Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-17 / 89. szám

Komoly Usenet — vidáman Bemutató a fókái Színházban Gyárfás Miklós vígjátékaiban T úgy nevetteti ki a társadalmi visszásságokat és az egyéni gyengeségeket, hogy közben rep­rezentálja is életünket. Talán ezért is volt és van olyan nagy érdeklődés Európa színházaiban darabjai iránt. Sajátos humorá­val olyan egységbe foglalja a jót és a rosszat, amilyenben az a hétköznapjainkban is van. Nem kendőzi el a hibákat, de nem is ostorozza maró gúnnyal azokat. Jó pedagógiai érzékkel csak amolyan barackot nyom figurái fejére a gyengeségekért. Tükröt tart eléjük, hogy kimosolyogják addigi önmagukat. Erre az az fró képes, aki csa­ládtagként szereti az embert, és ezt a szeretetet próbálja elhin­teni embertársai között. Olykor persze éppen e szeretet csapdájába kerülhet, hiszen ak­kor is „feloldoz”, amikor szigo­rúbb felelősségre vonásra lenne szükség. Így érezzük néha a békéscsa­bai Jókai Színházban most be­mutatott zenés vígjátékában is, a „Kelj fel és énekelj :”-ben. Orbók István („egy nagy em­ber gépkocsivezetője”) derék, be­csületes ember, de túlságosan naiv és görcsösen tekintélytisz­telő. Emiatt teljesen elveszíti egyéni érzéseit, gondolatait, azaz saját magát. Komoly bírálatot, sőt már-már észhez térítő gúnyt is érdemelne ezért a magatartá­sért. Gyárfás azonban csak mo- solyogtatóvá formálja és így ta­lán a nézőben is kétségeket éb­reszt: „Csakugyan bután visel­kedik ez az Orbók?”. Vitatkozhatnánk az író türel­mén, pedagógiai elvein, de már csak azért sem szükséges ez, mert vígjátékról lévén szó, a megoldás szándékos is lehet Végül is a darabban neki lesz igaza, mert a magateremtette, meseszerű helyzetekben Orbók elvtárs megváltozik. A kérdés már csak az, hogy történhetett volna-e mindez így, az életben is? A „Kelj fel és énekelj”, e ko­molyra fordított gondolatokkal együtt kitűnően megírt, igazi vígjáték. Nagyszerűen alkalmaz­za írója a műfaj legősibb és leg­biztosabb megoldásait. Váratlan fordulatokon, mulatságosan kí­nos szerepcseréken, különös fi­gurákon nevethetünk, De ez a jó vígjátéki váz, ragyogó poé­nokkal, komoly gondolatokkal, érzelmekkel és olykor költői | mondatokkal (Tóni néni: . .ma- ; guk öten szerettek engem, én is szerettem magukat. Háború volt, mindenem elveszett...), pergő i párbeszéddel van felöltöztetve. Azt hiszem ez a darab közönség- j sikerének a titka. Es mint az elején írtam, az, hogy tükröt tart elénk. Könnyedén figyelmeztet arra az úgynevezett szocialista erkölcsre, amit sokszor oly távoli­nak érzünk, pedig egészen közel van. Arra, hogy a családi kör­nyezetet nem téveszthetjük ösz- sze a munkahellyel. A szocia­lista társadalom fejlesztésének irányelveit nem ismételgethet­jük szó szerint magánéletünkben. Karola („a szocialista tündér") mondja ki végül:: felszabadul­tan, fiatalosan, vidáman kell él­ni. Mindenki megteremtheti a boldog, harmonikus, egyé- 1 ni életet, ha mer él- | ni a lehetőségekkel. Nem j lehetünk rettenetesen lökélete- ! sek és nyomasztóan hibátlanok’ Le kell számolnunk az üres külsőségekkel, a gátlásokkal, a títísjmyjjss 11)75. ÁPRILIS 17. i Fodor Zsöka és Kárpáti Tibor hivatalnok' életstílussal. Ezt üzeni kedves humorú, időnként megható történetével az író. Ezt mondta el darabjával rokon­szenvesen rólunk, kialakulóban levő szocialista életünkről már a világ sok országában. A kétfelvonásos vígjáték mindvégig szórakoztat és ébren- tart. Egyik ügyes eszköze volt ehhez Gyárfásnak Bodoni elv­társ (a vezérigazgató) előtérbe tolt figurája, akit viszont nem látunk, nem hallunk, de sokáig reménykedünk megjelenésében. Hogy ez nem következik be, an­nak természetesen mondaniva­lója van, hiszen jobb, ha nem is ismerjük meg közelről az ilyen bodomkat. Lendvay Ferenc Jászai-díjas, meghívott rendező mozgalmassá tette a játékot. Felkai Fszter ko­reográfiája ismét szépen épült a darabba. Ék Erzsébet jelmezei fantáziadúsak, a humor légköré­hez igazodnak. A színészi kollektíva látható­an jól érezte magát szerepeiben. Bángyörgyi Károly Jászai-díjas (Orbók István) kifinomult, egyé­ni humorát ismerhettük' meg. Barcza Éva és Kár páti Tibor (Orbókné és Gyula) jól formál­ták meg a kissé véznára írt fi­gurát. Dénes Piroska (Tóni néni) fintoraival kitűnően érzékelteti titokzatos múltját. Forrongó és szeretetreméltó. Fodor Zsóka (Karola) apró megoldásokkal alakítja hihetően a szocialista tündért. Boross Mária (Mari) az együgyű büfés lány néhány per­ces alakításával is emlékezetes. A zene Holpert János vezény­letével még vidámabbá teszi az estét. Réthy István Rádió jegyzet Az üdülésről Díjkiosztás a népfrontnál A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága holnap, pén­teken délelőtt 11.00 órakor díj­kiosztó ünnepséget rendez. Ez alkalommal adják át a felsza­badulásunk 30. évfordulója t;sz- teletére kiírt rajztörténeti és do­kumentumgyűjtő pályázat díja­it, valamint a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Ha­zafias Népfront Békés megyei Bizottsága által alakított „Ki­emelkedő társadalmi munkáért” emlékplakettet. Gödöllői egyetemistái! Orosházán és Oombegyházáo A Dél-Békés megyei Tsz-szö- vetség meghívására tegnap, áp- prilis 16-án este megyénkbe ér­kezett a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen tanuló Békés megyei diákok csoportja. Az egyetemen működő Békés megyeiek klubja immár harma­dik éve tart fenn szoros kap­csolatokat megyénkkel. A Bé­kés megyei Tanács, valamint a gödöllői egyetem között fennál­ló szocialista szerződés értel­mében az egyetemen tanuló Bé­kés megyeiek tanulmányaik ide­je alatt rendszeresen látogatják termelőszövetkezeteinket és ál­lami gazdaságainkat, elsősorban abból a célból, hogy a diploma megszerzése után itthon kama­toztassák friss tudásukat. A mostani kétnapos itt-tartóz­kodásuk alatt a diákok ma, áp­rilis 17-én az orosházi Űj Elet Tsz-be látogatnak, holnap, áp­rilis 18-án pedig a dombegyhá­zi Petőfi Termelőszövetkezettel ismerkednek meg. VIII. Eötvös fedettéb csodálkozott Köpetzy hangján. Hol van a hősködés? Nem is bírta meg­állni szó nélkül: — Kérlek, ezredes uram, mi­ért beszélsz így, hogy: szaladt. Mi tudjuk, hogy ez csak takti­ka... — Természetesen," kérlek — keményítette hősiesre a hangját az ezredes. — A csodafegyver már nem késhet sokáig... És végül is a nemzeti szocia­lista eszme nem csak Budapest­re érvényes... — Szóval, már te is lemond- ; tál Pestről? — kérdezte Eötvös? — Ideiglenesen ... Budának ; ebbe a térségébe tömöri tjük a 5 csapatokat és megkíséreljük a 5 kitörést. De kérlek, ez a leg- 5 szigorúbb titok. ; Rózsi lábujjhegyen szaladt vé­• gig a pince folyosóján. ! Amit hallott, elmesélte Simó- : éknak. ■ — Holnap maguknak is le ! kell költözni a pincébe. • — Es vele mi lesz? Államunk évente több mint félmilliárd forintot költ a szak- szervezeti üdültetésre, mégsem lehet minden jogos igényt ki­elégíteni. A szervezett dolgozók­nak csupán 8 százaléka mehet egy évben üdülni és sok még a tennivaló a beutalók igazságo­sabb elosztása érdekében is. Az érdeklődők jobb tájékoztatását szolgálta az a sajtókonferencia, amelyet hétfőn délután közve­tített a Kossuth rádió. A meghívott újságírók és a rádióhallgatók kérdéseire a Szákszervezetek Országos Taná­csa vezetői, a MÁV, a Volán, az IBUSZ és más utazási irodák szakemberei adtak választ. Meg­tudtuk, hogy a világon egyedül nálunk van arra lehetőség, hogy a gyermekgondozási segélyen le­vők a kisgyerekeikkel közösen üdülőjegyet kaphatnak. A fizi­kai munkások még mindig nem megfelelő arányban jutnak az üdülőkbe, viszont a nagy csa­ládosoknak nyújtott kedvezmé­nyek jelentős eredménynek szá­mítanak. A nyugdíjasok széle­sebb körű üdültetését csak a korlátozott lehetőségek gátolják, hiszen egyébként a szakszerve­Gazdaságpolitikai hetila­punk, a Figyelő április 16-i számában tudósítást közöl ar­ról, hogy az orosházi Üj Élet Tsz a tavalyi esztendőt több mint 22 millió forint nyere­séggel zárta, miközben a fej­lesztésre mintegy 18 millió forintot forditott. A tsz ta­valyi árbevétele 23 és fél millió forinttal haladta meg az egy évvel korábbit. A cikk külön is kiemeli, hogy az orosházi tsz országo­san is az elsők között áll a tagokról való szociális gon­doskodásban. Elsőként fizet­tek nyugdíj-kiegészitést az öregeknek, bevezették a sza­— Felviszem Eötvösék laká­sába. Van még nálam egy kulcs. — Nem megyek... Megőrü­lök ott egyedül... — Nem lesz egyedül. Ne ag­gódjon. Majd én meglátogatom Csak nem hagyom éhen vesz­ni... — És ha Eötvösék is feljön­nek? — Azok? Ügy félnek, mint a patkányok. Miattuk ne fájjon a feje. Rózsi a saját szobájába vezet­te Kövest. Ez volt a legbizton­ságosabb, mivel egyetlen pici ablaka a világítóudvarra nyílt. Aztán bezárta az ajtót és le­osont a földszintre. Mivel senkit sem látott, kiment a kapun és észrevétlenül beállt az árok­ásók közé. Lapát nem jutott mindenkinek. A többieknek a kezükkel kellett kaparniuk a fagyos földet. — Mozgás! — nógatták őket a nyilasok. — Adjanak egy lapátot — morogta valaki. — Ki pofázott? A kérdésre természetesen nem Jóit valasz, de a testvérek nem zeti tagok jogai nem csökken­nek akkor, ha a dolgozó nyug­díjba megy. Örömmel hallottuk, hogy a gyulai SZOT gyógyüdülőnek or­szágszerte jó híre van: többen érdeklődtek, hogy fizető vendég­ként is szívesen jönnének Gyu­lára az üdülőbe (erre sajnos nincs lehetőség, mert a szak- szervezeti üdülőket csak a be­utaltak látogathatják). A belföldi turizmus helyzeté­ről elég kevés a tájékoztatás, ezért a turisták főleg csak a Balaton ,a Velence-tó és a Du- na-kanyar tájaira igyekeznek. Az iskolai kirándulások gondo­sabb szervezésével, a jelenlegi szűkös autóbusz-park jobb ki­használásával kulturáltabbá te­hetnénk a gyéretek közös szó­rakozását. Érdekes volt az a gondolat is, hogy például a nagy mennyiségű napolaj mennyire veszélyezteti a Balaton élővilá­gát ... A Petress István által veze­tett műsor nemcsak a jó pro­pagandáit segítette, hanem az eredmények bemutatása mellett őszintén szólt az üdüléssel kap­csolatos hiányosságokról is. (Andády bad szombatot és az elmúlt évben csaknem 4 és fél mil­lió forintot fizettek ki szociá­lis juttatás címen. Rövid hírt olvashatunk a Figyelő e heti számában a gyomai központú Körösi Ál­lami Gazdaságról is. A hír szerint a gazdaság gyulai ke­rületében az ezer hektárra tervezett rizstelepi rekonst­rukciót a Kelet-magyaror­szági Vízügyi Tervező Válla­lat számitógépes programo­zással készíti elő. A rizstelep teljes korszerűsítését több lépcsőben, 25 millió forint költséggel 1976 végéig való­sítja meg a gazdaság. is várták. Mint a zsák, dőltek le a sáros földre, mert egy Sztá- lin-gyertya nappali világosságot derített. — Figyeld meg, mi lesz itt! — mondta az egyik testvér. — Ügy lövik le őket, mint a nyu- lakat. De ellobbant a Sztálin-gyertya fénye és a túloldalon némák ma­radtak a mesterlövészek fegy­verei. Azok is tudták, hogy a budai oldalon a testvérek kik­kel ásatják az árkokat. — Idefigyeljen, testvér! — lépett a nyilas mellé Rózsi. — Nekem \ nincs lapátom, az én munkám itt úgysem ér semmit. Engedjen le a pincébe, főzök egy nagy fazék forró teát, ma­guknak sem árt. — Hát az jó lenne... De mit szól az ezredes testvér. Ha meg­látja magát, keresztüllövi. — Vagy ki tudja? — kunco­gott a társa. — Sose féljenek. Az ezredes nekem majdhogynem -ógo- rom... — nevetett Rózsi és máris szaladt. Eötvösék pincéjének • 4taja még mindig nyitva volt. Rózsi hangos léptekkel ment végig a folyosón, még énekelt is. — Ki az? — lépett ki Köpetzy és zseblámpája fényét a lányra irányította. — Hogy mert le­jönni? — A testvérek leküldték, hogy főzzek forró teát a népnek, mert megfagynak a nyomorultak. — Konyakos fekete, kaviáros szendvics nem kell? — kérdezte az ezredes gúnyosan, de len­gedte a lányt. Rózsi még hal­lotta, amint búcsúzik. A Figyelőben olvastuk: Orosházáról és Gyomáról Ősz Ferenc: RÓZSI (KISREGÉNY)

Next

/
Oldalképek
Tartalom