Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
Kukoricatermesztés — világszínvonalon Épül a metró új járműtelepe Másodszor lelt kiváló a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet Pénteken délután ünnepi közgyűlést tartott Füzes- gyarmaton a megye legnagyobb mezőgazdasági termelőszövetkezete, a helyi Vörös Csillag. Ott voltak az ünnepségen dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese, Varga István, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának első titkára, Bálint Istvánná volt országgyűlési képviselő — akit ismét jelöltek a választók a következő ciklusra is —, Makai István, az MSZMP községi bizottságának titkára, Szőke István, Füzésgyarmat tanácsának elnöke és a termelőszövetkezeti szövetség részéről Oláh József. A termelőszövetkezet impozáns tanácskozótermében Kiss István, a termelőszövetkezet újonnan alakult párt- bizottságának titkára mondott rövid üdvözlő beszédet, köszöntve a résztvevőket. Ezt követően Csirik Imre, a szövetkezet elnöke ünnepi beszédében visszatekintett az elmúlt gazdasági évre, amely a szélsőséges időjárás ellenére is eredménye^ volt a gazdaság életében. Beszámolt, arról, hogy kimagasló eredményeket értek el a gazdálkodásban, a közös vagyon elérte a 275 millió forintot, a tiszta vagyon is megközelítette a 200 milliót Ez a jól képzett szakembergárdán, szorgalmas tagságon kívül annak is köszönhető, hogy a több, mint 30 szocialista brigád 600 tagja derekasan kivette részét a feladatok eredményes végrehajtásából Elmondotta, hogy az iparszerű termelési rendszerek a magasfokú gépesítésnek köszönhetők, hogy például kukoricából egy hektáron 65 mázsát takarítottak be — májusi morzsoltból —, s ez az eredmény világviszonylatban is számottevő. Jó termést — 550 mázsát.— értek el cukorrépából és hasonlóan kiemelkedő volt a termés lucernából is. A nagy tetszesse! fogadott beszámoló után dr. Szabó Sándor köszöntötte a termelőszövetkezet tagságát, majd miniszteri kitüntetéseket adott át. Ezt követően Csirik Imre öt dolgozónak nyújtott át Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó jelvényt és mintegy 50 ezer forint jutáimat osztott ki a tagok között Az ünnepi közgyűlés közös vacsorával ért véget. Délután a munkásszállóban — Meumyút fizet a szállodaKőbányán építik a metró új járműtelepét. Jelenleg a legnagyobb könnyűszerkezetes csarnokot szerelik; alapterülete 15 000 négyzetméter, (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) vsegscimseEisasfBiBssBiuiiaiaiiHaciiaf» Csak célszerűen Bizonyára jelentős mennyisé gű anyagot takarítottak meg a FEKON Fehérnemügyár márka jelzésű üzemben a férfi, nyári ingek szabásánál. Erre egyértelműén abból lehet következtetni, hogy a szabványosított méreteket kisebbre szabták s varrták, mint azt illene. A Habselyem Kötöttárugyár méretei még nem mentek össze. Remélem sok-sok vevötársammal együtt, hogy nem is fognak összemenni. Lesz tehát fehérnemű. Ha viszont a FEKON-éknál így haladnak az anyagtakarékossaggal, jövőre az 1974. évi 44-es méretű nyári inget legfeljebb o serdülő korú ifjú viselheti. Az üzletben azt mondták, hogy a 44 es szám extra méret. Ez a legnagyobb méretű ing, amit ők árusitahak. Amikor nagy nehezen felölti a vevő, majd elvágja a karlát, ropog, pattog a cérna a rövid ujjban. Begombolni nem tudja, mert nem ér össze. Mintha gyerekszám lenne az extra méretből. Csak az a kérdés milyen inget vesznek magukra ezek a. fiatalok, ha felnőnek, megerősödnek, mondjuk 30—35 éves korban? A FEKON 44-es méretű ingét akkor legfeljebb a csecsemő viselheti kényelmesen. Nem tudom mivel magyarázható ez a méretváltozás. Anyag- takarékosság? Ez ugyanis az alapja a prémiumnak meg a munkaverseny bén vállalt egyik igen lényeges pont teljesítéséneki Lassan odáig jutnak, hogy anyagtakarékosság címén megspórolják az évi termelés jó részének az anyagát,' a vevő pedig bosszankodhat, mert nem talál magára való inget FÉKON-éktól. Ez az elszabás sok mindent kimerít. A 44-es méretű ingnek extra szerinti ara van. noha nem extra méretű! Vajon kell-e, szükséges-e a FÉKON nak, hogy a vevő rovására ezt tegye? Nem hiszem. A FÉKON állami vállalat, így ránézve a szabvanyelö- írások megtartása különösen áll. Hitem szerint neki kellene példát mutatnia a többi, nem állami tulajdonú fehérnemű-üzemnek és minden gyárnak, hogy miként kell megtartani a termelésre vonatkozó állami előírásokat! Négyszintes, modem épület Békéscsabáin, a Trefort utcában. Késó délután. Az előcsarnokban a fotelek üresen ásítoanaik. A lépcsőhöz felől zsibongás hallatszik. Az emeletről egy fiatalember egy kosárban törött ablaküveget hoz lefelé. A portás szemében szigor ül. Nem enyhül meg még a kézfogásra sem. Né_ hány szó a telefoniba, s az ajtóban megjelenik a gondnok. Kedves, előzékeny ember. — Igen, ez a Békás megyei Állami Építőipari Vállalat munkásszállója. 1964-ben épült, kétszázötven férőhelyes. Most bővítik, úgy, hogy év végére már 410 dolgozót tűd befogadni. A két felső szinten építőipari szakmunkájstanulók laknak, a másik két szinten pedig a vállalat dolgozód. Van itt kérem konyha, tágas étterem. A munkások többségé azonban csalt a vacsorát fizeti elő. Van tévénk, könyvtarunk, de sokán eljárnak a szomszédban levő munkásotthonba. Ott vannak a különböző klubok. Szombat reggelenként kiürül a szálló, csak néhány fiatal marad benn, akiknek vasárnapi píx>grarnjuk van — mondja Szombati András. kél nap olihoo Hosszú folyosó, zöld szegélyű szőnyeggel Az egyik ajtó rés- nyiire nyitva A szobában három ágy. Tágas és tiszta A szögletben éppen mosakodáshoz készülődik Zelenék Gyöngy. — Most jöttem a műszakból. A vállalat előregyártó üzemében dolgoztam. Betonelemeket készítünk. — Néhéz a munka? — Nem olyan nehéz, mert hiszen a gépek sokat segítenek. — Mióta lakik a szállóban? — Amióta felépült. Én vagyok a legrégibb lakója Azelőtt is munkásszálláson laktam, 16 éve dolgozom az építőd párnál. — Egyedül él? — Dehogy. Van családom. A lányom 22 éves, a fiam 15. Tótkomlóst vagyok. A féleségem a községben dolgozik. Minden héten pénteken este hazamegyek. Két napot töltök, otthon. Azért lakom munkásszálláson, mert rossz a közlekedés. Tessék elképzelni, ahhoz, hogy reggél időben érjek be a munkahely-1 re Tótkomlósról két órakor kél- ' lene felkelnem. Különben min- | den este hazautaznék. — Talán nem érzi itt jód magát? — Nem erről van szó, mert itt minden kényelem megvan. Hanem hogy otthon is van munka a ház körül, öreg a ház, rendbe kellene hozni. ért? — Havonta 123 forintot. — És mennyit költ el hetente? — Én nagyon keveset köd tok; száz forintot. Ha törik, ha szakad ennyiből ki kell jönnöm. Nem italozok. — Miire spórol? — A házra. Meg aztán a gyerekeket is támogatni kell. Vannak terveim... A szomszéd szoba asztalánál egy szőke, hosszú hajú fiatalember hajol a könyv fölé. Kis György a vállalat fiapadlózó és műanyagburkoló szocialista bri_ gádjának dolgozója. — Ügy volt, hogy az idén Bulgáriába megyek, de lemondtam az útról, mert hivatásos gépkocsivezetői vizsgára készülök. Gondolom megéri. Majd méig eljutok Bulgáriába is, hiszen csak 19 éves vagyok. Van időm — mondja nevetve. — Mikor lett szakmunkás? — Egy éve. Három éven át a 1 felnő emeleten laktam, szakmunkástanuló voltam. Csak azt nem tudom, mi lesz ezután? — Miért? — Hogy mikor visznek be katonának? Tudniillik jelentkeztem a szakmunkások középiskolájába, ide a Kemény Gábor Gimnáziumba. Szeretnék továbbtanulni, ezérí izgat ez a kérdés. — És ha elvégzi a középiskolát? Üjra nevet. — Hu, hu, vannak nekem terveim. Az biztos, nem hagyom abba a tanulást. Sok a szabad időm. Nyolc óra meló, aztán szabad az ember Okosam keü gazdálkodni véle. — Mit csórnál szabad idejében? — Sportolok olvasok, még angolul is elkezdtem tanulni, de az nem ment. — Mit olvasott utoljára? — Hemingway-tőd „Búcsú a fegyverektőd”. — Mikor utazik haza? — Havonta egyszer. Édesanyám örménykútom lakik. A fizetésemből mindig adok neki pénzt. Meg az öcsémnek és húgomnak is küldök, ők még iskolába járnak. Arcáról edtűnik a mosoly, tekintete ednehezül. — Hatan vagyunk testvérek. Édesanyánk egyedül nevelt fel minket. Kirepültek a fészekből Kovács József blókkoző a Lencsési úti építkezésen dolgozik. ö a munkásszálló legidősebb lakója. Jókedélyű, aruekdotázó ember. — A felszabadulás előtt csele desk edlem Mezőhegyesen és Dombegyházán. A felszabadulás után Pesten a vasútnál dodgoz- tam, majd ismét visszajöttem Békés megyébe. Az egyik este szenet lapátoltam a csabai állomáson és közben beszédbe elegyedtem egy hozzám hasonló karú emberrel. Mondja, hogy ő az építőiparnál dolgozik, s csak úgy kiugrott ide szenet lapátolni, mert ugyebár a plusz pénz mindig jól jön. Szóval ez az ember beszélt rá, hogy jöjjek az építőiparhoz. 1964-ben történt ez. Hát azóta vágyók a cégnél és azóta lakom itt. Innen is megyek majd nyugdíjba. Hét évem van még. — És a család? — Hát ennek is van története. A feleségem és a két fiiam Dombegyházán lakott. Nos, hogy én itt helyezkedtem el Csabán, szóltam a gyerekeknek, hogy jöjjenek ők is az építőiparhoz, mert Itt az ember megtalálja számításai EH is jöttek. Éveken keresztül együtt laktunk a szálloda egyik szobájában. — Most pedig? — Kirepültek a fészekből. Megnősülték, családot alapítottak. Ha nyugdíjba megyek, én is hazarepülök az asszonyhoz, Dombegyházára. Ilyen kérem az élet. —• Szabad idejét mivel tölti el? — A fiaim itt laknak. Békéscsabám. Meg-meglátógát om őket. Néha újságot olvasok. Különben korán lefekszem, mert a műszak is korán kezdődik. Nem nehéz munka. Az előregyártott elemeket illesztjük össze. De balesetveszélyes, így hát az embernek nagyon oda kell figyelnie, hogy mit csinál. A vacsora hétkor kezdődik. Az étterem ajtaja az előcsarnokból nyílik. A fotelekben vacsorára várva beszélgetnék a szálloda lakói. Az emeletről zsibongva jönnek le a tanulók. Odakint a bejáratnál néhány fiatal üldögél. Némelyiknek igen hosszú a - haja, de kezükben ott van a könyv. Mintha csupán Kis György szavait akarnák igazolni: a munkásfiatalok többsége szeret olvasni. Néhányan olyanok vagyunk itt a szállóban, mintha hozzánk nőtt volna a kóriyv. Serédi János Átvették az első kitüntetési a medgyesbodzásiak Pénteken, május 23-án a késő délutáni órákban ünnepi közgyűlést tartottak a m ed gyes bőd zás—pusztaottla- kai Egyetértés Tsz-ben, mivel ez a közös gazdaság fennállása óta először nyerte el a TOT javaslatára a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott Kiváló Terin elősző vetkezeti Gazdaság címet. Báli István, a szövetkezet elnöke ismertette a közös gazdaság fejlődését, különös tekintettel az 1974. évi munkára, amely a XI. pártkongresszusra való készülődés jegyében telt eL A kiváló címet tartalmazó oklevelet K. Nagy Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium pártbizottságának első titkára meleg, gratuláló szavak kíséretében adta át a szövetkezetnek. Az ünnepi közgyűlés elnökségében ott volt Molnár Lajos, a párt megyei bizottságának osztályvezető-helyettese. Grestyák Gizella, a párt mezőkovácsházi járási bizottságának titkára, Antal József, a megyei tanács osztályveze-' tő-helyettese, Horváth Pál, a Dél-Békés megyei Tszríszö- veteég titkára. Az ünnepség második részében K. Nagy Sándor a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést átnyújtotta Sisák Illés gépkocsivezetőnek, Varga József háztáji agronó- musnak és Sódar József baromfitelep-vezetőnek. Öten kapták kézhez a tsz Kiváló Dolgozója jelvényt. BÉKÉS MEDYEJyfíáZíZl K 1373. MÁJUS 25. w Dupsi Károly
