáig csak felére csökkent: 120 jelentkezőből hatvanan kaptak végbizonyítványt. Az ötven százalékos arány, ha azt az országos tapasztalatokhoz viszonyítjuk, kiemelkedően jó eredmény. A tanfolyam időszakában bebizonyosodott, hogy a hallgatók lelkesen és hivatástudattal dolgoztak, a társadalmi ünnepek és szertartások szocialista tartalmú megrendezését egyik fő feladatuknak tekintik. — A békéscsabai iroda kezdeményezése fényesen kiállta az idő próbáját — mondotta befejezésül. — Több helyen rendeztek hasonló tanfolyamot, de ilyen mélységű és színvonalú szónokképzés eddig sehol az országban nem volt. Akik nem sajnálták a fáradságot, az időt, és elvégezték ezt a hosszú stúdiumot, jó ügyet szolgálnak, és jó ügyet szolgál elismerésre méltó szervezőkészségével, figyelmességével a csabai iroda is. A vizsgabizottság elnöke dr. Szabó Lajos, a Békés megyei Tanács igazgatási osztályának vezetője szólt ezután és fejezte ki ■elismerését a hallgatóknak és a békéscsabai irodának. Megemlítette, hogy a 60 végzett közül 19-en kiváló, 36-an jó. és öten megfelelő minősítésű bizonyítványt szereztek. A bizonyítványok átadása után Szemenkár Mátyás igazgató mondott tanfolyam-záró beszédet, és szólt arról a tervről, hogy a három év után is állandó és rendszeres kapcsolatot kívánnak fenntartani kollégáikkal, a társadalmi ünnepségek és szertartások szónokaival ; azt tervezik, hogy félévenként konzultációs beszélgetésre hívják ösz- sze a most végzetteket. Az ünnepség emlékezetes pillanatokkal zárult: a hallgatók nevében dr. Balázs La. osné köszönte meg a tanári kar és a.z iroda munkáját, a tanárok nevében pedig Wacha Imre. az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa köszöntötte a hallgatókat. S. E. ORSZÁGÚTI KÖZÉRZET Benne járunk a legnagyobb nyárban, az országutakon általában kétszeresére duzzadt a forgalom, a Balatonhoz és a' népszerűbb üdülőhelyekre vezető utakon a többszörösére. A zsúfolt betoncsíkok, az időjárás szeszélyei alaposan próbára teszik a közlekedő ember idegeit, idegessége fokozódik, a baleseti helyzetek sűrű ismétlődésétől szikrázik a levegő. Régi és meg • bízható rendőri és orvosi tapasztalat, hogy a közlekedő ember közérzete a nyár időszakában hanyatlik, az indulatok hamarabb felforrnak, a baleset veszélye a levegőben lóg. Alapos félreértés lenne azonban a közlekedési veszélyek fokozódását kizárólag a sűrűbb forgalom és az időjárási ártalmak nyakába varrni. Országúti közérzetünk alakulása e külső tényezők mellett legalább any- nyira függ a közlekedésben résztvevő ember magatartásától: elsősorban attól, mennyire képes a közlekedő egyén alárendelni magát a közösség érdekelnek. Sok szó esett erről a lét- fontosságú kérdésről az elmúlt években, tudományos tanulmányok és elkeserítő statisztikai adatok bizonyították, súlyos bajok vannak a közlekedési morállal, a balesetek túlnyomóan abból adódnak, hogy az autósok többsége nem áll azon az erkölcsi magaslaton, amelyet közlekedésünk mai helyzete megkövetelne. A sebességkorlátozás bevezetése óta autópályán százhúsz, egyéb közutakon órán- kint száz kilométer a gépkocsik megengedett legmagasabb sebessége, a motorkerékpároké alacsonyabb. A rendőrség szigorúan ellenőrzi a korlátozás betartását, szellemes készülékek segítségével kiszűri a forgalomból a száguldókat, s a büntetés nem is osekélvség. Ezzel tehát minden rendben van? A tdQCSZ'alofok azt mutatják, hogy a sebességkorlátozást betartó, nagy konvojokban is állandóan ott bújkál a rossz közlekedési közérzet árnya: az állandó bizonytalanság, a váratlan- meglepetések áramütései. Különös dolog, de a pszichológusok megalapozott véleménye szerint a legtöbb ember a közlekedés sűrűjében is érzi az elmagányosodás nyomasztó feszültségét. Ellentmondás rejlik ebben a megállapításban? Legfeljebb látszólag, mert azok a gépjárművezetők, akik erről a sajátos lekiállapotról vallottak, azt állítják, hogy minél sűrűbb a körülöttük zajló forgalom, annál elhagyottabbnak, védtelenébbnek érezték magukat. Vajon miért? „Azért — hangzott a válasz —, mert a forgalomból nem lehetett kiérezni a kölcsönös segítőkészséget, a megértést, azt a partneri kapcsolatot, amely a biztonságos közlekedés kialakulásához elengedhetetlenül szükséges”. Egyszerűbb szavakkal kifejezve, a gépjárművezető azért érzi a magány szorítását, mert egyedül van, magára hagyatva és magára utalva. Ez a közlekedési kórtünet nem vet valami jó fényt közlekedésünk belvilágára, morális és etikai állapotára. Sokan, nagyon sokan úgy közlekednek, mintha egyedül lennének az országúton, s ráadásul, az az országút saját tulajdonuk lenne. Az országúti közérzet állandó romlását a legtöbb esetben azok az önző emberek idézik elő, akikben az ellentmondás szelleme uralkodik s minden helyzetet úgy látnak, ahogy nekik tetszik — s nem úgy. ahogy kialakult — s végül a „villogok”, akik merész közlekedési trükkjeikkel elismerést szeretnének aratni, de csak balesetveszélyes helyzeteket idéznek fel. Minden országúton, minden időszakban megtalálhatók ezeknek a kategóriáknak „jeles” képviselői. Az önző, aki egy centiméterrel sem hajlandó elhúzódni, hogy segítse a másikat, az, akiből a saját hibája is dühöt vált ki — mások ellen, az örök „nagyokos”, aki mindent jobban tud és a „nagymenő”, aki mindent kockáztat. E kategóriákon belül számtalan változata van a közlekedés közellenségeinek, akik sűrű időközökben hozzájárulnak ahhoz, hogy a többi közlekedő ember vérnyomása felszökjön, közérzete lehervadjon, mert hiszen azt tapasztalja, hiába tartja be lelki - ismertesen a közlekedési szabályokat, hiába alkalmazkodik emberségesen a közösség érdekeihez, mások percenként sodorják veszélybe. A közlekedés egyre sűrűbb, a veszély fokozódik. A védekezés egyik módja a példa- mutatás, amely már kezdi megteremni a maga gyümölcseit, az udvariasság és előzékenység „gyógyító járványa” kezd elterjedni. A másik a gyors és igazságos és szigorú büntetés, ami annál hatékonyabb, minél hamarabb utoléri az országúti közérzet megátalkodott rongálóit. Lehetőleg az elkövetés után azonnal, amikor még fel sem ocsúdtak az életveszélyes bravúr mámorából. Baráti Géza Műanyag és gumi, betétes és betét nélküli kerti locsolótömlők, magasnyomású préslégtömlők gazdag választékban kaphatók a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat 8 sz- osztályán, 1065 Budapest, VL„ Bajcsy- Zsilinszky ut 61. Szaktanácsadás
