Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

i A XVIILAlföldi Tárlat Iái _ képzőművészetünk, mint ®z közismert, sokszólamú. Ez, lényegét tekintve, rendjén is van, mert a szocialista tartalom — való igaz — különböző stí­lus-irányzatokban is kifejezhető. Korántsem tekinthető azonDan azonosan rendjén válónak mű­vészeti kritikánk sokszólam ósá­ga. Nemegyszer előfordul, hogy ugyanazt a jelenséget teljesen ellentétes alapállásból közelítik meg. Tény ugyan, hogy a marxista esztétika egy-egy té- ,tele nyitott és vitatott napja­inkban, mégsem lehet ma már a társadalmi iránymutatás hiá­nyára hivatkozni a művészeti alkotások megítélésével kap­csolatban. Tulajdonképpen ed­dig sem nagyon lehetett, hi­szen már a X. kongresszus ki­mondta a szocialista realista tendenciák erősödésének szük­ségességét. Ez azonban nem kö­vetkezett be a kellő mértékben. Éppen ezért kapott a XI. kong­resszuson a művészetek iránti társadalmi igény az eddiginél határozottabb, egyértelműbb megfogalmazást. Csak egy mon­dat ennek igazolására Kádár elvtárs kongresszusi beszámo­lójából: „;.. a pártnak, a mun­kásállamnak jogában áll, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válo­gasson”. Ugyancsak a beszá­molóból egy további mondat: „Az alkotók azonosuljanak a néppel, a művészeti alkotások érthetően és valóban a népről, a néphez szóljanak, a szocia­lizmust építő magyar nép éle­tét, munkáját, harcát fejezzék ki.” Ugyanez a következetesség érvényesül a határozatban és a feladatainkat nagyobb távlatra meghatározó programnyilatko­zatban is. E gondolatok jegyében természetesen egyáltalán nem a számonkérés alapállásából, sok­kal inkább a hol tartunk eliga­zodás igényével vizsgálva a XVIII. Alföldi Tárlatot, a kép, a helyzet, a művészi magatar­tást és szemléletét illetően meg­nyugtató. A kiállító művészek a valóság talaján állnak, mű­vészetük emberközpontú, rész­ben az ! ember közvetlen megje­lenítésével, részben a szűkebb- tágabb emberi környezet tol­mácsolása útján. Ebből a szem­léleti egységből a maga teljes elvontságával egyetlen mű (Gáyör Tibor; „Négyzet lebon­tása” című munkája) különül el. Igaz, találkozunk olyan művekkel is, amelyekben azo­nos elemek más színben törté­nő felhasználása teljesen elté­rő tartalmat, vagy legalábbis címet eredményez (Velényi Ru­dolf: „A csűr”, „A csillagok a házban laknak”), Orvos And­rás mozgalmas, élénk dekorati- vitása, „Virág” című művében konkrét mondanivalót is szol­gál, ugyanígy, mint Szabó Lász­ló „Részlet városomból" című szerves, szervetlen világot egye­sítő linói. • Mindez azt bizonyítja, hogy az alföldi tárlaton szereplő művészek magatartásukban és szakmai felkészültség szerint is képesek a kongresszusi határo­zatban foglalt társadalmi elvá­rás, a szocialista eszmeiségű, közéleti elkötelezettségű művek alkotására. általános szokás, hogy a kiállítási ismertetőket a dí­jazottak műveinek értékelésé­vel kezdjük. Ebből feszültség akkor támad, ha a hivatalos 4 iímjsÁeé ISIS, ÁPRILIS döntés és az érték nem esik egybe. A XVIII. Alföldi Tárla­ton mind a Munkácsy Emlék­érem, mind Békéscsaba város és az SZMT különdíja megér­demelten került, a díjak sor­rendjében Csohány Kálmán grafikusművész, Schéner Mi­hály festőművész és Bajnok Béla szobrászművész kezeibe. Csohány Kálmán négy lapja szeretettel, humorral teljes tö­mör fogalmazás szülőföldje, Pásztó népszokásairól. Külön hangsúlyt kapott a lapok egy részén az ismert szép műem­lék, a pásztói templom. Fantá­zia-gazdag, de világos mondani­való szól hozzánk a jellegzetes csohányi, ha kell, dinamikus, máskor pedig kedvesen aprólé­kos vonalvezetéssel. Schéner Mihály is a népművészetből merít, elsősorban nem motívu­mot, hanem gondolkodás- módot, szellemi irányulást, pasztellszínű, karcolt feliratos festményein. Schéner munkás­ságának fő vonala nem nélkü­lözheti a humort» Most is az „Évődés” és „A kedves vendég érkezése” igazi remek telitalá­latok. Bajnok Béla plasztikai vénájában mindenekelőtt a sok­oldalúságot kell értékelnünk. Bazalt Lánykafeje a tömör szűkszavúság zárt kompozíció­jával nyújt élményt. „Fehér Anná”-ján a népi faragás indo­kolt felhasználása, az „Üj élet születéséiben az organikus formák fegyelmezett anyag- és életszerű, de egyben jelkép', plasztikai átírása érdemel fi­gyelmet. „A zsarnok sorsa” cí­mű művénél a fatuskó talapzat és a mészkő együttélése azon­ban nem problémamentes. * ÍSStéSJ?6fl anyagban Né­meth József három műve nem­csak komoly méreteivel, de je­lentőségével is magára hívja fi­gyelmünket. Summázott vona- -’ai, meleg, harmonikus egymást erősítő sárgái és barnái mély humánumot, az ember iránti tiszteletadást sugározzák. Kosz- ta Rozália ismert erényei (ha­tározott, lényegkiemelő rajz, síkba terített, mély, tiszta szí­nek) e kiállításban is jól érvé­nyesülnek. Feszültség, dina­mizmus, erőteljes, plasztikus formák munkálnak Baranyó Sándor mezőgazdasági és ipari j munkát megformáló olajfestmé- J nyeiben („Munkások”, „Munka S után”). Hézső Ferencet viszont, S kevéssé érdekli a tér, annál i erőteljesebben juttatja kifeje- § ■ zésre színei expresszivitását. I Míg Hézső Ferencnél a színek I pontosan lehatárolt formákból 1 lépnek elénk, Pataki Ferenc S „Forgás”-án, mondanivalójának 1 megfelelően a forma és á szín I együttes felszabadultságban él- j nek. Gaburek Károly formái | viszont szigorúan zártak, hang- S súlyosan körülírtak. Lipták Pál 1 egyéni látás- és megjelenítés- | módja most is kissé groteszk, de ■ lényegre törő. Líra és csendes ■ szemlélődés érzékelhető Fodor ■ József festményein. Csikós And- ■ rás ugyancsak lírai hangvétellel, | de az árnyalatok útján és a jj szántás rögeinek plasztikus, § „anyagszerű” felrakásával gaz- ; dagítja a tárlatot, melynek vál- : tbzatosságát, ellenpontozásként, S Tenk László függőleges-tektoni- 1 kus megoldása és színdinamiká- S ja is mutatja. Saját világának! szeretetéről vall hitelesen, ben- • sőségesen Pál Gyula. Jelképi ér- | tékű gondolatiság és igényes fes. | tőiség él és hat Novák András | munkáin. Lóránt János palettája f szint váltott ugyan, de festői új- 8 játeremtésének egyéni értéke | változatlan. 9 grafikában csohány 1 Kálmán utárí Gácsi Mihály kü- l lönbejáratú, de azért számunkra 5 is otthonos világa itt két mun- ■ kájában („Az ördög malma”, | „Jónás és Ninive”) nyújt szá- ! munkra igaz örömet, gondolkod- : tató derűt. Fábián Rózsa színes i linóin a dekoratív felületek egy- S bekapcsolódása, Engel Tevan Istvánnál pedig a fantázia és rajzi gazdagság mutatja a realiz­muson belüli lehetséges megje­lenítési módok széles ívét A népi faragások ihletését érez­zük Papp György munkáin, Alexin Andor pedig kevés esz­közzel teremt atmoszférát. A grafika „Benjáminját”, Dohnál Tibor ötletes ex librisei képvise­lik, nem „Benjámin”-szinten. Mladonyiczky Béla erőteljes­sége érem-sorozatában, ősi egy­szerűségű, tiszta formálása a „Női fej”-ben jól’ érvényesül. Tóth Sándor érmei kifejezéstel­jesek és érzékletesen megmun­káltak. A szép női test szépen faragása ad szépség-élményt Si­mon Ferenc „Pannónia” már­ványában. A helyi művészet-politika irá­nyítói, gyakorlói megnyugvással állapíthatják meg, hogy a törzs­gárda már évek óta együtt van és hűséges. Talán az Orosházá­ról elszármazottak rendszeres kiállítókénti megnyerése érde­kében lenne érdemes kezdemé­nyezni. Megnyugtató az is, hogy ^ hazai pályás kiállítók sora a már érintetteken túl is tisztes, a doyen Miklós István, É. Ko­vács József, Molnár Antal, Pet- rovszki Pál, Poka György és a 39 év körüliek: V. Kiss Margit, Vollmuth Frigyes, Székelyhídi Attila tartoznak közéjük. A rendezés nem könnyű mím- káját Koszta Rozália és Lipták Pál végezte az adott nehézsé­gek (korlátozott hely, az előtér egyenlőtlen világítása) mellett Munkájuk szinte megbldhatat- lan lett volna, ha ez alkalommal nem tudják használni a jó rálá­tásé grafikai installációt. 9 nspiiapsk művészeti írásainak, kiállítás-ismertetőinek elsősorban nem ítéletalkotás, hanem sokkal inkább a tá­jékoztatás és az orientáció a feladata. Ez az írás is akkor éri el célját, ha eredményesen ser­kenti arra az olvasókat, hogy minél többen kerüljenek köz­vetlen kapcsolatba az alkotások­kal. Érdemes. Dömötör János Országos A-ositalyy társastánc-bajnokság Békéscsabán Szombaton, a késő éjszakai órákban ért véget Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üt- törőházban megrendezett orszá­gos A-osztályú • társastánc-baj­nokság. A verseny közönségét és a táncospárokat Babák György, a városi tanács elnök- helyettese köszöntötte, s nyitot­ta meg a bajnokságot. Meg­nyitójában elmondotta; Békés­csaba város szívesen ad otthont a társastánc-mozgalom verse­nyeinek, hagyományosnak te­kintik a város vezetői ezeknek megrendezését. A versenyző párok standard és latin-amerikai táncokban mérték össze tudásukat. Tíz páros közül az elődöntőt köve­tően a standardversenyt Hal­mai György és Halmai György- né, a budapesti József Attila IB'oíó: Demény) 1 Művelődési Ház párosa nyerte Második helyen végzett a szóm bathelyi művelődési ház párosé , Éenkő Miklós és Benkő Miklós né, harmadik Szalay Attila é; Váradi Éva budapesti verseny páros lett. A latin-amerikai táncok ver senyében hét páros indult A ", elődöntő után öt páros kerül; a döntőbe. Ezt a szombathely Benkő Miklós és Benkő Mik lósné nyerte, második a buda pesti Kovács István és Kováé > Istvánná páros lett, a dobogd harmadik helyét pedig Szalaj Attila és Váradi Éva foglalt, el. Képünkön: a dobogó legfel» fokán a standardverseny győz­tes párosa, a második helyen 1 latin-amerikai verseny győz tesei. iHffisasaaBBsaaaBsai Ósz Ferenci fí ó Z S 1 (KISREGÉNY) XVIII. Ezalatt dr. Fábry Elemér ér­demes orvos, most már nyug­díjasként tudományos szakdol­gozatot írt a kóros elhízás meg­akadályozásáról. — Egyre több lehetőségünk van az emberi élet meghosz- szabbítására — magyarázta a feleségének. És erre mit tesz­nek az emberek? Betegre eszik magukat, teletömik a bendőjü- ket nehéz, zsíros ételekkel, szin­te zabáinak... Bocsánat a dur­va kifejezésért... — Mit mondtál, szívem? — emelte fel a fejét az asszony... — Semmit — hajolt kéziratai fölé az orvos. Ezalatt Tószegi Kálmán, aki 1957-ben belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg ne­vét, oldalkocsis motorkerékpár­ját szerelte. 1952-ig fogságban volt, aztán Sztálinvárosban dol­gozott. Itt tanulta ki a gépko­csiszerelést és -vezetést. 1957 óta teherautó-sofőrként dolgo­zott a fővárosban. Megnősült, van egy kislánya, akit Kriszti­nának nevezett el. Két év múl­va megy nyugdíjba, Krisztina pedig az idén érettségizik. Azt ígérte neki, hogy érettségi után elviszi a jugoszláv tengerpart­ra. Hát ezért kell a motor... Akikről nem esett szó, az évék során elköltöztek valame­lyik csendes temetőbe. Weivoda úr még 1945 végén meghalt. Túl sokat vállalt párt­jában, szíve pedig már nem bírta a megerőltetést. Kocsis Erzsi apja is átitta magát a másvilágra. Csokonai Melanie a kitelepítések idején rendkívül szégyellte. hogy nem vették fel a listára. Bement a rendőrségre és feljelentette magát, hogy ő is arisztokrata és követeli, hogy telepítsék ki. A rendőrtiszt gyengéden kituszkolta: — Menjen csak haza, ma­ma ... Melanie hazament és magá­ra nyitotta a gázt. Halálhírére megjelent a házban egy kopott kis öregember. Tőle tudták meg, hogy szegény Melanie apja váltóőr volt egy szabolcsi kis állomáson. Melaniet apácá­nak adta, ott is nevelkedett a lány, aztán mégis meggondol­ta magát és Pestre költözött. Itt költötte magának meséjét, először csak azért, hogy mint zongoratanárnő, jobb tanítvá­nyokra tehessen szert. Később maga is elhitte nemesi szárma­zását. Családjával minden kap­csolatot megszakított. Amikoi testvére — a kopott kis öreg­ember — apjuk halála utár egyszer meglátogatta, ma gázt; és kiküldte a lakásból... — Bolond volt szegény, iste! nyugosztalja! — mondta a ki öreg, majd eladogatta Melani* ócska bútorait, ruháinak ma radványait elégette a kályhá ban és nyomtalanul eltűnt Eltűnt, mint Eötvösék. A há­ború után vidéki birtokukr; mentek, de hamarosan megne szelték a földosztást és kül földre szöktek. 1956-ban üzen- tek, hogy hamarosan visszatér nek és visszaveszik tulajdonú kát. Ez az üzenet volt róluk a: utolsó éle+jel. Azóta senki nsr i hallott felőlük. Ezalatt Simóéknál még dúlt ; • családi viszály. Simó az eltel; huszonöt évben számtalan he ­lyen do1gozott. Volt függetlení ­tett funkcionárius, minisztériu ■ mi osztályvezető, vállalati igaz­gató. 1953-ban — ekkor má‘ közeledett a hetvenedik élet • évéhez — nyugdíjba helyeztek. Simó néni hangosan zokogott a:: ünnepélyen, ahol a miniszter tűzte férje mellére az egyik legnagyobb kitüntetést. Aztá 1 hazavittte őket egy nagy ko • esi. — Most végre az enyém le­szel, papa — mondta Simoné. — Így lesz, mama — egye ■ zett bele Simó és néhány hétig valóban nyugton volt. Aztán hamarosan nyugdíjas klubot szervezett a kerületben. A hu ■ szonöt éves évfordulóra kiállí • tást rendezett, el'árt a környék iskoláiba és mesélt a fiatalok­nak. Mindenütt szívesen fogad • tők a fürge, friss észjárású kis öreget. Izgalmasan tudott me- sélni és különösen szépen he-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom