Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

Ifégi újságok mikro filmeken Az újságpapír faköszörületből készül, hamar tönkremegy; pár évtized alatt még akkor is sze- nesedni kezd, törékennyé válik, ha nem lapozgatják, kézbe sem veszik. Az Országos Széchényi Könyvtárban, a régi hírlapok fő gyűjtőhelyén 1967-ben meg­vizsgálták az 1950 előtt megje­lent újságok állapotát; az ered­mény lesújtó volt A 38 000 kö­tetnek csak 18 százalékát lehe­tett jónak minősíteni, 45 száza­lékát legfeljebb közepesnek, 37 százalék viszont — 14 000 kötet — már pusztulásnak' indult, at­tól kellett félni, hogy egy vagy két évtized, sőt esetleg néhány év leforgása alatt teljesen tönk­remegy. Olvasásukat ezért csak nagyon indokolt esetben, tudo­mányos célra engedélyezték, vi­dékre pedig egyáltalán nem ad­ták kölcsön. Ez a szükségintézkedés a fő­várostól távol élő olvasók szá­mára, elsősorban a helytörté­nettel foglalkozóknak nagy hát­rányt jelentett. Vidéki közmű­velődési könyvtáraink túlnyo­mó részét a felszabadulás után alapították, s így csak kevés és gyakran hiányos évfolyamokat tudtak beszerezni a megyéjük­ben, városukban kiadott régi újságokból. Márpedig hogy ír­jon valaki szülőföldje múltjáról akkor, ha a mindennapi ese­ményeket megörökítő egykori újságszámokhoz nem tud hoz­zájutni! Ezen a vigasztalan, állapoton a Művelődésügyi Minisztérium 1970-ben egy nagyvonalú intéz­kedéssel segített. Pesten, a belvá­rosban a Széchényi Könyvtár új­onnan alapított hírlapállomány- védelmi osztálya részére meg­vásárolt több, összesen közel 3000 négyzetméter alapterületű munkahelyet, s ebben korszerű konzerváló és mikrofilmező mű­helyt rendezett be. A régi h írlapévf oly amok egy­más után ide kerülnek. Először konzerválják a papírjukat, meg­védik a további pusztulástól, a szakadásokat beragasztják, az­után lefényképezik 35 mm szé­les filmszalagokra. A munkát nagyüzemi módszerekkel, a, leg­modernebb felvevő, előhívó, má­soló gépekkel végzi a 16 könyv­tárosból és fotószakemberből ál­ló munkacsoport A fényképezésnél teljességre törekednek. Ha valamelyik hír­lapból a Széchényi Könyvtár­ban nem teljes az állomány, a hiányzó évfolyamokat vagy szá­mokat megpróbálják kölcsön­kérni más könyvtáraktól vagy múzeumoktól, a budapesti Egye­temi, Akadémiai Könyvtártól, Debrecenből, Győrből, Nyíregy­házáról, Veszprémből. • A munka nagyságát talán egyetlen adat is kellőképp jel­lemzi: az évi teljesítmény több, mint két és fél millió hírlapol­dal, 1971 óta összesen 15 millió oldalról készült felvétel. Ez azt jelenti, hogy a veszélyeztetett állomány nagyobb részét már konzerválták és lefilmezték. A negatív filmeket légkondi­cionált raktárban őrzik, mielőtt azonban ide kerülnének, az ol­vasószolgálat részére pozitív má­solatokat készítenek róluk. Eze­ket a minden nagyobb könyv­tárban meglevő leolvasó készü­lékeken eredeti nagyságra lehet felnagyítani, s így kitűnően ol­vashatók. Ez a módszer nemcsak a régi hírlapok életét hosszabbítja meg, hanem a vidéken dolgozó hely- történészek munkáját is előse­gíti. Ugyanis a Széchényi Könyvtár laboratóriuma a me­gyei, városi, járási könyvtárak részére a lefilmezett anyagról felvételenként — egy felvételen többnyire két hírlapoldal van — 64 fillérért másolatokat készít A vidéki könyvtárak jelentős része felhasználja ezt a lehető­séget. Elsőnek a szombathelyi megyei könyvtár rendelt máso­latokat régi Vas megyei lapok­ból. Példáját követte Pécs, Győr, Kaposvár' és a többi megyei könyvtár. 1974-ben, egyetlen esztendő alatt 620 000 másolatot készítettek számukra, de az igénylés azóta ugrásszerűen nőtt. Erre nézve jellemző, hogy ez év első két hónapjában 700 000 filmkockára érkezett megrendelés. Vértesy Miktős Balogh Ferenc fotókiállítása Riesában Az NDK-beli „Ferrum" Foto- dub meghívására Balogh Fe­renc fotóművész önálló kiállítá­sa nyílik meg 1975. június 22-én az Elba menti Riesában, ahol a békéscsabai fotós 50 képet mutat be. Az itt bemutatott anyag reprezentálja Balogh Fe­renc eddigi munkásságát, jelen­tős részét az eddig díjazásban ^részesült képek teszik ki. A né­met nyelvű katalógus „A való­ság tükreíj címet viseli és rövid interjút közöl a szerzővel:^Gon­dolataim többnyire a kővetkező témák körül forognak; a pa­raszti élet, az emberi test szép­ségei és a dolgok szimbolikus jelentéstartalma.” 4 Békési Műhely díszítőművészeti küIőnszáma A Mezőkovácsházi nagyközsé­gi Tanács köszöntője vezeti be a Megyei Művelődési Központ gondozásában most megjelent Békési Műhely legújabb számát, amely voltaképpen különszám, s a „Békés megye díszítőművé­szete” alcímet viseli. Egyedül­álló vállalkozás ez, de legalább­is úttörő jellegű.. Aki kezébe ve­szi e kiadványt, s csupán bele­lapoz, azonnal láthatja, milyen nagy, fáradságos munkát végez­tek összeállítói, a mezőkováCs- házi dr. Szabó Imre és felesé­ge, mindenki, aki segített a leg­újabb Békési Műhely létreho­zásában, például Varga Mari­ann, a Népművelési Intézet tit­kára is. Fáradságos munka volt, de megérte, s a kiadványban Történelmi lecke A moccanó tanyavilág Tornya, tanyások. Rosszat, el­rettentőt sokan írtak róluk, de jót és szépet alig. Mondták, hogy , „rács nélküli börtönökben élő emberek”, hogy a tanyák a bű­nöket és a bűnözőket újra­termelő források. Egyik nagy tudósunk történelmi leckének nevezte el a tanyakérdést: át- kosan terhes örökségnek. Való­ban az lenne? Nem máról holnapra / A falukutatók első ízben 1912-ben készítettek felmérést a tanyavilág lakóiról és a látot­tak alapján azonnal segítséget kértek a kormánytól, eskü alatt állítva: ami az ilyen falutól, várostól távol élő nép körében tapasztalható, az szívet-lelket markol, és hátrafelé húzza a magyarság szekerét. Az erőfeszí­tések azonban meddőek marad­tak. Joggal írta Erdei Ferenc egyik munkájában: „Egymás­nak sírtunk, kár volt a szóért, kik tenni tudnának, nem aggód­nak e nép sorsáért!.. A felszabaduláskor hazánk lakosságának 15 százaléka, több mint másfél millió ember élt tanyán. Akik azt vártak a föld­osztástól, hogy máról holnap­ra megszűnik 'a tanyavilág, té­vedtek. Nem történhetett így, hiszen ebben is áll a filozófiai tétel igazsága: minden megvaló­sulás átmeneteken keresztül kö­vetkezik be. Békés megyében jelenleg a lakosság 15,2 százaléka tanya­lakó. Ez 70 ezer ember, több mint a megyeszékhely lakossá­ga. A határban 22,5 ezer lakó­ház található, melyeknek négy­ötöde egyszobás. Az elmúlt 10 esztendő alatt 2400 tanyát vil­lamosítottak, ez viszont alig több, mint 10 százalék. A ta­nyai vegyesboltok száma 109, a kocsmáké pedig 59. A 137 osz­tályterembe 2000 tanuló jár, akiket 151 pedagógus tanít és 750 gyerek lakik tanyai kollé­giumokban. Néhány elgondol­koztató adat: megyénkben a tanyai lakosság 5 százaléka analfabéta. A tanyaiak 42 szá­zaléka olvas könyvet, és 67 szá­zaléka jár kocsmába. Annak el­lenére, hogy a tanya még min­dig mezőgazdasági fogalom, az ott lakó dolgozók mintegy egyharmada már nem a mező- gazdaságból él, hanem napon­ta, hetente vagy havonta ipari munkahelyekre ingázik. Viszont a tanyai háztáji gazdaságokban található a megye szarvasmar­ha-állományának 12—13, a ser­tés 15—18, a baromfi 17—20 százaléka. Emberibb élet A mi életünk hozott törvényt arra, hogy egész népünk állan­dóan napirenden levő gondja legyen a tanyavilág, az ott élő emberek sorsa. Tudósok, szo­ciológusok, állami és társadal­mi vezetők keresik, kutatják a kivezető utat Egész társadal­munk azok mellé állt, akik megérdemlik a segítséget Az elmúlt hónapban a megye egyik legnagyobb tanyás telepü­lésének, Endréd nagyközségi Ta­nácsának ülésén tárgyalták meg a külterületi lakosság élet- és munkakörülményeit. A nyolc évvel ezelőtt hozott határoza­tokat többé-kevésbé megvalósí­tották. Öregszőlő villamosítását majdnem teljes egészéiben be­fejezték, a csatornázás azonban csak most kezdődött el. Nagy­lapos és öregszőlő üzleteit kor­szerűsítették, bővítették, sőt az utóbbi településen az ÁFÉSZ új üzletházat épített. Ugyanitt, a fiókkönyvtárban jelenleg 750 kötet könyv van és vasárnapon­ként filmvetítést rendeznek. A tanyai életforma nemcsak történelmi örökség, hanem tár­sadalompolitikai és társadalmi kérdés, érdemes segítségül hív­ni a statisztikát. 1960-ban End- rod lakosságának 48,4, tíz évvel később 35,8 százaléka élt ta­nyán. Tegyük hozzá: 15 évvel ezelőtt kilencezer. 1970-ben nyolcezer lakosa volt a nagy­községnek. A csökkenés az Agrometeorológiai obszervatóriumot avattak Szarvason 4 békés 1975. JŰNIUS 31. Szarvason tegnap, pénteken délelőtt — amint arról Kozák Béla, a Központi Légköri Fi­zikai Intézet igazgatója tájékoz­tatott, új agrometeorológiai ob­szervatóriumot avattak. A hatmillió forintos költ­séggel létesített obszervatórium egy katasztrális hold területen működik. Automatikus mérő­eszközökkel van ellátva, melye­ket gépi programozóval kapcsol- tak össze. A kapott adatokat számítógép dolgozza fel. Szarvason 1963 óta folytattak j rendszeres méréseket, melyek­nek célja a növények hő- és vízháztartásának megállapítása volt. A' most átadott obszerva­tóriumban ezeket folytatja to­vább az Országos Meteorológiai Szolgálat három főmunkatársa és öt műszaki dolgozója. Az obszervatórium a Szarvasi Ön­tözési Kutató Intézet és az Or­szágos Meteorológiai Szolgálat megállapodásának keretében működik, az ÖKI területén. Az új létesítményt tegnap dr. Czelnai Rudolf, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke adta át rendeltetésének. utóbbi öt évben mintha lelas­sult volna, hiszen még mindig 2804 ember, nyolcszáznyolcvan- j hét család él külterületen. Vil­lannyal 473-an világítanak, 200 1 lakásban gázzal főznek, 561 rá­dió és 316 televízió hozza kö­zelebb a nagyvilág eseményeit.' Az általános iskola nyolcadik osztályát viszont csak 660-an végezték el. Elgondolkodtató az is, hogy a 2804 ember közül 1174 az aktív keresők száma és 1285-en szorulnak eltartásra. A mezőgazdaságban 840-en, az iparban, építőiparban 241-en, az egyéb területeken pedig 93- an dolgoznak. De hogyan élnek ezek a ta­nyai emberek? Ha csak a tsz- ből származó éves átlagjövedel­met nézzük, ez a szám tavafy elérte a 29 ezer forintot. Az ott­hon maradó feleségek a háztá­jiban állattartással foglalkoz- j nak, az ebből befolyt jövedelem j bizony nem elhanyagolható. De nézzük az érem másik oldalát: j az iparosodás hatását a tanyai i emberekre. Az utóbbi években nagy léptekkel fejlődik Endrő- dön a szövetkezeti ipar. ahol nagyon sok tanyasi fiatal kapott munkalehetőséget. Előbbre jutá­suknak, szakmunkássá válá­suknak azonban örökös gondja, hogy nem fejezték be az álta­lános iskolát, de törődni kell velük, mert még 35—40 évig dolgozni fognak és nem kö­zömbös: hogyan? Telkek és tervek Tanya tehát van. A tanács célja nem a mindenáron való felszámolás, hanem a segíteni- akarás. Ezért az elkövetkezendő időkben javítani akarják az or­vosi ellátást. A következő tanévtől a felső­tagozatosok már korszerű kol­légiumban tanulnak, élhetnek. A megüresedett általános iskolát óvodává alakítják át a kis­gyermekes családok nagy örö­mére. Gondoskodnak öregszőlő, Nagylapos és Kocsorhegy jó ivó­vízellátásáról. / Ezek ellenére vitathatatlan tény: a tanyai életforma pusz­tulásra van ítélve. A ma és a holnap ifjúsága nem akar örök életében tanyán élni sem Endrőd külterületén, sem má­sutt. Az eddigi erőfeszítések­ről csak az elismerés hangján lehet szólni. De mi a további tennivaló? Az első. amire szük­ség lehet: telek a falvakban, községekben. Aztán terv is kel­lene. Sok, hogy legyen miből válogatni. Nem palotát, nem is viskót, hanem a tanyai em­ber leikével számoló otthonok terveit. Évszázadok örökségét felszá­molni — szinte emberfeletti erőfeszítés. De a feladat leg­alább annyira szép, mint amennyire nehéz. Seres Sándor bemutatott 51 mintalapot szem­lélve nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy visszhangra talál. Az utóbbi tíz évben örvende­tesen virágzásnak indult me­gyénkben a népi díszítőművé­szet: aktív művelőinek száma mintegy kétezerre tehető, s több tízezerre a szervezett kiállítá­sokon, rokoni, baráti találkozó­kon az alkotásokban gyönyör­ködőké. A díszítőművészeti kü- lönkiadvány a Békés megyei szűcshímzés motívumai alapján készült terveket mutatja be, dr. Szabó Imréné és férje munkáit, valamint Horváth Györgyné ka­szaper:, Bartus Jánosné mező- kovácsházi, Chabracsek And- rásné nagybánhegyesi, Borsos Béláné battonyai, dr. Lehoczki Fálné battonyai és Kiszely Já­nosné mezőberényi szakkörve­zető terveit. Találkozunk a kiadványban békési női ködmpn-mintákkal, az azokból tervezett terítő-, asz­tali futó-, étkezési szett-, gyer- mekpelerin-, mellényrajz-min- tákkal; békési férfi suba min­tákkal, abból tervezett futóval, a különféle minták alkalmazá­sával falvédőre, párnára, futó­ra, térítőre; íótkomlósi ködmön- mintákkal, azok felhasználásá­val tervezett futókkal, terítő­vei, étkezési szettel, gyermek­ruhával; mezőberényi ködmö- nök mintáival, azok felhaszná­lásával tervezett zsúrkötény- rajzzal; mezőberényi férfi suba mintáival tervezett függöny­rajzzal, váll tányérral, asztali fu. tóval; gyulai bőrmellény, vala­mint szarvasi ködmön hátának díszítésével. A Békési Műhely díszítőmű­vészeti különszámátoan olvas­hatjuk Litauszki Tibornak, a Megyei Művelődési Központ igazgatójának „Népi himzőszak- körök Békés megyében” című értékes cikkét. írását olvasva megismerkedhetünk a népi hím­ző szakkörök élmúlt tíz eszten­dei kibontakozásának főbb ese­ményeivel, valamint a további tennivalókkal A kiadványról szólva végezetül csak annyit; nagy értékkel, becses dokumen­tummal gazdagodtunk e hiány­pótló munka megjelenésekor.' V. Z. II mezőkovácsházi és az orosházi járás népművelőinek tapasztalatcseréié Az elmúlt években hagyo­mánnyá vált, hogy a szomszé­dos járások népművelői rendsze­resen felkeresik egymást, beszá­molnak munkájukról, átadják tapasztalataikat. Tavaly az oros­házi járás népművelői látogat­tak el a miezőkovácsházi járás­ba, a jövő héten pedig a mező­kovácsháziak látják vendégül az orosháziakat. Június 26-án, csü­törtökön a csorvási művelődési házban találkoznak az orosházi járás képviselőivel, Orbán János művelődésügyi osztályvezető­vel, Varga Zoltán könyvtárigaz­gatóval, Varjú Józsefiné közimű­velődési felügyelővel, Dávid László TIT-titkárral. Itt az egy­séges ágazati irányítás tapaszta­latairól, a közművelődés társa­dalmasításáról folytatnak esz­mecserét. Délütán az Orosházi Üveggyárba látogatnak a honis­mereti program keretében. In­nen Nagyszénásra indulnak, a Czabán Samu Művelődési Ház­ban a munkásművelődés tapasz­talatait vitatják meg. A nagy- szénási programban előadás, ankét, az intézmények, doku­mentumok megtekintése szere­pel. A tapasztalatcserén a me­zőkovácsházi járás kilenc főhi­vatású igazgatója, a TIT járási titkára, valamint a tanács mű­velődésügyi osztályának több képviselője vesz részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom