Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-08 / 106. szám
„{Vem akármilyen erő Megyeszerte vágják a lucernát A jó idő hatására megyeszerte vágják a gazdagon fizető zöldtakarmányt. Felvételünkön a Felsőnyomási AG luccmatábláját vágja E—301-es NDK, nagy tcljesitményű betakaritógcppel Máté György. Az értékes takarmányt lucernaszcnaként használják majd fel (Fotó: Demény) Eredményes volt az idei vasúti előszállitás 251 ezer tonna kő és kavics érkezett az első negyedévben Békés megyébe — Eszünkbe sem jutott. A megalakuláskor sem, azóta sem. Soha. És ha most elgondolkozom azon a nyolc éven, amióta a brigád együtt van, akkor sem emlékszem semmire, ami arra utalna, hogy helytelenül döntöttünk. Egyetlen technikai gondunk van: a raktárban dolgozók munkaideje 3-kor jár le, az irodaiak pedig fél ötig vannak bent és emiatt nehezebb a délutáni programokat összehangolni. Egyébként milyen más nehézséget okozhatna az. hogy a fizikai dolgozók egy brigádban vannak az irodában dolgozókkal? Amiről Fabriczi Elemérné, a békéscsabai AGHOKEK műtrágya- és növényvédő osztályának vezetője ilyen meggyőződéssel beszélt, arról egy frissen keltezett oklevél is tanúskodik Az AGROKER November i. Szocialista Brigádja ugyanis a kongresszusi munkaversenyben tett vállalásait 20 százalékkal túlteljesítve, 1974-es eredményei alapján elnyerte a párt Központi Bizottságának Kongresszusi Oklevelét. — Büszkék vagyunk rájuk. Annál is inkább, mert mindig is az élen haladók közé tartoztak — mondja Kiss Sándor igazgató. A jogos dicséreteket hallva Meszlényi Ernő osztályvezetőhelyettes szíve is „elszorul”, ö volt a brigád első vezetője. Áthelyezéssel került a rivális Áchim brigádhoz. — Nagyon jóTnlt együtt dolgozni velük. Azt hiszem, ma is a legfőbb erényük az összetartás. Majd meglátja: talán még a gondolatuk is egyezik, nemcsak a törekvéseik. Kovács Ferencné, a November 7. Szocialista Brigád vezetője is osztja Meszlényi Ernő nézetét: — Ez az összefogás, a közös felelősségvállalás az alapja a szép munkasikereknek. Hiszen a pontos adminisztráció a raktári rendtől, a raktári munka pedig a pontos és gyors adminisztrációtól függ. — Ehhez tudni kell, hogy az — Igyekeztek kapcsolataikat titokban tartani. De az világos volt, hogy minden a partizánok tudtával történik. Támogatást kaptunk a lakosságtól is. Tyn- bem meg különösen meleg barátsággal fogadtak — mi voltunk a várost megvédeni képes egyetlen lehetséges erő. Egyébként azt hiszem, nálunk nagyobb magyar alakulat efkkcxr nem is harcoll a cseh és szlovák partizánok oldalán. ... Üjra csend. Érezni, most ismét valami nagjon keserű következik Idegesen koccantja a csészét a kávéskanál. — Az SS-ekikel vívott összecsapásokban majdnem húsz bajtársunk elesett... Aztán meghallottuk, hogy Berlin felszabadult, hogy Hitlerek kapituláltak. De Prágában még németek voltak. Vártuk hát .izgatottan, hogy elmúljon a fejünk felől a veszély, hogy itt is vége legyen már... És egyszer híre érkezett, hogy a közelben van a Vörös Hadsereg. Nem tudtuk, hogy fogadják majd ittlétünket. De aztán hamar elmúlt a bizonytalanság. Együtt ünnepeltünk velük, a helybeliekkel és a partizánokkal, akikkel ezen a napon' találkoztunk először. A kisunoka beszalad, nagyon szeretné már játékba hívni a nagyapját. Aztán elkedvetlenedve látja, hogy a felnőttek még mindig komolyan beszélgetnek. Üjra kirohan hát. Pedig már a happy-endnél tartunk. Úgy gondolom legalábbis, aztán kiderül, hogy mégsem.... — Boldogok voltunk, nagyon vágytunk haza és ennék egészen közeli lett a lehetősége. Nem osztályunkon húsz ember dolgozik. Nos, ez a húsz ember, köztük a November 7. brigád 14 tagja bonyolította le 1974-ben a vállalati összforgalom 47 százalékát. Igaz, hogy időközben a régi, elavult telepről átköltöztünk ide, korszerű körülményék közé és gépesítettük a tárolás, rakodás munkáit, de vegye figyelembe, hogy a mezőgazdaság vegyszer-felhasználásában egy egész kis forradalom játszódott le, mi pedig most sem vagyunk többen, mint nyolc évvel ezelőtt, a szocialista brigád megalakításakor — egészíti ki Kovács Ferencné szavait Fabriczi Elemérné. — De jöjjön, nézze meg a raktárunkat is — ajánlja kedvesen a brigád vezetőnő —, feletteseink szerint talán nincs még egy ilyen rendezett növány- védőszer-raktára Európának, s ha ez így van, ahhoz is nagyon sok köze van a brigádnak, élen Maulis János raktárvezetővel. Menet közben majd bemutatom a lányokat is. A lányok. Tulajdonképpen ők négyen: két lány, két asszon' képviselik a November 7. komplex brigádban az „irodistákat”. Hárman — a brigádvezetőnő meg Szpisják Veronika és Szöllősi Marika az AGROKER békéscsabai telepének főbejárata melletti egyszintes irodában, Simon Lászlóné pedig a telep túlsó felében, a raiktár-irodán dolgozik. Mondja is Kovács Ferencné, hogy a régi, az Orosházi úti telepen nem került külön fáradságba megmondani a véleményüket egymásnak, mert ott dolgoztak egymás közelében. Itt meg bizony Veronika „biciklire kap”, ha valamit közölni akar a raktáriakkal. — Ezen a telepen viszont sokkal különbek a munkakörülmények. Marad az embernek tartalék ereje munkaidő utánra is. És nem csak ereje, kedve is. A telep parkosításához, tanulásra, író-olvasó találkozóra, színházra, közös mozira, no meg szalonnasütéshez — állapítja meg mosolyogva Szöllősi Marika, aki már sok időre rá elindultunk. A ■ tyniek meg egyre mondták, ! hogy várjunk még, maradjunk pár napig. De akkor már nem lehetett az egységet megállita- ni. Sírva búcsúztunk cseh barátainktól, nem szégyellem elmondani. Zárt rendben érkeztünk Verebélyig... Ott a szovjet kommandó-parancsnok ösz- szeigyújtötte a „barnácskákat”, amiket a partizánoktól kaptunk. Ezeket aztán nem kaptuk visz- sza ... fogolytáborba kerültünk. — Mit érzett a zászlóalj? — Csalódottságot. De a tisztek magyarázni kezdték a helyzetet. És megértettük, hogy nem lehet másként.., Túlságosan rossz volt az „egyenlegünk” — negyvenegytől harcolt az egység a Szovjetunió ellen és csak az utolsó hetekben fordult szembe a fasizmussal... Tizenvalahányan már ősszel visszakerültünk Magyarországra, a zászlóalj zöme azonban csak jó három esztendővel később jutott haza. Ügy mondták utána, valamit felépítettek abból. amit hadseregünk lerombolt ... ehhez a három esztendő sem volt túlságosan sok. ... Ezek után nem sokat lehet már mondani. Bejöhet a kisfiú, újra ő lesz a társaság a brigád” ötödik éve tagja a brigádnak és második éve tanulója a közgazdasági technikum esti tagozatának. A raktár. Tisztaságával, rendjével akármelyik élelmiszerraktárral felvehetné a versenyt. A győzelem biztos reményében. Azt mondják: az itt dolgozóknak vérében van a fegyelem. A raktár vezetőjétől, Maulis Jánostól tanulták. — Olyan ő, mint a brigád "maga, nem tűri a lazaságot a munkában. Egy nagy „hibája” van csak János bácsinak, az, hogy két hónap múlva nyugdíjba megy — jelenti ki a raktár leendő „fejese”, Fejes Tóth István technikus. Németh András brigádvezetőhelyettes is azt tartja, hogy a raktárban a brigád, a munka igazi motorja: — Állítom, ha nincs brigád, papírégetö kemence se épül itt társadalmi munkában soha, de nem vártuk be a raktár garanciális felújítását sem, fogtuk magunkat és rendbe hoztunk mindent. — Jó kis brigád ez, ha nem is a legjobb az országban, de még lehet az is, ha egy kicsit ráhajtunk — szól le az egyik targonca vezetőüléséből Guba Pál utolérve bennünket a raktár-irodába menet. Az irodában találkozom azután a többiekkel. Az elmondottakhoz még mindenkinek van egykét szava. Simon Istvánná szerint amióta a brigád megalakult, észreveszik egymást az emberek, jobban törődnek a másik bajával is. Seres János azt mondja, ha a brigád nem volna, biztos, hogy nem lenne erő és akarat ezt a szép, új raktárát megbecsülni. Kőszegi György meg azt nem tudja elfeledni, hogy a többiek rendszeresen segítettek neki a háza építésénél. Szabó József két éve került a vállalathoz: — Észre sem vettem, s egyszer csak közéjük tartoztam. A nagyobbik fiam nagyon büszke a kitüntetésünkre. Persze mi magunk is. És Tóth Bélára — aki a kitüntetés napját már nem érhette meg — ugyancsak büszkék gyermekei és unokái. Mert bizony nem mindegy, miképp éli le az ember az életét. Faragó János azt tartja legfontosabbnak, hogy ha bármilyen nehézség adódik is munka közben, mindjárt együtt a gárda és közösén ötlik ki a legjobb megoldást. Utána, ha úgy jön ki a lépés, jöhet az áldomás is. Móka János rövid történettel zárja a vélemények sorát: — Amikor a raktár a régi helyéről ideköltözött, engem a költözködés segítésére kikértek a Lenin Tsz-töl. Annyira megtetszett a munkahely, olyan jó társaságnak tűnt ez a kollektíva, hogy átkértem magam Elmondhatom most már, hogy jól tettem. A raktárvezető az ajtóig kísér. — Huszonnégy éve dolgozom a vállalatnál, tizenegy éve vagyok raktáros. Nekem elhiheti, ment itt a munka mindig is, de igazán akkor billentek helyükre a dolgok, amikor a szocialista brigádot megalakítottuk. Ez egy olyan erő, amely az egymás mellett dolgozókat együttdolgozókká teszi. Ezért van azután az, hogy én, aki nagyon szeretek itt dolgozni, nyugodtan megyek két hónap múlva nyugdíjba. A brigád a garancia rá. hogy fél év múlva, egy év múlva, de évek múltán is ugyanolyan tisztaság és rend fogad maid, mint amiA MÁV Szegedi Igazgatósága területére az első negyedévben 914 ezer tonna kő, kavics érkezett. E mennyiség 161 ezer tonnával múlta felül az egy évvel korábbi eredményt. A kedvező szállítási teljesítmény eléréséhez hozzájárult a kő, kavics és kohósalakkő előszállítása, a;mi az első negyedévben számottevő sikerrel járt. Mint ismeretes, a népgazdaság szállítási igényeinek kielégítése komoly erőfeszítést kíván a vasúttól. Különösen így van ez az év második feléiben, amikor is a mezőgazdasági termények elszállítása még tovább növeli az amúgy is nagy feladatokat. A vasúti kocsik jobb kihasználására a MÁV minden év első negyedévére — amikor még szabad vasúti kocsikapacitással rendelkezik — meghirdeti az előszállítást. Az előszál- litásd kedvezményes rendszer lényege, hogy a vállalatok megállapodást kötnek a vasúttal meghatározott mennyiségű építőipari alapanyag, vagyis kő, kavics és kohósalakkö első negyedévi fogadására. A vasút pedig a megállapodásban vállalt mennyiségen felüli többlet fogadásáért tonnánként meghatározott fuvardíj-visszatérítést ad. Az előszállítás tehát nem-1 csak a vasútnak, hanem a vál- l lalatnak és a népgazdaságinaik is kedvező, hiszen az út- és lakásépítkezésekhez, a különféle beruházásokhoz az építővállalatok már az első negyedévben komoly mennyiségű építőanyagot tartalékolhatnak. A Szegedi Vasútigazgatósága területén levő összes fogadó vállalat közül tizenhárommal kötött előszállítási megállapodást. Békés megye területére március végéig 251 ezer tonna kő, kavics érkezett, ami 27 ezer tonnával több, mint az 1974. első negyedévében ideszállított árúk súlya. A megyébe érfke- zeitt árúk csaknem 50 százalékát a három nagyvállalat fogadta, amelyekkel a vasút megállapodást kötött. Közülük is kiemelkedik a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, amely az idén harmincezer tonnával többet, vagyis 57 ezer tonna 4rut- fogadott. Hasonló jó eredményt ért el a KPM Békés megyei Közúti Igazgatóság is, hiszen az elmúlt évi rendkívüli nagy kő, kavics fogadását most is vállalta és címéne 52 ezer tonna áru érkezett. Az említett vállalatok tehát már előre gondoskodtak a szükséges építőipari alapanyagok lehozatásáról. központja. Búcsúzni illik, eljárt az idő. Meg aztán Braekó . Istvánnak útra kell készülnie. Az évfordulón, május második hetében ismét Tynbe mennek néhányan. Felkeresik akkori emlékeik helyét. Azt remélve, hogy hajdani ismerőseikkel, partizánbarátaikkal is találkoznak ... lyet most itthagyok. Nem akármilyen erő a brigád! Köváry E. Péter 5 1975. MÁJUS 8. Gellert József A Volán 8. sz. Vállalat pályázatot hirdet főenergetikusi állás betöltésére. Feltételek: felsőfokú végzettség, legalább 3 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezni lehet: Volán 8. ez. Vállalat Békéscsaba, Szarvasi u. 87. üzemelési osztályvezetőnél A jelentkezéskor részletes önéletrajzot kérünk. D&niss Győző
