Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-13 / 110. szám

&süntessuk meg védett madaraink Kőrafezefüiil védelmé-( ért országosan, g ezen beiül megyénkben, sokan igyekeznek erőfeszítéseiket tenni. Azok a vizsgálatok, melyek eddig nap­világot láttak Békés megye vo­natkozásában, arra figyelmez­tetnek; ha nem szerzünk ér­vényt hatályos törvényeink­nek, ágy az emberiség előbb- uitóbb belefullad a saját civilizá­ciója által teremtett mérgekbe^ giázokba és szennybe. Most, ezen írásunkba®! a Sárrét madárvilágának roha­mos fogyatkozásáról, pusztulá­sáról szeretnénk szót ejteni, annál is inkább, mert a rit­kulás még nem a környezet szennyezettsége folytán jön létre, hanem ezt az ember er­kölcstelen zsákmqnyolási vá­gya okozza. Ügy tartják, hogy a madár­védelem legtöbb vonatkozásá­ban a rovarok és az apró rág­csálók elleni természetes véde­kezés. Ámde a madarakat nemcsak hasznosságuk miatt védjük, hanem mert ők a ter­mészet és környezetünk díszed, melyek életünket félüdítik, szebbé teszik. A tudomány ér­dekében viszont fontos, hogy hazánk ősi természetvilágát megmentsük az utókor számá­ra. Ezt a célt szolgálják a rit­ka fajok fészkelőterületednek természetvédelmi területként tel­jes védelem alá helyezése és a fokozott védelmüket szolgáló egyéb törvényes intézkedésiek. Ahhoz azonban, hogy a vé­delem válóban eredményes le­gyen, társadalmi összefogásra is szükség van, meri madara­ink magritkulását, a ritka fajok végső kipusztulását jelentős mértekben az emberek önzése, fegyelmezetlensége, kapzsisága okozza. A kitömött madármúmiák- kal „díszített” szobák primitív szokása, a madártrófeákra vadá­szó fegyelmezetlen puskások kártékony működése az a ve­szedelem, amely legszebb ma­daraink kipusztulását sietteti, a megritkultak sorát pedig megpecsételi. E fenti áltMános megjegyzé­sekre szeretnék ismertetni né­hány sárréti konkrét esetet, melyek az utóbbi időben tudo­másunkra jutottak és arra késztettek, hogy tollat ragad­junk. íme a tényék: A Be­rettyón az elmúlt évben megtelepedett két kiskócsag. Egész itt-tartózkodiásunk alatt féltő figyelemmel kísértük sor­sukat, amely végül is háborí­tatlan volt Igazolja ezt az a tény is, hogy az idén már ti­zenegy kiskócsag tanyázik ugyanazon a területein. Ügy látszik, ez a tény valamelyik vadásznak nem nyerte. el a tetszését, mert a közelmúltban lövést adott le a kócsagokra. Nem lehet tudni, hogy ez a lö­vés vadászati célból dörrent-e el, vagy csupán riasztási cél­zattal. Annyi bizonyos, hogy a kócsagok falrepülték, elszáll­tak és a vadász is velük együtt kereket oldott. Bizonyosan nem tudta ez a „madárked ve­lő” nimród, hogy a kiákócsag féltett madárritkaságaink közé tartozik és erre vonatkozóan, a Nagy Istvánná orosházi nyúltenyésztő Tököly utcai lakásának udvari részében szépen gondozott kis nyúlfarmot találtunk. 0 is a szakcsoporton belül nyulászkodik (Fotó; Baikal sí MYULFARU «ladárvödeímá térvény fgy szól (12/1971/IV. 1./ rendelet 9. §. 2. bekezdése) „A természetvéde­lem alatt álló vadon élő ma­darat tilos elejteni, elfogni, tartani, tojásait és fiókáit le­szedni, kitömni, illetőleg bármilyen módon elpusztítani vagy élettevékenységében za­varni. ..” Ugyancsak Szeghalmon történt április végén. A Lenin utca egyik házának kéményé­ről a tisztaságra apelláló tu­lajdonos leborította a gólya- fészket, a már lerakott tojá­sokkal egyetemben. írók, köl­tők megírták, asz járja a ma­gyar emberről, hogy legkedve­sebb madara a fecsäce és a gó­lya. Nos, ezt úgy látszik kor­rigálni kell, mert nem ez az első eset, hogy gólyáikat elűz­nek, fecskéknek leverik, a fész­két. Pedig erre a túlzottan is pedáns emberre is vonatkozik a törvény, melyet ha nem tart be (10. §), úgy: „A védett ma­darak és fészkelőhelyeik - el­pusztításából, fiókáik és tojá­saik kiszedéséből eredő kár­igényt az OTVH (Országos Természetvédelmi Hivatal) ér­vényesítheti a polgári, jog sza­bályai szerint.” A sort lehebnp folytatni. Kertészszigeten felelős vezető 'emberek baglyokat, ragadozó madarakat gátlástalanul pusz­títanak. Vésztőn és környékén még mindig folyik a madárir­tás. S ebben ludasok azok a madártömők is, akik a törvény ellenére még mindig vállalják a védett madarak preparálá­sát Ezekről a saemSyeiterS sm&i­dan községi vezetés tudomás­sal bír, de nem szereznek ér­vényt a tiltó rendszabályok­nak. Vajon miért? Sárrét területén tudomá­sunk szerint Dévavámyán és Szeghalmom aflaitoult meg a Madártani Egyesület, illetőleg a Békés megyei Madártani Egyesületnek több járásunk- beli tagja van. A Megyei Kör­nyezetvédelmi Bizottság mel­lett létrejött a járási bizottság is. A tagoknak és a veaetőség- nek határozott fellépésére fel­tétlenül szükség van, hogy ezek a kirívó esetek megszűn­jenek. • Példás büntetéseket, szankciókat kell alkalmazni olyan vadászokkal szemben, akik erkölcstelen magatartá­sukkal lejáratják a vadásztár­saságokba, tömörült, a termé­szetet kedvelő és védő társai­kat! Miklya Jenő Fiatal, gyakorlattal rendelkező agrármérnököt keres a megyében levő élelmiszeripari üzem szakfeladata ellátásá­hoz. Rövid életrajz, „Specialis­ta” jeligére a békéscsabai hirdetőbe küldendő.» Mire jó az édeskömény? — Itt vannak ezek a rossz- ramaty földek. A szántó olyan, hogy segítség nélkül alig-alig maradna meg rajta valami? Más kérdés, hogy mj azután annyit feccöltünk bele, hogy majd 37 mázsát adott a búza hektáranként. Teljesen gépesí­tettük az ágazatot. Állítom, hogy 10 traktoros elintézi ma már a növénytermesztés min­den dolgát nálunk. Csakhogy szövetkezetünkben nem tízen, hanem 80-an, százan kémek rendszeresen munkát. Nem kis gond ez, tessék nekem elhinni. Szerencsére jött a Makra Vili bácsi • •• Makra Vilmos, a Herbária gyógynövény termeltetője az 1960-as évek elején vette rá a zsadányi Dózsa Tsz elnökét, Je­néi Mihályt, hogy a tsz leg­rosszabb földjein próbálkozza­nak különböző gyógynövénye­ket telepíteni, termeszteni. — Nagy beruházásra nekünk nemigen gyűlt össze pénzünk azokban az időkben, s mivel a gyógynövények termesztéséhez jószerivel csak munkáskezekre volt szükség, kapva kaptunk Vilmos bácsi ajánlatán. Ügy voltunk vele, az a néhány hold, ahova a kamillát, az édeskö­ményt, a benedekfüvet, az anyarozst szánjuk, úgyis csak parlagon maradna. Nincs mit veszíteni. — Végül is. bevált? — Hogy bevált-e? Ahogy mondani szokták; megfogtuk vele az isten lábát. El sem kép­zeli, mi mindenre jó ez a gyógynövény! Mert nemcsak az emberi szervezet gyógyításához járulnak ám hozzá ezek a fü­vek, meg magok. A mi bajain­kat is orvosolták. Hol is kezd­jem? Mondhatom, hogy a fog­lalkoztatási gondjaink végképp megszűntek. Aki csak idősebb tag, aszony dolgozik nálunk, az mind azon a 20 hektáron se­rénykedik^ amin a gyógynövény díszlik. De ez csak egy dolog. Vegyük csupán a munkák szervezését Itt van mindjárt az édeskömény — mert ebből fogtunk legtöbbet, majd azt is elmondom, miért —. szóval ez egy olyan fajta, hogy a leg­több munka mindig akkor van vele, amikor alig van mit csi­nálni a közösben. De még mindig nem fejez­tem be. Mi így, magunk között az édesköményt „jóléti” nö­vénynek nevezzük, mert Rogy a foglalkoztatás biztosítására van. No, de jogos-e az elneve­zés. amikor ez a növény a szán­tónknak a legrosszabb főidő, 34-ed részén a növénytermesz­tés bevételeinek mintegy 10-ed részét hozta tavaly. Tizenhat ezer forintot adott egy hektár édeskömény. Mondjam még to­vább? • • • — Miért éppen az édeskö­mény mellett kötöttek ki? — Egyszerű. Az édeskömény egy rendkívül igénytelen, szá­razságtűr ő növény, szinte a mi talaj és éghajlati adottságaink­ra „találták ki”. Igaz, az édes­köményt nem lehet ám akár­hogyan termeszteni. Csak szív- vel. Ez a titka. Érteni kell, sze­retni kell ezt a munkát. Kö­ményaratáskor hajnalban kel­ni. óvatosan vágni, ki ne pereg­jenek a szemek és így tovább. Egyébként—most is csak ez a gon­dosság mentett meg bennünket. Mi ugye a kézzel vágott kévé­ket kúpba raktuk, azt verhette az eső, nem csírázott ki úgy, mint ami a renden maradt gé­pi vágás után szomszédainknál, akik a mi jó' tapasztalataink nyomán kezdtek el édeskö­ményt termeszteni. — És mire jó ez az édeskö­mény tulajdonképpen? — Devizaszerzésre minden, képpan, mert exportra megy. Azonkívül viszonylag magas az olajtartalma és felhasználják a likőrgyártásban is, • * • Kisüzem a nagyüzemben? A* De mint Jenei Mihály tsz-elnök szavaiból is kitűnt, a zsadányi Dózsa Tsz-ben a kettő jói ki­egészíti egymást Annál is in­kább, mert a gyógynövény-ter­mesztés itt olyan „melléküzem- ág”, amely nagyon is mezőgaz­dasági, nem sorolható a jogosa*- bírált gomb- és tűkészítő, egér fogó-gyártó melléküzemágai közé. Keresve sem találhatnánk az üzemi munkaerő lekötésére alkalmasabb, a természeti, köz­gazdasági feltételekhez jobban, alkalmazkodó ágazat meghono­sítására kitűnőbb példát, mint a zsadányi Dózsa Tsz gyógynö­vény-termesztése. amely jól öt­vözi a tsz-tagok egyéni és cső portérdekét a népgazdasági és dekkeL És talán még az sincs kizárt va, hogy néhány év múlva ez. a. többihez képest .mellékesnek’ számító ágazat — megfeleli módon gépesítve —■ a főágaza­tok közé kerül. Kőváry K. Péter Értesítés A MÁV Pályafenntartási Főnökség, Békéscsaba ms. V. «I— ! Wo m.0 & f©ls©r©lt állussiásöM vegyszeres gyomirtást végez SZAJÖL—LÖKÖSHÄZA , SZEGED—BÉKÉSCSABA—KÖTEGYÄN, GYOMA—DÉVAVANYA—KÖRÖSNAGYHARSANV, VÉSZTŐ—KÖTEGYÁN, MURONV—BÉKÉS. Gyomirtáshoz HUNGÁRIA VIRATOL (Hungária MÄV totális gyomirtószer) gyomirtószert használ fel. Méregjelzés: „GYENGE MÉREG!”. A vegyszer lábas és szárnyas jószágokra, valamint méhekre veszélyes. A vasút területéről U napig szénát feletetni, ott legeltetni TILOS! Az ebből eredő károkért a MÁV felelősséget nem vállal Békéscsaba, 1975. május 9. MÄV Pályafenntartási Főnökség Békéscsaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom