Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

Valóság — nem frázis

Három' nagyon kedved, húsz és harminc év közötti csehszlovák újságíróval, Marie Rubesovával, a csehszlovákiai Népszava, Dana Kalusovával, a Magyar Mező- gazdaság című hetilap csehszlovákiai testvérszerkesztőségének, a Zemedelske Noviny és Josef Ditével, a Pochoden című megyei lap újságírójával ülünk a békéscsabai hűtőház igazgatójának, Márton Pálnak az irodájában. Késő délután van. A hűtőházi látogatás végén egy kis csabai kolbászos uzsonnát fogyasztunk. A terített asztal mellett otthonosan szövődnek a gondolatok. Közel az egynapos program vége, s ilyenkor bizony néha keresetlen, fésületlen szavak buggyannak ki az emberből. A látottak értékelése, mérlegelése, az élmények elraktá- rozódása az értelemben nem könnyű és nem egyszerű folyamát. Nem az, különösen annak, aki a mi századunk nagy adományával, a szocialista mező- gazdaság és az élelmiszeripar újszerű kapcsolatával, eredményeivel itt náldnk ismerkedik.

Josef Dite értékelő szavaiból arra lehetett következtetni, hogy északi barátaink nem ismerik kellően munkánkat, erőfeszítéseink hatékonyságát. Nem tudom, hogy a csehszlovák nyelvben milyen tartalmat takar a frázis szó, ő ugyanis ezt használta abban a mondatában, amely így hangzott: „Az elmondottak után arra gondoltam, hogy a megye eredményei nem többek frázisnál. A látottak másról, a valóságról győztek meg.” Barátainknak hihetetlennek tűnt, hogy 1974-ben 11 millió mázsa szemes termény termett a megyében, hogy búzából 36—37 mázsa, szemes kukoricából pedig 53,5 mázsa a megyei hozam hektáronként. Hihetetlen, hogy vágósertésből meghaladta a háromnegyed milliót az 1974. évi értékesítés, hogy Békés megye az ország 19 megyéje közül a hazai termelés 10 százalékát adja kenyérgabonából, 14— 15 százalékát sertéshúsból és 18—20 százalékát baromfiból, baromfitermékből.

Egy külföldi, még a baráti államból is, hosszasan töpreng azon: elhigyje-e, hogy a nagyüzemi gazdálkodás üzemi méreteinek kialakulásával szinte egy időben nagyon fontos a megye élelmiszergazdaságához ma

®a*5sss**ass®*£í.fies.-s-»e*eis:aa**sA3í»tt#ae«w

télikabátja ujjára vörös karszalagot húzott, mglyen egy kalapácsos ember — a szociáldemokraták jelképe — feketél- lett. Végigjárta a házat és tagokat toborzott pártjának, de mindenhonnan kiküldték. Híre ment, hogy Itozgonyi az egyik új pártban kapott valami nagyobb tisztséget, állítólag országgyűlési képviselő lesz.

Fábri — a tisztiorvos — a szovjet csapatok bevonulása után három nappal tért haza. Nem szólt senkihez. Lefeküdt az ágyába és negyvennyolc órán -át aludt. Aztán újra jöttek érte a ^kórházból és ettől kezdve, legfeljebb félórákra jött haza

Eötvösék eltűntek. Egyik este egy lovas kocsi- állt meg a ház előtt. Két ember ült rajta, ezek segítették fel a kocsira a háziúrék hatalmas bőröndjeit, ládáit. Simónak eszébe jutott, hogy Eötvösék rengeteg élelmiszert tároltak a pincében.

Simó este felment Weívodá- hoz.

’ — AdjS Isten, szomszéd ...

—- Simó elvtárs! — örvendezett Weivoda. — Már aggódtunk

magáért.

— Köszönöm, igazán jólesik.' Egy közös akciót ajánlanék.

— Eötvösék, mint Önök is tudják, ellógtak, illetve eltávoztak. Hatalmas mennyiségű élelmiszerük maradt a pincében. Nem hagyhatjuk megromolni. A pincét feltörjük és az ott levő élelmiszert szétosztjuk a ház lakói között.

—- Nem ártana, ha valami hi- -vatalos papírt hozna ■— bizony*

már szervesen tartozó új ágazatok létrejöttét? Az ilyen irányban folytatott politikai fel- világosító és nagyon alapos, közgazdasági elemző munka gyors hatását?

A friss fogyasztású zöldség mellett a konzervgyári és a hűtőházi alapanyagot is itt helyben, Békésben, a feldolgozó gyárak közelében kellett megtermeszteni. A sok egyéb, néha az ágazat fejlődésére blokkolóan ható, központi szabályozók érvényesítése következtében ez nem volt zökkenőmentes. A termelés és értékesítés körülményeinek alapos elemzése, kritikája azonban sohasem maradt el. A legnagyobb hullámvölgyben, sem az volt a téma, hogy az üzemekben felszámolják a kertészeti ágazatot, hanem a termelés, mert kellett a zöldség, a bogyós és a piros húsú gyümölcs frissen, hidegen és melegen tartósítva, mert az országnak ez az egyik leghatékonyabb valutatermelő forrása. És a fejlődés: az 1964. évi 5 ezer tonna hűtőházi termelés 1975-ben eléri a 17 ezer tonnát! Bravúros felfelé emelkedés. Hihetetlen, mégis hihető, hiszen igaz. Az „öreg” 500 vagonos hűtőház 10 évvel ezelőtt üzembe helyezett kompresszorai még csak 200 ezer kilokalória hideget leheltek, az új, ezervagonos hűtőházban pedig egy-egy gépegység 1 millió kilokalória hideget bocsát á tartósítási célok elérésére. Hihetetlen? Az, pedig mindez a valóság, mint ahogyan az is kezd azzá válni, hogy az objektív gyenge, mostoha természeti adottságú szövetkezetekben a gazdálkodás alacsony színvonala* szubjektív okokból tart ott, ahol áll. A szeghalmi járásban szerzett tapasztalatok mindjobban erről géznek meg, s új értékítélet megvonására késztetnek megyei és országos vezetőket.

A termékkóstoló: a konyhakész levesek, a halászlé, a lekváros derelye és a szilvásgombóc, a sok-soHéle gyorsfagyasztott áru, az áruval tömött 5x200 vagonos új tárolóbér valamit mégiscsak megsejtetett csehszlovák kollégáinkkal a hazai és szűkebb hazánk, Békés megye gazdasági életéről, az ország élelmiszergazdaságában betöltött helyéről, szerepéről.

Megyénk, állami gazdaságainak és termelőszövetkezeteinek

KSiveiiaiiiiroiaffraaaaBerasamasveBaMtcsftCMWiMait:

talankodott Weivoda is, de könnyen hagyta magát meggyőzni. Tárkányiné is velük ment, de többször hangoztatta, hogy a felelősséget nem vállalja.

Kocsis segítségével — aki csodálatos módon józan volt — ki- fo'-zítették az ajtót. Az élelmiszerek pontosan úgy maradtak, ahogy a németek hagyták őket. De az egész pincét megtöltötte a petróleumszag. Valaki bőven megöntözte a liszteszsákokat, húsokat és zsírosbödönöket pet-- róleummal.

~ Utolsó gengszterek. De megálljatok, felkutatlak én még benneteket vidéki rezidenciátokban — sziszegte Simó.

■— Biztos a németek tették — mondta Weivoda.

— Az nem valószínű. Eötvös- né néhány nappal az oroszok bejövetele után lehívott a pincébe és megengedte, hogy a földre kiszóródott lisztet összeseperjem... Akkor még nem volt itt petróleum.

A házban természetesen feltűnt Simó szervezkedése. Amikor látták, hogy a pincébe mentek, többen utánuk mentek. Kosarakat, zsákokat hoztak magukkal, nehogy kimaradjanak az osztozkodásból.

— Aljasság — mondta Rozgo- nyiné.

Melanie, aki természetesen szintén jelen volt, kissé csalódottan dugta maga mögé a kosarát és félhangosan megszólalt:

—• Ja, kérem, ez a haditörvény. Semmit nem szabad az ellenség kezére juttatni.

(Folytatjuk)

vezetői, a párt- és a tanácsi

szervekben dolgozó okos, összehangolt munkájának, a társadalompolitikai célok tudatosításának, megértésének és az ennek szellemében folyó közösségi munkának nagyszerű eredményei ezek. Nekünk'mindez természetes, hiszen nap mint nap találkozunk, s tudatjuk egymással hol, mekkorát léptünk előbbre. az életnek mely területét kellene egy kicsivel több, nagyobb figyelmességgel kezelnünk. önállóan dolgozunk közösen elfogadott terveinken, s az ügyekben ott döntenek, ahol azok születnek. S ez a döntés nem holnap vagy holnapután születik meg, hanem rögvest, amilyen gyorsan csak lehet, hogy a termelés, az emberről való gondoskodás egy pillanatra se rekedjen meg. A gond talán éppen ezért oszlik el gyorsan.

Valóság a hűtőházban, de máshol is, hogy a munkás elmondja véleményét, s erre az észrevételre figyelnek, hallgatnak, visszakérdeznek és mind gyakrabban elismernek. Valóság, hogy hétköznapjaink kemény munkával telnek... De milyen sok még a tartalékunk. Mennyi lehet még abban az ágazatban, amely 1971—74. között 25—27 százalékkal növelte termelését 1966—1970-hez képest. Sok, nagyon sok munka van ebben a 25—27 százalékban, és még milyen sokat kell dolgoznunk, hogy a következő tervidőszakban ugyanennyit lépjünk előbbre.

Ha legközelebb ismét hozzánk látogatnak csehszlovák kollégáink, ezekről is ugyanolyan őszinteséggel beszélünk, mint 1975. április 23-án a békéscsabai hűtőházban. Ekkor egyszerűen és nagyon szigorúan az adatokra támaszkodtunk, mert a szavak lehetnek szépek, frázi,s- szerűek, frázisok, de a tények, a mindennapi élet soha.

Dupsi Károly

Tv-jegyzel

a riportgrkeresésröl

Egy valóban ritka találkozáson hangzott el ismét a televízió képernyőjéről: riporter kerestetik. Csütörtökön este ti- sennégy rádió- és tv-riporter találkozott a hármas stúdióban. Valamennyien ismerősök, talán oarátaink is. Talán ezért is válthatott ki belőlünk, a „másik oldalon”, a képernyő előtt ülő közönségből kicsit furcsa érzést, amikor a feldobott vil- lámkérdósré kényszeredetten adták sorra a választ: mit váriak a Riporter kerestetik- :e jelentkező fiataloktól, pályázóktól? A régi szólás jutott eszünkbe: amikor a hóhért

akasztják...

A „tantusz” a stúdióban is leesett, kiJki a maga módján igyekezett e kenyszeredettségen tompítani. Mert kétségtelen, hogy tudás, készség, bizonyos adottság éppúgy szükséges ehhez a szakmához vagy hivatáshoz, mint a tájékozottság, a pillanatra kész ismeret. De — ahogyan azt bár a korábbi Riporter kerestetik-ben láthattuk, legalább annyi szerencse is. Így tehát a receptadásnak még az igénye sem merülhet fel. S hogy kérdés nélkül is válaszoltak riportereink? Tudjuk ezt be jószándékuknak, segíteni aika- rásuknak.

A jelentkezni szándékozóknak pedig emlékeztetőül a késő este elhangzott felhívást hadd ismételjük meg. Rövid életrajzot, fényképet, három gépelt oldalnál nem hosszabb riportot kell május 15-ig elküldeni a Magyar Televízió címére, ajánlott levélben. Reméljük, hogy a selejtezők után több Békés megyei fiatallal is találkozhatunk a televízió képernyője előtt. Űjabb lehetőség, élni kell vele.

<N. L.)

Színházi próba

Sarkadi Imre drámája a Jókai Színházban

Lukács József, Szentirmay Éva, Márton vidám beszélgetése

Gálfy László és Karinthy a próba szünetében

(Fotó: Demény Gyula<

Asítóan üres nézőtér, fehér vászonnal letakart széksorok. A nyitott színpadon néhány kellék: asztal, székek, telefon. A díszletek helyén még csak ideiglenes falak találhatók. A békéscsabai Jókai Színház próbájának vagyunk vendégei. A társulat művészei május 2-án mutatják be Sarkadi Imre: Ház a város mellett című drámáját.

Sarkadi Imre kegyetlenül őszinté darabjai alaposan megdolgoztatják a nézőket. A magas feszültségű drámákban egy pillanatra sem flehet kikapcsolni a színpad ék a nézőtér között vibráló áramkört. A próbák idején természetesen hiányzik még a közönség reagálása, de a rendező és a színészek munkájának eredményeként lassan kibontakozik az előadás képe. A színpadon levő művészek — Szentirmay Éva, Gálfy László, Áts Gyula, Lukács József, Kovács Lajos — a darab utolsó felvonását próbálják. Megszakítás nélkül folyik a játék, a rendező, Karinthy Márton a nézőtérről figyeli a munkát.

A dráma főszereplője Simon József, a vidéki „káder”, aki látszólag kiegyensúlyozott házasságban él feleségével, Klárival. Ám berobban az életükbe Bátori, a körorvos, aki minden pillanatban készen van arra, hogy a körülötte levő világot szétzúzza. Jelenlétével katalizátorként fölerősíti a házaspár • életét feszítő energiákat. Tulajdonképpen mindhármójukban él a tisztaság utáni vágy, de a hazugságokat nem könnyű félretenni. Becsapják önmagukat, hazudnak egymásnak is csak azért, hogy az elért jólétet, a karriert nehogy elveszítsék. Sebzett, furcsa, tört életű figurák.

A próba utáni beszélgetés idején lejegyeztük Karinthy Márton néhány gondolatát:

— Harmadik hete már, hogy feszes litereiben haladnak az előadás próbái —• mondta a fiatal rendező. — Sokszor éjszakáig dolgozunk, hiszen a közreműködő színészek nagy része más darabban, tájelőadásokon is játszik. Közös munkánk eredménye, hogy ma már kialakul az előadás ritmusa, a bemutatóig még apróbb csiszolásokat kell végezni csupán.

— A Ház a város mellett Sarkadi Imre torzóban maradt alkotása. Olyan drámai anyag, amelynek lazán összefércelt szövetében remek részek találhatók. Ezt a laza szerkezetet igyekeztem kifejezni a szín- padra-vitelkor. A gondolati ív felépítése mellett a dráma három rétegét próbáltam bemutatni:

— A felszínen egy házasság felbomlása látható. Szokványos szerelmi háromszög, ahol a hatalmi pozíciójáért reszkető férj és a cinikus orvos között a feleség magára maradva tisztán akar kikerülni az összecsapásból.

— A féltékartységi jeleneteknél sokkal izgatóbb az a korlelet, amelyet a dráma elénk tár. A cselekmény 1954-ben játszódik, abban a korszakban, amikor bizonytalanná váltak az emberi kapcsolatok. Amikor új hit, új erő kellett, amely összekapcsolja a meglazult kötéseket. Az eltorzult társadalmi viszonyok közt az emberek a magánéletükben is döntésre kényszerültek. Sarkadi Imre drámájának hősei nagyon sok alkalmat találnak a menekülésre önmaguk elől. Olyan emberi sorsok, amelyek nem találkozhatnak, mert az együttlétnck mindig robbanás a vége. Ezek a társadalmi összefüggések, amelyek legjobban foglalkoztatnák,

— Nagyon megkapott engem az a furcsa, misztikus légkör, amely a dráma mélyén körülveszi a figurákat Ebből a szempontból kulcsfontosságú alak Gerzson, a vak művész, aki világtalan ‘létére tisztábban látja az embereket, mint azok, akik bent topognak .a mindennapok forgatagában. Egy kicsit Sarkadi Imre személyét is felfedezni vélem Gerzson alakjában. Érzésem szerint ez a figura hasonlít Thornton Wilder: A mi kis városunk című darabjának kántor-énekeséhez, örülnék, ha Sarkadi Imre drámájával is olyan sikerünk lenne, mint amilyen kedvezően fogadták az elmúlt évben a Mi kis városunk előadásait. Azért mondom mindezt, mert a Ház a város mellett című darab lesz az utolsó békéscsabai rendezésem. A jövő évadtól Pécsre szerződtem. Jó szívvel gondolok a Békéscsabán eltöltött két évre, de úgy érzem, hogy itt én már megtettem azt, amit tenni lehetett. Megpróbáltam a színpadra varázsolni a 'átékos humort, az igaz költészetet. Habár ez nem divatos, de vallom, hogy a színház a néző érzelmeire hatva töltheti be feladatát. Bs ha a közönségnek szép élményeket szereztünk a Boldog nyárfalevél, a Mi > ki® városunk, a Telihold és — remélem — most a Ház a város mellett előadásain, akkor talán én se hiába dolgoztam itt, Békéscsabán.

A próbák még folytatódnak. A munka izgalma most mindennél fontosabb, de ha majd az utolsó előadás után is lemegy a függöny, akkor egy kicsit mindnyájan szegényebbek leszünk. Hiányozni fog a színházból Karinthy 1w'4rton fiatalos lobogása.

Andódy Tibor