Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-19 / 91. szám

Hiányzott a kötet Sokan készültek a költészet «apjára és gondolták, hogy né­hány újdonságot kaphatnak. Er­ről ír Szabó Gyula orosházi ol­vasónk. S hogy elkerülje a to­longást az első napon, továbbá a*zt, hogy ne kapjon olyan vá- ,0 Jászt: „elfogyott”, már a nyitás «tán pár perccel az üzletben volt. A Szép versek '74 antológia a „sajnos elfogyott” helyett meg sem érkezett. Kétszeresen jogos tehát a kérdés: miért nem ké­szülnek fel, miért nem gondos­kodnak időben a 'szükséges könyvekről, amelyekre érdeklő­dés várható? Nem válik szür­kén hétköznapivá a költészet napja? mint ahogy azt e lap hasábjain megjelent írásban is olvashatta levélírónk. Szerinte Orosházán azzá vált. Csalódást akozott sokaknak. S hogy kinek a hibájából? — azt majd a vá­laszban szeretné olvasni... Érte Is rálásd várnak Többen fordultak hozzánk az- sal a kérdéssel, miért van az, hogy egyes ipar cikkboltok aj­tajára kifüggesztik a táblát: Közöljük vásárlóinkkal, hogy délután ... órakor nyitunk. Vagy pedig: Heti pihenőnap miatt, a mai nap zárva. Tud­ják, hogy a kereskedelmi dol­gozóknak is rövidített a mun­kahetük. Ez természetes és jó, a szervezésbe' azonban vala­hol hiba csúszott, mégpedig a vásárlók rovására. Választ vár­nak arra, hogy ez miért tör­téni így. Qte e?ÜÜAro* oc: a menföládárol Egy békéscsabai olvasónk áp­rilis 7-én reggel, az 5.30 órakor induló Orient Expresszre várva, ® MÁV -állomásom különös eseti­I Tála»%oltah as ii ÉflSZ fcSézkeisl Lapunk március 29-í számá­ban közöltük B. Kovács József- né pusztaföldvári levélírónknak Sabkadon, a Pelikán étteremben szerzett tapasztalatait. A Sar­kad és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet elnöke, Sajti Sándor vála­szolt. Tájékoztatásul közölte, hogy a Pelikán étterem presszó része Í4—15 óra között váltás miatt valóban zárva tart Er­női ® vendégeiket kellőképpen tájékoztatják a presszó ajtajára kifüggesztett táblán. Ugyanak­kor az éttermi rész folyamato­san nyitva van, a kiszolgálás zavartalan. Tapasztalták, hogy a vendégek 14—15 óra között is igénylik az ital kiszolgálását, ezért az étteremben ez idő alatt is a vendégek rendelkezésére állnak. Ezt megelőzően gyakor­lat volt, hogy ha záróra alatt nagyobb csoport érfeeze'fct, ter­mészetesen kiszolgálták nem csak étellel, itallal is a ven­dégeiket. A kifogásolt esetben is ezt kellett volna, hogy tegye a felszolgáló. A történtekért szíves elnézést kémek. A szolgálatban levő fel­szolgálót figyelmeztették maga­tartása helytelenségére, és uta­sították arra, hogy a vendége­ket kellően tájékoztassa a lehe­tőségekről 1 bérletre az igazolván? számát is fel kel! tiinteiii Szabó Lászlóné arra kért vá­laszt, kihez forduljon panaszá­nak meghallgatásáért és tőlünk várt segítséget, mivel már sok hasonló problémával foglalkoz­tunk, amelyet elintéztek a kü­lönböző szervek. Az történt, hogy általános is­kolás fiát február 28-án meg­büntették, mivel a buszbérletre nem írta rá az utazási igazol­ványának számát. A három­gyermekes édesanya kifogásolta, hogy a gyereket megbüntették, holott ő nem volt hibás. A levelet eljuttattuk a Vo­lán 8-as Vállalathoz, ahonnan a következő választ kaptuk: a kisfiú valóban érvényes bér­lettel rendelkezett, de a bérlet- igazolvány számát nem vezette rá a havi jegyre sem ő, sem a szülei, ez pedig mindenkor kötelesség, hiszen a jegy csak így érvényes. Mivel háromgyer­mekes édesanyáról és szülőikről van szó, ez esetben méltányos­ságból éltekintet+eik a bírság megfizetésétől. Levélírónk nevében is köszön­jük, és ezúton hívjuk fel a bérlettulajdonosok figyelmét: hasonló gondatlanság bírsággal jár. Mär nyitáskor? „Örömmel olvastam a GyuM Hírlapban, hogy új élelmiszer- üzlet nyílik Gyulán — írja Bé- nyei István. — El is határoz­tam, hogy már az első napon az új üzlet megismerését a vásár­lással kötöm össze. Miután a szükséges apróságokat a kosár­ban elhelyeztem, a hentesáru­nál vártam, míg sorra kerülök, s ekkor történt a furcsaság. Az új üzlet vezetőjétől valákü téli szalámit kért. A boltvezető a raktárba ment és a hölgy ko­sarába tette a gondosan becso­magolt, minden tévedést kizá­róan megállapítható, téli szalá­mit. A pultnál sorra kerülve én is kértem, szeretnék téli szalá­mit vásárolni. A kiszolgálónő — hogy kéré­semet teljesítse — bement a raktárba. Viszont azzal tért vissza, hogy sajnos már elfo­gyott. Ekkor az üzletvezetőhöz fordultam, ismételtem kérve, szolgáljon ki a kívánt áruval, úgy, mint az előző vevőt. Mind­össze egy perc telt el a két ké­rés között, azonban a boltvezes- tő arra hivatkozott, hogy már régen elfogyott, s az előző ára félre volt téve. Sokan voltunk a boltban, akik kíváncsian vártuk, hogy kap­nak-e szalámit. Sajnos nem si­került hozzájutni. Így csak az & kérdés, hogyan lehetséges, hogy már a nyitás után néhány órá­val volt félretett áru & hogyan lehet, hogy olyan hamar elfo­gyott a raktárkészlet?’’ Az önzetlen brigád Kedves levelet kaptunk Hor­váth Andrásné mezőkovácsiházi ■nyugdíjastól. Arra kért, tegyük lehetővé, hogy egy fiatalokból álló szocialista brigádról írt le­velét közöljük. Szívesen teszünk ennek ele­get, hiszen példaképül is leihet állítani mások előtt. Horváth Andrásné idős, egye­dülálló asszony. Gondjainak megoldásában, ügyes-bajos dol­gai elintézésében — tüzelőolaj - beszerzés, vásárlás és így tovább — önzetlenül segítségére siet­tek a Mezőkovácsháza és Vi­déke ÁFÉSZ Radnóti Miklós nevét viselő szocialista brigád­jának tagjai. Szép példája ez az önzetlenségnek az idős em­berekkel való törődésnek. Hol az egyik, hol a másik brigád- tag látogatja meg és ajánlja fel segítséget. Levélírónk úgy érzi, nincs egyedül Ez annál is in­kább örömére szolgál, mert ré­gi szövetkezeti dolgozó, s a volt munkaadójának fiataljai törőd­nek vele * Szerkesztői üzenetek r B. J. Körösladány: a művelő­dési házzal kapcsolatos témával szívesen foglalkozunk, azonban arra kérjük, szíveskedjék pon­tos nevét és címét közölni, mert csak így tudunk érdemben cse­lekedni. Kovács Jánosné, Békéscsaba: levelét eljuttattuk az illetékes szervekhez, reméljük, a vizsgá­lat eredménye az lesz, hogy hasonló eset nem fordul elő. Egy előfizető, Békéscsaba: rö­vid, de velős kérdésére vála­szoljuk: az amnesztia-rendelet­ről szóló közlemény megjelent lapunkban, mégpedig a kérdé­ses napon, úgy látszik elkerül­te a ügyeimé' a-oaBQQQQBOBOD)OQaQaoi3QaoooQaaaQaQOQBQOEJOooQ^ S B a a A Szerkessze« weiüak rovatot összeállította: “ ■ Kasnyik Judit re figyelt fel. Egy asszony el­esett, nagyon vérzett a lába, a forgalmi irodába ment elsőse­gélynyújtást kérni Ott egy jód- ampullán kívül mást nem tud­tak adni, így kénytelen volt sé­rült, bekötetlen lábbal újra a vonatra szállni. Olvasónk azt kérdi, hogy lehet az, hogy egy állomáson — ahol igen nagy a baleseti lehetőség — nincs egy megfelelően felszerelt mentőlá­da sem? A kérdéssel Katona Gáborhoz, az állomásfőnök helyetteséhez fordultunk, aki elmondta; „Egy dolgozónk sajnálatos ha­nyagságáról lehet szó, hiszen itt, az állomáson két helyen is van elsősegélynyújtás, a távírdá­ban és a vonatkísérők vezénylő­irodájában egyaránt. Az akkor ott tartózkodó dolgozónknak kö­telessége lett volna a megsérült asszonyt erről informálni. Azt Ígérjük, hogy az ügyet kivizs­gáljuk, és ezt a dolgozónkat fi­gyelmeztetjük, hogy többet ha­sonló eset ne forduljon elő.” Ehhez csak annyit, hogy a tör­ténetnek van folytatása is. A vonaton a kalauz segített a ba­jon, s a vonat mentőládájából adott kötszert, ö emberségből jól vizsgázott, pedig nem tett nagy dolgot, csak segített ott, ahol erre nagy szükség volt. Továbbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyeket ezeken a hasábokon közlünk, az illetéke­sek válaszaival együtt. A bőség zavara, vagy az értékítélet hiánya? Boldog voltam, amikor egy j évvel ezelőtt az iökolatej helyi | vitája a sok pro és kontra érv ellenére! — pozitívan zárult. Azóta a frissen ropogó kifli, omlós kalács mellé tasakos tej is vásárolható. Egy-agy ilyen reggeli napon­ta átlag négy forinttal terheli a szülő pénztárcáját, ami — ha­vi átlagban — közel 100 forin­tot jelent gyermekemként. Ha ezt az összeget kettővel, há­rommal szorzóm, akkor arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy nem is olyan csekély összegről van szó családonként — „pusz­tán” a reggelire! Mégis, mit tapasztalok? Egyne gyakrabban azt, hogy vannak olyan tanulók, akik azért vásárolnak tasakos tejet, hogy azon csinos kis lyukat ejt­ve utat biztosítsanak annak a „folyadéknak”, mely iskolatár­suk nyakában, ruháján fog megjelenni a tasak enyhe nyo­mására, könnyein elsajátítható célzókészséggel. A folyosón eldobált kiflivé­geken is megakad a szemem, s a napközis ebédlő szemétkosa­rában naponta látok „érintet­len” vajas, lekváros és zsíros kenyereket. A „pohár” bennem betelt! Kezdjük a legértelmesebbék- néi, a nyolcadikosoknál. — Ti helyesnek látjátok azt, hogy tejjel locsolkodtok, pék­süteménnyel dobáljátok egy­mást, a szemétkosarat telerak­játok kenyérrel? Kinos csend, majd ezt felol­dó egy megjegyzés: — Egy fél kifli csak 20 fil­lér, nem nagy ügy. Főid ingyen efliordlialó a Békéscsaba I. sz, téglagyár bányájá­ból. Felrakásról gondoskodunk, el fuvarozás az igénylőé. 266164 — Sok kicsi, sokra megy — veszem át a szót — a forintban kifejezhető értéken túl arra gondoltatok-e már, hogy milyen utat tesz meg a búzaszem, míg kifliként a kezetekbe veszitek? Sorolni kezdjük a munkafo­lyamatokat: csávázás, talajelő­készítés, vetés, műtrágyázás, gyomtalanítás, aratás, cséplés, őrlés, dagasztás, formázás, sü­tés .., Látom az arcokon, hogy a „hegyibeszédnek” indult fogad­tatás hamiskásan kuncogó plán­jai lassan gondolkodóvá mered­nek. A megnyugvás első fázisának melege önti el szívemet, s & meggyőződésé, mely naponta bu­kik el, és áll talpra, makacsul újítva impulzus-tengereit. Su­gallva a mindig kimondatlant és néha ünneprontásként ható ki- mondhatót, mely szerint még mindig többet beszélünk az ok­tató iskola mellett, a nevelő is­kola szükségéről,.. Ami még fájóbb, sokkal kevesebbet te­szünk !s érte, mint amit szűk­re szabott lehetőségeink köze­pette is tehetnénk. Pedig komoly mulasztásokat kellene pótolnunk, megoldásu­kat az újak mellé felzárkóztat­ni, mert 30 év békéje olyan új értékítélettel ruházza fel min­dennapjaink életét, tevékenysé­gét, amit nem bízhatunk olyan „becsüsökre”, akik hetyke le­gyintéssel (a kibicnek semmi sem drága alapon!) degradálják mindazt, amiben egy nemzet, nemzetek munkája testesül meg! Szilárd Ádám Férfi fehérnemű-gyár Békéscsabai Gyára felvételre keres: — pénzügyi előadót, — dajkát, — műszerészeket, , — varrónőket, — segédmunkásokat, valamint takarítónőket ál­landó délelőtti műszakra. x .....

Next

/
Oldalképek
Tartalom