Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-22 / 93. szám
Á kert dísze: #0 f 01# f f ^ «g az udezold pázsit CX2C!iaiQ!aB0D(BI!lElEllBaeiSE3BBaaaSD«aQ2!BaBDSCSB2QasaaBBS11BSiaSDBH2a! W2QI3ElQOQODaaQ03aaDQaQaaaa3aaiI3CffiQ2DDaC2!D3322BE22Q A málna jelentősebb károsítói A málnatermesztés területének növekedésével párhuzamosan vált egyre fontosabbá az ültetvények rendszeres növény- védelme. Az eredményes védekezéshez fel kell Ismerni a baj okozóját, meri ellenkező esetben nem jár eredménnyel. Ezért szükséges ismerni azokat a kártevőket és betegségeket, melyek leküzdése a védekezés alapjául szolgál. Állati kártevők A levéltetvek közül, a málnát a kis rnálnalevéltetű, a nagy sze- derlevéltetű károsítja. Kártételük a hajtások és a'levelek szí- vogatásában, torzulásában mutatkozik meg. Ritkán jelennek meg nagy tömegben, de a nagyon veszedelmes vírusbetegségek terjesztésével súlyos közvetett károkat okozhatnak, A málnabogarak kártétele a rügyek és a fiatal levelek rágásában, a lárváké főleg az 'lső szedések gyümölcseinek „férge- sedésében” mutatkozik. A málnamoly lárvái tavasszal a rügyeket rágják ki, majd a vesszőkbe hatolnak. A károsított vesszők rügyei elszáradnak. A rügybe hatolás helyén található szövedékbe ágyazott ürülékről könnyen felismerhetők. A rhálnalevélatka a levelek fonáki részén károsít, s ennek hatására az erek között kezdetben világoszöld, majd sárga, a víruskártételre emlékeztető foltok és sávok jelentkeznek. A málnagubacszúnyog narancsvörös lárvái a málna vesz- szőin 2-3 céntiméter hosszú és 1-2 centiméter széles, repedezett felületű gubacsokat idéznek elő. EJ helyeken a vessző könnyen el is törik. A károsított vesszők hajtásai gyengén fejlődnek. A málnavesszőszúnyog lárvái a hajtások és vesszők felületén, a fölhámlott bőrszövet védelme alatt táplálkozva okoznak súlyos károkat. A kezdeti tünetek lapos, zúzódásokhoz hasonló foltok alakjában mutatkoznak a vesszőkön, kéregrepedéssel társulva. Később a foltok megnagyobbodnak és megbámulnák. A felváló kéreg alatt őszig megtalálhatók a kezdetben fehéres, majd pirosas-narancsszínű lárvák. A vesszők legyengülnek vagy elhalnak. A kártételt súlyosbítja, hogy sok veszélyes gombafertőzést segít elő. A málnasodrómoly és egyéb rügysodrófajok 1 főleg tavasszal okoznak kárt a hajtásvégek rágásával. Az összegubancolt hajtásvégben károsítanak a különböző színű hernyók. A cserebogarak és lárvái igen súlyos károkat okozhatnak, különösen fiatal ültetvényekben. A bogarak a lombozatot rágják, a pajorok a gyökérzetet pusztítják. A rajzásukat megelőző évben telepített málnást a kifejlett pajorok ki is pusztíthatják. Csupán egy-két pajor is elégséges a fiatal növény elpusztításához. Közvetett kártételt is okoznak oly módon, hogy a golyvafertőzésnek nyitnak kaput. A különböző kabócafajok is gyakran fellépnek a málnások- j ban, s tömeges szívogatásukkal j okoznak közvetlen kárt. A leg- j nagyobb veszélyt azonban egyes'l vírusbetegségek terjesztésével j okozzák. A talajban elszaporodó fonalférgek is hasonló szerepet játszhatnak. A málna állati kártevői ellen végrehajtott védekezési eljárásokkal és vegyszerekkel a többi, kevésbé jelentős kártevőt is gyérítjük. Gyakoribb j betegségek A legnagyobb növényvédelmi problémát a málnások korai elöregedése, a vessző- és tőpusztulás okozza. A vessző és tőpusztulásért egy időben kizárólag a Didymellát okolták, pedig ebben több gombabetegség és egyéb más tényező is szerepet játszik. Az egyik legfontosabb valóban a Didymella, de nagyon jelentős a málna vesszők leptoszf ériás betegsége is. A Didymella esetében a rügyek és a levélalap körüli, a Leptoszf ériánál pedig a vesz- sző nagy ’ részére kiterjedő lilás foltos kéregelhalással mutatkozik a betegség. Ez utóbbi hatására >— főleg a következő év tavaszán — az elhalt vesszők a tövi résznél elpattannak. Ugyancsak a vesszőpusztulás tüneteit idézheti elő a talajban élő Fusarium gomba is, a gyökérzet és a gyökérnyaki rész megtámadásával. A Botrytis gombát általában a málna esetében csak a gyümölcsök rothadását előidéző kórokozóként szokták emlegetni, s néha a hajtásvégek pusztulásával kapcsolatban esik szó róla. Pedig nagy szerepe van a vesszők és az egész tő'kipusztulásában. Az elzinoés vesszőfoltosság a hajtásokon és a leveleken 2—8 milliméteres bíborvörös foltok alakjában mutatkozik kora tavasztól. Később a foltok közepe kiszürkül, a vesszőkön pedig hosszirányú repedések keletkeznek. A málnalevél-fehérfoltosság apró, kerekded, előbb barnás, majd kiszürkülő, 2—4 milliméteres foltokkal hívja fel magára a figyelmet. Ezek a tünetek előfordulnak a levélnyélen és a zöld hajtáson is. A málnarozsda a levelek színén nyáron élénknarancssárga, ősszel feketés spóratelepeiről ismerhető fel. A démaIsz BÉKÉSCSABAI ÜZEMIGAZGATÖSÁGÁNAK SZERELÉSI OSZTÁLYA értesíti a lakosságot, hogy az alábbi helyeken épült létesítményeket 1975. április 23-án feszültség alá helyezi Békéscsabán:' a KÉV—KPM-telep részére épített 20 kV-os vonalat és ISZTR 20 1000 tip. trafóállomást, a központi szennyvíztisztító részére épített ' 20 kV-os vonalat és ISZTR tip. trafóállomást. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes! A komlőlisztharmat főleg a leveleken, ritkábban a gyümölcsökön képez lisztszerű bevonatot. A gyökérgolyva a málnának is igen gyakori kórokozója. Gyökerein és gyökérnyaki részén kezdetben fehérre, később egy- j re nagyobbodó, repedezetté váló j felületű tumorok keletkeznek, j Az erősen fertőzött növények j gyengén fejlődnek, rosszul teremnek, sőt el is pusztulhatnak. A málnavesszőkön és hajtásokon megtalálható a vesszőgolyva is: a gyökérgolyvához hasonló, de kissé megnyúltabb tumorokat okoz, a szár pedig erősen íeke- pedezik. A málnabetegségek külön csoportját alkotják a virusbetegsé- gek A fellépő vírustól vagy vírusegyüttestől és a málna fajtájától függően különféle tüneteket mutathatnak. Igen gyakran a levelek és a virágok torzulásában, tarkulásában vagy a növények törpe növekedésében mutatkoznak meg. Üzemi védekezésmód ellenük még nincs kidolgozva, egyedüli lehetőség a megelőzés; fertőzésmentes szaporítóanyag telepítése és a levéltetvek, kabócák és fonalférgek pusztítása. Dr. Sass Béla Sokan mondják, hogy a kert a lakás természetes meghosz- szabbítása. Valóban így van, ha a kertben sokféle haszon, és dísznövény mellett zöld gyepfelületet is találunk. A család [ együttes pihenése, napozás, ol-1 vasás, a, különböző gyermekjátékok valójában el sem Jaépzel- hetők enédkül. 1 A talajt, mielőtt feláismánk szórjuk be szerves és műtrágyával. Kálisóból 3—4, szuper- foszfátból és pétisóból 5—8 dekagrammot adjunk négyzetméterenként. A 15 centiméter mélyen megforgatott talajt simára gereblyézzük el. Ez utóbbi műveletre nagy gondot fordítsunk, hogy később a gyeppel kevesebb gondunk legyen. A különböző fűmagvak súlya változó. Szép gyepet csak akkor remélhetünk, ha egy négyzetméternyi területre 30 ezer mag kerül. A leggyakrabban vetett fűfajtákból 2,5—3 deka magra van szükség, négyzetméterenként. A vetést egyenletesen végez- ízük. Helyesen járunk el, ha a kijelölt területet kisebb részekre osztjuk és az egy-egy szakaszra jutó mennyiséget külön- külön szórjuk el. A magvakat gereblyével, kapálásszerű apró mozdulatokkal munkáljuk he a talajba. Nagyon fontos, hogy a talajt ezután deszkalappal vagy hengerrel a magvakhoz szorítsuk. A vetést csak akikor öntözzük, ha később is alkalmunk lesz a rendszeres öntözésre. A kerti gyepre nem tehetjük ki „a fűre lépni tilos” táblát, ezért olyan fűfajtát vagy fajtákat válasszunk, amelyek a taposást, a rendszeres igénybevételt jól tűrik. Tiprást, taposást jól tűrő, hosszú élettartamú füveket tartalmaz a sportkeverék, A nyírás a gondozási munkák legfbntosabbja. Amikor a fű 8—10 centiméter hosszú, sarlóval vagy oltóval 4—5 centiméter tartót hagyva vágjuk le. Ezután minden esetben henge- rezzük és öntözzük. Ha szárazság van, néhány napig ne hordjuk le a levágott füvet a gyepes területről. Sokszor a gyamok elhatalmasodása teszi tönkre kertünk díszét. Irtásukra ne sajnálj ült az időt. A sárgutás ellen vasgálic- cal védekezhetünk: 10—15 grammot szórjunk poralakban minden négyzetméterre. A kipusztult kisebb foltokat pótvetéssel vagy gyep légióval hozzuk helyre. Kulin Imre A kardvirág előnevelése A kardvirág kedvenc vágott j virágaink közé tartozik, de, igen kedvelt virág a ház előtti virágaskertekben is. Korai ültetéssel koraivá tehetjük a virágzását. Erre a célra a fűtéssel ellátott vagy a fűtés nélküli Mi ellen használhatók a növényvédő szerek? Anthio 25 EC és Anthio 40 EO: lombrágó hernyók, cseresznyelégy, levéltetvek, vérte- tű, takácsatkák. Antracol WP: gombás betegségek, a lisztharmat kivételével. Bi 58 EC és Rogor L—40: atkák, levéltetvek, pajzstetvek, aknázok, gyümölcslegyek, molykártevők, poloskaszagú darazsak. Cidial 50 L: szívó- és rágókártevők Diazinon—Phenkapton WP: atkák, levéltetvek, barackmoly. Dithane M—45: gombás betegségek, a lisztharmat kivételével. Dithane—Cupromix és Cup- rosan Super D: gombás betegségek, a lisztharmat kivételével (gyümölcsösben csak piros bimbós állapot előtt). Ditrifon 50 WP és Ditrifon 40 SCW: araszoló hernyók, ] amerikai fehér szövőlepke, al- ma- és barackmoly, cseresznyelégy, burgonyabogár, rajzó pajzstetűlárvák. Euparen: a gyümölcs és szőlő gombás betegségei a lisztharmat kivételével. Fiiból E: araszoló hernyók, amerikai fehér szövőlepke, molykártevők. Florisztella kénpor (mészkén- lé): gyümölcsösben lisztharmat, takácsatka. Foszfotion: levéltetvek, atkák, rajzó pajzstetűlárvák (paradicsomhoz és szilvához nem használható). Fundazol 50 WP; gyümölcsösben gombás betegségek, szőlőben lisztharmat és szürkerothadás. Gardona 50 WP: almamoly. cseresznyelégy. Karathane LC és FN—57: lisztharmat. Kolosai; lisztharmat, cseresznye- és szilvalevél-lyukacsosodás. Lebaycid: 50 EC és 40 WP:. molykártevők, levéltetvek, takácsatkák. Metathion 50 EC: molykártevők, poloskaszagú darazsak, cseresznyelégy. Mikrolux 81: szőlőlisztharmat. Neopol: lisztharmat, monilia, vörös foltosság: Nexion 25 WP és 40 EC: almamoly, pajzstetű, gyümölcsösök, szívókártevői. Pol—Akaritox: takácsatkák. Pol—Sulkol Extra 80 WP: szőlőlisztharmat. Polyram—Combi; gombás betegségek, a liszharmat • kivételével. Rézgálic (bordóilé): gombás betegségek, a liszharmat kivételével (gyümölcszsben csak piros bimbós állapot előtt). Rézoxiklorid 50 WP: gombás betegségek, a Usztharmat kivételével gyümölcsösben . sak piros bimbós állapot előtt). Safidon 40 WP és 30 EC: molykártevők, kaliforniai pajzstetű, levéltetvek, burgonyabogár. Satox 20 WSC: molykártevők, rajzó pajzstetűlárvák, burgonyabogár. Sevin 85 WP: az alma lombrágó hernyói, almamoly, alxna- ilonca. Sumithion 50 EC: molykártevők, cseresznyelégy. Tizoin A: gombás betegségek, a lisztharmat kivételével (gyümölcsösben csak a piros bimbós állapot előtt). Unifosz 50 EC: a gyümölcs- félék és a szőlő íombrágó hernyói, atkák, levéltetvek, Tripszek, aknázok. Zineb 80 WP és S 80: a szőlő, a gyümölcs és a zöldségfélék gombás betegségei, a liszthar- mat kivételével. fóliasátrak is megfelelők. fit elegendő hőmérsékletet tudunk biztosítani a növények kezdet* fejlődéséhez. Fűtés nélküli fóliasátrakba — az időjárástól függően — márciusban ültetjük a hagymagumókat. Célszerű a szakaszos ültetés, mert így hossza» tartó folyamatos virágzást biztosíthatunk. Az első gumók márciusba» akkor .kerüljenek a fóliasátor talajába, ha hőmérséklete elérte a 10 Celsius fokot. Ezutáa kéthetenként ültethetünk. A második tételt ültethetjük cserépbe is. Az elöhajtatott gumók egy részét már április elején kiültethetjük a szabadba. A fóliasátor talaját melye» ássuk fel és keverjünk a talajba 10—15 kg/m2 érett trágyát Szerves trágya hiányában 15 dkg/m2 vegyes műtrágyát szórjunk ki, 1:2:2 pétisó: sza- perfosztfát: kálisó arányban. A növényeket ikersorba ültessük, mert így jobb fényviszonyokat biztosítunk számukra. Az ikersorban a növények 7x7 cm-re, az ikersorok egymástól 15 cm-re legyenek. Így négyzetméterenként 60—80 db növény kerül. A cserepes előnevelésnek előnye, hogy a beteg vagy esetleg még nyugalomban levő és ki- hajtásra képtelen hagymagumók nem kerülnek kiültetésre. Így szinte 100 százalékos virághozammal számolhatunk. A cserepes növényeket akkor ültessük ki, amikor a hagymagumók a második levelüket fejlesztik. Az előhajtatást világos lakásban, verendán, az ablakban is végezhetjük. A szakaszos ültetést akkor is érdemes alkalmazni, ha csak saját gyönyörködtetésünkre ültetjük a virágot, mert virágzását megnyújthatjuk, folyamatossá tehetjük. A gondozásuk • öntözésből, fejtrágyázásból és gyomirtásból áll. Hetente egyszer alaposan öntözzünk. A második levél kifejlődése után adjunk 2—2 dkg/m2 pétisó: kálisó, majd a kalászok megjelenésekor 2 dkg m2 pétisót. Az előhajtatott növények május végén, június elején kezdenek virágozni. Fólia alatti virágoztatásra az Oscar, Jo Wagenaar, Goldstaub. Pionír, Jéghercegnő fajták ajánlhatók. Fadw BéU
