Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

Rádiójegyset Kegyetlen játék Karinthy Ferenc Bösendorfer című drámáját hallottuk a Rá- dtászínház legutóbbi bemutató­ján. Hétfőn este a Kossuth, adón sugárzott műsor arról szólt, hogy egy unatkozó férfi különös szenvedélyének hódol. Újsághirdetés alapján telefonon felhív egy beteg, magányos öregasszonyt, aki zongorát kí­nál eladásra. Bösendorfer már­kájú, jobb napokat látott zene­szerszámot. A férfi különböző elváltoztatott hangokon alku­szik a zongorára, s az idős hölgy teljesen zavarba jön a hirtelen kereslet miatt. Beszélgetéseik alkalmával két beteg, magányos ember sorsa villan fel a hall­gató előtt. Az asszony az öregség miatt kénytelen lassan eltávozni az életből, de a férfi valójában so­se találta helyét a világban. Valóságos kapcsolatok helyeit csupán egy vékony telefonzsi- nór köti az emberekhez. Egyet­len öröme, hogy gyilkos ko­molysággal játszik. Több ez, mint egyszerű telefonbetyárko- dás, hiszen őszintén megijed akkor, amikor úgy érzi, hogy bajt okozott a szívbeteg as­szonynak. Ám a hibát is csak a saját módján, újiabb kegyet­len játékkal próbálja helyre­hozni. A Barliay Gusztáv rendezte „láthatatlan színházban” két emberi hangra és a telefon­csengésre komponált magas feszültségű drámát hallhattunk. Az emlékezetes élményt adó műsorban két nagyszerű színész — Sulyok Maria és Sinkovits Imre — a magányos lélek mélységeit mutatták be. A Női/ Károly: Nyitott ablak Zenés bohózat a Jókai Színházban Könn3'ű nyá resti szórakozást ígér az évad utolsó bemutatóján a békéscsabai Jókai Színház. Ilyenkor, május végén, pokolba a komoly gondolatokkal! Hadd búcsúzzunk őszig a színháztól az önfeledt nevetés örömével! Bevált recept tehát, ha . elő­vesszük a jó öreg operettet. A békéscsabai társulat is Nóti Ká­roly: Nyitott ablak című bohó­zatát tűzte műsorára. A színpadon látható történet egyszerű, szinte csak arra szol­gái, hogy alkalmat adjon a ko- médiázásra. A vidéki kisvárosba érkező katonaság felzaklatja a polgárok életét és a lányok ál­mait. Félreértésekkel tarkított, szelíd háborúság dúl a polgár­mester és a katonaság között. Végül természetesen minden bo­nyodalom megoldódik, a szerel­mesek egymásra találnak és a városban is helyreáll a béke. Nóti Károly ezt a művét ak­kor írta, amikor a Hippolyt, a lakáj című filmjével már or­szágos sikert ért el. A celluloid szalagok megőrizték a film ér­tékeit, de az egykori színházi bemutatók hangulata csak a legidősebb nemzedék rózsaszínű álmai között él. Arra nincs le­hetőség, hogy visszaidézzük, va­jon 40 évvel ezelőtt miként hó­dított a zenés műfaj, de azt megfigyelhetjük, hogy ma ho­gyan játszunk operettet. A Lovas Edit által rendezett békéscsabai előadás kihasználja a vidám hangulatteremtés min­den fogását, s közben egy-egy fintort is mutat a könnyű mú­zsáinak. Nem az operett paródi­áját adják, csak néha el-elgör- bülő tükörben mutatják be a ferencjózsefi „boldog békeidők” sarkantyüpengetős, tejszínhabos szirupvilágát. Ám az operett olyan érzékeny madárnak bizo­nyul, amelyre nemhogy ágyúval, de még csipkelődő csúzlival sem érdemes lőni, mert nem tudja elviselni még az élcelődést sem. Lovas Edit is, mintha bocsána­tot kérne a grimaszokért, hiszen sokszor nincs szíve kihagyni a darabból néhány elsavanyodott jelenetet. (Például a . szakállas viccnek számító „száz fokon forr a víz, a kilencven fok derék­szög” és hasonló részek elma- * radhattak volna.) A bemutató legnagyobb érté­ke, hogy alkalmat adott néhány színésznek a parádés komédi­ázásra. Barcza Sva kellemesen énekel, szép táncmozgással, Széplaky Endre a tőle már megszokott „széplakys humor­ral” alakítják a polgármester házaspárt. Maday Ernőbe és Kárpáti Tibor színészi munká­ját dicséri, hogy a gazdag kis­asszony és a jóvágású katona­tiszt jellegzetes operettfigurái­nak friss tavaszi bájt, emberi vonásokat tudtak kölcsönözni. Cserényi Béla kulturált mérték­tartással vitte színre az őrnagy alakját. Nagy sikere volt a sza­kácsnőt alakító Boross Máriának és Balázsi Gyulának is,' aki egy őrvezetőt játszott. Gyurcsek Sán­dor a közlegény figurájából ked­vesen csetlő-botló, Svejkre em­lékeztető alakot formált. Apró szerepében sajátos hangulatot vitt a színpadra Sipka László, aki a hatalom árnyékától görcs­be merevedő kisembert játszotta — kitűnően Bőven jutott a kö­zönség elismeréséből Mihók Évának, Kaskó Erzsébetnek és Pólyák Zoltánnak is. Az est leghálásabb feladata a Holpert János vezette zenekar­nak jutott, akik olyan örökzöld melódiákat tolmácsolhattak, mint az „Éjjel az omnibusz te­tején” „Asszonykám adj egy kis kimenőt”, vagy a „Jöjjön velem nagysád simit járni” kezdetű dalok. Barta Juditnak, a mes­terség szabályait betartó kore­ográfiája is megtette hatását: a táncos betétek sorra tapsos si­kert arattak. Suki Antal díszletei és Vág- völgyi Ilona jelmezei híven szolgálták az előadás hangula­tát. Andody Tibor Békési sikerek Tollában unelynek tagjai között 2 mező- gazdaság és az élelmiszeripar számos neves szakembere meg­található — foglalkozott a zöld­ségfélék termelésével, értékesí­tésével, az öntözés, ! hely­zetével, -a gépellátásáal és forgalmazással, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetével, a zárt rendszerű termelési módok tapasztalatai­val, a háztáji gazdaságok sze­lepével, a szövetkezetek jogi képviseletével, a környezetvé­delemmel. A kulturális bizott­ság az elmúlt ciklusban töb­bek között megtárgyalta a múzeumok helyzetét, a műve­lődési otthonok és általános is­kolák gondjait, megvitatta a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, az iskolai tan­szergyártás és forgalmazás helyzetét, a nemzetiségiek kul­turális tevékenységét, a szocia­lista brigádok művelődésével kapcsolatos kérdéseket. Gyakorlattá vált az >s. hogy az éves költségvetést tárgyaló ülésszakok előtt a bizottságok tájékoztatást kérnek a Pénz­ügyminisztériumtól és a Nem­zeti Banktól. Az 1973-as esz­tendő költségvetési vitájában például 90, az 1974. éviben pe­dig 100 képviselője fejtette ki álláspontját. Az 1974-es év költ­ségvetésével kapcsolatban el­hangzottak jegyzőkönyve pedig meghaladja az ezer oldalt. Múlt év decemberében a költségve­tés tárgyalásánál is több kér­désben volt vita a bizottságok­ban, csak abban nem., hogy 1975-ben — amikor kedvezőt­len világgazdasági változások­kal kell számolni — a népgaz dasági, a vállalati és a szövet­Gyurcsek Sándor, a közlegény i kezet! tervek megvalósításának egyik legfontosabb feltétele, hogy közüggyé váljék a tarta­lékok feltárása és hasznosítása. A parlamenti bizottságok az elmúlt négy év során olyan fontos témákban foglallak ál­lást — a törvényjavaslatokon kívül —, mint az ipar és a ke­reskedelem kapcsolatának ja­vítása, a betöltetlen körzeti or­vosi állások számának csökken­tése, a közutak építésének meg­gyorsítása. a korszerűbb peda­gógusképzés előmozdítása, a nagyberuházások megvalósít- tási idejének rövidítése, a vi­déki városok tömegközlekedé­sének javítása, hogy csak egy töredékét említsük a témáknak. A bizottsági üléseken a lég­kör hőfoka témánként változik. Voltak olyan tanácskozások is. amelyeket éles vita. „harcos magtartás” jellemzett, de az általános mégis az. hogy a kép­viselők és a szaktárcák vezetői a higgadt felelősség hangján szólnak a problémákról és ke­resik a megoldás útját-mód- iát. Az is megállapítható: ha e „kis parlamentekben” elemző javaslatokban gazdag munka folyik is, ez mégsem csökkenti a plenáris ülések elevenségét. Sőt néha felerősíti azt, hiszen egyik-másik képviselő mór egy kisebb testület állásfoglalásá­nak ismeretében, az érintett tárcák elvi támogatását élvez­ve, az összefüggéseket jobban látva állhat elő javaslataival. Amit az ország nyilvánossága előtt zajló vitában ma már joggal el is vár a közvélemény minden képviselőtől (Folytatjuk) Keserű Lino % A Tolna megyei műszaki hó­nap ’75 keretében a Tamási Ál­lami Gazdaság és a Tolna me­gyéi AGROKER Vállalat tanács­kozással egybekötött gépbemu­tatót rendezett, május 28-án a Tamási Állami Gazdaság köz­pontjában. A tanácskozáson négy előadás hangzott el, közöt­tük a szovjet traktorexport kép­viselőjének, Romanyec Alekszej Fjodorovicsnak az előadása „A szovjet gabonakombájnok konst­rukciós változásai” címmel. Az előadások után nagy ér­deklődés mellett működés köz­tien mutatta be a Budapesti Me­zőgazdasági Gépgyár békési gyá­ra az évek óta gyártott, és jól bevált Ballisztik-ont, valamint az elmúlt évben kifejlesztett és ma már sorozatban gyártott gé­peit. Ugyancsak érdeklődve figyel­ték a jelenlevők — a gépbemu­tatón legtöbb géppel szereplő gépgyáriak — Vartran családjá­nak két tagját, a Mobil—Vart­ran 200-as és a Vartran 250-es szállítócsigát, valamint a sze- mestermény-tartósítót, amely helyettesíti az oly költséges, nagy fűtőolaj-fogyasztású szárítást Tóth György Ne várjanak papírra! Az őr utca D 'S-as épületsor lakói nem a legkellemesebb kör­nyezetben élnek. Az ősrégi ut­ca szintje közti, 15—20 centi- méteres különbségek nemcsak az ott lakó autósok életét, ha­nem mindenki helyzetét keserí. tik. Esős időben ugyanis — és mostanában elég sok az eső — valóságos tengerek keletkeznek a 8—10 négyzetméteres mélye­désekben, amelyek szinte mind a járda mellett húzódnak és, ha arra megy, kényszerűségből, egy-egy személygépkocsi, vagy építőanyagot szállító teherautó, bizony alaposan befröcsköli a járdát, de még a nem elég für­gén elugrő" gyerekeket, járó­kelőket is. Az út jelenlegi állapota enyhén szólva rossz. A javítás, állítólag a kötöttárugyári épít­kezés miatt, amely már befe­jeződés előtt áll — marad el. Mondjuk, ez érthető. Ám egyáltalán nem értheti, hogy a D lépcsőház feljárójá­nak a szerkezetét miért nem ja­vítják meg az illetékesek? Az egyik oszlop már 5—6 centi mé­ternyire levált az épületről és ledőléssel fenyeget. A gyerekek — tekintve, hogy teljesen rossz, az úttest — a járdán játszanak. Csak ebben a lépcsőházban több mint 20 gyermek él. A lakók már több ízben szóltak a bal­esetveszélyes külső lépcsőfeljáró miatt, a házfelügyelőnek is, s más illetékesnek is. Igaz, csak szóltak! Erről papír nincs. A lakók nehezen fognak tollat. Vajon ezért nem javítják ki az életet veszélyeztető hibát? Vagy a javításáért anyagi felelőst nem tudják megállapítani? Az épület átadása harmadik éve történt, a garancia már le­járt. De az épületen ott díszeleg az IKV szép emblémája: Ez a ház az Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe tartozik. Ügy véltük ezt az emblémát nem csak dísznek tették ki. ha már any- nyi pénzért egyáltalán kitérték Békéscsabán. Ne várják meg az illetéke­sek, amíg „papír” is készül a lépcsőfeljáró szerkezetének le- dőléséröl, mert abban esetleg gyászjelentések is szerepelnek majd azokról a személyekről, esetleg gyerekekről, akik a súlyos felelőtlenség áldozataivá válhatnak. V. D Köszontjiik penzai vendégeinket! öt esztendős Békés és a szov­jetunióbeli Penza megye testvé­ri kapcsolata. 1970 júniusában • Frank Ferenc elvtársnak, az MSZMP Békés megyei bizott­sága első titkárának vezetésével utazott küldöttség Penzába, hogy részt vegyen a minden év­ben megrendezésre kerülő „Sar­ló és kalapács” ünnepségen, majd megállapodást írjanak aló a két megye testvéri együttmű­ködéséről. Küldöttségünket ki­vételes fogadtatásban részesítet­ték Penza megye párt- és taná­csi vezetői s a Penza megyei dol­gozók. Egyértelműen kifejezték, hogy egymástól tanulva, egy­mást segítve sokoldalúvá, szí­nessé és gyümölcsözővé kíván­ják tenni a két megye kapcsola­tát. Az elmúlt, öt esztendő azt bi­zonyítja, hogy Békés és Penza megye kapcsolata a testvéri ba­rátság szellemében mélységesen megerősödött. 1971-ben Békés megyében fogadhattuk Penza megye magas szintű képviselőit, élén L. Jerminnel, az SZKP Penza megyei bizottságának el­ső titkárával. 1973-ban Dorosen- ko. a Penza megyei Tanácf el­nöke által vezetett küldöttség látogatott el Békés megyébe. Közben rendszeVessé vált a két megye között a szakemberek, a műkedvelő művészeti együtte­sek cseréje. Jól fejlődtek a test­vérvárosi és testvérüzemi kap­csolatok; ízelítőt kaphattunk a Penza Képtár képzőművészeti kincseinek orosz-szovjét anyagá­ból; feledhetetlen élményekben részesítette Békés megye művé­szetet szerető és művészetet pár­toló közönségét a penzai zené- és táncegyüttes, illetve a penzai művészegyüttes. Ugyanakkor' Penza megyében vendégszere­peit két alkalommal is a békés­csabai Balassi Táncegyütes, va­lamint a gyulai Körös Tánc­együttes és az orosházi Madrigál Kórus. Reprezentatív kiállítást rendeztünk a Penzai Képtárban megyénk képzőművészeinek al­kotásaiból. Április 4-én, felsza­badulásunk 30. évfordulója al­kalmából jelent, meg a Békés megyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztályának gondozásában a Penza című kötet, amely a testvérmegyét és a 400 ezer la­kosú megyeszékhelyet mutatja be, ismerteti meg Békés megye lakosságával. A Népszava 1975. május 2.1-i számában „Könyvek a világról” című rovatában er­ről a következőket irta: „... A képeskönyv szövegében is érté­kes és nagyon érdekes ismerete­ket nyújt a Moszkvától jó 700 kilométerre, keletre fekvő, ősi orosz területről, amelynek egyik érdekessége: távolabbi rokona­ink közül a mordvinok is elég nagy számban lakják. A testvéri kapcsolatok igen tartalmasak, s mivel régi keletűek, nagyon sok­oldalúak; mégsem képzelhető el, hogy a Penzába látogató Békés megyeiek mindenkit alaposan tudjanak tájékoztatni ott szer­zett benyomásaikról. Éppen ezért az ünnepi jellegen túl a kiadvány valóban hasznos, hi­szen . . élményszerű bepillan­tást nyújt ebbe a számunkra egyszerre közeli és távoli világ­ba”. Amiről eddig szóltunk, ékesen bizonyítja, hogy Békés és Penza megj'e kapcsolata elvtársi, ba­ráti, testvéri kapcsolat, olyan együttműködés, amely évek alatt izmosodott, erősödött az őszinte szeretet és megbecsülés sok ezer szálával, és amely további lehe­tőségeket nyújt a még tervsze­rűbb továbbfejlesztéshez, széle­sítéshez. Most, amikor, köszöntjük Bé­kés és Penza megye testvéri kap­csolatának ötödik évfordulóját, tisztelettel és szeretettel köszönt­jük a megyénkbe érkezett pen­zai városi ének-; zene- és táncegyüttest is, és nagyon sok sikert kívánva bemutatkozásuk­hoz, fellépéseikhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom