Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-08 / 57. szám
NŐNAP 75 t Nőnap, a nők nemzetközi éve és a magyar nőmozgalom 30. évfordulója. Hármas ünnep a mai, éppen ezert a jelentősege is nagyobb az eddigieknél. A nőket ünneplő, a nőket köszöntő esztendőben jóleső érzéssel gondolhatunk a felszababadülás óta eltelt három évtizedben elért eredményeinkre. De ha erre gondolunk, nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik mindezt megteremtettek. Azokról, akik 30 évvel ezelőtt vagy még korábban sok-sok áldozatot vállalva harcoltak mai életünkért. Nőnapi megemlékezésünkkel az idősebb korosztály három tagjának bemutatásával ezer és ezer nőnek, azoknak adjuk meg a tiszteletet és hajtjuk meg fejűnket előttük, akik végigkűzdöt- ték ezt a 30 évet. És tisztelettel köszöntjük a fiatalabb korosztályt is, azokat, akik átvették vagy még ezután fogják átvenni a munkásmozgalom zászlaját. Glricz Zoltánse Borza Sándorné Opaoszki Jenén« (Fotó: Demény) A közösségért Kitüntetések, »Művelek sokaságát őrzi a fiókos szekrényben Mariska néni — Betkó Pálné, Békéscsaba, Kastélyi szőlői lakásában. Szép sorjában kirakja elém az asztalra, hogy lássam. Mindegyikhez fűzi valami szép emlék, mindegyikről tud érdeke« epizódot mondani. A kitüntetéseket nézve és számolva is csupán egy-egy filmkocka villan fel a múltból. Mariska néni Budapesten ■ még ifjú lány korában ismerkedett meg a munkásmozgalommal. Ügy vett részt benne, ahogy az idősebbektől látta, ahogyan erre tanították. Mi jutott efbből? A szó igazi értelmében: harc. Felvonulás az And- rássy úton — ma Népköztársaság útja — a munkáért, a kenyérért. Emlékszik: akkor közélük hajtottak a lovas rendőrök™ A munkát Békéscsabán folytatta néhány évvel később, de most már férjével együtt. Értelmét viszont akkor látta csak igazán, amikor maga is a mun- kásasszonyok sorába lépett. Férje akkoriban a földosztó bizottság tagja volt, Mariska néni pedig több társával együtt a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének megalakításán fáradozott. Kijutott bőven a munkából, a sokszor éjszakába nyúló tanácskozásokból, és a falujárásból is. Mariska néni soha nem pihent. Mindig vállalta aiz újabb feladatokait és ma is aktívan vesz részt társadalmi pozícióinak betöltésében, így 77 évesén. Miért? A válasz egyszerű: nem tudnék másként élni. Ha valaki valamit elkezd, soha se hagyja abba, ha az jó ügy. Ez az elvem. Soha nem törekedtem hírnévre, babérokra. Dolgoztam becsületesen, ahogyan az élet megkívánta — mondta mintegy útmutatásként a fiataloknak, akik példáját követik. Az első küldött Jól emlékszik még arra az időre Mezőfi Istvánná, amikor küldöttként javasolták az első országos nőkongresszusra. Gyuláról ő volt az egyedüli. Nagy megtiszteltetés, de egyben gond is volt ez akkor. Hogyan jusson el, amikor a II. világháború után még alig-alig állt helyre a közlekedés. Tehervagonokban, vonat tetején utaztak az embereik. Mégis vállalta, hiszen Gyulán azok közé tartozott, akik elsőnek alakították meg az MNDSZ-t Volt is mit hallgatná emiatt mindazoktól, akik nem fogadták valami kitömő lelkesedéssel az új világot Mégis nem kis ambícióval dolgozott, sokszor éjt nappallá téve. Ez volt akkoriban a pártmegíbízatása, mivel 1945-ben a pártba is az elsők között lépett be. Szép, termékeny évek voltak azok. Sok lenne fielsoraLni is, mit tettek a gyulai nők a szebb, a boldogabb, a mai életért. MezőEiné akkor is és most is minden munkában elöljárt. Ma sem nyugszik, holott már nyugdíjas. A belvárosi MSZMP- alapszervezet vezetőségi tagja. — Határtalan volt a lelkesedésünk, sajnos ma ezt kevésbé látom az ifjabb generációnál — mondja nem kis nosztalgiával. Mi akkor nagyon komolyan vettük a feladatot. Ma már más a helyzet. Nincs szükség nagy áldozatokra — mint akkor azt tőlünk elvárták —, de a komoly munkára igen. A fiataloktól csak ezt varjuk és becsüljék meg azt, amit eddig elértünk. Stafétaváltds özvegy TJhrin Imrémé éppen a kis unokáját hozta haza az óvodából, amikor Endrődön meglátogattam. A legkisebb fiával és annak gyermekeivel él együtt, de van három lánya is. Endrődön híre volt a családjának. Ismerték már a felszabadulás előtt is. Elsősorban a csendőrök. Számon tartották a minden lépésűket. Édesapja és bátyja már 1919-ben részt vett a proletármozgalomban. Emiatt számtalanszor meggyűlt a bajuk a helyi hatalmakkal. Uh- ninné ifjúkorában lépett apja nyomdokaiba. A felszabadulás első napjaiban pedig teljes odaadással állt az új eszmék mellé. Ambícióval nem volt híján. Szívesen is beszél az akkori időkről. Emlékeket, epizódokat elé- venít fel, elmondja, hogy 1945- ben hogyan utaztak a vonat tetején Budapestre, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségéhez, hogy karácsonyra szaloncukrot hozzanak a gyerekeknek. Mindig szerette a gyerekeket, maga is négyet felnevelt. Most hét unokának és három dédunokának örülhet Így hát örömmel vett részt az ilyen munkában. A helyi MNDSZ-ben tevékenykedett nagy lelkesedéssel, de már 1945-ben belépett a pártba is. Harminc év nagy idő. Tele van emlékekkel, s ezekről sokszor beszél gyermekeivel. Felidézi a régmúlt harcokat, hogy lássák, mit kapott a mai fiatal generáció az idősebbektől. — Nem tudják ők, mi volt azelőtt — mondta. — Éppen ezért sokat kell beszélgetni arról a munkáról. Vannak, akik ma sem értik még eléggé, mit miért kell megbecsülni. Hát az én gyermekeim ne tartozzanak ezek közé, arra neveltem őket, hogy maguk is szószólód legyenek a jónak. Ügy folytassák a munkát, amit mi magkezdtünk, olyan lelkesedéssel, ahogyan mi csináltuk annak idején. Azt is sokszor mondom nekik: becsüljék meg,. amit mi kiharcoltunk. Követték a gyerekek a szülők példáját? Igen. Minden lánya és fia is tagja a pártnak. Az egyik a helyi szabók ktsz-nek a párttitkára. A stafétabotot tehát átvették fiatalok az Uhrin családban. A művezető Mosolygós kedvességgel fogad Giricz Zoltánná, az Endrődi Cipész Szövetkezet művezetője. Ez az alaptermészete. Talán ennek is köszönheti, hogy munkahelyén szeretik, tisztelik. Az a 78 ember is, aki az irányítása alá tartozik. Miért? Mert mindenkihez megtalálja a megfelelő utat, a hangnemet, ugyanakkor szigorú és következetes is. Az emberekkel való helyes bánásmód nem valami boszorkányság — vallja —, ismerni kell őket. A természetüket, az életfelfogásukat, igényeiket, de gondjaikat és bajaikat is. Egy szóval: megérteni. Honnan szerezte ezt az emberisméretét, hiszen még fiatal, alig 30 éves — egyidős a fel- szabadulással, 1945. április 4-én született. A közéleti szereplés társként szegődött melléje. Már iskolás korában és később a KISZ-ben, amikor a cipészszövetkezet ipari tanulója lett. — Ügy gondoltam, ez a helyes út — mondja —, ha megadatott nekem az, hogy^ tanulják, jó helyen dolgozzak, akkor én sem maradhatok tétlen. Láttam a fejlődés lehetőségeit a szövetkezetben, s tetszettek a modem automata gépek. Ezért választottam . a cipőfelsőrész- készítő szakmát. Ez az első munkahelyem és úgy érzem, itt is maradok végleg. Látom a perspektívát, s eddig sem csalódtam. Megbecsülnek. anyp"‘- lag és erkölcsileg egyaránt. Mit tudok én ezért adni a társadalomnak? A munkámat és azt a pluszt, amit a pártmeg- bízaiás jelent. — Giriczné a szövetkezetben pártvezetőségi tag és tanácstag is. Férje szintén az alapszervezet vezetőségi tagja. — Szívesen, örömmel vállalom hát az emberekkel való törődést, mert még sok a tennivalónk ahhoz, hogy mindenki megértse: mit, miért kell jól csinálni. Nagy szavak Második gyermekét várja Borai Sándorné, a Gyulai Harisnya- íyár kötőnője. O is éppen 30 éves, egyidős a szabadsággal. Argyelán Erzsi — így ismerik többen az üzemben és a városban — szülei példájából merített Édesanyja sokszor mondta: Erzsikéin, összeteheted a két kezed, hogy ebben a világban élsz. Dolgozz is hát azért, hogy így naradjon vagy még szebb lebten. — Nem akarok nagy szavalat használni, mert azok bár- nennyire is igazak, frázisnak tűnnek — mondja Borzáné. — De én megfogadtam édesanyám intését és ezért vállaltiam a gyárban már ipari tanuló koromban a KISZ-munkát. Most pedig, mivel közülük kiöregedtem, a párt munkájában veszek részt 1969 óta. Jelenleg csúcsvezetőségi tag vagyok. Szeretem az automata kötőgépet, amelyen dolgozom és szeretem, ha megbíznak társadalmi feladattal. Részt kérek «a közösségi életből. Soha sem törekedtem a dicsőségre, de szeretem ezt a munkát. Nálunk sok a fiatal. Van tehát feladatom nekem is és másoknak is. Meg kell értetni velük, hogy miért fontos jól dolgozni. Miért fontos, hogy közénk jöjjenek, segítsék a mi munkánkat. Szüleim példája van előttem. Apámmal sokat beszélgettünk a régi időkről. Tizenegyen voltak testvérek. El lehet képzelni keserves életüket. Ha erről beszélgetünk, párhuzamot vonok a mai élettel, a mai fiatalok helyzetével. S a leszűrt következtetéseket, tapasztalatokat adom tovább. Soha sem szabad elfelejteni, hogy eredményeinket az idősebb nemzedéknek köszönhetjük. Ezért dolgozom. A megtervezett boldogság A cím megtévesztő, hiszen megtervezni a boldogságot képieden gondolat Mégis ez jut eszembe, amikor Opauszki Jenő- névéi, a Férfifehérnetmű-gyár békéscsabai üzeméinek fiatal művezet "j|; 'ével beszélgetek. A gyárban 1959-ben ipari tanulóként kezdte, s 1961-ben szabadult. Ott is maradt Megszerette a szakmát és bekapcsolódott az üzemi ifjúsági mozgalomba. Már az első időkben élénken érdeklődött a munka iránt", s ennek legfőbb oka, hogy azt szerette volna, ha a fiatalok megértik: nem elég csak beszélni, tenni, termi kell — ahogyan a költő mondja. Becsülettel helytállni a munkában és tanulni, ez az előbbre jutás forrása a szocialista társadalomban, Opauszkónénál ez úgy érvényesül, ahogyan elő van írva. Sima gépesként do’gozott a gyárban, s jó munkájáért 1965- ben megkapta a Kiváló Dolgozó jelvényt, s alig egy év múlva, 1968-ban már egy 45 fős szalag művezetője. Akkor ő volt a legfiatalabb művezető. Tavaly a KISZ-ben végzett munkáiért megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét, erre a legbüszkébb, mert bizonyítja, hogy amit hirdet, azért tesz is valamit. S hogy többet tudjon adni, tovább tanul- a marxista középiskolában, majd tervezi a hároméves marxista egyetem a szakmában pedig a ruhaipari technikum elvégzését. Az otthont férjével együtt már megteremtették. A gyár, a bölcsőde közel van, mindketten jól keresnek, hát a gyerekek sem hiányozhatnak. Most már ők következnek. Ezt is betervezték. Ez a reális' alapokon nyugvó, megtervezett boldogság. kasnyik Judit lietko Fainé Mezoli Istvánná Larin imréne
