Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-20 / 116. szám
Az akta mögött mindig ott van az EMBER,., TV- JEGYZET lEBOQO&JBIEQQBSBBBS&SSQfiBSUSBQX >r.- '■■■' Még egyszer a naivakról la Szeghalmi nagyközségi Tanács és a hozzátartozó intézmények 120 szakszervezeti tagja egyhangúlag ismét Gyűrű Istvánnét választotta szb-tit- kárrá. Külsőre jó megjelenésű, halk szavú, kedves fiatalasz- szony. Olyan ember, akit első látásra meg lehet szeretni, akinek szívesen mondjuk el örömünket, bánatunkat. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen ember a tanácsi és a szakszervezeti munkában, mivel érdemelte ki a tagság bizalmát. — Gyűrűné • 8 éve dolgozik nálunk — magyarázza Kozák Sándor tanácselnök. — Komoly gondolkodású, jó képességű asszony. Kiváló politikai érzékkel és szakmai hozzáértéssel látja el feladatát. Erejét, szakmai tudását több alkalommal próbára tettük. Volt már pénzügyi és lakásügyi előadó, most gyámügyi előadó. Nem csalódtunk benne. Így értékelte a vb testületi ülése is. — Sárikát nagyon szeretjük, mert közvetlen, segítőszándékú — mondják a bölcsőde dolgozói. — Mint édesanyát és mint tanácsi dolgozót egyaránt becsüljük. Nálánál megfelelőbb szb-titkárt nem választhattunk volna. Nagy Károlyné, a bölcsődei dolgozók szakszervezeti bizalmija mondja: — Mi csaknem száz kisgyermeket gondozunk. Itt nagyon fontos a jó munkahelyi légkör, mert a pici gyerekek sok türelmet, szeretetet igényelnek. Én egyszerű asszony vagyok. Az szb-titkárt gyakran keresem fel a dolgozók ügyesbajos dolgaival. Sárikánál nincs gátlásom. Hozzá nem kell félve bekopogni, az ajtó előtt még- egyszer megtorpanni, a gondolatokat rendezgetni. Ügy adom elő saját szavaimmal a problémát. ahogy éppen eszembe jut. Ö mindig megért, és segít. Azért külön hálásak' vagyunk neki, mert „kiverekszi”, hogy a házastársak együtt menjenek v nyaralni vagy kirándulni. Megtudtuk, hogy az szb évről évre változatos programot állít össze a tagók számára. Úgy szervezik a hazai vagy a külföldi utakat, hogy ha a férj vagy a feleség másutt dolgozik, akkor is elmehessen saját költségén élete párjával. Jártak már kollektíván Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában, az idén Olaszországba, jövőre a A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR AZONNALI BELÉPÉSSEL FÉRFI- ÉS N0DOLGOZÖKAT VESZ FEL. Középiskolai tanulókat pedig a nyári szünidőben alkalmaz. Jelentkezni: a gyár felvételi irodájánál lehet. Szovjetunióba mennek. 'Aki nem bírja a fárasztó külföldi utat annak az ország legszebb tájaira belföldi kirándulást szerveznek. 1973-ban Gallyatetőn béreltek egy kétszobás lakást s váltott turnusokban sok család töltött hegyvidéken egy- egy hetet önköltségi áron. Most az szb javaslatára 5 helyiségből álló faházat vásárolnak, amit Gyomán állítanak fel. — Viszonylag könnyű az szb- titkár dolga nálunk, mert a párt- és a hivatalvezetés hozzáállása nagyon jó — hárítja el a dicséretet Gyűrű Istvánné. — Mindig segítenek. A faházat is azért vásároljuk, mert a szak- szervezettől családi beutalót szerezni legnehezebb. Ügy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Gyoma gyógyfürdő, vízi • sportolásra is van lehetőség, a család minden tagja megtalálja a pihenésre, szórakozásra az alkalmat Évekkel ezelőtt a Járási Hivatalhoz tartoztak szakszervezetiig — mai szóval élve —, mint műhelybizottság. Két éve váltak külön. Mit jelent az önállóság? — Nagyon sokat! Kisebb egységben jobban odafigyelhetünk a tagok apróbb gondjaira, bajaira is. Tavaly például 27 ezer forint költséggel gazdálkodtunk. az idén 60 500-zaL A gyámügyi munka sokrétű, bonyolult Mikor jut ideje a társadalmi megbízatás ellátására? — Szervezés dolga. Én nagyon szeretem a tanácsi munkát, amí éöestestvére a szakszervezeti munkának, hisz mindenütt emberekkel foglalkozunk, értük akarunk tenni valamit. Érettségi után mindjárt idejöttem. A mostani munkám valóban a legnehezebb. Nincs két egyforma akta, két egyforma ügyfél. Minden akta mögött meg kell keresni az EMBERT! Ha egy veszélyeztetett gyermeket állami gondozásba veszünk, én az anya szemével és szívével vizsgálom a dolgokat. Nem sajnálom a hosszai} tartó, fárasztó munkát. Ha egy mód van rá, a szülőt próbálom segíteni abban, hogy megteremtse a feltételeket a gyermeknevelésre. Hisz az anyai szeretetet nem pótolja semmi. — A rendelkezésre álló segélyt is igazságosan szeretnénk elosztani. Főként ruhára, napközi ellátásra, tanszerek vásárlására adunk. De nagy örömmel segítek a felnőtteken is. A napokban a kertészeti dolgozók bizalmi csoportülésén vettem részt. Elmondották, hogy elszakadt a munkaruhájuk, ök nem tudják, hogy kihez forduljanak, s mikor kaphatnak újat. Még aznap felkerestem Kozák Sándor tanácselnököt. Ö utánanézett s intézkedett. Amikor megláttam őket az új munkaruhában, úgy örültem, mintha a sajátomból adtam volna. Gyűrű Istvánné mindössze 27 éves. A szakmai továbbképzés mellett elvégezte a marxista középiskolát, most tanácsakadémiai előkészítőre jár. Ügy érzi, ha elvégzi az akadémiát, még többet segíthet embertársain. Ary Róza Ez a sorozat igazán szemet-lel- ket gyönyörködtető. Tudtunk arról, hogy szerte az országban sokan vannak, akiket manapság a „naiv képzőművészek’’ kategóriájába sorolnak; nem is olyan régen országos tárlaton láttuk a magyar naivak alkotásait a környező országok hasonlóival; életük, munkájuk közelebbi megismerésére azonban alig volt módunk. Kik ők, honnan érkeztek a művészet világába, hogyan fedezték fel önmagukban a tehetséget, és hogyan kezdtek dolgozni? Ezekre a kérdésekre ad tiszta, világos választ a televízió új sorozata, melyben alkalmanként két-két naiv művészt ismerhetünk meg. Szombaton egy mi- vidékünkbelit is, Bakos Lajost, Dombiratosról. Bakos Lajos, aki 1901-ben született, zsellér sorban élt és borbélymester lett évtizedekig. Aztán nyugdíj után következett a különös csoda. Meséli, hogy fát hasítgatott, s egy- szercsak felfigyelt arra, „milyen szép! Ráírok egy szép kis madarat, és kifaragom”, így kezdődött. Megnézték a család tagjai, elámuldoztak Lajos bácsi művén, aki egyre nagyobb kedvvel látott munkához. Fába faragta a szalonnasütőket, „gyertyán fába, az olyan, mint a csont”, aztán kaszás, sarlós aratókat faragott, szántó parasztok, ekével, lóval. „Sok szépet produkáltam, rá se mertem gondolni, hogy képes vagyok erre.” Kaptak a Bakosművekből sokan, örök emlékként őriznek kevesek egy-egy Bakos-faragványt, már az is igaz. A filmen beszélő faragó Bakos Lajos tavaly óta nem farag már, nyugszanak szerszámai és nyugszik ő is a dombiratosi temetőben. Megkapó és elgondolkodtató emlék róla ez a film. Figyelmeztető is: naivaink általában idős korban kezdenek igazát alkotni. Keressük és lássuk meg őket időben! Kincs az életük, és kincs az is, amit létrehoznak. Teremtsünk alkalmakat arra, hogy megmutassák magukat, és ne maradjanak — sokszor megbocsáthatatlanul — ismeretlennek, S E. Közhely — köz(rö)hely „Ballagtak az öregdiákok" Virágdíszbe öltözött május 17- ének reggelére a Megyei Művelődési Központ. Itt tartotta ballagási ünnepségét a békéscsabai dolgozók közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolájának és gimnáziumának 230 végzős öregdiákja. Az ünnepség kezdetén az iskola harmadikos hallgatói vezették fel búcsúzó társaikat a nagyteffembé, ahol mindenki piros pettyes kisbatyút és virágcsokrot kapott „útravalóul”. Barócs Lászlóné hallgató, az iskola diáktanácsának nevében nyitotta meg az ünnepséget, majd Gagó András megbízott igazgató búcsúztató szavaiban méltatta a felnőttoktatás társadalmi jelentőségét. Meleg szavakkal emlékezett meg azoknak a családoknak az áldozatkészségéről, melyeknek tagjai az ő segítségükkel jutottak el az érettségi vizsga küszöbére. Az iskola hallgatói nevében Hankó Miklós, a diáktanács elnöke búcsúztatta a negyedikeseket. Emlékezve az együtt töltött évekre, szólt arról, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulója egybeesik az iskola fennállásának 25 éves évfordulójával. A búcsúzó negyedik osztályok nevében Csontos Andrásné végzős hallgató köszönetét mondott az iskola vezetőségének és diáktanácsának, amiért megrendezte számukra ezt a kedves ünnepséget. Antal József, a kecskeméti A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet felvételre keres BELSŐ ELLENŐRT legalább 10 éves gyakorlattal, valamint mérlegképes könyvelői vagy számviteli főiskolai végzettséggel. FELVESZ LAKATOS ÉS ASZTALOS szakmunkásokat, TOVÁBBÁ lakatos-, asztalos-, kárpitos- és festőműhelybe FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet: a szövetkezet személyzeti vezetőjénél; Gyula, Zrínyi tér 1—2. dolgozók gimnáziuma titkári tanácsának képviseletében átadta a testvériskola üdvözletét és meleg szavakkal emlékezett meg a két iskola öregdiákjainak baráti kapcsolatairól. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor Papp Irén negyedik osztályos hallgató erre az alkalomra írt saját versét mondotta el. A diáktanács elnöke és az iskola igazgatója a legjobb közösségi munkát végző és a legjobban tanuló hallgatóknak emléklapot és jutalomkönyveket adott át, majd Hankó Miklós átvette a KISZ megyei bizottságtól a köz- művelődési program megvalósításában elért eredményekért adományozott emléklapot. Az ünnepség után az öregdiákok és tanáraik a Körös Hotelben rendezett díszebéden vettek részt. Az értekezleten elhangzanak derűt fakasztó frázisok, értelmetlenségek is. Olyanok ezek, mint a hasznos növények között a gaz. Néha el- burjánoznak és meg- ölik a hasznos növényeket. Hadd gyomláljak ki most három szál gazt! • • • „Mindent el kell követni a jobb eredmények eléréséért” — hallom itt is, ott is: Mire buzdít engem, az állampolgárt ez a felszólítás? Lopjak, csaljak, hazudjak, üzérkedjek? Más: hamisítsak okiratot, kövessek el árdrágítást? Más: lottózzak és a nyereményt fizessem az állam kasszájába? Más: raboljak, gyilkoljak? Más: ha nem ítélnek ei, adjak szent Antalnak 10 forintot? A mindenbe persze az is belefér, hogy dolgozzak tisztességesen. De ez hogy jutott most ilyen hirtelen az eszembe? • • * „Az a kérésem az osztályvezető kartárs felé”... — mondják olykor és még valami következik, De álljunk meg, mielőtt a kérés elhangzik és az éter hullámain elindul hódító útjára. Célozzuk meg az illetékes osztályvezető kartárs fülét és rebegjük el szépen, amit akarunk Pontosan feléjük fordulva és kellő hangerővel, hogy rezegjenek a dobhártyák mint a gitár húrjai. Ha a kérésünk igy is süket fülekre talál, akkor legyen az a kérésünk az osztályvezető kartársaktól, hogy figyeljenek ránk. Hozzájuk, ne feléjük intézzük tehát a kérésünket. Mert az ilyen finomkodásnak szánt magyartalanság miatt minket esetleg szürke verébnek fognak tekinteni, önmagukat pedig nagyobbacska fajdkakasnak fogják érezni, amely nyugodtan lehet süket is. • • • „Nagyobb hangsúlyt helyezzünk arra, hogy”... — Mire? Mondjuk arra, hogy megvédjük a társadalmi tulajdont. Tudvalevő azonban, hogy a súly a föld vonzó körében csak addig helyezhető ide vagy oda, amíg nem tesszük elé a „hang"-ot. Hang-gal együtt a súly egyszeriben megszelídül és súlytalanná válik, amitől aligha tartanak a társadalmi tulajdon vámszedői, a tolvajok,, csalók, sikkasztok, szélhámosok. A társadalmi tulajdon védelme tehát egyáltalán nem old. ható meg azzal, hogy hangsúlyt helyezünk rá. Hang nélküli súlyra van szükség, mégha az csupán néhány dekás is, de „le- bilincselően” hat azokra, akik szabad prédának tekintik a társadalmi tulajdont. —or \ Salag&t SPoíő: Koczlszky Lásdűl)
