Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
KÖR ÖS TÁJ K VI ... I 0 l Á L 1 § M EUEilE! Kiállításról kiállításról Áz utca költészete Jubileumi plakátkiállítás a Szépművészeti Múzeumban K assáik Lajos önéletrajzi regényéből tudom, hogy a Tanácsköztársaság idején a plakátok elbírálásának, engedélyezésének felelősségteljes funkcióját lália el a Kulturális Minisztériumban. Elképzelésem szerint Kassák , aki nemcsak költő és író volt, hanem festő is, feleségével, Simon Jolánnal együtt pedig az előadóművészeinek is lelkes híve, tehát sokoldalú egyéniség — bizonyára szívesen foglalkozott a plakátokkal, ha közben rá is jött, hogy nem könnyű mesterség ez... Mint ahogy erre én is rájöttem, amikor 1945-ben tílakáíkészíléssel is foglalkoztam a Halas Lajos elvtárs vezette antifasiszta ha- difogolyklubbam, a romániai Foksániban. „A kapitalizmus — háború és nyomor; a szocializmus — béke és jólét” — ilyen szövegeket szerkesztettem és rajzoltam, festettem, fel papírzsákokból készített hatalmas papírlapokra. Már nem tudom, .hogy honnan tudtunk festéket, ecsetet, csirizt szerezni, de voltj minden és virítottak fa- meg kőkerítésekre, házfalakra ragasztott „plakátremeke- im”, melyekhez hason1 ókat, gondolom, a politikai illegalitás is nem keveset produkált, olykor valamelyest művészibb formában, kivitelben, ahogy ezt nemrég a kommunista festőművész, Háy Károly László emlékkiállításán is láthatta a főváros közönsége. Kérdeztem Halas Lajost, jók-e a plakátok, azt felélte, megfelelnek. Én azonban kicsit csalódott voltam. A hadifoglyok ugyanis plakátjaim hatására nem tömörültek rajokba, brigádokba, hogy nemes ügyeik érdekében harci feladatokat vállaljanak — inkább a szomszédos román kórház ablakait lesték, ahol olykor ápolónőket lehetett látni, amint vetkőztek és öltözködtek. Nem voltak elég hatékonyak az általam készített plakátok? Vagy idealista illúzió volt részemről, túlzott reményeket fűzni az efféle szövegmunkákhoz? Többek között ez is eszembe jutott a Szépművészeti Múzeum jubileumi plakátkiállításán, melyet Csorba Géza a Kulturális Minisztérium, Balogh István pedig a Képzőművész Szövetség, illetve a „plakátRőci Jőzset Seirán malom Húsvéti históriák Nagyváradtól Békéscsabáig Baláss Samu diákköri emlékei Képeslap Potner Zoltán re. 4 Kedves Anyánk! Róma, Velence csodás. Milánóban ámulva néztük a Dómot, Nápolyban a tengert. Holnap Svájcba megyünk. Csókoljuk ezerszer. Reméljük, megszokta már $ szociális otthont. A békéscsabai Rózsa Fi ránc Gimnázium érettsé; tabló archívumában , ; 1924. évben végzett diáik képei közt található Balá Samu fényképe is. Az üi neplőbe öltözött fiatalén bérből időközben a magy; színjátszás nagy egyéniség lett, de a Kossuth-d/js művész ma is sok méleí séggel gondol a csabai d ákévekre, a pályakezdi mindent megszépítő ifjúsí gára. — Igaz, hogy Bákéscss bán érettségiztem, de gimnáziumi tanulmánya mat Nagyváradon kezdtei — emlékezik Balázs Sam« — Azt hiszem egész éle temet meghatározó élmén; hogy akkoriban Nagyvár; dón szinte még fizikai v; ló.ában érezhető volt Ad Endre jelenléte. Egyházi is kólába jártam, ahol sikerű ki vívnom” tanáraim felhí borodását, mert az egyi ünnepélyen a Proletár fi versét szavaltam. Nem esc da, hogy Ady szálka vo az egyház szemében, gór dőljünk csak a. nagyvárai kanonok sorról írt cikke re. Lázongó szereplésemnek i csak azért nem lett kamo- z lyabn következménye, mert 5 a váradi gimnáziumot meg- s szüntették és én Békéscsa- _ bán folytattam a tanulmányaimat Mindez korántsem történt nagyon egyszerűen, mert édesapám az első vi- 5 lághálborúban elesett és az 5 édesanyánknak egyedül kei- ' tett gondolkodni a család- " ról. Négyen voltunk testvé- s rek, elképzelhető, milyen- anyagi nehézségekkel kellett küszködnünk. Békéscsabán mint - kosztos i diák laktam egy háznál, . ahol a szálláson kívül reg- j geht és vacsorát is adtak. Délben a gimnáziumi men- " zán .kaptam ingyenes ebédet, t® ezzel az étkezésem > rendben is lett volna. Ma már nem tudnám pontosan megjelölni a he- ’ lyet, de volt akkoriban Bé- " késcsabán egy hatalmas t kert. Szépen gondozott gyü- mölcsös, ahová az éhenkó- i rász diákoknak szabad be- 1 lépésük volt Elvinni sem- mit se lehetett onnan, de t a helyszínen annyit ehet- tünk, amennyi belénk fért. i Bizony, ezt az „édent” is- gyakorta meglátogattam. Elnézést kérek, hogy mindjárt ilyen prózai dolgok jutnak eszembe, de úgy látszik, egy gimnazistának is nagyon fontos: van-e mit ennie. A matematika- és fizikaórák izgalma az idők során már régen elhalványodott, de az ma is kedves emlékkőimhez tartozik, hogy Békéscsabán volt az első •nyilvános szereplésem. Akkoriban nagy eseménynek számított a gimnáziumba« & tavaszi szavak lóverseny. Végzős konam- ban én nyerteim meg ezt a t rangos vetélkedőt, és ezért- március 15-én, a városi ün■ népségén is én mondhattam ■ a szavalatot. Barátaim na- n gyón büszkék voltak rám, hiszen a Kossuth-szobornál, nagy tömeg előtt kép- Z viseltem az osztályunkat. Az ünnepség után a városi bank (vagy takarékszövet- n kezet?) képviselője egy va- lódi csekkel jutalmazta a produkciómat. Az volt életem első színészi , honorálj riuma. I Sajnos, a következő gá- :. zsira még elég sokáig kel- _ lett várni, hisz abban az- időben nem volt valami a rózsás a magyar színészek élete. De ez, ahogy mondaná szokták, mér egy másik történet. Érettségi után szinte min- s den személyes kapcsolatom . megszakadt diákkorom vá- . rosával. Tavaly volt az öt- _ venéves találkozónk, oda se _ tudtam elmenni. Beteg vol- e tam, nem bírtam a fárasztó . utazást, de magamnak be■ vallhatom, hogy főképp egy g egészen furcsa dolog tar- , tott távol a viszontlátás- . tói. Ott volt ugyanis a ban- ? ketten egy hölgy, akibe öt- _ ven évvel ezelőtt én szerel- s mes voltam. Tudom, szá- t mára én nem sok csalódást okozhatnék, hiszen olyan a mesterségem, hogy aki kí- " váncsi rám, az ismerhet en- 1 gern. De „Ö” azóta már •> nagymama lehet, ki tudja ■ mennyit változott. Jobbnak látom, ha emlékeim közt az a kedves kislány él tovább, akinek egyszer még . az arcát is megcsókolhat- i . tam... Aaaáédy m®ff ( készítők” nevében nyitói meg félszabadulásunk , 31 évfordulójának tiszteletén Zökkenők, gondok ellenér is hatalmas utat tett me ez idő alatt népünk — kicsit a kiállítás minteg 200 plakátja is jó illusztrá ciója, dokumentuma vo' ennek a -felfelé ívelő küz delmea útnak. A kiállított plakátok ®g része politikai jellegű vol olyan fémjelzett mestere neveivel, mint Ék Sándoi Konecsni György, Bortnyii Sándor és mások. Az aníi imperializmus tegnapi é mai harcaitól, a békééi vívott küzdelemtől, a szó cialista hazafiság és prole tár nemzetköziség, az or szágépítés konkrét íelada tain át — jó pénz, iparosi tás, szövetkezés stb. - napjaink legkülönfélébb kö zösségi kérdéseiig sok-sói igaz, jó gondolatot hirdet tek és hirdetnek ezek a plakátok. tt De an kisebb jelentő0. ségűek — összességükben — e. a szerényebb súlyú „közna- re pi” plakátalkotások sem, ig amelyeket két kisebb s csarnokba« láthattunk. <y Film — takarékos- k- ság — egészségvédelem, 'lt s ki tudja, hány fontos té- z- mát dolgoztak fel az itt látott plakátok. Az „öragiek” mellett sok fiatal nevét ^ felsorolhatnánk’ itt, de több ^ közülük jó, modem politi- r kai plakátot is szerkesztett ^ már — a nevek, úgy gomdo- j_ lom, inkább egy szakétemig zésbe kívánkoznának. rt Megyünk «z utcán —> >7 nem mindig legjobb a ked- vünk, olykor az idő is bo- ■■ rús és a táj is szürke. De l" egy-egy színes, sikerült pla- t* kát gyakran felderíti han- - gulatunkat, új irányba tere- >■ li figyelmünket. A plakát, k a mi plakátunk, az utca költészete, — szeressük, fi- •- gyeljük, s óvjuk is kicsit néha. Berecs Miklós A játékot és & tréfát az emberiség nem ma eszelte ki; megvolt az erre való hajlandóság az ősemberben is. A különbség a kettő között az, hogy az ősember vagy a műveltség ködbenső fokain élő ember tréfái durvábbak voltak, a ’át modem emberé ftnomab- m bak. Különösen szembetűnő ez iló a húsvéti tréfálkozásnál, is- amelyiknek fő típusa a hús- ég véti locsogás, amely a mai az napon is divatos A mai ég fiatalembernek ugyancsak ar meg kell gondolnia, hogy a mit cselekszik. Ki kell ís- ■ mernie magát a parfüm világ hierarchiájában. A parfüm-tévedés jóvátételének biztos módja egy csokor virág. A friss virágillat ellen nem lehet kifogás. Egy nagy doboz csokoládé-bonbon is bevált kiengesztelő szer. Esetleg locsolás nélkül is alkalmazható. Ha tallózunk az egykori krónikák élsárgult lapjai ( között, ott érdekes és erélyes húsvéti locsolásokkal találkozhatunk. Borsod megyének egy 1641. évi jegyzőkönyvében például húsvéthétfőt öntöző hétfőnek, víz- i behányó hétfőnek nevezik. De sem az öntözést, sem a vízbehányást nem 1641-ben 1 találták ki, hanem már sok évvel előbb. A régi fiatalság, amelynek ritkán volt alkalma mulatni, fersar.» után szinte leste a húsvét hétfőjét, hogy nekiszab« - dultar, fogja meg a lányokat, vigye a folyóhoz, patakhoz és megmentse őke . Ahol nem volt olyan vfc, amelybe be lehetett volna „hányni” a lányokat, ott akadt kút, amelyből vette- számra locsolták xéjiáte $ friss vizet, Általános veit ®e a . kás, amiből az következil, hogy a főurak lassanként kivonták magukat belőle; a főunak ugyanis csak le* eresdkedőleg mulattak ä jobbágylányokkal ilyen máé dón. Apor Péter, akS a XVE. század elején szikrázó humorral, de dorgáló hangái siratta el az elmúlt koros szokásait, megrója a nemes ifjakat, amiért szégyenné c tartják a falusi leányokat húsvét hétfőjén meglocsoüm , holott ezelőtt a niagyurafc is Őrömmé! szórakoztak ilye & módon. Ugyanez a hang sffiőfe! meg ez időben Radvánszky Jánosnál, aki családja két ifjú tagját ilyen rigmusokkal korholja: Bezzeg ráakadánk két jó kacatlérra. Házas az egyike, nötelen másika; Vidám erkölcsük volt ezeknek valahd, Most morddá vált kedvek és szívek szuvassá Vízözönnek vélik, ha éri egy kis víz, Azt gondolja majd ár, mind a kettő belevész A fejér seregnek látván számát, hogy tíz. Félénk férfiák! Hol most vitézlő ész? Szóval a főúri rend kivonta magát a durvább víz- behányásból, aminek érthető gyakorlati magyarázata az volt, hogy nem akart sz ilyenkor nemegyszer kipattanó verekedésekben részt venni. A húsvéti locsolással kapcsolatban van a szerelem is. Dámáink még százötven esztendővel ezelőtt is szívesen vették a húsvéti udvarlást. Jászai Pálnak, a kiváló történésznek, ifjúkori naplójában 1830-ról olvashatjuk a következőket. „Regigei mi is hozzáké- szülődtümk az öltözködéshez, de a lányok drágja selyem ruhába öltözvén BajHáltuk a ruhájukat össze- öiitözni húsvét hétfőjén. Pepikének mindazonáltal a csupasz hátára meg nemi állhattam, hogy egy kis vizet ne öntöttem volna. A nagy öltözködésből tehát csak nagyon kicsiny születvén újra felöltözködtürik en parade s 1 így állottunk ki a szép lányok színe élé- bei’ A húsvéthétfőd locsolás befejezője volt a húsvéti mulatságoknak, mert a lányok keddi reváns-locsolá- sa ma már a múlté, elmarad. Falvarnkban csak apró gyermekeknek maradt meg itt— ott ez az örömük. Eévéss Tlb«*
