Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

Automata ¥ulkaislzálőgép Az autókerék-külsők hosz- szabb táv megtétele után fosz­ladozni kezdenek. Szovjet fel­találók a hiba gyors és megbíz­ható orvoslására készüléket szerkesztettek. Segítségével a vulkanizálást megelőző vala­mennyi technológiai művelet — a felület portalanítása, benzin­nel való mosása, a vékony ragasztóréteg felvitele és szá­rítása — majd a sérült rész szektoronkénti vulkanizálása is elvégezhető. A gépben a vulkanizáláshoz szükséges valamennyi összete­vőt a technológia által megha­tározott sorrendben, levegősu­gárral együtt adagolják. A gaz­daságosan üzemeltethető készü­léket autójavító bázisok is ked­vezően használhatják. I scmmm^r 8OT&, ÄPRH2S 8. seihet majd a beteg. B. I i Siznak-e az amerikaiak a tudományban? Az országutakon világszerte maximálják a jár­művek sebességét, a folyókon, tavakon, tengere­ken azonban még nincsenek sebességkorlátozások. Így a konstruktőrök nyugodtan tervezhetik az egyre gyorsabb hajókat, amelyek — a nyújtott kényelmen tűi — ma már a célhoz juttatás idő­tartamában is felvehetik a versenyt a vasúttal és a gépkocsival. A vízi közlekedésben a szár­nyashajók nyitották meg a „versenyképes” se­bességek felé vezető utat. Kezdetben a hagyomá­nyos hajócsavarral — propeilen el — késztették gyorsabb siklásra a vízből kiemelkedő hajótes- Set, később lég csavaros megoldással is kísérletez­tek, de mindkettővel csak 60—70 km/óra körüli sebességet értek el. A „bűvös” óránkénti 100 kilométeres sebességet csupán a gázturbinás hajtóművű megoldással sikerült valamelyest túl­szárnyalni. E sebességhatár közelében azután meg is állapodtak a konstruktőrök, mivel a se­besség további növelése sem gazdaságossági, sem biztonsági szempontból nem lett volna kívá­natos. A jelzett csúcssebességet elérő hajók vi­szont azóta már sorozatban készülnek; e kategó­ria egyik képviselője a Szovjet gyártmányú „Bu- revesztnyik”, amely 150 utas befogadására al­Nemrég a tekintélyes Science (Tudomány) című folyóiratban megjelent cikkükben Amitai Etzioni szociológus és Clyde Nunn pszichológus cáfolja azt a hiedelmet, miszerint az „átlag­emberek” egyre kevésbé hisznek a tudományban és a tudósok­ban. Az Országos Közvélemény- kutató Központ nemrég végzett felmérésének eredményei bizo­nyítják, hogy ,ß. közvélemény továbbra is tiszteli a tudományt, de egyre kevesebbet értenek be­lőle”. A megkérdezett ameri­kaiak 45%-a jelentette ki, hogy „nagy bizalmat” táplál a tudo­mány iránt. A tavalyi felmérés­nél csupán a kérdezettek 37%-a válaszolt hasonlóképpen. a j UDOMANY ECHNIKA Elektronikus diszpécser A külszíni fejtésfi bányák űzemmenete viszonylag köny- nyen figyelemmel követhető és ellenőrizhető. A mélyművelésű bányákban folyó munkáról an­nál nehezebb egységes áttekin­tést kapni a termelésirányítás, valamint a balesetelhárítás szá­mára. Persze a technika mai fejlettségi szintjén ki lehet épí­teni egy olyan automatizált in­formációs rendszert, amely pontos és folyamatos tájékoz­tatást nyújt a bánya műszaki folyamatairól, minden, a szabá­lyostól eltérő mozzanatról. Ilyen rendszert hoztak most létre a Szovjetunió Lvov—Vo- línszki szénmedencéjének együk bányaüzemében. A képen lát­ható helyiségbe fut be minden adat a szénkitermelés folyama­táról, a fejtőgépek munkájáról, a termelés mennyiségi és minő­ségi mutatóiról. A termelésirá­nyítók a legkisebb üzemzavar­ról, rendellenességről is azon­nal értesülnek az elektronikus rendszer útján, s a legrövidebb időn belül be tudnak avatkoz­ni a folyamatba, segítséget tudnak nyújtani a több száz méter mélyen dolgozók szántá­ra. A rendszerhez tartozó be­rendezés gombnyomásra teljes információt ad a bányában dol­gozó valamennyi munkásról. A dizspécserek nemcsak jelek út­ján kísérik figyelemmel a bá­nyaüzem működését, hanem kép- és hangösszeköttetésük is van a termelésben résztvevők­kel. Pótalkatrészeit az emberben A fantasztikus regények írói nagy előszeretettel szerepeltet­nek műveikben olyan embere­ket, akiket időftként a „pótal­katrészek” sokaságával újjáva­rázsolnak az orvosok. Nem is kell túlzottan elereszteni a fan­táziájukat, hogy képet fessenek a jövőről, hiszen az orvostu­domány — az egyre fejlódó technika segítségével — évről, évre mind több szervünk, test­részünk pótlása terén figye­lemre méltó eredményeket ér eL Mest#rsége» »«letek Régi vágya az ortopédiai se­bészeknek, hogy a megmereye- lett, működésképtelen ízülete­ket mesterséges ízületekkel pó­tolják. A beültetéssel kapcso­latos problémákat már koráb­ban megoldották ugyan, de so­káig nem állt rendelkezésre olyan különleges anyag, amely tartósan pótolni tudta volna a műtéttel eltávolított ízületeket A feltételek ugyanis igen szi­gorúak; az anyagnak könnyű­nek, kellő szilárdságúnak, kor­rózióállónak, szövetharát tulaj­donságúnak kellett lennie. A ma rendelkezésre álló, kobal­tot, krómot, molibdént, nikkelt és titánt tartalmazó, azok öt­vözeteként létrehozott ízület­anyag már megfelel a kívánal­maknak. Az ízület „ellendarab- jaként” szolgáló nagy sűrűségű polietilén is bevált a gyakorlat­ban. Mesterséges csípőízületet 1962-ben „építettek be” először (napjainkban évente mintegy 25 ezer hasonló műtétet végez­nek el). Időközben a mestersé­ges ujjízületet is sikerült elké­szíteni, és a váll-, térd-, kö­nyök- és bokaízületek pótlása terén is jó úton járnak a ku­tatók. Ma már az emberi csontokat is egyre gyakrabban helyette­sítik más anyagokkal. A titán­ból és polietilénből készült mé­retre szabott mesterséges comb­csont jól helyettesíti az erede­tit. A csont velőüregébe becsa ­varozott, rozsdamentes acélból való „toldást” évtizedeik múl­tán sem veti ki á szervezet. Sebesség a vizem comb-artériát. Később ugyast- így pótolta az aortát az em­beri test legnagyobb véredé­nyét is. Ma dakroncsöveket használnak az erek pótlására, s ezerszámra végzik az ilyen műtéteket. Beültetése után a szervezet valósággal „benövi” as érprotéziseket Kitűnően beváltak a mű­anyagok a plasztikai sebészet­ben is. Kis szilikon párnács­kákkal egyenesítik ld például az orr csontot, hosszabbítják meg az állat, teszik teltebbé a női mellet, hozzák helyre a fül torzulását Megfelelő műanyagok ás fémötvözetek nélkül a szívbil­lentyű pótlását sem tudták vol­na megoldani. Erre akkor van szükség, ha különféle betegsé­gek következtében vagy vele­született rendellenességként a szív billenytűi hegesednek, ösz- szenőmek, és emiatt nem nyitnak vagy zárnak tö­kéletesen. Ilyenkor a ki­vágott billentyű helyére egy speciálisan kialakított golyós „visszacsapószelepet” ültetnek be a. sebészek. SzívSgf a szív-ügy Mesterséges szívbillentyűk Az emberi „pótalkatrészek" többségének az elkészítése nem valósulhatott volna meg a kü­lönleges fémötvözetek és az ideális tulajdonságokkal bíró műanyagok nélkül Egy amerikai sebésznek. 1953- ban sikerült először műanyag, csövecskével helyettesítenie a létfontosságú szervéi pŰC­a sebészek legfőbb szív­ügye. A szívátültetések meg­lehetős sikertelensége arra ösz­tönzi az orvosokat, hogy a szí­vet részben vagy egészben mes­terséges készülékkel helyette­sítsék. Mint közbenső megoldás, 16 szolgálatot tesz a szívműködés fenntartását biztosító nagysze­rű kis elektronikus készülék, a pacemaker, amely nélkül igen sok ember jóval korábban fe­jezné be földi pályafutását. Ez a bőr alá beépített apró mű­szer elektromos impulzusokkal serkenti folyamatos és egyenle­tes működésre » megfáradt szívet. A gépszfv megalkotásának ma már csak bizonyos műszaki akadályok állják útját. Még nem lehet pontosan tudni, hogy végül is pneumatikus, villamos vagy atomenergiával működó szivattyúrendszer lesz-e a mű­szív, de bizonyos, hogy az or­vostudomány és a műszaki tu­dományok újabb nagy diadala lesz, ha gép doboghat majd az emberi szív helyén. A laboratóriumi művesét ere­detileg azzal a céllal konstruál­ták, hogy átsegítse a beteget & veseműködés elégtelenségének krízisén. Jóllehet a testbe be­építhető művese megvalósulása még távoli ígéretnek tűnik, olyan kis méretű művesék ki- fejlesztése máris folyik, ame­lyet netán testére csatolva vi»

Next

/
Oldalképek
Tartalom