Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

Látogatások művelődési házainkban II, 4P Újkígyóson a jövőt keresik Újkígyós nagyközség Taná- I csa február 21-én többek között I a Petőfi Sándor Művelődési Ház munkáját, elmúlt évi gaz-1 dálkodását, az idei évi költség- vetését is tárgyalta. A tanács- j ülésre az írásos előterjesztést j Bocsa Ilona, a művelődési ház igazgatója készítette el. Pár ol­dalas az előterjesztés, monda­tai azonban súlyosan hangza­nak : „... a tervezett bevétéli- kiadási előirányzatát teljesíteni nem tudta”. „A megtartott rendezvények a gyér látogatott­ság miatt, 1-2 esettől eltekint­ve, ráfizetésesek voltak.” „A művelődési ház vezetőjének személye ez évben (1974-ben) két esetben is változott...” „A művelődési ház ... a köz­ségen beilül nem a legesztétí- kusiabb külsőt mutat. Az épület javítására, fenntartására évek hosszú során szinte semmit sem tudtunk fordítani.” De le­hetne tovább idézni a jelen­tést, amely a hibáik, hiányossá­gok sorát tárja fel. Az újikigyósi művelődési ház a felszabadulás előtt levente- otthon volt. Az eltelt harminc év alatt — kisebb foltozgratá- sokat kivéve — neon sok min­den változott e szűk, földszin­tes épülőt portáján. Az egyik ablakban egyhetes plakátok. A kerítés ká-, bedőlt, á vaskapu falhoz támasztva. Az épületet új betonjárda övezi; a köz­ség fiataljai építették az el­múlt nyáron. Az irodába lépve az igazga­tónőt keressük. Törékeny, fia­tal lány nyújt kezet, Bacsa Hona, Üjkígyósi, tavaly érett­ségizett Békéscsabáin. 1974. szeptember elseje óta igazgatja az intézményt. — Az érettségi után két hó­napig Makón dolgoztaim. Édes- 1 anyáméit hívtak haza, legyek itthon. Akkor ment el a ház vezetője. Csábított a fizetés, a népművelő munka. Es érdekelt is. Elvállaltam, Mondták, nem számit, hogy nincs gyakorta- j tóm, majd segítenek. Diák ko- j romban a községi területi | KISZ-szer vezet szervező titká­ra voltam. Kétszer nyertük el a KB vándorzászlaját. Gondol­tam, a mozgalmi tapasztalatok átsegítenek a kezdeti nehézsé- j geken. | Múlt időben beszél. „E hó­napban beadom a lemondáso­mat” — mondja. Keserű mo­soly vibrál az arcán, szinte összeegyeztethetetlennek tűnik fiatalságával. j — Igen, a pénz! — folytatja.1 — Az ÁFÉSZ ad évente ló ezer forintot. A tanács nyolc­vanat, de ebből a bért, az üzemelési költséget fedezzük. ! A tavalyi költség 135 ezer fo­, rint volt. Bevétel,.. ? A ren­dezvényekből szinte semmi. A tanácsnál azt mondták, bálákat kell tartani. Ilyenkor a belépő 12 forint. Ha százan eljönnek,! altkor éppen csak ki tudom fi- | zetni a zenekart. Es ma már akármilyen zeneitart sem lehet meghívni. így a népitáncosok­ra igyekeztem összpontosítani. Két csoport van. a kicsik és a KISZ-es korúak. A dobozi já­rási versenyen második díjasok lettek. Felszerelésük is egyre gyarapszik, az ÁFÉSZ vezetői­hez bármikor fordulhatok, pénzzel is támogatnak. Számviteli főiskolai, mérlegképes könyvelői, vagy árszakértői képesítéssel rendelkező revizort keres a Békés megyei Ipari Szövetkezet Revizori Irodája. Cím: Békéscsaba, Szabadság tér 16—18. A művelődési ház másik mű­vészeti csoportja a tíztagú iro­dalmi színpad. A gyermek és a felnőtt kézimunka szakkör tagjai a modem könyvtárban és a művelődési hazban tartják foglalkozásaikat. Ez évben há­rom kiállítás volt már, egy ga­lamb, és két díszítő-művészeti. Ez utóbbiból az egyiket április 4-ón, felszabadulásunk évfordu­lójának tiszteletére rendezték — osztatlan síkéivel. De más csoportok is működ­nek a művelődési házban, igaz, külön költségvetéssel. Így a kétszeresen kiváló, aranyko­szorús ifjúsági klub, amelyet az ÁFÉSZ külön 20 ezer forinttal támogat. A községi területi KISZ-szervezet részére — amely foglalkozásait, taggyűlé­seit, megmozdulásait javarészt a művelődési házban tartja — Ugyancsak az ÁFÉSZ ad 40 ezer forintot. A klub, az alap- Kaerveziet és a művelődési ház vezetője, titkára új, tapaszta­latokkal alig rendelkező fiatal. A községben van meg egy köz­mű velődésd Intézmény, a könyv­tár, bár az szűkös anyagi lehe­tőségei, vezetőjének — aki ugyancsak pályakezdő — szoros m unklaren dje mellett aligha vállalkozhat a község közmű­velődésének irányítására. A megoldás mikéntjét a ta­nács elnökétől, Süli Jánostól kérdeztük: — A művelődési ház tartal­mi munkája nem megfelelő, ez kétségtélen. De ennek nem csak az az oka, hogy kevés pénzből gazdálkodhat. Végered­ményben 43 ezer forintot kell a rendezvények bevételeiből és terembérből hoznia saját ki­adásainak fedezésére. A prob­léma másik oldalát abban lá­tom, hogy az intézmény jelen­legi igazgatója tapasztalatlan, és ehhez mórve mégis nagy az önbizalma. Pedig munkába ál­lásakor külön kértük: bármi­kor, bármilyen problémával forduljon hozzánk, segíteni fo­gunk. De van még valami, a lakáskárdés. A művelődési ház mindenkori vezetőjének járó szolgálati lakás régi, elavult j épület, nem éppen ideális. Ko­rábban minden igazgató ezért ment el Újkígyósról. Tavaly ketten is. Ezek a személyi vál­tozások nagyon meglátszanak a község közművelődési munká­jában. Véleményem mégis az: kell és lehet tenni. Ha a mű­velődési ház igazgatója elmegy Újkígyósról, meghirdetjük az állást. A végrehajtó bizottság határozata alapján a jövőben egyesítjük a közművelődési cé­lokra szánt anyagi erőforráso­kat. Felvetődött egy új műve­lődési ház építésének gondola­ta is. A fejlesztési összegek ter­mészetesen elenyészőek egy ilyen beruházás költségeihez képest, mégis vállaljuk. Ha megteremtjük a kiinduláshoz szükséges pénzt, bizonyára ka­punk a központi alapból is. Újkígyóson hagyománya van a társadalmi összefogásnak. Meg­hirdetjük az „Egy nap a mű­velődési házért”-mozgalmat. Ha szükséges, akár több éven át. A jelenlegi épületet is le­hetne azonban csinosítani, von­zóbbá tenni berendezését, kör­nyezetét. Az udvaron egy leen­dő ifjúsági park kirajzolódó alapvonalai. Hogy nem készült el, nem a pénzen múlt. Lakó- dal maisat is rendeznek Itt, és a virágoskert mindannytszor kárát látja A külső szemléd­ben felvetődik a kérdés: ott, ahol évente sok százezer forint értékű a társadalmi munka, mi. ért nem rendezték eddtg a mű­velődési ház környékét? Apró­ságokról lenne szó. „Ma már nem elég pár szék, asztal ah­hoz, hogy becsábítsuk a közön­séget egy-egy rendezvényre, mert az otthoni kényelmes fo­telból egyszerűbb a televíziót nézni” — mondja Papp Ja- mosné, a községi pártbizottság titkára. „Az idősebbek köré­ben kialakult az a nézet: az a művelődési ház, ahol a lakodal­makat rendezik... Ez pedig nem igaz!” — A gazdasági lehetőségek­ről viszont az a véleményem — mondja a párttitkár-asszany —, hogy a tanács és az ÁFÉSZ hozzájárulása nincs kellőkép­pen körülhatárolva, és szétfor- gácsolódik a pénz. Egy hibás szemlélet is akadályozza a közművelődési munkát: azt mondják, hogy a kultúra a pénzt csak viszi, és nem hozza. Később arról beszél, amiit már jónak tart, amit bővíteni, gaz­dagítaná lehetne. — A könyvtárban működik egy művelődési kör. Változatos, színes programot ad a fiatalok­nak és az idősebbeknek is. A község értelmiségei, meghívott művészek, szakemberek tarta­nak itt előadásokat politikáról, művészetről, mezőgazdaságról és más kérdésekről. Ez a kör alapja lehet a további elképze­léseknek, amelyeknek megva­lósulását nagyrészt egy új mű­velődési ház felépítéséből lá­tom. Újkígyóson nem nehéz társadalmi munkára mozgósí­tani az embereket. Azért nem, ment szinte minden kígyóéi la­kos meggyőződése: jó ügyet szolgál, érdemes segíteni. A művelődési ház esetében még inkább így lenne: a felnőttok­tatás, a politikai oktatás, a szó­rakozás, a szabad idő hasznos eltöltésének színtere lehet az új létesítmény. És a legfonto­sabb: az új épület mellé — véleményem szerint — szolgá­lati lakást is kell építeni! Az új művelődési ház meg­nyitásáig azonban még hosszú éveik telnék el. Jó, hogy a jö­vőt keresik, de addig is első­rendűen fontos a közművelő­dés, -melyet a mostani körülmé­nyek közepette is lehet — és kell! — tartalmasabbá, érde­kesebbé, színvonalasabbá ten­ni. " Még akkor is, ha néha le­hetetlennek tűnik!-Nemesi László Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet? Ne gondolja a kedves olvasó, hogy a cím utáni kérdőjel vé­letlen vagy sajtóhiba. A követ­kező sorok megmagyarázzák, miért görnyed ott az a szomorú kérdőjel. A napokban a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vál­lalat egyik parkosítással foglal­kozó dolgozója kopogtatott be szerkesztőségünk ajtaján. — Teljesen el vagyok kese­redve... — kezdte mondókáját. Meglepőnek, sőt — s ezzel azt hiszem jóérzésű olvasóink egyet­értenek — felháborítónak ne­vezhető mindaz, amit látogatónk elmondott: Békéscsaba területére 15 ezer importtulipánt ültettek ki a vál­lalat dolgozói, amelynek ára egyenként öt forint volt A kü­lönleges fajtájú, sok színben pompázó virágok a korai nap­sütésben hamar kibontották szirmaikat, hangulatossá, szép­pé téve az utcákat, tereket. Saj­nos nem soká gyönyörködhet­tünk bennük... Először csak megritkultak a virágágyak, az­tán egyre több kellemetlen meg­lepetés érte a vállalat dolgozóit és persze a lakosságot, Egyik reggelre az Árpád soron levő szoborsétány összes tuli­pánjai eltűntek. A Felszabadu­lási Emlékmű gyönyörű virágai hasonlóan titokzatos módon kel­tek lábra. A Rózsa Ferenc gim­názium előtt kék nefelejcset és fehér tulipánt ültettek egymás mellé, hogy ezzel a várhatóan szép látvánnyal örvendeztessék meg a környék lakóit. A nefe­lejcset ott felejtették, ám a tu­lipánt mind egy szálig elvitték a virág „titokzatos szerelmesei". Ugyanígy a MEZŐBER épülete előtt... <4 ligetben, a Dömsödről ideszállított különleges talajta­karó cserjék bizonyultak „ka­pósnak”, hiszen az ezzel beül­tetett területek ritkulnak a leg­jobban. Elkeseredett látogatónk ezzel búcsúzott: — Eddig a kiültetett növé­nyek 50 százaléka tűnt el. Ilyen még nem volt. Nem mondom, régen is előfordult szórványosan hasonló eset, de ilyen nagy szá­mot csak az idén ért el. Hama­rosan elérkezik az ideje az egynyári kiültetésnek, de egyre többet gondolunk arra, megéri-e, ha úgyis elviszik? A muskátli, a begónia — az elmúlt évek ta­pasztalatai szerint — még „ka- pósabb” az eddig kiültetett vi­rágoknál. Kedves Olvasó. Nem kell at­tól tartani, hogy a parkosítást nem folytatják tovább. Am meg­döbbenni és felháborodni sza­bad, hiszen ezek a „virágrajon­gók” a köz, a város tulajdonát — mondjuk ki nyíltan — lop­ják el. S mindezek megakadá­lyozása nemcsak a rendőri ha­tóságok és a kis számú park­őrök feladata, hanem a város lakóié is. akiknek, s akikért fo­lyik a munka. Ne csak a szépí­tésben vegyünk részt, hanem az elért eredmények megóvásában is. Nagy Ágnes Döntő: Pályaválasztási vetélkedő Békéscsabán Április 29-én, kedden délelőtt 9 órakor kezdődik Békéscsabán a megyei pályaválasztási vetél­kedő döntője az ifjúsági és út­törőházban. A döntőn 13 tanuló vesz részt, az eddigi vetélkedők legjobbjai. A vetélkedőn értéke­lik Ós jutalmazzák a pályavá­lasztási témájú pályamunkákat is. A Békés megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet a nagy­szabású döntőre meghívta a Mezőhegyes! 614. sz. Ipari Szak­munkásképző Iűtézet énekkarát, közreműködik még Lukács Jó­zsef, a Jókai Színház művésze és Nagy Katalin, a Békéscsabai 635. sz. Kulich Gyula Ipari Szakmunkásképző Intézet tanu­lója. i Ősz Ferenc: RÓZSI (KISREGÉNY) itiiatBiiMiiiaBeiiKsssiiiiiiziaiitsECBiiiiesseiiiitif■iseiiiiBMaaisssaisssiisissiEdits a8ssasBaaeBaBeBaaasaaaaaBaaaaBaaaessaaaaaaaaaaa lit. Meglátta Rózsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte az egész szekér krumplit, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pus­mogtak, majd Rózsi lekötötte a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi ember szekeréhez. Én éppen a kapuban álltam. Oda­jött hozzám, megcsókolt és fel­ült a bakra... — Ez mikor történt? — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek— — Addig hol lakott? Eötvó- séknél ? — Azok az első napon kido­bálták a rongyait a folyosóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén... — És senki sem engedte be a szobájába? — Én hívtam — szólt közbe Simőné. — De azt mondta, hogy nem akar senkinek a ter­hére lenni... — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogyan javuljak meg — mosolyogott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne keres­se senki. Elege volt Budapest­ből! Simó megkísérelte kerestetni Rózsit. De ebben az országos zűrzavarbein, amikor a megje­lenő újságok legnagyobb rova­ta a „Ki tud róla” címet visel­te, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szü­leiket, nem sok reménnyel ke­csegtetett a vállalkozás. Simó két év múlva Csongrá- don tartott választási beszédet, mint a kommunista párt szó­noka. Ekkor tett egy utolsó ki­üli XVII. — Ki magának az ellenség? Én? Vagy ezek itt — mutatott az emberekre Simó és dühösen megragadta a vénlány kabát­ját. — Mikor tér már észre? — Vigyázzon csak Simó úr! A háború még nem dőlt el. Le­het, hogy hamarosan maga fog feleim rémtetteiért. Emlékezzen csak 1919-re és 1920-ra. Simó elvesztette a fejét. Keze ütésre lendült. Melanie szeren­cséje, hogy Simóné az ura mel­lett állt és megragadta a csuk­lóját. — Csak nem ütnél meg egy bolond vénasszonyt... — Üssön csak... Majd ezt is felírják a lajstromára. Több tanú látta — fordult a lakók felé, de. azok szó nélkül elóda- . lógtak. Közben Simó egyre kétségbe­esettebben oróbálta kinyomoz­ni, hová tűnhetett Rózsa. De senki nem tudott róla. Még a vezetéknevét sem tudta senki. A házmester lakónyilvántartó könyvéből derült ki, hogy Bor- báe -Rózáinak hívták, 1914-ben s*f'i etett éc Nyírbátorból költö­zött a házba. III Egyik este, amikor Simó ha­zatért, bekopogtatott hozzá Ko­csis Erzsi. Simó ekkor már a kerületi pártbizottságon dolgo­zott. — Hallom, hogy Rózsit haj- kurássza — állt meg az ajtó­ban. — Tud róla valamit? Jöjjön be’ jebb — hívta a lányt. — No csak, milyen elegáns — mond­ta később. — Remélem, nem rólam lesz szó — mondta gorombán a lány. — Engem nem kell félte­ni. Igaz, hogy megfogadtam, hogy soha többé... De ezek az idők egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy új életet kezdjek... — Pedig, ha valamikor erre lehetőség volt, akkor most van, itt az idő... — Persze. Vár az újjáépítés... Menjek építeni a Manci hidat és naponta kapok egy tányér levest... — Egyelőre nem jut több — .mondta Simó. — De kérem, be­széljen, mit tud Rózsiról? — Én beszéltem vele utoljá­ra. Azt hiszem, csak tőlem bú­csúzott el. Járt itt egv szekeres ember, valahonnan Csongrád- ból hozott lisztet, meg krump-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom