Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
TV-JEGYZET LENINGRAD! MÁRCIUS Á szellem napvilága és a bőség kosara A film végén, mély a Magyar Televízió ritka-kitűnő alkotása három évtized közművelődési eredményeiről — nos, a film végén idézik Petőfi versét intő szónak, elévülhetetlen gondolatnak: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha ma d a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog be minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!” Micsoda nagyszerű és tömör megfogalmazása 1847 januárjából annak, amit most, másfél évszázad után is elérni akarunk! Hiszen a „bőség .kosarának” korszakáért dolgozunk; a teljes egyenlőség de íacto kibontakozásán; és a „szellem napvilágának” gyönyörű felragyogta fásáért, mert mindenki, aki gondolkozva él, tudja már, hogy a szellemi kultúra, a tudatosan elsajátított műveltség nélkül egyetlen lépést sem tehetünk tovább előre. Bár három évtizedünk roppant mozgási energiája (hogy fizikai példával éljünk) egy ideig még megtartaná lendületünket, de mi lenne aztán? Minden, amit elérni akarunk és azután még tovább: elképzelhetetlen művelt, okosan gondolkodó, széles látókörű, a világ társadalmi-anyagi mozgását jói ismerő emberek nélkül. Éljen és vegyen részt bárhol a munkából, közéletből és tegye azt bármely szinten. Sokoldalúan lehetne elemezni és kifejteni a film hatását, melyei a televízió szombaton sugárzott. A film a legjobb értelműén dokumentum-összeállítás, mely frappáns rendezői ötletből adatait végre könnyedén, világosan és nem szájbarágóan illusztrálja, mint annyi más, hasonló, nem éppen tehetséges próbálkozás. A három évtized összehasonlító adatai — valljuk be! — még a szakmabelieknek,1 a közművelőknek is újra és újra meglepetés Csodálatra méltó az út, amit bejártunk 1945 óta! Csalt néhány: 1950-ben 433 tanácsi művelődési otthonunk volt. 1973- bam már 2 ezer 815! Az illusztráció pedig egy tsz-elnők nyilatkozató, hogy miért adnak évente 450 ezer (!) forintot a kultűrháznak: „Mert megtérül: kulturáltabb emberekkel köny- nyebb a munka.” (Mit szálnak éhhez, elnök elvtársak, erre mifelénk?) Más: 1973-ban 8 ezer 635 könyvtárunkban 2 millió a beiratkozott olvasó, gyakorlatilag minden ötödik ember! És következtek az opera-, a színház-, a múzeum és a mozilátogatás számszerű adatai, a harminc év történetéből újra felszínre hozott filmrészletekkel, tévéműsorokkal; a műemlékvédelem kibontakozásának tárgyi bizonyítékai, a közoktatás — már természetesnek tartott — óriási vívmánya, az egyseges művelődési alapot nyújtó nyolc osztályos általános iskola megszervezése: a tudományos munka megváltozott társadalmi szerepe és értékelése —, hogy csak a film vázlatát érzékeltessük. Kitűnő film volt! Megérné, ha még egyszer műsorra tűznék, hogy azok is lássák, akik elmulasztották, vagy munkában voltak ezen a szombaton. Sasi, Ervin A békéscsabai Rózsa Rerenc Gimnázium 33 diákja vett részt az Erkel Diákürmepek orosházi megyei döntőjén. A „rózsások” közül harmincketten éremmel tértek haza a versenyről. A 45 tagú énekkar a Forradalmi Dalok Fesztiválján arany fokozatot ért el. Az orosházi vetélkedő zsűrije kilenc produkciót arany, négyet ezüst és hármat pedig bronz óikeeaasasasessssseaaseeaesaasssseasssesEssaas levéllel jutalmazott. A gimnázium szülői munkaközössége az elmúlt hét végén, ünnepségen látta vendégül az eredményesen szereplő diákokat, felkészítő tanáraikat. Kruchió Gábor, a tanintézet igazgatója elevenítette fel az elmúlt EDO -kön elért „rózsás” eredményeket, megköszönte az idei, kimagaslóan jó szereplést és további sikereket kívánt. ..................................................... K ivéve Mártit, ő nem veszekszik, inkább a magáét odaadja. Nem csak okos lány Márti;ő a legrendesebb. Illetve már asszony, nem is lány. Folyton azon kapja magát, hogy még mindig lánynak képzeli Mártit, pedig férjhez ment tavaly nyáron. De nem otthon volt a lagzi; csak utána jöttek haza. A férjére már sehogyan sem tudott visszaemlékezni. Csak épp, hogy megebédeltek otthon, még aznap délután felpakoltak egy talyigára való ennivalót, ruhaneműt, pokrócot, s felmentek a szőlőhegyre, az Acsay-féle présházba. Utána már nem is találkozott velük (azaz még egyszer latta őket: a kökénybo- korból). Meghökkent, ahogy most az eszébe jutott: „akkor meg a lánynevén tán meg se találom!” Janinak hívták a férjét. De nem emlékezett rá, hogy a teljes nevét valaha is hallotta volna. „Persze, az egyetemet a lánynevén kezdte — jutott az eszébe. — És ha így adták neki eddig a bizonyítványt, akkor azon már nem lehet változtatni. Bizony isten nem, hogy jönne már az ki, valaki beiratkozik, valaki más meg, akit egész másképpen hívnak, elmegy vizsgára...” Három napon át, reggeltől sötétedésig Mártit kereste. Több helyen járt, s mindegvík egyetem volt, és kérdezősködött a kapusoknál. De sehol sem tudtak róla. Amikor Budán elhallgatott az ágyúzás, oda is átment, a fából S csinált hídon, a budai egyetem- ; re, mert ideát azzal biztatták: ; Budán is van egyetem. De ott 5 sem tudtak Mártiról. ■ Sok kirajzszögezett cédula volt ; a bejárat körül az egyetemeken. • Ki kit keres, „hollétéről értesí- : tést kér” — ilyesmi. Erről ju- | tott eszébe, hogy ő is kiírhatna • mindenhová egy-egy cédulát. jj Abban az elhagyott lakásban, ; amelyet lefoglaltak Grisáék, ta- ! Iáit egy emlékkönyvet — a szék- : rény alsó fiókjában — sok szép'! tiszta lappal. Kereste benne azt ■ a kétsoros versikét, amely mind- í egyik nénje emlékkönyvében jj szerepelt: ! ■ Kétágasra szállt a veréb, emlékkönyvbe ez is elég. De csak hosszabb versek vol- ! tak benne, meg nem is olyan : szépek. De az biztos, hogy a fes- ; tett csokrok sokkal szebbek vol- • tak, mint az otthoni emlék- S könyvekben. Egy egész délután a cédulákat • írta. Nem sikerült éppen úgy a j kiírás, ahogyan szerette volna, ■ de az a fontos: el lehetett ol- j vasni. ■ „Parázsó Márti egyetemi tanú- • lót keresi az öccse, alólírott Pa- j rázsó Péter. Tanár lesz belőle, S ha kitanul, olyan egyetemre jár : iskolába. Aki tud róla, értesít- 5 sen, hogy hol találom meg, a2 } alábbi címen értesítsen .. ” : Másnap sorra járta at egye- • temeket megint, s a cédulákat í kirajzszögezte. így kapott azután hírt kiár- • tiról. Még ezen a héten. (Folytatjuk) £ Ezrek építették a palotákat Mínusz őt fokos hideggel, hóval és időnként viharos széllel köszönt ránk második leningrá- di napunk.- A Rossia Hotel nyolcadik emeletéről kilométerekre látni, előttünk a Győzelem Park, a Csernisevszkij-szobor, a város központja felé ívelő Moszkvai sugárút, egy hőerőmű hófehér, gomolygó füstzászlót szétterítő óriás-kéménye és gyárak tömbjei. Sietve indulunk, mindenki sejti, hogy a Téli Palota és az Ermitázs kincseinek felderítése órákig tart majd. Mire a Palota-térre érünk, a hóesés megszűnik, kisüt a nap. A vezérkari épület diadalkapuja alatt haladunk át és állunk meg Bartolomeo Rastrelli világra szóló remekműve, a Palota előtt... Kétszáz évet kell visszalépnünk a történelembe, vagy még annál is többet, hogy születésének tanúi lehessünk. A városalapító Nagy Péter holland stílusú háza az új, fényes paloták mellett lassan háttérbe szorul, és Jelizaveta Petrovna cárnő utasítja a Szenátust: „A mostani palota nagysága nem megfelelő... Helyette hosszában, magasságában és szélességében is felülmúlhatatlan épületet kell emelni.” A megbízást az olasz származású Rastrelli kapja, és 1754- ben megkezdik az építkezést. A Néván érkezik az építőanyag, az egész országból több ezer ember és háromezer katona. A pompás épület nyolc év alatt elkészül. A • tervező-építész, Rastrelli írja: A .Téli Palota kivitelezése tökéletesen sikerült. Az orosz mesterek elsőosztályú munkát végeztek, és ezzel koruk építő- és díszítőművészetének kiváló példáját alkották meg.” A palota monumentál's méreteire mi sem jellemzőbb: 1507 szobája van, ezek falait 1945 ablak és 1756 ajtó töri át. Az emeleteket 117 lépcsősor köti össze, a tetőkorláton 176 szo- boralak sorakozik... A díszlépcsőház súlyosan, talán már nyomasztóan aranyozott falai között káprázik a szemünk, a szürke márvány- oszlopok fenségesen némák és hidegek, a tábornoki terem a Napóleon elleni háborút idézi, az „Arany oszlopok terme” újabb káprázat, üvegvitrinekben korabeli díszruhák: a cári ruhatárak megmaradt darabjai, majd a nagy trón terem következik, szürkés-fehér márvány az egész, és a trónus előtt milliónyi mozaikból a Szovjetunió térképe, rajta a városok egy-egy piros rubinkő. A halványrózsaszín ablaküvegeken át kilátni a zajló Névára, a Péter-Pál erődre, ahol börtönbe vetett foglyok ezreit őrizte az önkény. Nem lehet nem gondolni az aranydzott oszlopok, a márvány kőfalak, bíborszínű tapéták sugárzó árnyékában arra, ami fél évszázada egész Oroszországot megváltoztatta. A forradalomra és a katonákra, akik 1917. október 26-án, hajnali 2 óra 10 perckor letartóztatták a Téli Palotában az Ideiglenes Kormány — éppen étkező — tagjait. Kör- beálljuk a kis ebédlő fehérre festett asztalát, ahol utolsó perceit élte az utolsó burzsoá kormány. Aztán átmegyünk a zöld színű, a Malachit-terembe, itt tanácskoztak, és itt, \most, 1975. márciusában a fél évszázad előtti események újra életre kelnek ... Csoportunk szótlan. Ezek a pillanatok meg nem ismételhetek, még egyszer át nem élhetek. Bizonyos, hogy mindenki ugyanarra gondol. Az Ermitázs csodálatos kincsei közé lépünk ezután, megbabonázva nézzük Leonardo da Vinci, Tiziano, Rembrandt festményeit, Michelangelo márványszobrát a Tüskehúzót, a keleti gyűjteményt, a vértek gyűjteményét, a kínai porcelánok tömkelegét, szo- borcsamokokat és képeket, képeket. Sokszor érezzük úgy, hogy sok is a kincsek, műremekek ilyen áradata, bár az is lehet, hogy az Ermitázst nem lehet két-három óra alatt felfogni sem ... Ezen az estén sokat beszélünk Rembrandtról, Rastrelliről, és azokról a névtelen ezrekről, akik világ csodájára felépítették ezt a palotát. Már újra szebb és barátságosabb az idő, amikor Puskin-vá- rosba utazunk, hogy lássuk az orosz-barokk egy másik remekét, a Katalin-palotát. Utunkat itt is a történelem kíséri, a közelmúlt történelme. A város szélén fekete bunkerek őrzik a fasiszta blokád iszonyú emlékeit, és néhány kilométerre a pulko- vói dombok, ahol 1941-ben a frontvonal húzódott. Mély vízmosás szélén két szovjet ágyú jelzi: idáig törtek a németek. Békés március simul a megszaggatott földre, a bombatölcsérek kőivonalaira, kopaszon meredező fáK ágain», hősi sírokra az út mentén. Hamarosan Puskinba érünk, itt a liceum, ahol a Költő tanult, és itt, előttünk a Téli Palotával vetekedő Katalin-palota, aranyozott tornyaival, az oszlopokat tartó arany-atlaszokkal. A németek szétdúlták, szét- robbahtották, ma egyharmada újra a régi fényben. Múzeum, képtár, valósághűen helyreállított termek, lakosztályok. Nemcsak mi vagyunk vendégek itt: tucatnyi autóbusz parkol a palota-kertben, külföldiek és leningrádiak. Kétségtelen: a látvány lenyűgöző. Csodálatos. De jó tudni azt is, hogy azoké már, akik építették. (Folytatjuk) Sass Ervin Eredményes felnőttoktatás A Hidasháti Állami Gazdaságban a közelmúltban fejeződött be a dolgozók 7—8. osztályos általános iskolája. Hu- szonketten a 7. osztályból, huszonnyolcán pedig a 8. osztályból tettek eredményes vizsgát. A gazdaság biztosította a tanuló dolgozóknak a termet, gondoskodott a fűtésről, a könyveket és az autóbuszt díjtalanul bocsátotta rendelkezésükre. A rendes tanulmányi ! szabadságon kívül részben fi- J zetett munkaidő-kedvezményt | kaptak. A 8. osztályosok évzáró és ballagási ünnepségén a gazdaság vezetősége, párt- és szakszervezeti bizottsága a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elérő tanulókat 2-4 nap jutalomszabadságban részesítette Lz a Baioia-lér, A Téli Faioumoa marnunk ünnepség a„Rózsában" A Katalin-palota előtt mi, békésiek
