Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-12 / 162. szám
Nyolc hónap a VDK-ban Közvetlen Ki a íelclős?-j jövő héten hazajön apa — ■' újságolták a szomszéd gyerekek. A hír csak látszólag volt érdektelen. Nem akárhonnan érkezett vissza ugyanis Rózsa Imre, hanem sok. ezer kilométerről* a Vietnami Demokratikus Köztársaságból, ahol a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál és a Kartográfiai Vállalatnál tevékenykedő kollegáival együtt szakértőként dolgozott. Alighanem ő az első csabai, aki a helyszínen vehetett részt a sokat szenvedett ország újjáépítésében. — ■Majüanképpen; Hogy került a csoport a VDK-ba? — kérdeztem a házigazdától, miután megnéztük az ajándékba kapott, vagy vásárolt emléktárgyakat, térképeket* színpompás képeslapokat. — A két ország közötti államszerződés alapján utaztunk, hogy a Városépítési és Tervezési Vállalat ottani munkájához szükséges térképeket elkészítsük. Tavaly október 21-én indultunk és hosszú-hosszú repülés után szálltunk le Hanoiban. Onnan busszal mentünk Hongai- ba, leendő munkahelyünkre. — Hol van ez a város? — A VDK keleti részén, a Sárkány-öbölben, amelyik — úgy mondjak, s egészen biztosan igaz — a világ nyolcadik csodája Háromezer sziklasziget emelkedik ki meredeken a tengerből és hasonlóak a hegyek is, hirtelen törnek a magasba a parti síkságon. Két hétig ismerkedtünk ezzel a fantasztikusan szép tájjal. Persze olyan szempontból is, hogy milyen lesz majd dolgozni a szokatlan terepen. — Hogy sikerült boldogulni a hegyek közt? — Megszoktuk. Tolmácsaink Magyarországon járt egyetemre, vele reggelenként megbeszéltük, mit akarunk csinálni, s hogy merre kell1 menniük a gépkocsiknak. Amikor aztán a kívánt helyszínre értünk, megállítottuk a sofőrt. Két magyar és két vietnami alkotott egy csoportot. Helyi segítőinknek volt bizonyos szakképzettsége, s természetesen a munka mellett igyekeztünk nekik mindent megmagyarázni, amire lehetőség nyílt. — Milyen nyelven? — Először főleg kézzel-lábbal, aztán mi megtanultunk vagy kétszáz szót az ő nyelvükön, ők ugyanennyit magyarul. És nagyon sokat segített, hogy igyekeztünk jó előre kitalálni egymás gondolatát. — Elégedettek voltak a házigazdák a csoport munkájával? — Azt hiszem, megszerettek bennünket a vietnamiak. Sokszor behívtak a házaikba, teával kínáltak, a gyerekek meg „humgari-hungari”-kiáltásokkal szaladtak elénk. A béke mosolyt Es előkerült a szekrény üveges polcáról egy kitüntetés: a VDK minisztertanácsától kapott Barátság Érdemérem. — Hogy élnek az emberek most, nem sokkal a harcok befejezése után? — A vietnamiak korábbi szenvedéseit mi szinte el sem tudjuk képzelni. Hongaiban 19'71- ben még hullottak az amerikai bombák. Az ötéves gyereknek közvetlen élménye a háború. Rózsa Imre önkéntelenül is leihalkítóttá a hangját. Arról beszélt, hogy amikor a háborús történeteket hallgatták, nem egy magyarnak könnybe lábadt a szeme. — A tolmácsunk négyéves volt, amikor menekülés közben — Délről igyekeztek Északra — elszakadt a családjától. És huszonegy esztendeig nem kapott róluk hírt Csak Saigon felszabadítása után, épp amikor mi is Hongaiban dolgoztunk, tudta meg, hogy szülei élnek. Levelet kapott, s amikor eljöttünk, azt tervezte: szabadsága idején elmegy hozzájuk... Vietnamban mindenki biztos abban, hogy most már béke lesz. Egyre nyu- godtabb körülmények között dolgoznak, iskolákat, sőt üdülőket építenek... Érdekes, hogy a vezetők alig keresnek többet, mint a fizikai munkát végzők. Egyformán laknak, öltözködnek, a gondolkodásuk is tökéletesen ■ egy tőről fakad — a legtöbb t vállalati igazgató nemrég még a ■ munkapadnál dolgozott. Az S életszínvonaluk érthetően ala- : csonyabb, mint a miénk. De ■ jobb, mint amilyen a háború jf alatt volt. Ezt nagyon megbe- ! csülik. Azt is világosan látják, ; kinek, kiknek köszönhetik a bé- ; két. Nagy becsben tartják a fel- * szabadító harcokban részt vett ! honfitársaikat, szeretettel fo- 5 csalt 4t arcokra élmény a háború gadják a szocialista országokból hozzájuk érkezett szakembereket, a házakban pedig a családi fényképek között látni Ho Si Minht, vagy ahogy valameny- nyien mondják, Ho apót. És lassan újra megtanulnak mosolyogni. — Milyen volt a visszaút? — Hanoin, Pekingen és Moszkván keresztül jöttünk. Hanoiban már korábban is töltöttünk néhány hét véget, megismerkedtünk a gazdag vietnami történelem legszebb, megmaradt emlékeivel. Pekingben a műemlékeket csodáltuk,- láttuk a császári palotát, a Nagy Falat, a Ming-sírokat. Az itteni, szűk egy hetet pár moszkvai óra követte. Jártuk a szovjet főváros utcáit, igyekeztünk minél jobban körülnézni, a legtöbb gondolatunk azonban már az itthoniak, a család körül forgott. Nyolc hónapig távol lenni — akármilyen szép is volt az ottani munka — mégiscsak hosszú idő. „„ ügy tűnt, ezzel vége lett beszélgetésünknek. A búcsúzásnál azonban mág hozzátette Rózsa Imre: „Azért, ha ismét lenne ilyen munkája a vállalatunknak — szívesen újra jelentkez: 16. : — Golubics, Goiubics, láttál ■ már te egyáltalán egy levetkő- 5 zött nőt? Hogy mersz a nagyob- i bak dolgába avatkozni. Neked 5 még Grimm-meséket kell olvas- jj gatni, meg a Pál utcai fiúkat! ■ Nőügyekben csak a tapasztala- ; tok szerzésénél tarthatsz. ■ — Kacagnom kell! — mosoly - S gott Golubics, de befogta a szá- j£ ját. ! — Ott tartottunk, hogy a baS jusz az bajusz. A férfiak vise- 5 lile, mióta az eszemet tudom, és ; nem legénykék, meg anyámasz- 5 szony katonái, a pendelregiment j! beosztottjai. g — Nagyon odavagy vele — ! intette le Takács. — Láttam én S már bajuszos lekvárvitézt, csak ; ne légy annyira öntelt a pohár- S mosóval. 3 — Mondj, amit akarsz, egy ; biztos, engem ezért kedvelnek ; a nők, adnak rá! : — Ha téged csak a bajuszod 5 miatt kedvelnek, akkor egyéb ■ alkatrészeidet akár odadobhatod 3 Sátánnak — nevetett Csik. 3 — Azt én nem mondtam, hogy • ez az egyedüli, amivel egy fér* fi meghódíthatja a nőket, de Valtrter Sándor hegesztő 1970 óta dolgozik a Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat 3. sz. főépítés-vezetőségénél. Június 9-én egy több mázsás vascsőhöz karimás véget hegesztett, s eközben baleset érte. Az üzemi baleseti jegyzőkönyvből egyebek közt megtudhatjuk, hogy a ■ vascső, amelynél Valtner Sándor dolgozott, egy műhely előtti téren volt, ahol gépkocsik is közlekedtek. Az egyik gépkocsi hátsó kereke azt elsodorta és a munkás súlyos sérülést szenvedett. A jegyzőkönyv a továbbiakban megállapítja: „Előidézte a balesetet maga a sérült is. Munkahelyét rosszul választotta meg, önmagát veszélynek tette ki azáltal, hogy hegesztési munkát ott végzett, ahol a gépkocsi állandóan közlekedni szokott”. Igaz-e ez a megállapítás? Valtner Sándor a munkahelyét —a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalatot — maga választotta meg, de azt a helyet nem, ahol június 9-én dolgozott. Aligha fordulKétévenként rendezik meg a ! „Kiváló művelődési ház” országos pályázatot Megyénk több közművelődési intézménye büszkélkedhet már ezzel a címmel. Most ismét meghirdették az intézmények versenyét, amelyre Békés megyéből az endrődi, az eléki, a medgyes- egyházi, a nagyszénást, a sarka- di, a szeghalmi, az orosházi művelődési házak, illetve központok, a gyulai Erkel Ferenc Művelődést Központ, valamint az orosházi és a békéscsabai ifannyi bizonyos, hogy sokat nyom a latba. 1— Ha téged egy nő megszeret, akkor nem azért szeret, mert bajuszos vagy, vagy nem vagy bajuszos. Azt hiszem, ebben van a te alapvető tévedésed. Nem is lesz addig tartós baráti vagy érzelmi kapcsolatod, míg ilyen hülye kicsinyességekre építed az egészet — szállt be a vitába Csik András, feljebb húzódott az egyik ágyra, hogy jó tüzelőállásból szekálhassa Baloghot. — Azt hiszed, az a célravezető, amit te csinálsz. Meglátok egy szoknyát, egy szép arcú babát, aztán nyomban beleesek nyakig, mint légy a tejfelbe. Neked talán jobb, hogy olyan hűséges vagy, mint egy pulikutya? — Balogh, te összekevered a dolgokat. Én nem azt mondtam, hogy az első lányba bele kell szeretni, és nem is így volt. Azt mondtam, hogy két ember között a kapcsolat nem külsőségeken, legalábbis nemcsak külsőségeken múlik. Vannak mélyebb, komolyabb dolgok, a kapcsolatban levő emberi, érhat elő bárhol is, hogy egy munkás csak úgy kedvtelésből hegeszteni kezdjen. Mindenki feladatot kap. Valtner Sándor is utasítást kapott arra, hogy mit csináljon. Mivel pedig a több mázsás vascső a műhely előtti téren feküdt, így a művezető egyszersmind a munkahelyét is kijelölte. Köztudott, hogy a biztonságos munka feltételeiről a közvetlen vezetőnek kell gondoskodnia. Ö felelős elsősorban a dolgozók egészségéért, testi épségéért. Miért próbálják sokszor —- részben vagy egészben — mégis a sérült dolgozóra hárítani a felelősséget? Mert a kötelességmulasztásból eredő baleset prémiummegvonással vagy -csők kentéssel, bírsággal és más hátránnyal jár? Közben pedig megfelejtkeznek arról, hogy a leglényegesebbet, a baleset valóságos okát vizsgálják. Azt, amit azonnal meg kell szüntetni, hogy ne ismétlődjön meg mással is a baleset. A tisztesség megköveteli, és' a szabály is ezt írja elő! Pásztor Béla júsági ház, ezenkívül H' községi könyvtár nevezett be. Az értékelő bizottság is megalakult; a nyolctagú megyei operatív bizottság az értékelésen fúl minősíti, segíti a művelődési házak és a könyvtárak munkáját, javaslatot terjeszt a „Kiváló” cím odaítéléséről a Kulturális Minisztériumnak, Az értékelő bizottság ez év április 4-től’ 1976. december 31-ig vizsgálja a benevezett közművelődési intézmény tevékenységét. A díjakat 1977. április 4-én osztják ki. zeími tartalom. Sz talán meiíe kés? — Látod, ez a ti bajotok? Csikó korban beleszédültök egy lányba, mással nem is jártok, nem is kerestek egy kis szórakozást, aztán majd később, amikor megunjátok, akkor váltok kikapóssá, t akkor kezdtek ei koncsorogni. Egy fiatalember élje ki magát, csavarogjon, repkedjen, mint a pillangó, és akkor kössön ki egy virágon, ha megtudta, hogy melyiknek porán van a legtöbb méz. — Ahhoz mit szólnál Balogh, ha az a lány, akit majd te is elvessel egyszer, pontosan ilyen hitvallás szerint élne. Mit szólnál, ha a leendő feleséged is úgy gondolná,. hogy repked virágról virágra, ágyról ágyra, amikor már Unja az egészet, elmegy unatkozni a hitvesi ágyba. Neked mi marad? — Egy nő, az egészen más! — védekezett Balogh. — Egy nő az menjen tisztán, tisztességesen a házasságba. Akinek ez a szándéka, hogy családot teremt magának, az várja ki a sorát. — Akkor ezt nem értem, Balogh! — visított közbe Faludi. — Azt mondod, hogy az a lány, aki majd családanya akar lenni, az maradjon veszteg, amíg lány. Akkor neked kivel lesznek szép kis kalandjaid? Azok a lányok, akik visítanak a bajuszod miatt, maradnak örök életükre lányok? Valahol sántít ez a morál! — Mondok neked valamit, Csik. Én nem akarlak téged bántani, de szent meggyőződé sem, hogy még a leghűségesebb asszony is hajlamos arra, hogy nék.” PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen Megyénkből huszonegy közművelődési intézmény pályázik a „Kiváló" címre
