Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-22 / 93. szám

Nyomdászok lesznek?!,,. Látogatás a békéscsabai nyomdaipari szakközépiskolában A zűgó-zakatoló gépteremből nyílik a szedőterem. Itt minden ugyanolyan, mint egy „igazi” nyomdában. Talán a tisztaság, a rend nagyobb, de a mozdulatok bátortalanabbak, lassúbbak. A színhely a békéscsabai Rózsa Ferenc ’ Gimnázium és Nyomda­ipari Szakközépiskola tanműhe­lye. Délután ván, fél baromikor kezdődött a „műszak” és este kilencig tart. A műszak, vagyis a heti plusz egy nap, a gyakor­lat napja. Az országban két nyomdaipari szakközépiskola van: Békéscsabán és Budapesten. A csabait — nyugodtan mond­hatjuk: a világhírű Knar Nyom­da, tartjia fenn. Az iskola a diá­kokat, a villanyszámla árát és a terméket adja, a többi a nyomda számláit terheli. A csa­bai tanműhelynek hivatásos alkalmazottai, nyomdászai is vannak. Ha nincs oktatás, ak­kor napi munkájukat végzik. A látogatás napján a harmadik évfolyamos nyomdászoknak' volt gyakorlatuk. A harmadikhoz hozzá lehetne toldani: „D” osz­tály. Ugyanis tizedik éve ezzel a betűvel jelzik a nyomdaipari szakközépiskolai tanulócsoporto­kat. Huszonheten vannak, negy­venen indultak. Az osztály koe­dukált. Nem mintha ez szenzá­ció számba menne, de nyom­dász-berkekben mégis említésre méltó. Almási Gyárfás egy mellmía- gasságig érő, kék szedőszekrény előtt áll. Ujjai közé be-becsip- pent egy betűt: — A RFG évkönyvét szedjük. Igiaz, a tavalyit. Endrődi vagyok, itt, Csabán kollégista. Miért je­lentkeztem nyomdásznak? ér­dekelt és az általánosból töb­ben is jöttünk. Nem bántam meg! Én vagyok az osztály di­ákbizottságának elnöke. Hogy érettségi után mit csinálok, még nem tudom. Tagja vagyok az 'MHSZ motoros-repülő klubjá­nak. Lehet, hogy az határozza meg a továbbiakat. A tanulásról beszélgetünk. Páran figyelnek, Gyárfás sza­vait fejbólintással kísérik. — Az úgynevezett öt plusz egyes osztály a miénk, vagyis hetente öt napot, elméleti tanulással, egy napot pedig itt, gyakorlattal töltünk. Érzésem szerint igen kevés a heti egy nap. Hiszen a nyomdász elnevezés gyűjtőfoga­lom, ezen belül rengeteg ágazat van még. És a szedés is — pél­dául — nagyon sok gyakorlatot igényel. A szakmai tárgyak kö­zül többől tankönyvünk sincs. De a földrajzzal, más tárgyak­kal is így van. A gyakorlati ára nagy része azzal telik el, hogy másoljuk a tábláról az alapvető szakmai tudnivalókat. Blahut Pál nyomdászt és Zvo­lenszki György szakoktatót kér­dezzük: — A diákok végeredményben termelő munkát végeznek. Ter­mészetesen az itt dolgozó kol­légák, szakemberek segítségévei. A Bibliotheca Bekesiensis köte­tei, meghívók, programok, for­manyomtatványok készülnek üzemek, intézmények megrende­lésére. A bevételt a nyomda a tanműhely fejlesztésére fordít­ja. Nemrég kaptuk meg ezeket az új betűkészleteket, az új of­szet-sajtót. A probléma azonban más: a továbbtanulás, az elhe­lyezkedés kérdésed. Az elmúlt évben hat végzős tanuló adta be jelentkezését a budapesti köny- nyűipari , főiskola nyomdaipari szakára. A felvételi tárgy a fizi­ka és a matematika. Textilese­ket vettek fel nyomdásznak, mert ők jobban tudták a mate­matikát ... De vannak jó pél­dáink is: többen a Szovjetunió­ban tanulnak. S akik nem a to­vábbtanulást választják közvet­lenül az érettségi után?... A Kner Nyomda a végzősök zö­mének alkalmazását vállalja át­képzésük után. Van egy olyan érzésem, hogy nem minden fia­tal találja meg a helyét... Az osztályfőnök Hajnal János. Fiatal ember,' földrajz-matema­tika szakos. — A nyomdaipari szakközép- iskola célja az, hogy elméleti középvezetőket képezzen. Érde­kes módon ez csiak az elmélet magában, messze a gyakorlattól. Ugyanis arról van szó: a nyom­dák mást — szakképzettséggel rendelkező fiatalokat — várnak, a fiatalok pedig e „papír” hí­ján kicsit csalódottnak érzik magjukat. Ez az egyik oldala, a másik: a szakközépiskola orszá­gos beiskolázású, mégis — az én osztályomban legalábbis — a tanulók zöme Békés megyei. Itt, Békés megyében pedig két nagy nyomda van mindössze, a Kimer és a Dürer. A nyomdák túlteM- tödnek, míg másutt — például Észak-Magyarországon, Dunán­túlon — kevés a fiatal, a szak­májához értő középvezető nyomdász. A beiskolázás pedig csak részben múlik rajtunk. Az már a szerencsétől függ, hogy hányán és honnan jelentkeznek, ; a négy év alatt hányán morzso­lódnak le. Ezzel is számolnunk kelli Sok mindenről beszélt — és őszintén — Hajnal János. A már említetteken kívül az 'álta­lános ismereti tárgyakat oktató tanároknak gond a gimnázium­tól alaposan eltérő tananyag. Az tény, hogy eleve másfajta a követelmény például matema­tikából egy szakközepes osztály­ban, mint egy gi mnázi umi bar,. És: a szakmai tanterv nemigen igazodik az általános ismereti tantárgyak oktatási ritmusához, időzítéséhez. A tanulók vállá­ról igyekeznek minél több ter­het levenni a tananyag csök­kentésével. A nyomdaipari szak- középiskolában ez koránt sincs így. Erről az iskola és a nyom­da szinte semmit senj tehet. A nyomdaiparisoknak tehát keve­sebb a szabad idejük, a többi tanulóhoz mérve kevesebb tár­sadalmi, közösségi munkát végezhetnek. Mindehhez azonban hozzá kell tenni: a tanár csak annyi anya­got taníthat meg, amennyit a diák meg is tanulhat, meg is tanul Ez pedagógiai alapigaz­ság. Boldizsár ‘ Lajos igazgató­helyettessel is beszélgetünk. — Az érettségiző szakközép- iskolások bizonyítványába töb­bek között a következő szöveg kerül: „...a 27/1965. (XII. 1.) Korrn. sz. rendelet. 22. § (2) bek. értelmében szakmunkásként is al kalmazfi ató’J. A végzős fiata­lok „szakmai" képzettséget” sze­reznek. A most másodikos ta­nulók magasnyomó és kéziszedő szakmákban várhatóan már szakmunkás-bizonyítványt kap­nak az érettségi bizonyítvány mellé. Veszprém, Laninváros, Nyíregyháza például szinte kor­látlan számú nyomtató szak- májú fiatalt fogadna. A másik probléma, amire visszatértünk, a gyakorlati órák alacsony száma. A szakoktatók szerint heti egy nap alatt a két gyakorlati éven át még a kéziszedést sem lehet kellő szin­ten elsajátítani — A most másodikos tanulók jövőre már a négy plusz kettes rendszerben tanulhatnak. To­vábbá a beiskolázásnál is kö­rültekintőbbek leszünk. A mos­tani elsős és másodikos diákok fele már nem békési. Ezek el­lenére nem ringatjuk illúziókba sem a fiatalokat, sem a szülő­ket. Már a jelentkezésnél részle­tes tájékoztatást adunk a vár­ható elhelyezkedési, továbbtanu­lási lehetőségekről. (Nemest) Fiatalok a fiatalokért Építőtábor gyorsítja a szarvasi diákotthon ás ittSribáz ápitkezist Régi gondja a szarvasiaknak, hogy középiskolásaiknak nincs elegendő kollégiumi férőhelyük s hogy h:ányzik a városból egy valóban a feladatához méltó út­törőház. Aki azonban a jelenle­gi helyzetről érdeklődik, kedve­ző fejleményekről szerezhet tu­domást. S a következő hónapok­ban — ahogyan ez a KISZ vá­rosi bizottsága titkárának, Sza- bovik Jánosnak a. szavaiból ki­derül— meggyorsulnak e két lé­tesítmény munkálatai... — A száz férőhelyes diákott­hon átadásának eredeti határ­ideje 1975. december 31. A Vas- Fémipari Szövetkezet épitőrész- lege vállaltai hogy két hónappal megrövidíti a munkát. Jó lenre azonban, ha mé^g néhány hetet nyerhetnénk, mért így zavarta­lanul kezdhetnék a tanévet a kollégiumra váró, középfokú ok­tatási intézményekbe járó fi­ataljaink. — Mi a megoldás? — Az ötlet a 611. Ipari Szak­munkásképző Intézet kihelyezett szarvasi tagozatától ered. A kol­légium ügye az itt tanulóknak sem közömbös — felvetették, hogy június derekától július kö­zepéig kéthetes turnusokban épí­tőtábort kellene szervezni a má­sodéves végzett szakmunkásta­nulók részvételével. Természete­sen mi támogatjuk a remek kez­deményezést — annál is inkább, mert az ilyen jellegű társadalmi munkáknak nagy hagyománya van a városban. — S milyen terveik vannak az úttörőházról? — A védnökség ugyanúgy zaj­lik majd, mint a kollégium épí­tésénél. A gyorsítás oka , azon­ban részben eltérő. Nemcsak az a célunk, hogy a gyerekek mi­nél hamarabb elfoglalhassák bi­rodalmukat, hanem egy sokkal prózaibb „muszáj” is ösztönöz: a központi anyagi támogatás fel­tétele, hogy határidőre minden­képpen elkészüljön a létesít­mény. —__ Milyen feladatuk lesz me építőtábor lakóinak? — Belső szerelési, szakipari munkáltat végeznek a fűtéssze­relők, víz- és gázszerelők, vil­lanyszerelők, kőművesek, hi­deg- és meíegburkolók, épület- asztalosok, festők. A* megye egész területéről jönnek a fi­atalok, hogy segítsenek. A már említett építőrészleg és a ta­nács költségvetési üzeme bizto­sítja a művezetőket és az anya­got — ez utóbbihoz mi „zöld­utas akcióval” járulunk hozzá, amennyiben és amikor szüksé­ges lesz. A 611. és 635. számú ipari szakmunkásképzők szak­oktatói is részt vesznek a tábor munkájában. A városfejlesztési iroda vállalta a tábor szervezé­sének műszaki koordinálását s a munkák minőségi átvételének megoldását. A KISZ városi bi­zottsága a táborlakók szabad idős programjait fogja szervez­ni... Az igazság az, hogy mind­éi egyelőre terv, amelyiknek júniusban, júliusban kell való­sággá válnia. Bízom benne, hogy a merész álom nem marad meg csupán álomnak. í.. Ezzel fejezi be Szaboífik Já­nos a beszélgetést, aztán két gé­pelt oldalnyi szöveget ad át: az említett üzemek, intézmények szocialista szerződését az úttö­rőház és a kollégium fölötti véd­nökségből. Ha úgy tetszik, az álom megvalósítására ez a rancia. ga­Teljesítették vállalásukat A dévaványai Lenin Terme­lőszövetkezet párt- és gazdasági vezetői május 1. tiszteletére felajánlották, hogy egy vasár­napot dolgoznak társadalmi munkában, rendbe hozzák a termelőszövetkezet központjá­nak környékét. Ezt a vállalá­sukat április 20-án, vasárnap teljesítették. Brigádot alakítot­tak és egész nap társadalmi munkában parkosítottak, virá­got ültettek, szebbé, csinosab- bá tették közvetlen környeze­tüket. A meghirdetett munkára várakózáson felül sokan jelent­keztek, elsősorban a tsz veze­tőségi tagjai és a KISZ-fiatalok kefeül. A társadalmi munka ér­téke meghaladja a tízezer fo­rintot KPM Közúti Igazgatósága, Békéscsaba, felvesz békéscsabai központi géptelepére segédmunkásokat, t békéscsabai, sarkadi, gyomai űtmesterségekre gépésztechnikusokat Feltétel; technikusi végzettség, 3 éves szakmai gyakorlat, lökösházi telephelyre C—12-es keverő kezelésében jártas nehézgépkezelőt és hálózati villanyszerelőt Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni lehet: segédmunkások: a géptelep vezetőjéből. Békéscsaba, Csorvási út, technikusok: békéscsabai, sarkadi, gyomai útmesterségek ve­< zetőjénél, nehézgépkezelők és villanyszerelők: az igazgatóság munka­ügyi előadójánál; Békéscsaba, Szabadság tér 7—9. III. 309. 266189 Ősz Ferenc; RÓZSI (KISREGÉNY) XII. — Nem hiszek én ebben. Ez is egy régi szabály. Sok parádés emberből lesz itt dolgos gyalog­munkás — mondta Rózsi, aztán hozzátette — Nehogy azt higgye, hogy ezeket én találom ki. Van nekem egy emberem, aki pon­tosan tudja a jövőt. — Éz az a Simó? — Honnan tudja? — Ma már egyszer mondta. <5 az, akinek a golyót spórolták a németek. Remélem, tőlem nem sajnálják majd — mondta Tó- szeghy keserűen. — Szerintem kár lenne magá­ba a golyóért — mondta Rózsi, de rögtön meg is bánta és szin­te gyengéden tette hozzá: — És talán magáért is kár lenne. — Nem lesz magának baja a németekkel? — kérdezte a ka­pu előtt Kázmértól Rózsi. § — Teljesen mindegy! Vagy a ■ németek vagy Simóék... • Feltűnés nélkül jutottak be a » házba. A Duna-parti árkok üre- jj sek voltak, de szinte megtöltöt- i te őket a sok sáros dunna és ■ paplan. / Rózsi a lovat az udvaron egy porolóhoz kötötte, és senki sem vette észre, amikor befordultak a p’nceleiáróba. Tószeghy egyenesen Eötvösök pincéjéhez sietett. Kopogott: — Tessék — hallotta Rózsi Eötvösné hangját, aki amikor az ajtónyílásban meglátta Kázmért, örömmel sikoltott fel: — Mihály is itt van? — Méltóságos asszonyom. Az ezredes úr halott! — mondta komoran. , Eötvösné hisztériás zokogás­ba tört ki. Férje undorodva tolta félre és kilépett a folyosó­ra. Az ajtóból szólt vissza Káz- mérnak: — Maga pedig jobban teszi, ha Krisztit keresi, két órája el­tűnt és sehol sem találjuk — mondta és elindult Rózsi után. Amikor Rózsi belépett a kö­zös pincébe, Melanie hangja fo­gadta: — Megjött a házitolvaj! És amikor Rózsi mögött elő­ször Eötvös, majd nem sokkai utána felesége is belépett, a vénlány kéjjel mondta: — Végre valamennyien együtt vagyunk. íme, lássák! A cseléd­lány párnája alatt ezt találtam — mutatott fel egy teli rumos­üveget. — Nyilván östreicher .. bocsánat Eötvös úréktól szár­mazik. ­Eötvösné szemében felparázs- lott a gyűlölet. Végre bosszút állhat Rózsin. —■ Igen, ez a mienk volt.« És nyilván maguktól szár­mazott a füstölt hús és a sonka is — öntötte az olajat a tűzre Melanie. — Igen! Nekem is Mtűnt, hogy milyen gyorsan fogy az élelmünk... Tudja, hogy a ha­diállapotban mi a tolvaj bünte­tése? Eötvös, aki eddig hallgatott, végre megszólalt. — Rózsi nem lopta sem a húst, sem a rumot. Én adtam ne­ki! v — Te? A családod elől a pa­raszt szeretődhöz lopod el az ételt? Hát ide süllyedtél? Te... Te... Östreicher ... — Megmondtam —‘ örvende­zett Melanie. Eötvös kihúzta magát: — Vedd tudomásul, hogy ezt a hangot nem tűröm. Rózsit fe­leségül fogom venni — mondta kissé színpadiasán. Kevés hír váltott volna ki ek­kora megdöbbenést. Eötvösné erőltetetten felkacagott: — Azt hiszed, meglepsz vele? így csinálta ezt az egész pere- puttyod. Amikor engem elvettél, úgy vélted, hogy rangommal és vagyonommal betörhetsz ©da.

Next

/
Oldalképek
Tartalom