Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

Fiatalok arcképcsarnoka \ legfiatalabb képviselőjelöltek Sok bennük a közös vonás. Mindketten fiatalok, munkásnők, édesanyák. Mindketten te- vekenykedtek az ifjúsági mozgalomban, mindkettőjük férje ipari munkás, mindkettőjüket Erzsikének hívják és egyikük is, másikuk is szeret horgászni, ha van egy kis szabad ideje. Bár mostanában a halaknak nemigen kell rettegni tőlük. Kevés a szabad idejük. Az is közös vonásuk, hogy jelölésig nemigen volt ismert a nevük, csak legszűkebb ismerőseik körében. Mostanában egyre többen kérdezik az emberek: ki ez a Szigetiné, ki ez a Szókéné? .‘JcccrasasaiegesgafeeaBasnaBseeBBacvesssgasBBBaeta A ■ Úttörők ■ ia a könyvhét sikeréért » A mezőhegyesi általános iskola S szül. sz. Petőfi Sándor Üttörőcsa- • pata az ünnepi könyvhétre könyv- ! sátort állított fel. A könyvsátor- l San megvásárolhatók a tanuláshoz • szükséges könyvek- és egyéb szó- 5 rakoztató regények is. A sátorban Z három—három pajtás felváltva ; árulja a könyveket. Három nap 5 alatt E ezer forint értékű könyvet 5 árusítottak. A felnőttek és gyerekek egyaránt j nagy érdeklődéssel látogatják a J könyvvásárt. Reméljük, hogy az ünnepi könyvhét sikerrel zárul. Csete Márta pajtás I Csapatotthon« avató Kedden délelőtt bensőséges ünnepséget rendeztek a békés­csabai 9. számú általános isko­lában. A 4402. számú Kállai Éva úttörőcsapat tagjai értékes aján­dékot vehettek át a szülői munT kaközösségtől: ekkor avatták fel az új csapatotthont és sportpá­lyát. A pajtásoknak Oláh Jó- zsefné, a munkaközösség elnöke adta át a gyönyörű, minden igényt kielégítő létesítményt, amelynek építését a Forgácsoló- és Szerszámgépgyár, a Textilfelddlgozó Szövetkezet, a konzervgyár, a posta, a kötöttárugyár és a Békés megyei Jókai Színház szo­cialista brigádjai, KlSZ-alap- szervezetei társadalmi összefo­gással, valamint a KISZ Békés megyei Bizottsága, a megyei és a városi tanács, a városi úttö­rőelnökség pénzzel támogatott. Az ünnepség legszebb része volt, amikor a csapattanács ha­tározata alapján az építkezés­ben, a berendezésben és a mun­kálatok megszervezésében élen­járó mérnököket, dolgozókat tiszteletbeli úttörőkké fogadták. Több éves kimagasló szülői munkaközösségi munkájáért ezen az ünnepségen nyújtotta át dr. Gácsér József, a megyei ta­nács^ művelődésügyi osztályának vezetője a megyei tanács elnö­kének dicsérő oklevelét Oláh Józsefnének. Banadics Márton­ná, a Hazafias Népfront városi titkára társadalmi munkájukért Sajben Pálnénak, Benedikti Gyulának és Kardos Ernőnek el- ! ismerő okleveleket adott át. A HATAKOZOTT asszony Amióta ismerem csak egyszer láttam határozati aratlak, ami­kor a húsüzemi választási gyű­lésen először állt a választók elé, hogy bemutatkozzon. De ez is csak néhány percig tartott. — „Szigeti Gáborné vagyok. Poór Erzsébet. Kétéves kisfiam van, a férjem a Gyulai Építő­ipari Vállalat kőművese. Álta­lános iskolás korom óta tevé­kenykedem az ifjúsági mozga­lomban, először mint úttörő, majd mint KISZ-csúcsvezetősé. gi tag.” Amikor elvégezte az általános iskolát, jelentkezett a harisnya­gyárba tanulónak. Amikor szak­munkás lett. két év múlva már megkapta a Kiváló Dolgozó ki­tüntetést. Aztán, 1973-ban meg­született a kisfiúk, de csak két évig maradt otthon. Az idén májusban ment vissza dolgozni és kérte, hogy állandóan éjsza­kázhasson. Ez két okból is jó neki. Először: napközben ott­hon lehet Gabikával, amikor . az nem a bölcsiben van, má­sodszor meg nagyon kell a pénz — 3100 forintot keresett április- bari —, mert építeni szeretné­nek —v most a szülőknél lak­nak. így fogalmazta meg „válasz­tási programját”: Én több szem­pontból „ismeretlen” vagyok a választópolgárok nagy része előtt. Egyrészt sok hozzám ha­sonló munkásnő van a város­ban, a másik; mindössze 22 éves vagyok, keveset forgolódtam felnőttek társaságában. A jelölést és a bizalmat élőre is nagyon köszönöm. Tudom, hogy megválasztásom után nagy feladat vár rám, hogy nemcsak a munkahelyemet, a gyárat kell jobban megismernem, hanem a város gondjait, problémáit. Ha a választópolgárok nem engem választanak, akkor is tudom, hogy nagy bizalomban és megtiszteltetésben volt ré­szem már a jelöléssel is. A vá­lasztás után, ha jelölt­társamat választják, őszinte szívből fogok gratulálni és lehe­tőségemhez mértein segítem munkáját. Ez annál is inkább kötelességem, hiszen nem ellen­felek, hanem elvtársak; va~ gyunik. A MOSOLYGÓS Szőke József né. Mindig mo­solygós az arca. Csak akkor lát­tam egy kissé komolyabbnak, amikpr kiállt „a nagyközönség elé”, hogy valljon magáról. — Szőke Józsefné, Bereczki Erzsébet vagyok. Egy kisfiam van, férjem a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóságnál dolgozik, mint szerelő. Néhány hónap múlva lesz éppen 15 esztendeje, hogy elvégeztem a nyolc általá_ nos iskolát, aztán kerültem be a harisnyagyárba „hatórásnak”. Józsika négyéves. Én sem hasz_ náltam fel a három évet szülés után. Két év múlva újra mun­kába álltam. Legutóbb a városi tanácsháza dísztermében megrendezett vá­lasztási gyűlésen már vázolta „programját” is: — Engedjék meg, hogy most, ezen a fórumon is köszönetét mondjak a bizalomért. Szá­momra már az is megtisztelő, hogy mint jelöltet számításba vették és a jelölésemet a város lakossága elfogadta. Engedjék meg, hogy néhány gondolatban szóljak főbb elképzeléseimről, amelyeket követni fogok az esetben ha- a város lakosságá­nak rám esik a választása. Mindenekelőtt szem előtt kell tartanom a város rétegződé­sét, összetételét. Tudom, hogy az ipar dinamikusain fejlődött és fejlődik. Ezért a munkásság érdekeinek védelme mellett fontos feladatként keű kezelni a mezőgazdaságot, az abban dolgozókat, de nem szabad el­hanyagolni városunk értelmisé­geinek érdekeit sem. Nagyon fontosnak tartom az ifjúsággal és a nőkkel való fokozottabb törődést. Nem kisebb feladat városunk kommunális ellátott­ságának javítása sem. Köszönöm az eddigi bizalma­kat és kérem mindannyiuk se­gítségét, megválasztásom ese­tén. Tudom, hogy végűi is csak egyikünk kerül megválasztásra, s ha nem rám esik a választás, akkor sem fogok elkeseredni Tovább dolgozom becsülettel munkahelyemen.” Béla Otto 287S. március 30-án délután Békéscsabán» 330 Bé­kés megyei KISZ-es Indult el különvonattal a Szov­jetunióba, Ukrajna földjére, hogy a felszabaditók flaival együtt ünnepeljék meg szabadságunk 30. évét — s mentek azért is, hogy megtudják, milyen is az ukrajnai április öt nap után, április 7-én az ukrajnai városokból Kijevbe visszatérő csoportjaink úgy üd­vözölték egymást, olyan kitörő örömmel, mintha nem is öt nap­ja, hanem legalábbis öt éve váltunk volna el egymástól. Törzsvendégekként ültünk reg­gelihez a Metró kávéházban, s mint rég betervezett kirándulás­ra, indultunk el a kijevi fővá­ros legfőbb nevezetességének, a Barlang-kolostornak, a „Lavra”- nak megtekintésére. Búcsú Kiiévtől Az események eddig is pereg­tek, az utolsó napokban azon­ban minden mozgás felgyor­sult. Elszabadult az idő. Látni szerettünk volna mindent. A kijevi Dinamó Eindhoven elleni mérkőzését, amire nem kaptunk jegyet. A népművészeti múze­umot, a Lenin múzeumot, az idegen nyelvi könyvesboltot, amely április 4-től 13-ig ma­gyar könyvnapokat tartott. Ta­hi Tóthékat, akik a „Macskajá- ték”-ot jöttek Kijevbe bemu-, íatni a magyar napok alkalmá­ból. Egyébként a delegáció vezetői sem igen gondolhattak pihenés­re. Hivatalosak voltak a Kom- szomol ukrajnai központi bi­zottságához. Innen a delegáció vezetőinek — Irházi Lajosnénak, a KISZ Békés megyei Bizottsá­ga titkárának, Sebő Jánosnak, a szarvasi városi pártbizottság tit­kárának, Bíró József (ukrajnai) szovjet és Krajcovics Mária ma­gyar főtolmácsnak, valamint Hidas Jánosnak az Express munkatársának — az útja a ki­jevi magyar főkonzulhoz, Váci Lászlóhoz vezetett egyórás ba­ráti beszélgetésre „hazai” té­mákban. Mind emellé még tegyük azt is, hogy némi kis költőpénze mindenkinek volt és a zsúfolt programok közepette bizony gondot okozott a „megtakarított” rubelek elköltése is. Nem mint­ha nem lett volna mire költeni. A választás volt a nehéz. Leg­nagyobb sikert elismerten a bar- kács-szerszámok aratták. Azután eljött a búcsú napja is. Mint a többi, ez is emlékeze­tes marad: a napra a koronát a kijevi balett „Don Quijote” előadása, tette fel. Azután jöt­tek megint a buszok.' Komszo- moli&ta barátaink kendőlobogta- tása. Druzsba. Hálókocsik. Lak­címcserék Jó lenne egy itthoni találkozót szervezni — mondo­gattuk ... A vonat április 10-én éjféltei* futott be Békéscsabára. Küldetésünket teljesítettük. Barátok üdvözletét hoztuk. (Vége) Április 7-én 330 tagú küldött­ségünk Kijevbe n megkoszo­rúzta az ismeretlen katona emlékművét. Képünkön a ko- szorúzási ünnepségen Irházi Lajosné, a KISZ Békés megyei bizottságának titkára mond ünnepi beszédet (tőle balra a magyar fötolmácsnő áll) Kép, szöveg: Kőváry E. Péteff Diákliumor a „Látó^-ból A szeghalmi „Péter András” Gimnázium KISZ-szervezetének lapja a „Látó” címet viseli. A vaskos új­ságban sűrűn gépel­ve rengeteg írás kap helyet, köztük nagy­szerűen megírt ri­portok, kijevi útibe­számoló, irodalmi dolgozat Radnótiról, tudósítások az iskola és az alapszervezetek életéről. Az alábbi néhány sort a „Látó” irodal_ mi dolgozatokból of. lózta: Csokonai társada­lombírálatában a jö_ vöt az ősközösségben látja. Bánk elteszi tótjá­ból a királynét. Kölcsey a romanti­kus kor nagy líriku­sa, politikusa, szóno- kusa. A felkelés után az ,urak kivégeztették a felkelőket, mert tud ták, hogy az uralko­dó osztály nem lehet meg a jobbágyság nélkül. Odüsszeusz leölette az ikonok népét. A magyar nyelv a Volga könyökétől származik. Az óriás, mielőtt egyet gondolt volna, kettőt azonnal fel­falt közülük. A lovak ugráltak lovasaikkal együtt o friss tavaszi levegő, ben. A hóolvadás után kis patakok szalad­gálnak ide-oda. Utazásunkat Buda­pest szakította félbe. Az iskolában so­kat kell tanulni. No, *- csak fél kettőig • tart g Ifipark ? Szerdán „nyílt meg” a békés­csabai Ifjúsági Park. Igen, így, idézőjelesen. Hivatalosan este 'hat órakor kezdődött a zene, a Family-egyfittes játéka. 18 óra 45-kor az ügyeleteseken és a 1 zenekaron kívül még senki nem volt a parkban, sőt: a ke­rítésen kívül is kevesen áll­tak... A magyarázat egyszerűi a szerdai napon több, a fiata­lokat is érdeklő program volt Békéscsabán. Az elmúlt nyáron éppen a Mini Magazin hasábjain foglal­koztunk az ifiparkkal. A té­ma akkor az volt: miért üres az ifipark; mit kellene tenni, hogy vonzza a fiatalokat? Sok­sok ötletet kaptánk a levélírók­tól, sokat közöltünk is. A park azonban változatlanul maradt: üresen, a régi, elavult berende­zéssel. Ezek után egy kérdés nyilván­való: indokolt volt-e a szerdai nyitás? Ettől függetlenül, mi még bízunk abban, hogy a leg­közelebbi szerdai és szombati estéken telt t)áz lesz a parkban. Az elmúlt nyáron egyébként az ifipark az egyetlen ifjúsági szórakozóhely volt a nyáron. Most több is van. Kérdés: ez a bőség használ-e a parknak, a fiataloknak? Mert hogy a2 ifipark valóban a csabai fiata­loké legyen, ahhoz több gon­doskodás is elkelne. A félmeg­oldás általában csak rontani szokott. Ugyanis attól még semmi nem lett „ifjúsági”, hogy egy beat-zenekar ját­szott ... Wo «*»

Next

/
Oldalképek
Tartalom