Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A könyvhét újdonságaiból Égszínű fátyol — Szovjet írók új elbeszélései A t ünnepi könyvhét egyben az antológiák hete is. Hagyománynak tekinthető már, hogy ekkor jelennek meg azok a kötetek, amelyek az adott évről (műfaji bontásban) megközelítő összképet adnak, bár korántsem rajzolódik ki ekkor sem az irodalmi ágazat éles profilja. A Szép versek a költeményekről; a Körkép a novellairodalomról: a Rivalda a drámatermésről; az írószemmel riportokról; a Szép Szó a Népszava irodalmi mellékletéről ad tájékoztatást. A kritikusok ilyenkor tiszteletkört írnak le. Üdvözítik a köteteket, majd összeállítják hiánylistájukat. Keresik azokat az írókat és műveket, akik és amelyek — nézetük szerint — jobban, korszerűbben szóltak az olvasókhoz, nézőkhöz. Nagyon nehéz tehát az antológia-szerkesztő dolga? — Számolnia kell még azzal is, hogy az un. „átlagolvasó” maga is szerkeszt? Kérdez, kiegészít? Nem. A szerkesztő dolga valóban nehéz, felelősségteljes. de — gondolom — nem a majdani kritikus, vagy az „egyszerű olvasó” szemével vizsgálja a műveket, de a saját értékrendje szerint mérlegel, a saját olvasói szemüvegét használja. A teljességről pedig, lévén az úgyis megközelíthetetlen — eleve lemond. Objektiven végzi tehát munkáját? Igen. Szubjektiven végzi tehát munkáját? Igen. Is-is. így aztán hol szű- kebb, hol tágabb a kör, melyet megvon. rv.l£> Ulöüclg, 1SJLO ETOLLcUJJira. Nagy ország, nagy irodalom így van ez? Szó sincs róla! Mégis a fentiek bizonyítani vélik, hogy nálunk is nehéz egy év irodalmi terméséből hiteles mintát, jó ízelítőt adni. S Nikodé- musz Elli évről évre a szovjet próza tengeréből tesz az olvasók asztalára válogatást. Az utóbbi időben ezek a kötetek az Európa Könyvkiadó zsebkönyveiként látnak napvilágot. Tengernyi mű és egy kötet. Ez a csepp tengervíz nem csillan a teljes tenger tükröztetésének igényével. Vannak viszont más kötelmek. A már ismert kötetek színvonala kötelez. Mélyek ezek? Csak a legújabbakat idézem. Galambvadászat, Tengeri szélFentebb megkíséreltem a Körkép szerkesztője szerepébe beleélni magam. Most azt próbálom elképzelni, mit tesz a szovjet novellairodalom' feltérképező je? Válogatásra megindulhat a nemzetiségek, az uralkodó stílus törekvések, vagy épp a tematika irányából. Az Égszínű fátyol tíz írása ilyen szerkesztői utakat mutat, de mit mulat fel ezáltal a tengerből? Ezt egy kis példával próbálnám illusztrálni. Boldizsár Iván útleírásai jutnak eszembe. Siker-' könyvek. Volt azonban közvetlenül a felszabadulás után egy nagyon izgalmas kis könyve, amelyet moszkvai, sztálingrádi élményeiről írt. A címe: Fórt ócska. így hívják a régi Orosz házak kukucskálásra szolgáló ablakocskáit. Sokan elolvasták ezt a könyvet, amelyből for- tocska nyílt a Szovjetunióra. Eltelt 30 óv, de egyre nyitogatnunk keli a for- tocskákat Nem tévesztem össze a művészi alkotómunkát az ismeretközléssel, de mégis olyan kíváncsisággal nyitok ki minden könyvet, mintha azon át ismeretlen tájakra utazhatnék. Ez a kíváncsiság különösen él bennem az új, valóban új, a mai szovjet valóságról szóló művek iránt. A valóban jó íráisok megadják az utazás-élményt. Magatartás, életforma, némtek ismerhetőek meg anélkül, hogy az a művek művészi becsét csökkentené. Igaz ez? Azt hiszem, igen. Nem lehét ugyanis véletlen, hogy a Reymont leírta vetés, a Tolsztojtól ismert kaszálás, a Veres Péter szerint megrajzolt aratás (maradva ezen a szűk területen) festmény- nyel vetekszik, máig értékálló ábrázolása e munkafolyamatoknak. Ezért van az, hogy a költők idéznek egymástól. A véglegesen megfogalmazott, törvényerejű sorokat, jelzőket átépítik, változtatás nélkül emelik be versbe. Váci Mihály Kelet felől-je pl. számos irodalmi idézetet örökít át. Fazekas Mihály, Arany, Petőfi, Ady, József Attila, Móricz alakjai, szavai perdöntő, megdönthetetlen érvként szólalnak meg e versben. Az Égszínű fátyol az 1975-ös fortocska. Mit mutat meg? A fenti megközelítést, előző hipotézisünket követve annyit, " hogy az adott terjedelmi kordátok között is Igyekszik bizonyos összkép nyújtására. Az orosz novellák mellett tóazah, vagy Ukrajnáiban játszódó művet is olvashatunk. A nemzetiségi irodalom sajátos ízeket kölcsönözött a kötetnek, amely több stílusárnyalatot is felvetít Tért hódított a halk, lírai, az a tűnődő hang. vétel, amely Csehovot, Bu- nyint juttatja eszünkbe^ de még kisért a régről ismert patetikus, a módéra szovjet irodalomból már csaknem száműzött kifejezésmód is. Ez akkor hat kínosan, ha a szereplőt nem jellemzi, a szituáció nem követeli meg. így van ez olykor a címadó Égszí- nű fátyol c. novellában, ahol egy korunkban élő, igen reálisan gondolkodó nő ekként meditál a mellette farmernadrágban ülő lány magatartásával kapcsolatban. „Nem vagy méltó a szerelmére”, „Mit kívánsz, a szerelmesed mellett maradni, megfosztaná őt állmaitól, vagy feláldozod a magad boldogságát, hogy ő elérhesse célját.” Van itt aztán szó sorsról, beteljesülésről, bár nem nagy betűvel, de mégis a tegnap szólamán. Ezeket a sorokat idegenkedve fogadtam. Marad a tematika. Tudjuk: nem döntő. A „hogyan” legalább olyan lényeges. Ezért kérem az Olvasó szíves türelmét. Igen. Van „háborús” novella is a kötetblen. bár (igaz, ez nem külön érdem, csak1 tény) egy puskalövés sem dördül el. Nem kívánok téma-leltárt készíteni. Erről is csak azért szólok, mert a háború az emberekben tovább él. Az erkölcsi magatartás próbájaként, lélektani kérdésként irieriä fel. Barátságok, szerelmek, házastársi kötelékek teherbírását méri egy ilyen nehéz időszak. Ljudmila Uvarova Abrakadabra című, a hűségről szóló novellája ezt mutatja. Megismerkedünk egy lánnyal, akiinek a frontról még akkor is érkeznek vőlegénye levelei, amikor már a fiú elesett Hihetnénk: Rostand darab, já játszódik újra korunkban. Cyrano írja a leveleket. Nem. A vőlegény, mikor megtudta, hogy veszélyesebb helyre vezénylik — élörekelteave írt egy csomó levelet, ‘ s ezeket küldözgeti egy barátja. E novella ismertet meg egy cserfes, kikapós buszsofőrnővel is, aki szinte magas osztályzatot nyeilhet az embersége vizsgáján. Jurij Piljar novellájának címe: Öt óra a halhatatlanságig. Ez a cím sejteti, hogy emelkedettebb hangú írásra várhatunk. így is történik, itt azonban nagyon is indokolt a „fentebb stíl”. A novella Maut- hausenben játszódik. Nemzetközi fogolycsoport érkezik ide. Németék, olaszok, franciák, oroszok vannak közöttük Öt óra leforgása alatt megértik: rafinál tan kiagyalt, embertelen tömeghalál vár rájuk. S ők ezt, „mert ellene mitse tehettek”, megpróbálják emberi méltósággal fogadni, elfogadni. Ezzel bizonyítva, hogy „banzáj” legények fanatizmusa, életmegvetés nélkül is lehet a halál erkölcsi győzelem. Piljar maga is lágerfakó voft 1944 szeptemberétől 1945 márciusáig. Mauthausen- ben volt kényszermunkán. Finnyás esztéták tán éppen ezért vonják majd kétségbe novellája művészi értékeit, mondván, a személyes élmény nem hitelesíti az ábrázolás esztétákat becsét. Ez így igaz. Itt azonban mű született, amely csak látszólag mutat be fehér-fekete alakokat, hisz épp azzal éri el megrázó hatását, hogy elveid a borzalmak natura- lisztikus részletezését. Miartinov: Háború után című versének hangulatát idézik azok a művek, amelyek a felszabadulás utáni időszak kezdeteit írják le. Minden háborút átélt nemzet irodalmában felbukkan az aknákat szedegető, az életveszéllyel játszó gyermekek rajza. A fel nem robbant akna szimbolikus jelentőségűvé nő. Robbanhat az a valóságban, de a tudatban is. Háború után is ölhet. Ezt a problémakört Oieg Bud- nyev: Petyka névnapja című novellája járja körül. Itt olyan gyermekekkel találkozunk, akik a megszállás alatt cseperedtek, iskolát alig jártak, évszámra éhezték. Más erkölcsi normájuk, értékrendszerük van, mint a béke kimosdatott, pufókarcú csemetéinek, azoknak a gyermekeknek, amilyen valójában a természetesen növekedett gyermek. Sok esetben szembekerülnek a felnőttekkel is. ök mások. De meddig lehetnek mások? Hogyan éljenek tovább? Ez a kérdés a legfontosabb, ezt több novella is felteszi. A kis vadó- cokkal kapcsolatos vitás kérdésekben az iskola Ma- karenkóra emlékeztető igazgatója a háború nevelte gyermekek mellett teszi le a garast. Az actott időszakban még megszenvedett igazságaikat teljes igazságként fogadja eL Biz a kötet sok kérdést vitat meg gyermekszereplők által.1 Az ő tiszta tekintetük vizsgálja a valóságot, vizsgáztatja a felnőttek társadalmát. Ilyen a példázat jellegű Garij Nyamcsenko A vörös ko- kas című novellája is, amelyet első ízben a Nagyvilágban olvashattunk. A Szovjetunió Kelet, Ázsia is. Ez számunkra titokzatos — ne féljünk a szótól — egzotikus viliág. Örömmel üdvözölhetjük hát a távoli tájak hangját. Itt utalok Gabit Musz- repov Hóviharos éjszaka című novellájára, mely egy kalandos leányszöktetést ír le. A kötetben szereplő írók egy része már ismerős olvasóink körében. Legtöbbet Gregorij Szemjonovtól olvashattunk. Önálló kötete, a Lila rétek, a közelmúltban jelent meg, Niko- démusz Elli 1964-ben megjelent Talizmán című kötetében, vagy a Kilátóban is találkozhattunk vele. Gabit Muszrepov, Ljudmá- la Uvarova szintén önálló kötet révén ismerősünk, Sim Eduard publikált már a Nagyvilágban. Az évenként megjelenő antológiákban azonban mindig találkozunk egészen új nevekkel is. A fordítókról talán csak annyit: minden novellát más magyarított. Köztük találjuk a kötet összeállítóját és rajta kívül is több elismert, híres fordítót, például Kaiig Sárát, Makai Imrét, kinek Tolsztoj-, Solohov-fordításait jól ismerjük. Végezetül- Az Egszlnű I fátyol című antológiát örömmel helyeztem el könyvespolcomon. Szabad Olga Koszta Rozália Csendélet Koszta Rozália Várakozó
