Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

„{Vem akármilyen erő Megyeszerte vágják a lucernát A jó idő hatására megyeszerte vágják a gazdagon fizető zöld­takarmányt. Felvételünkön a Felsőnyomási AG luccmatábláját vágja E—301-es NDK, nagy tcljesitményű betakaritógcppel Máté György. Az értékes takarmányt lucernaszcnaként hasz­nálják majd fel (Fotó: Demény) Eredményes volt az idei vasúti előszállitás 251 ezer tonna kő és kavics érkezett az első negyedévben Békés megyébe — Eszünkbe sem jutott. A megalakuláskor sem, azóta sem. Soha. És ha most elgondolko­zom azon a nyolc éven, amióta a brigád együtt van, akkor sem emlékszem semmire, ami arra utalna, hogy helytelenül döntöt­tünk. Egyetlen technikai gon­dunk van: a raktárban dolgozók munkaideje 3-kor jár le, az iro­daiak pedig fél ötig vannak bent és emiatt nehezebb a délutáni programokat összehangolni. Egyébként milyen más nehéz­séget okozhatna az. hogy a fi­zikai dolgozók egy brigádban vannak az irodában dolgozók­kal? Amiről Fabriczi Elemérné, a békéscsabai AGHOKEK műtrá­gya- és növényvédő osztályának vezetője ilyen meggyőződéssel beszélt, arról egy frissen kelte­zett oklevél is tanúskodik Az AGROKER November i. Szo­cialista Brigádja ugyanis a kong­resszusi munkaversenyben tett vállalásait 20 százalékkal túl­teljesítve, 1974-es eredményei alapján elnyerte a párt Közpon­ti Bizottságának Kongresszusi Oklevelét. — Büszkék vagyunk rájuk. Annál is inkább, mert mindig is az élen haladók közé tartoz­tak — mondja Kiss Sándor igaz­gató. A jogos dicséreteket hallva Meszlényi Ernő osztályvezető­helyettes szíve is „elszorul”, ö volt a brigád első vezetője. Át­helyezéssel került a rivális Áchim brigádhoz. — Nagyon jóTnlt együtt dol­gozni velük. Azt hiszem, ma is a legfőbb erényük az összetar­tás. Majd meglátja: talán még a gondolatuk is egyezik, nem­csak a törekvéseik. Kovács Ferencné, a Novem­ber 7. Szocialista Brigád ve­zetője is osztja Meszlényi Ernő nézetét: — Ez az összefogás, a közös felelősségvállalás az alapja a szép munkasikereknek. Hiszen a pontos adminisztráció a raktá­ri rendtől, a raktári munka pe­dig a pontos és gyors adminiszt­rációtól függ. — Ehhez tudni kell, hogy az — Igyekeztek kapcsolataikat titokban tartani. De az világos volt, hogy minden a partizánok tudtával történik. Támogatást kaptunk a lakosságtól is. Tyn- bem meg különösen meleg ba­rátsággal fogadtak — mi vol­tunk a várost megvédeni ké­pes egyetlen lehetséges erő. Egyébként azt hiszem, nálunk nagyobb magyar alakulat efkkcxr nem is harcoll a cseh és szlo­vák partizánok oldalán. ... Üjra csend. Érezni, most ismét valami nagjon keserű kö­vetkezik Idegesen koccantja a csészét a kávéskanál. — Az SS-ekikel vívott össze­csapásokban majdnem húsz baj­társunk elesett... Aztán meg­hallottuk, hogy Berlin felszaba­dult, hogy Hitlerek kapitulál­tak. De Prágában még néme­tek voltak. Vártuk hát .izgatot­tan, hogy elmúljon a fejünk fe­lől a veszély, hogy itt is vége legyen már... És egyszer híre érkezett, hogy a közelben van a Vörös Hadsereg. Nem tudtuk, hogy fogadják majd ittlétünket. De aztán hamar elmúlt a bi­zonytalanság. Együtt ünnepel­tünk velük, a helybeliekkel és a partizánokkal, akikkel ezen a napon' találkoztunk először. A kisunoka beszalad, nagyon szeretné már játékba hívni a nagyapját. Aztán elkedvetlened­ve látja, hogy a felnőttek még mindig komolyan beszélgetnek. Üjra kirohan hát. Pedig már a happy-endnél tartunk. Úgy gon­dolom legalábbis, aztán kiderül, hogy mégsem.... — Boldogok voltunk, nagyon vágytunk haza és ennék egészen közeli lett a lehetősége. Nem osztályunkon húsz ember dolgo­zik. Nos, ez a húsz ember, köz­tük a November 7. brigád 14 tagja bonyolította le 1974-ben a vállalati összforgalom 47 száza­lékát. Igaz, hogy időközben a régi, elavult telepről átköltöz­tünk ide, korszerű körülményék közé és gépesítettük a tárolás, rakodás munkáit, de vegye fi­gyelembe, hogy a mezőgazdaság vegyszer-felhasználásában egy egész kis forradalom játszódott le, mi pedig most sem vagyunk többen, mint nyolc évvel ez­előtt, a szocialista brigád meg­alakításakor — egészíti ki Ko­vács Ferencné szavait Fabriczi Elemérné. — De jöjjön, nézze meg a raktárunkat is — ajánlja ked­vesen a brigád vezetőnő —, fe­letteseink szerint talán nincs még egy ilyen rendezett növány- védőszer-raktára Európának, s ha ez így van, ahhoz is nagyon sok köze van a brigádnak, élen Maulis János raktárvezetővel. Menet közben majd bemutatom a lányokat is. A lányok. Tulajdonképpen ők négyen: két lány, két asszon' képviselik a November 7. komplex brigádban az „irodis­tákat”. Hárman — a brigádve­zetőnő meg Szpisják Veronika és Szöllősi Marika az AGRO­KER békéscsabai telepének fő­bejárata melletti egyszintes iro­dában, Simon Lászlóné pedig a telep túlsó felében, a raiktár-iro­dán dolgozik. Mondja is Kovács Ferencné, hogy a régi, az Oros­házi úti telepen nem került kü­lön fáradságba megmondani a véleményüket egymásnak, mert ott dolgoztak egymás közelében. Itt meg bizony Veronika „bicik­lire kap”, ha valamit közölni akar a raktáriakkal. — Ezen a telepen viszont sok­kal különbek a munkakörülmé­nyek. Marad az embernek tar­talék ereje munkaidő utánra is. És nem csak ereje, kedve is. A telep parkosításához, tanulásra, író-olvasó találkozóra, színházra, közös mozira, no meg szalonna­sütéshez — állapítja meg moso­lyogva Szöllősi Marika, aki már sok időre rá elindultunk. A ■ tyniek meg egyre mondták, ! hogy várjunk még, maradjunk pár napig. De akkor már nem lehetett az egységet megállita- ni. Sírva búcsúztunk cseh ba­rátainktól, nem szégyellem el­mondani. Zárt rendben érkez­tünk Verebélyig... Ott a szov­jet kommandó-parancsnok ösz- szeigyújtötte a „barnácskákat”, amiket a partizánoktól kaptunk. Ezeket aztán nem kaptuk visz- sza ... fogolytáborba kerültünk. — Mit érzett a zászlóalj? — Csalódottságot. De a tisz­tek magyarázni kezdték a hely­zetet. És megértettük, hogy nem lehet másként.., Túlságo­san rossz volt az „egyenlegünk” — negyvenegytől harcolt az egység a Szovjetunió ellen és csak az utolsó hetekben for­dult szembe a fasizmussal... Tizenvalahányan már ősszel visszakerültünk Magyarország­ra, a zászlóalj zöme azonban csak jó három esztendővel ké­sőbb jutott haza. Ügy mondták utána, valamit felépítettek ab­ból. amit hadseregünk lerom­bolt ... ehhez a három eszten­dő sem volt túlságosan sok. ... Ezek után nem sokat le­het már mondani. Bejöhet a kisfiú, újra ő lesz a társaság a brigád” ötödik éve tagja a brigádnak és második éve tanulója a közgaz­dasági technikum esti tagozatá­nak. A raktár. Tisztaságával, rend­jével akármelyik élelmiszerrak­tárral felvehetné a versenyt. A győzelem biztos reményében. Azt mondják: az itt dolgozók­nak vérében van a fegyelem. A raktár vezetőjétől, Maulis János­tól tanulták. — Olyan ő, mint a brigád "ma­ga, nem tűri a lazaságot a mun­kában. Egy nagy „hibája” van csak János bácsinak, az, hogy két hónap múlva nyugdíjba megy — jelenti ki a raktár le­endő „fejese”, Fejes Tóth István technikus. Németh András brigádvezető­helyettes is azt tartja, hogy a raktárban a brigád, a munka igazi motorja: — Állítom, ha nincs brigád, papírégetö kemence se épül itt társadalmi munkában soha, de nem vártuk be a raktár garan­ciális felújítását sem, fogtuk magunkat és rendbe hoztunk mindent. — Jó kis brigád ez, ha nem is a legjobb az országban, de még lehet az is, ha egy kicsit ráhajtunk — szól le az egyik targonca vezetőüléséből Guba Pál utolérve bennünket a rak­tár-irodába menet. Az irodában találkozom azután a többiekkel. Az elmondottakhoz még min­denkinek van egykét szava. Simon Istvánná szerint amióta a brigád megalakult, észre­veszik egymást az emberek, job­ban törődnek a másik bajával is. Seres János azt mondja, ha a brigád nem volna, biztos, hogy nem lenne erő és akarat ezt a szép, új raktárát megbecsülni. Kőszegi György meg azt nem tudja elfeledni, hogy a többiek rendszeresen segítettek neki a háza építésénél. Szabó József két éve került a vállalathoz: — Észre sem vettem, s egy­szer csak közéjük tartoztam. A nagyobbik fiam nagyon büszke a kitüntetésünkre. Persze mi magunk is. És Tóth Bélára — aki a kitün­tetés napját már nem érhette meg — ugyancsak büszkék gyer­mekei és unokái. Mert bizony nem mindegy, miképp éli le az ember az életét. Faragó János azt tartja leg­fontosabbnak, hogy ha bármi­lyen nehézség adódik is munka közben, mindjárt együtt a gárda és közösén ötlik ki a legjobb megoldást. Utána, ha úgy jön ki a lépés, jöhet az áldomás is. Mó­ka János rövid történettel zárja a vélemények sorát: — Amikor a raktár a régi he­lyéről ideköltözött, engem a köl­tözködés segítésére kikértek a Lenin Tsz-töl. Annyira megtet­szett a munkahely, olyan jó tár­saságnak tűnt ez a kollektíva, hogy átkértem magam Elmond­hatom most már, hogy jól tet­tem. A raktárvezető az ajtóig kí­sér. — Huszonnégy éve dolgozom a vállalatnál, tizenegy éve va­gyok raktáros. Nekem elhiheti, ment itt a munka mindig is, de igazán akkor billentek helyükre a dolgok, amikor a szocialista brigádot megalakítottuk. Ez egy olyan erő, amely az egymás mel­lett dolgozókat együttdolgozókká teszi. Ezért van azután az, hogy én, aki nagyon szeretek itt dol­gozni, nyugodtan megyek két hónap múlva nyugdíjba. A bri­gád a garancia rá. hogy fél év múlva, egy év múlva, de évek múltán is ugyanolyan tisztaság és rend fogad maid, mint ami­A MÁV Szegedi Igazgatósá­ga területére az első negyed­évben 914 ezer tonna kő, ka­vics érkezett. E mennyiség 161 ezer tonnával múlta felül az egy évvel korábbi eredményt. A kedvező szállítási teljesít­mény eléréséhez hozzájárult a kő, kavics és kohósalakkő elő­szállítása, a;mi az első negyed­évben számottevő sikerrel járt. Mint ismeretes, a népgazda­ság szállítási igényeinek kielé­gítése komoly erőfeszítést kí­ván a vasúttól. Különösen így van ez az év második feléiben, amikor is a mezőgazdasági ter­mények elszállítása még tovább növeli az amúgy is nagy fel­adatokat. A vasúti kocsik jobb kihasználására a MÁV minden év első negyedévére — amikor még szabad vasúti kocsikapa­citással rendelkezik — meghir­deti az előszállítást. Az előszál- litásd kedvezményes rendszer lényege, hogy a vállalatok meg­állapodást kötnek a vasúttal meghatározott mennyiségű épí­tőipari alapanyag, vagyis kő, kavics és kohósalakkö első ne­gyedévi fogadására. A vasút pedig a megállapodásban vál­lalt mennyiségen felüli többlet fogadásáért tonnánként megha­tározott fuvardíj-visszatérítést ad. Az előszállítás tehát nem-1 csak a vasútnak, hanem a vál- l lalatnak és a népgazdaságinaik is kedvező, hiszen az út- és la­kásépítkezésekhez, a különféle beruházásokhoz az építővállala­tok már az első negyedévben komoly mennyiségű építőanya­got tartalékolhatnak. A Szegedi Vasútigazgatósága területén levő összes fogadó vállalat közül tizenhárommal kötött előszállítási megállapo­dást. Békés megye területére március végéig 251 ezer tonna kő, kavics érkezett, ami 27 ezer tonnával több, mint az 1974. első negyedévében ideszállított árúk súlya. A megyébe érfke- zeitt árúk csaknem 50 százalé­kát a három nagyvállalat fo­gadta, amelyekkel a vasút megállapodást kötött. Közülük is kiemelkedik a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, amely az idén harmincezer tonnával többet, vagyis 57 ezer tonna 4rut- fogadott. Hasonló jó eredményt ért el a KPM Békés megyei Közúti Igazgató­ság is, hiszen az elmúlt évi rendkívüli nagy kő, kavics fo­gadását most is vállalta és cí­méne 52 ezer tonna áru érke­zett. Az említett vállalatok te­hát már előre gondoskodtak a szükséges építőipari alapanya­gok lehozatásáról. központja. Búcsúzni illik, el­járt az idő. Meg aztán Braekó . Istvánnak útra kell készülnie. Az évfordulón, május második hetében ismét Tynbe mennek néhányan. Felkeresik akkori emlékeik helyét. Azt remélve, hogy hajdani ismerőseikkel, partizánbarátaikkal is találkoz­nak ... lyet most itthagyok. Nem akár­milyen erő a brigád! Köváry E. Péter 5 1975. MÁJUS 8. Gellert József A Volán 8. sz. Vállalat pályázatot hirdet főenergetikusi állás betöltésére. Feltételek: felsőfokú végzettség, legalább 3 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet: Volán 8. ez. Vállalat Békéscsaba, Szarvasi u. 87. üzemelési osztályvezetőnél A jelentkezéskor részletes önéletrajzot kérünk. D&niss Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom