Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

A PÁRT MEGYEI KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE Fehér Lajos eivtars a küldöttek tár sasagában {Folytatás m, 3. oldalról) ben, a szakosított állattartási te­lepeken, az iparszerű termelési rendszerekben, a termelés kon­centrációjában rejlő lehetősé­geik; mind-mind jelentős tarta­lékok forrása. Nagy tartalékok vannak az ésszerű takarékosságokban. Az anyaggal, pénzzel, energiával, idővel való takarékosságot min­denki ügyévé kell tenni. Az üzemek többsége tettekkel rea­gált a takarékosságra vonatkozó felhívásra: a Tégla- és Cserép­ipari Vállalat egymillió-kétszáz­ezer forint értékű megtakarítást tervez energiahordozókban; az Orosházi Üveggyár kiemelt fel­adatnak tekinti a fajlagos gáz­felhasználást, a selejtszázalék csökkentését; a Kner Nyomda hazai anyaggal igyekszik pótol­ni importanyagait. A múlt év eredményeit, az idei évre való felkészülést, a termelési feladatok végrehajtá­sát jelentősen segíti pártunk XI. kongresszusára és hazánk felszabadulásának 30. évfordu­lójára kibontakozott szociálisra munkaverseny. A megye üze­meiben 4141 szocialista mun- kasbrigád'ban mintegy 50 ezer fő vesz részt. A vállalások —csak anyagiakban — közel kétmilli­árd forint pluszt jelentenek a népgazdaságnak. Kedves Elvtársaid A X. kongresszus határozatai­nak végrehajtásában nagy je­lentőségűek voltak azok a köz­ponti bizottsági ülések, amelyek időről időre ellenőrizték a X. kongresszus határozatainak sor­sát. Ezek közül is kiemelkedik a Központi Bizottság 1972 no­vemberi — s az azt követő több nagyon jelentős — döntései, amelyek pozitív hatást gyako­roltak a gazdasági életre, s az egész társadalomra. Elhárította az akadályokat, amelyek fékez­ték a kongresszusi határozatok következetes végrehajtását. A novemberi ülés jelentősége ab­ban is van, hogy a Központi Bizottság nyíltan és őszintén feltárta a közéletünkben levő negatív tendenciákat, jelensége­ket, és kritikusan megállapítot­ta, hogy gazdaságpolitikai célki­tűzéseink végrehajtása lassú és vontatott. A határozatok alapján a me­gyei pártbizottság is intézkedé­seket hozott a munkások politi­kai súlyának, szerepének növe­lésére, az üzemi demokrácia fej­lesztésére, az élet- és munkakö­rülmények javítására, szakkép­zésük és művelődésük emelé­sére. Mindemellett fel kellett lépni a megyében is a torzulások el­len, amelyek az érdékek, anya­gi és erkölcsi ösztönzés, a tu­lajdonviszonyok, s más kérdé­sekben jelentkeztek. Be kellett bizonyítani, hogy az egyének­nek, csoportoknak nem lehet szembekerülni a társadalom egyetemes érdekével, mert ha az össztársadalmi érdek fella­zul, az végső soron az egyéni, csoportérdeket is gyengíti. Ennélfogva az egyéneknek, csoportoknak nem lehet valós és tartós érdeke az össztársadal­mi érdek gyengítése, annak ro­vására cselekedni. Vagyis: nem lehet erős a csoport- és egyéni érdek, ha gyenge az össztársa­dalmi érdek. Ezért kell hang­súlyozni, hogy az érdekek üt­közése esetén — amely termé­szetesen létezik — mindenkor elsődleges az össztársadalmi ér­dek érvényesítése, különösen egyes személyek jogtalan, ego­ista, önző mesterkedéseivel szemben. Azt is valljuk, hogy a szoci­alizmus építésének együtt kell járnia az anyagi és kulturális jólét növekedésével. Ez mun­kánk értelme és célja. A tisz­tességes, emberi jólét elérése, az össztársadalmi célok megvalósí­tása azonban lehetetlen az anyagi és erkölcsi ösztönzés he­lyes alkalmazása nélkül. De ez a társadalom építésének nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező, a gyakorlat által iga­zolt helyes lenini elve. Éppen! ezért az anyagi érdé- | kéltség és az erkölcsi ‘ ösztönzők különválasztása helytelen, amit a gyakorlati ta­pasztalatok is bizonyítottak. Volt időszak, amikor szinte egy­oldalúan az erkölcsi tényezőkre apelláltunk. De azt sem tagad­hatjuk, hogy egy időben a csak­nem kizárólagos nyereségszem- iélet eluralkodása háttérbe szo­rította az erkölcsi ösztönzőket. Ennek azután olyan vadhajtásai .lettek, hogy egyesek életük ér­telmét csak a szerzésben látják, s ezért nem riadnak vissza az íratlan és írott törvények meg­szegésétől sem. Előfordul, hogy a helyes, re­ális törekvések mellett egyesek törvénytelen módon jogtalan előnyök, haszon megszerzésére törekednek. A közös vagyonnal úgy bánnak, mint a csáki szal­májával. Túlzott reprezentálást, ajándékozást folytatnak, s bizo­nyos előnyök megszerzéséhez er­kölcstelen kapcsolatokat igye­keznek létesíteni. Többen az j ilyen kialakult ismeretségek j alapján kísérlik meg kétes ügye- I iket elintézni. Az egyik üzem 1 • osztályvezetője — messze a tör- j vényes kereteken túl — ajándé- j kozta meg a helyi labdarúgócsa­patot, a játékvezetőt, s más sze­mélyeket. Az egyik városunk­ban néhányan két év alatt 1,8 millió forintot forgalmaztak ló­üzérkedéssel. Több szövetkezetei gazdasági bírság megfizetésére kellett kö­telezni engedély nélküli nagy­kereskedelmi tevékenységért, törvénytelen üzletelésért, uzso­rakamat és más visszaélések mi- ott. Olyan furcsaság is előfor­dul, mint például a Gyulai Kö­rös Vidéki Társulatok Együtt­működési Szervezeténél —, amely a szeghalmi Petőfi Tsz- nek más cégekkel együtt egy­millió forint értékű belvíz-elő­készítő munkát vállalt — alig fogott hozzá a munkához, már­is 403 ezer forintot számlázott, mint elvégzett munkát. Ezzel az évi tervteljesítésük 100 százalé­kos lett, és ily módon biztosítot­ták 120 ezer forint nyereségré­szesedés és prémium kifizeté­sét, jogtalanul! Vannak — olykor vezetők is —, akik mindent csak pénzért hajlandók végezni, akik csak azt lesik, hol tudnak „kis mun­kával nagy pénzt sze­rezni”, és gyorsan meg­gazdagodni. Az ilyen felfogás és jelenség ellen nem elegendő a törvényes intézkedés — bár olykor abban is marad­nak rések, amelyek kaput hagy­nak a spekulációnak —, nem j elegendő a jelenségek vég nél- ; küli bírálata, hanem ennek pá- j rosulnia kell határozott cseleke- ! detekkel, s olyan közhangulat kialakításával, amely ezt elítéli és tiszteletet parancsol a becsü­letes munkának. A tisztességes, I becsületes munkát végzőket, kü- i lönösen azokat, akik önzetlen l társadalmi tevékenységet foly­tatnak, központilag és helyileg is jobban meg kell becsülni. Olyan légkört kell kialakítani, amelyben nem érzik jól magu­kat azok, akik a társadalom ér­dekeit semmibe véve, mások ro­vására akarnak jól élni. Ez természetesen hatékonyabb eszmei, politikai, kulturális ne­velő munkát is igényel, amelyet nem lehet elég korán kezdeni. A szocialista tudatosság, a szo­cialista erkölcs elemeinek, a mi világnézetünk alapjainak lera­kását az iskolában el kell kez­deni, s állandóan terjeszteni, erősíteni kell a felnőtt lakosság körében. Az ideológiai, politikai, ! kulturális nevelő munkára ma j nagyobb szükség van, mint bár- mikor volt. Most, amikor előtérbe került I a proletárdiktatúra gazdasági I szervező és kulturális nevelő funkciója — nem elhanyagolva természetesen ; a többi funkciót sem — még inkább fontos az ideológiai, politikai tisztánlátás, ami gyor­síthatja vagy éppen lassíthatja előrehaladásunkat. Ebben vi­szont nagy szerepe van az ide­ológiai harcnak, az ideológiai küzdelem területeinek, a propa­gandának és agitációnak, a köz­oktatásnak és a közművelődés­nek éppúgy, mint a propagan­distáknak és pedagógusoknak, íróknak és művészeknek, tv-nek , és rádiónak, a tárgyi és szemé­lyi feltételek színvonala ál­landó emelésének. Kedves Elvtársak! A megyei pártbizottság a be- j számolási' időszakban többet és sokoldalúbban foglalkozott a já­rási, városi pártbizottságok, az alapszervezetek munkájának segítésével, fejlésztésével. Külö­nösen nagy jelentőségű a j Központi Bizottság Titkárságá­nak 1973. december 10-i, a me­gyére vonatkozó, az alapszerve­zeti tevékenység javítását szol­gáló határozata. Ennek, vala­mint a járási, városi pártbizott­ságokra vonatkozó döntéseknek hatására gyakoribbá vált a hely­színi segítő, ellenőrző munka. A pártszervek és szervezetek irá­nyító munkájában nagyobb te­ret kapott a területi fejlesztés, a község- és várospolitika, a kommunális és kulturális kér­désekkel való törődés. A párttagság aktívan részt vesz e feladatok végrehajtásá­ban. A tennivalók ismertetésé­ből és megvalósításából —, ame­lyek politikai célkitűzéseinkből rájuk hárulnak — cselekvőén részt vállalnak. A megye, a vá­ros, a község politikai közéleti tevékenységének aktív résztve­vői, az egészséges politikai köz- | hangulat formálói. Nemcsak propagálói a párthatározatok­nak, a kormányintézkedéseknek, hanem azok végrehajtásában is élen járnak. Becsülettel helytállnak a ter­melőmunkában, példamutatóan teljesítik a feladataikat, az ipar­ban, mezőgazdaságban, s az élet minden területén. Ök kezdemé­nyezik az új termelési eljáráso­kat, ök szervezik a szocialista brigádokat, ők haladnak élen a vállalt kötelezettségek teljesíté­sében. A munkások és szövet­kezeti tagok, a kommunista gaz­daságvezetők és szakemberek el­ismerést és megbecsülést vívtak ki maguknak s a pártnak szak­értelmükkel és munkájukkal. Megyénk kommunistáit — akik mindenütt az első sorok­ban menetelnek, s fáradhatatla­nul küzdenek és harcolnak — tekintély, tisztelet övezi környe­zetükben. E helyről is kifejez­zük elismerésünket és köszöne- tünket mindazoknak a pártta­goknak, akik példamutató mun­kával és magatartással, helytál­lással és áldozatkészséggel dol­goznak hazánk, s benne me­gyénk további előrehaladásáért. Önzetlenül, s eredményesen tel­jesítik kötelességeiket, a szoci­alista erkölcs normái szerint él­nek és dolgoznak. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy még van­nak olyan párttagok, akik sza­vakban elfogadják a döntéseket, s egyetértenek a határozatokkal, de cselekvéseikkel ellene tesz­nek. A mi pártunkban nem en­gedhetjük meg, hogy egyes párt­tagok a határozatokat önkénye­sen, szubjektiven értelmezzék, s magatartásukban nem a párt normái szerint élnek. A párt tisztasága, egysége szi­gorúan megköveteli, hogy a pártszervezetek, a tisztségvise­lők, az egyes párttagok mind eszmeileg és politikailag legye­nek következetesek és szilárdak, erkölcsileg pedig támadhatatla- nok. Nem lehet megengedni a hatalommal való visszaélést éppúgy, mint az erélytelenséget, a huzavonát. A párttagok legye­nek kritikusak. Minden körül­mények között álljanak ki a meggyőződésükért, a szocializ­mus ügyéért. Bátorítani kell a nyílt őszin­te véleménynyilvánítást — ezt minden szinten a vezetők kez­deményezzék —, s erősíteni kell az egészséges kritikai légkört. Minden kommunistának — el­sősorban a vezetőknek — köte­lessége a hibák ellen fellépni, és gondoskodni a határozatok vég­rehajtásáról. Teljesen indokolt az az igény, hogy minden párttagtól számon kérjük, hogyan áll ki a párt po­litikája mellett, mit tesz végre­hajtásáért, környezetének meg­nyeréséért és milyen magatar­tást tanúsít a köz- és egyéni életében. Nem lehet megenged­ni, hogy egyesek huzamos idő óta nem végeznek pártmunkát, nem vesznek részt pártrendez­vényeken, nem fizetik rendsze- szeresen a tagdíjat. Ugyanak­kor ők azok, akiknek rendsze­rint semmi sem jó, mindig má­sokban keresik a hibát. A pártfegyelem minden kom­munistára egyformán kötelező, amely nemcsak a politika elfo­gadását feltételezi, hanem meg- * követeli az annak végrehajtásá­ban való aktív közreműködést is. A pártszerveiknek és pártszer­vezeteknek a feladata, hogy fel­készítsék, informálják, tájékoz­tassák rendszeresen a párttag­ságot a konkrét feladatokról és számonkérjék azok végrehajtá­sát. A pártmunkának, ma egyik legfontosabb teendője a végre­hajtás ellenőrzése, a határoza­tok eredeti szándéka érvényesü­lésének figyelemmel kísérése. Elengedhetetlen követélmény az is, hogy az eddigieknél na­gyobb gondot fordítsunk a ve­zetők kiválasztására, képzésé­re és továbbképzésére Ez fo­lyamatos és felelősségteljes munkát igényel. A káderek ne­velésének egyik legfontosabb módszere az emberekkel vialó egyéni és rendszeres foglalkozás, az, hogy folyamatosan törőd­jünk velük; akkor is, amikor nincsenek bajok és akkor is, amikor nagyobb gondok van­nak. Az egyéni foglalkozás azt jelenti, hogy tervszerűen erősít­sük, fejlesszük a jót, a pozitív vonásokat, és visszaszorítsuk a helytelent, a rosszat. Céltudatosabbá kell tennünk a vezetők kiválasztását és neve­lését. Bátrabban kell vezető be­osztásba helyezni tehetséges, elvhű, közmegbecsülést élvező munkásokat, különböző társadal­mi szervezetekben dolgozókat, a közéletben jártas nőket és fia­talokat A Központi Bizottság vonaikozó határozatának végre­hajtásában kezdeti eredmények ugyan vannak, de a határozat tervszerű végrehajtása — ezen belül is különösen a képzés és utánpótlásnevelés, az úgyneve­zett második vonal biztosítása — sürgető követelmény. A mun­kásosztály, a párt vezető szere­pének erősítése, az állami szer­vezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezet munkájának javítása összefügg a hatalom kérdését jelentő kádeitkérdések helyes értelmezésével és gyakor­lati végrehajtásával. Ezért is kell a pártmunka egyik sarka­latos, állandó feladatának te­kinteni a káder- és személyzeti munkát Tisztelt Elvtársak* A kongresszusi dokumentum­hoz való állásfoglaláshoz mind­össze a következőket szeretném hozzáfűzni: / A dokumentumokban foglal­takkal megyénk párttagsága egyetért. Az irányelveket jó­nak minősíti, mert nemcsak a kommunistáikhoz, hanem me­gyénk egész lakosságához is szólnak, kifejeződik benne a tár­sadalom valamennyi osztályá­nak, rétegének és csoportjának egyetemes érdeke. Párttagsá­gunk helyesli, támogatja az irányelvekben foglaltakat azért, mert az eddig követett politikai irányvonal folytatását látja ben­ne, mert reális célokat tűz ki. Éppen ezért a megyei pártbi­zottság nevében javaslom, hogy a pártértekezlet fogadja el az Irányelvekre és a Szervezeti Szabályzat tervezetre vonatkozó javaslatokat Kedves Elvtársaüc! A megyei pártbizottság nevé­ben és megbízásálból köszönöm a különböző szerveiknek és szer­vezeteknek aktív támogatásukat, megyénk párttagságának, dolgo­zóinak szorgalmas munkáját. A Központi Bizottság biztos lehet abban, hogy Békés megye kommunistái, valamennyi be­csületes állampolgára áldozat­kész, lelkiismeretes munkával fog dolgozni a XI. kongresszus döntéseinek valóra váltásáért a megyében. Kérem a tisztelt pártért ekez- letet, hogy a megyei pártbizott­ság négyéves munkájáról szóló beszámolót, az Irányelvekhez és a Szervezeti Szabályzathoz kap­csolódó állásfoglalását vitassa meg és hagyja jóvá. A szóbeli beszámoló után kezdetét vette a vita. A megyei pártbizottság írásos beszámoló­ját lapunk további oldalain kö­zöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom