Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
'I Fold alatti méreglároSóhely egész Europa szántára T udomány ECHNIKA íXisteiEiBtintsBsesmBdtiiiMMMaaiaaiiuafanmHaafinuManiainuinMMHaM Új napfoltciklus Az átlagosan fí évig tartó naptevékenységi időszakoknak egyik érdekes érdekes vonása, hogy a 11 esztendő folyamán, a napfoltok keletkezési helyei eleinte a Nap északi és déli szélességi körei táján fekszenek, de később egyre inkább közelednek a Nap egyenlítőjéhez és azután a foltok fokozatosan eltűnnek: bekövekezik a napfolt- minimum. Jelenleg egy aapfottcikltis- nak a vége felé haladunk és 1976-ra várható, hogy a Nap felszínén levő foltok száma minimális lesz. 1974. november 15- én zürichi napfoltkutatók már észlelték az új sorozatnak az első foltját. Ez a folt a Nap egyenlítőjétől távol, a 37 fokos északi szélesség alatt jelent meg a Napon, tehát már az új ciklusához kell tartoznia. Másnap, november 16-án is tisztán látható Teleszkóp a A csillagászok rég! gondja, hogy a távcsövek teljesítményét jelentősen rontja a Föld légkörének zavaró hatása. Ezért merült fel az űrteleszkóp készítésének a gondolata. Lényegesen eredményesebb vizsgálatot lehetne elérni a világűrben egy háromméteres tükörátmérővel, mint a Föld legdrágább teleszkópjaival. Ilyen távcsövet vinne földkövoft, de 17-én a Nap tengely- körüli forgása következtében eltűnt a napkorona nyugati szélén. Nem rendkívüli jelenség az, hogy egy új napfoltciklus megkezdődne, még mielőtt a régi ciklusnak a foltjai teljesen elenyésztek volna. Az új ciklus első néhány foltjának a megjelenése általában egy esztendővel- előzi meg a minimális napfoltszám időpontját. Ez a körülmény is arra mutat, hogy a legközelebbi napfoltminimum az 1976. esztendőre várható, éspedig karöltve azokkal az időjárási jelenségekkel, amelyek ezzel együtt szoktak járni. Magyarországon például úgy, mint egész Közép-Európában is, a csapadékmennyiség növekedésére és a nyarak hűvösebbé válására lehet a következő évékben számítani. világűrben röi pályára egy — még fejlesztés alatt álló — amerikai űrhajó. A távcső hossza 16 méter, tömege 10 tonna lenne. A terv megvalósítását már régóta halogatják, most azonban az amerikai országos tudományos alapítvány a terv megvalósítása mellett szállt síkra. Az űrteleszkóp 1981-ben kerülne föld körüli pályára. 197 0o április 14-én az Apollo—13 már útban volt a Hold felé, amikor csaknem tragikussá váló műszaki hiba történt. Felrobbant két üzemanyagcel- la-rendszer és az oxigénkészlet jelentős része megszökött. Az űrhajósok életét végül csak úgy sikerült megmenteni, hogy átszálltak a holdkompba, hajtóműveinek segítségével megfordultak a Hold mögött és április 17-én „sikeresen” leszálltak a Csendes-óceánon. A szovjet és az amerikai szakemberek már 1969-ben felvetettek azt a gondolatot, hogy az űrhajókat és az űrállomásokat egységesített összekapcsoló szerkezettel lássák el. Ez mindenek előtt humánus célt szolgál, növeli az űrrepülésben részt vevők biztonságát. Azóta a Szojuz és Apollo űrhajók ősz- szekapcsolásának minden technikai részletkérdése megoldódott, így július 15—27 között tanúi lehetünk az első közös szovjet—amerikai űrkísérletnek. Az űrtalálkozót lehetővé tevő két űj technikai megoldásról szólunk most, az összekapcsoló szerkezetről’' és a légzsi- liprőL Az eddig alkalmazott összekapcsoló szerkezetek az aktív és a passzív félből álltak. Az aktív részt a manőverező űrhajóra, a passzív részt az űrállomásra vagy a holdkompra szerelték feL (így szálltak át az űrhajósok pl. a Szojuz űrhajóból a Szaljut űrállomásba, az Apollóból a holdkompba vagy a Skylabba.) Az összekapcsoláskor az aktív rész kúpos, hegyes vagy félgömb végű csapjával a manőverező űrhajónak bele kellett találni a passzív rész hengeres szakaszába. Az illeszkedő peremek érintkezésekor működésibe léptek az összekapcsoló horgok -és egymáshoz feszítették a két, illeszkedő peremet. A légmentes kapcsolat ellenőrzése után az összekapcsoló szerkezet közepén levő ajtókat megnyitotbelso átszállást A mentési feladatok végrehajtásánál azonban az összekapcsoló szerkezetek kivitelének meg kell egyezni, „nemének” pedig különbözni kelL A közös űrrepülésnél tehát nem lehetett felhasználni az eddigi rendszert két egyforma félből álló összekapcsoló szerkezetet kellett készíteni. Létrehozták tehát a „periferikus and- rogin” összekapcsoló szerkezetet. A periferikus elnevezés jelenti, hogy az összekapcsolás a kerület mentén elhelyezett vezető elemekkel történik. Az androgén jelentése pedig az, bogy a szerkezet két egymással megegyező félrészből ál1, amelyek egyaránt játszhatjuk az aktív vagy a passzív szerepet A kapcsoló horgokkal ellátott illeszkedő perem körül helyezkedik el a hosszirányban elmozdítható, rugós-tagokra felfüggesztett gyűrű, amelyből három egymástól 120°-ra elhelyezett egyenlő szárú trapéz alakú lapát áll ki. Vezérlőberendezés segítségével a passzív űrhajón a gyűrűt az illeszkedő perem mögé húzzák hátra, az aktív űrhajón pedig a perem elé tolják. Összekapcsoláskor a manőverező aktív űrhajó összekapcsoló szerkezetének lapátjait a passzív űrhajó hasonló lapátjai vezetik egészen az ütközésig. Közeledéskor a lapátokat tartó gyűrű rugós tagjai összenyomódnak, az illeszkedő peremek összeérésekor pedig működésbe lép a két fél 8—8 feszítőhorga és hermetikusan összezárja a peremeket. A közös űrrepülés technikai megvalósításakor nehézségeket okozott még az is, hogy a Szojuz és az Apollo űrhajóknak különbözik a belső légköre, más annak nyomása, és levegő ösz- szetétele. A szovjet űrhajóban normális nyomású és összetételű a levegő. (1 atmoszféra, ill. 80 százalék nitrogén, 20 százalék oxigén). Az amerikai űrhajóban egyharmad atmoszfé- rás tiszta oxigén van. Az átszállás biztosítására ezért a két űrhajó közé légzsilipet iktattak. Ennek súlya kb. 2 tonna, hengeres formájú, 1,42 m átmérőjű és 3 m hosz- szú. A légzsilipet az Apollo viszi magával. A hordozórakétában a holdkomp helyén helyezik el, a földkörüli pálya elérésekor pedig egy hagyományos összekapcsoló szerkezettel a parancsnoki fülkéjéhez kapcsolják. A henger másik végét az előbb leírt egységes összekapcsoló szerkezettel látták el. A légzsilip mindkét végén 1 m átmérőjű kerek ajtó biztosítja az átszállást. A légzsilip önálló belső légkör és hőmérséklet szabályozó rendszert kapott. Ezek adagolják a levegőt vagy a tiszta oxigént, megtisztítják a zsilip belső légkörét a széndioxidtól, a kívánt mértékben csökkentül, vagy növelik a belső légnyomást. A levegőt és az oxigént tartalmazó nagynyomású gömb alakú palackokat a légzsilip külső felére szerelték és borítólem ezekkjei zárják eL A légzsilipet még — többek között — világító, rádiótelefon és televíziós berendezésekkel is felszerelték. Áramellátását az Apollo űrhajó biztosítja. A közös űrprogram befejeztével a légzsilipet az Apollóról leválasztják és földkörüli pályán hagyják. Zsilipelések fdőtartamának rövidítésére a Szojuz űrhajón az elmondottakon kívül még több kisebb módosítást is végrehajtottak. így pl. korszerűsítették az összeköttetést biztosító rádióberendezéseket, a közelítéskor használható egységes tájoló iránymérő berendezéssel látták el. A közös űrrepülés szép példája a kozmikus tér békés célokra való felhasználására és kutatására kialakuló nemzetközi összefogásnak. A szovjet és amerikai kutatók erőfeszítései nem hiá- bavalóak. Az elért eredmények a tudomány és a technika fejlődését. vagyis az egész emberiség érdekeit szolgálják. S. Gy. Lemez — különleges acélból Az űrtalálkozó űj szerkezetei Az egységes összekapcsoló szerkezet ták és végrehajtották az ún. A vas- és acélipar komplex fejlesztése azt jelenti, hogy az óriáskohók építésével, az acélművek fejlesztésével párhuzamosan a nyers ter- melvények továbbfeldolgozásáról is gondoskodni kell. Az öntödék és hengerművek építése legalább annyira fontos, mint maguknak a kohóknak a létesítése. A hengerlés két változata közűi a hideghengerlés adja az értékesebb termékeket, e módon készítik az ún. finomlemezeket. Ha ezeket különleges, ötvözött acélból kell előállítani, a hengerlés és az utókezelés nagy felkészültséget, szakértelmet kíván, E kategóriába tartoznak például a néhány tízed milliméter vastagságú transzformátorlemezek, amelyék a generátorok, motorok és transzformátorok gyártásánál nélkülözhetetlenek. A képen látható hatalmas hőkezelő üzemet a Szovjetunióban, a Szverdlovszk közelében levő Verhiszeti Fémkombinátban létesítették. A Ridegen hengerelt transzformátorlemez-tekercsekből egyszerre hármat helyezhetnek el egy-egy kemencében, hogy ott a különleges acél teljes értékű ipari alapanyaggá váljék. A kombinát három hengersorral rövidesen évi 280 ezer tonna finamaoéUemezt állít majd elő. Kereken 700 méterrel a föld alatt található a vegyipar boszorkánybarlangja: 35 tonna különleges hulladékot, a legerősebb mérgektől a megromlott köhögés elleni szerekig tárolnak egy felhagyott kelet-hesseni káliumbányában, Herfa-Neurode közelében. Ezeket az anyagokat az elmúlt két év során raktározták el „örökre” ebben a föld alatti barlangban. A szakemberek véleménye szerint az itt tárolt mérgező anyagok elegendők lennének ahhoz, hogy az NSZK lakosságának felét kiirtsák. A tárolásért felelős személyek biztosra ígérik, hogy illetéktelen személyek ide nem léphetnek be. A szállítóberendezéseket ellenőrzik, a föld alatt pedig több kilométer hosszú folyosók, téglafalak és kerítések találhatók. Ahhoz, hogy valaki 2,5 kilogramm arzénhoz jusson, egy betonhordó acélköpenyét is át kellene iörnia,
