Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
A nukleáris biztonságért - felülvizsgálják az atomsorompú-szerzödást Interjú Szarka Károly külügyminiszter-helyettessel Az atomsorompo-szerzödés hatályba Lépése, 1970. március 5-e óta eltelt öt év „nukleáris mérlegét” hivatott megvonni az a felülvizsgálati konferencia, amely május 5-én ül ößsze Géniben. A tanácskozáson a magyar küldöttséget Szarka Károly külügyminiszter-helyettes vezeti, aki elutazása előtt interjút adott Tóth Ferencnek, az MTI diplomáciai tudósítójának: — Mik voltak az atomsorompo -szerződés nemzetközi politikai és jogi előzményei és melyek az alapvető rendelkezései? — A szerződés létrejöttének történelmi előzményeihez tartozik a Hirosimát és Nagasza- kit ért tragédia, amely teljesen világossá tette, hogy az atomháború, a nukleáris veszély elhárítása alapvető feltétele az emberi civilizáció fenntartásának. Ugyancsak előzmény — az atomfegyverek elterjedése veszélyének széles körben felismerése és a javuló nemzetközi viszonyok között — az államok többségének azon készsége, hogy megakadályozzák az úgynevezett nukleáris proliferációt (az atomerőszapo- rulatot, s öz hosszú évék munkájának eredményeként egy széles körben elfogadható szerződés-tervezet kidolgozásához vezetett. — Az atomsorompo-szerzödés a második világháború utón létrejött leszerelési, fegyverzetkorlátozási egyezmények között a legfontosabb helyet foglalja el. Az ENSZ-ben első ízben 1958-ban — egy nagyon szerény határozati javaslat formájában — foglalkoztak az atomfegyverek elterjedése megakadályozásának témájával. 1962- ben indult csak meg az érdemi foglalkozás a kérdéssel a leszerélési bizottságban, AZ 1963- ban létrejött moszkvai részleges atomcsend-egyezmény újabb kedvező feltételeket biztosított azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányultak. Több éves megfeszített munka után született meg az atom- sorompo-szerzőtiés tervezete, amelyet 1968. jülius 1-én — a három letéteményes állam fővárosában — Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírásra terjesztettek elő. Ebből az alkalomból több mint 50 állam, köztük a Magyar Népköztársaság is aláírta az atom- sorornpó-szerződést. — A szerződés lényege röviden. abban foglalható össze: a szerződésben részes, nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak arra vállalnak kötelezettséget, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át atomfegyvert vagy nukleáris robbanószerkezetet más államnak. A szerződésben részes azon államok, amelyek nukleáris potenciállal nem rendelkeznek, arra vállalnak kötelezettséget, hogy sem közvetlen, sem közvetett formában nem tesznek szert nukleáris fegyverekre és békés célú nukleáris tevékenységüket a nemzetközi atomenergia ügynökség keretében működő biztosítási rendszer ellenőrzése alá helyezik. Az egyezmény előírásainak megfelelően, ugyanakkor az összes részes állam vállalja, hogy a nukleáris energia békés célú felhasználása érdekében a felszerelés, az anyag, valamint a tudományos és műszaki ismeretek lehető legszélesebb körű cseréjét valósítja meg. — Mennyien írták alá, illetőleg ratifikálták a szerződést, és mi tette szükségessé a felülvizsgálati konferenciát? — 1974 végéig összesen 107 állam irta alá az atomsorom- pó-szerzödést Ez az ENSZ-tag- államainak csaknem 89 százalékát jelenti. Figyelembe kell azonban venni, hogy az aláírók közül hiányoznak olyan fontos országok, mint Franciaország és a Kínai Népköztársaság. Ugyanakkor 83 ország ratifikálta a szerződést és ezzel a részesévé vált. A biztosítéki egyezményt a nemzetközi atom- . energia ügynökséggel 40—45 állóm kötötte meg, A közeljövőben várható: hogy további országok válnák a. szerződés részeseivé. — Maga a szerződés — mint ismeretes — 1970. március 5- én lépétt hatályba. Látható, nemzetközi- tapasztalatokkal alátámasztott tény, hogy bár egy meglehetősen ; elhúzódó folyamatról van szó, mégis nagyon fontos, pozitív nemzetközi politikai, jogi és tudományos vonatkozású eredményekről beszélheturik, akár a szerződés hatályba lépése előtti. . akar az .azt. követő, fél évtize- ; des időszakra gondolunk. A [ hétfőn megnyíló felülvizsgálati ■ ■ konferenciára a szerződés elő- > .írása alapján kerül sor. Ugyan- : is a szerződés kimondja, hogy • a hatályba lépéstől számított ; ót év elteltével Genf ben ősz- ! szehivják a szerződés részeseinek koilferenciáját. hogy megvizsgálják, miként érvényesül a szerződés és meggyőződjenek arról, hogy a szerződés bevezetőjében foglalt célok és a szerződésben lefektetett rendelkezések megvalósulnak-e és- hogyan. — A konferencia kapcsán beszélni kell arról — mondta a külügyminiszter-helyettes, hogy az atomsorompo-szerzödés hatályba lépése óta fontos változások következtek be a világ nukleáris térképén. Nőtt a nukleáris hatalmak száma, mint ahogyan nőtt azon államoké is, amelyek teljes mértékben rendelkeznek az atomfegyver előállításához szükséges tudományos-technikai és gazdasági feltételekkel. — Az atomsorompo-szerzödés a jogok és kötelezettségek nagy gonddal kialakított egyesúlyát teremtette meg. s éppen az előbbiekben említett bonyolult helyzet indokolja, hogy szükség van a szerződés megőrzésére. Öt év nem nagy idő egy — a világot átfogni kívánó — nemzetközi szerződés életében. Elegendő utalni arra, hogy az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló kezdeményezés és az egyezmény hatálybalépése között 12 év telt el, szemben azzal a fél évtizeddel, amióta a szerződés hatályban van. Az is közismert, hogy egy széles körű nemzetközi szerződéshez való csatlakozás olykor ellentmondásos körülmények, számos politikai. katonai, gazdasági és más jellegű kérdések jelentkezése közepette- megy végbe. Különösen érvényes ez az atomsorom pó-szerződés eseteben. — Minden akadémikus fölvetéssel szemben az eltelt öt év gyakorlatilag bizonyította be, hogy a szerződés kiállta az idők próbáját. Betöltötte alapvető feladatát. Léte, érvényesülése érezhető és pozitívan értékelhető. — mondotta többek között Szarka Károly kül ügy miniszter- helyettes Szabad hajnal hasadt Ho Si Mlnh-városban HA BÁRKI ezen a héten csupán a május 1-i beszámolókat olvastlá végig, aikkor is kiadós ízelítőt kapott a világpolitikai eseményeik alakulásáról. Moszkvában s a többi szocialista ország fővárosában az építőmunka új sikereinek, a béke igenlésének, a nyugodt magabiztosságnak jegyében telt az ünnep. A fejlett tőkés országokban mindenütt többen voltak az utcákon, mint tavaly: a felvonulók különösen nagy erővel emeltek szót az infláció, a munkanélküliség, a válság megnyilvánulásai ellen. S ezen a május elsején új helységnévre lelt az olvasó a távirati jelentések keltezésében. Az ünnep előestéjén a párizsi egyezményeket felrúgó saigoni rendszer feltétel nélküli kapitulációt jelentett be: egész Dél- Vietnam felszabadult! A hírt már Ho SÍ Minh-városból sugározta világgá a Felszabadulás Rádióadó. Saigon tulajdonképpen nem új nevet kapott, hanem a régit nyerte vissza, hiszen a japán Iga alóli felszabaduláskor, az 1945. augusztusi forradalom napjaiban nevezték el a várost Vietnam nagy fiáról. A vietnami nép hosszú és hősies szabadságiharcát győzelem koronázta, a felszabadult Eél-Vietnamban gyorsan konszolidálódik az élet. Az Egyesült Államoknak, a világimperializmus vezető hatalmának tudomásul kellett venni a számára keserű igazságot: kudarcot vallott közvetlen katonai beavatkozása, csődöt mondott a Nixon-doktrina: „ázsiaiak harcoljanak ázsiaiak ellen”. Nem teljes becslések szerint eddig öt- milliárd dollár értékű amerikai felszerelés és hadianyag jutott, jórészt használható állapotban, a szabadságharcos erők kezébe. A vietnami nép a Szovjetunió és a szocialista országok által támogatott áldozatos küzdelme ezzel túljutott a legnehezebb szakaszon s a nemzetközi politika porondján sikerült felszámolni az egyik legsúlyosabb válsággócot. Tudjuk azonban, hogy a több évtizedes imperialista je. lenlót súlyos örökséget hagyott, a romok eltakarítása, a sebek begyógyítása, az új élet építése sem lesz egyszerű feladat A l’Humanité a lisszaboni eseményekről A rHumanité lisszaboni tudósítója a május elsején lezajlott incidensről beszámolva hangsúlyozza: Portugáliában ismét feszültté vált a politikai helyzet, mert manőverek indultak meg, hogy — a fegyveres erők mozgalmára nyomást gyakorolva — megváltoztassák az események irányát. Ebben az összefüggésben kell megítélni a csütörtökön lezajlott incidenst, amelynek ürügyén a szocialista párt péntek este antikommunista jelszavakat hangoztató tüntetést rendezett a fővárosban. Fel kell vetni a kérdést, vajon a szocialisták kétségbe akarják Vonni a jelenlegi politikai irányvonalat? A tudósító ezután hangsúlyozza: a szocialista vezetők magatartása mögött az rejlik, hogy Mario Soares meg akarja változtatni az események eddigi irányát. Most manőverek indultak meg, közvetett és közvetlen módon nyomást igyekeznék gyakorolni a fegyveres erők mozgalmának tanácsára, hogy módosítsa az eddigi antimono- polista vonatat. E manőverek irányítói arra számítanak, hogy megoszlást idézhetnek elő a fegyveres erők mozgalmának forradalmi tanácsán belül. „Ez azonban kockázatos játék és a portugál demokrácia jövőjét fenyegeti” — hangsúlyozza a tudósító. Púja Fiigyes nyilaikozaiaj A fasizmus lényege és természete A magyar—egyiptomi külügyminiszteri tárgyalások befejeztével Púja Frigyes nyilatkozott a magyar küldöttséget kísérő újságíróknak és az MTI kairói tudósítójának. Iszmail Fahmi miniszterelnökhelyettessel és külügyminiszterrel folytatott eszmecserénk széles körű és alapos volt — mondotta a magyar külügyminiszter —, felölelte a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit, valamint a kétoldalú kapcsolatokat. Tárgyalásainkat az őszinteség és a nyíltság jellemezte, s ugyanezt mondhatom el a többi egyiptcr mi vezetővel való megbeszéléseimről is. ) — A nemzetközi problémák egész soráról — mint kiderült — azonos, vagy hasonló az álláspontunk. Azokban a kérdésekben is hasznos volt azonban az eszmecsere, amelyekben nem értünk teljesen egyet. Érthető módon a nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere középpontjában a közel-keleti problémakor állt. Ezzel kapcsolatban aláhúzták; mi igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió 5 részvételének mind a genfi ér- ; tekezleten, mind a közel-keleti ; kérdés megoldására irányuló • erőfeszítések egyéb formáiban. : Ami a genfi értekezletet illeti, : azon a véleményen vagyunk, ; hogy azt jól,' alaposan elő kell 1 készíteni és ezt a véleményűn- ; két osztotta az egyiptomi fél is. ■ Kifejtettük1 a tárgyalásokon, ! hogy nagyón nagy jelentősége : van a szocialista országok és az 5 arab országok Összefogásának az : izraeli agresszió következőié- * nyeinek a felszámolásában. Tér- g mészetes dolog, hogy a szocía- ; lista országok és az arab orszá- • gok politikájának az összehan- ■ golása, az egyeztetett eljárás j jobban segíti a megoldást, mint- • ha ez nem történne meg. —■' A tárgyalások során nagy | figyelmet fordítottunk a kétől- ; dalú kapcsolatokra. A két ország • viszonyát jónak, széles körűnek | és fejlődőnek tartjuk. A tárgya- ! lásokon azonban kitűnt: még na- g gyón sok lehetőség van, s e le- * hetőségeket ki kell használnunk, • 1919. november 16-án Horthy bevonult Budapestre és a fővárosban kezdetét vette a fehérterror. 1922 október végén Mussolini átvette a hatalmat: Olaszországban elkezdődött a fasizmus két évtizede. Ezt követően Európában számos más diktatúra keletkezett, ami már az 1920-as években arról árulkodott, hogy a kapitalizmus „meghibásodott” és a polgári társadalom valamiféle, súlyos betegségtől szenved. A 30-as évek tapasztalatai alapján az is világossá vált, hogy nem egy heveny és múlékony fertőzésről, hanem krónikus betegségről van szó. Midőn Hitler 1933. január 30-án bevonult a berlini kancelláriára, Németországban is utolsót ütött a polgári demokrácia órája. Ez a járvány még gyorsabban terjedt, mint megelőzően: a háború évei alatt a horogkereszt vagy valamelyik rokona az európai kontinens számos országában megjelent. A fasiszta diktatúrák keletkezésének okait, jellegzetességeiket, hasonlóságaikat és különbségeiket már sokan vizsgálták. A részletekbe menő és az árnyalatokat is elemző vizsgálat bizonyára jogosult, hiszen két teljesen egyforma fasiszta rendszert nem is találni. A fasiszta diktatúrák különböző módon jutottak uralomra,- működési módjuk sok részletben eltérő volt. Különbözött szilárdságuk, szervezettségük és „szigoruk” szintje is. A fasiszta rendszereket illetően eltérések mutatkoztak az államformában, a diktatúrát megtestesítő politikai csoport társadalmi összetételében, annak ideológiájában és így tovább. Mindeme különbségek mellett azonban volt e rendszereknek néhány lényeges közös vonásuk, s éppen ezek kapcsolják őket össze. A legfontosabb ilyen vonásuk az volt, hogy valamennyien a baloldali erők fejlődésének, a társadalmi problémák baloldali megoldási módjának útjába állított gátként jelentkeztek. Többnyire ugyan a polgári demokráciát tolták félre, ám a polgári demokráciával az uralkodó csoportok fő problémája az volt, hogy kereteiben a baloldali mozgalmak kibontakozhattak. Minél elavultabb volt egy társadalom szociális és politikai berendezkedése, annál erőteljesebben adtak magukról életjelt a megújításra törekvő fiatal társadalmi mozgalmak. MIUTÁN a diktatórikus fasiszta rendszert valahol kialakították, az minden esetben arra törekedett, hogy a dolgozó osztályok önálló politikai szervezeteit szétzúzza, vagy legalább megfossza hatékonyságuktól. A fasiszta diktatúrák e célra igénybe vett eszközei nem voltak azonosak, és az 'általuk elért „eredmény” is különbözött. A totális fasiszta államokban mindenesetre minden pártot és nem fasiszta tömegszervezetet betiltottak. A betiltás azonban önmagában nem volt elegendő. A fasiszta államok a forradalmi és demokratikus szervezetek újjászerveződésének lehetőségét és illegális tevékenységüket is meg akarták akadályozni. E célból vegyesen alkalmazták a mam- mut-méretekre növesztett propagandagépezetet, a megfélemlítést. a gazdasági és fizikai kényszerítést, a terrort, s nem egy esetben a szervezett gyilkosságot. E diktatúrák azonos vonása volt továbbá, hogy egyfelől elutasították a társadalmi osztályok létének és ezzel együtt a dolgozó osztályok önálló jogainak elismerését, másfelől a „nemzeti”, állami közösség nevében felléptek az egyéni szabadságjogok ellen is. Az utóbbit egyes esetekben, mint például Németországban, bevallottan semmisnek deklarálták. Az osztály, a csoport, az egyén jog-
