Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

HARMINC ESZTENDEJE 50« A földosztás és ellenségei Negyvenöt tavaszára a fasisz­ta vezérek is elvesztették ko­rábbi reményeiket. A győzelem kilátástalansága adatta ki Hit­lerrel március 19-én az úgyne­vezett Nérő-parancsot: „Minden hírközlési, szállítási, ellátási és hadiipari jellegű üzemet, továb­bá mindazokat a készleteket, amelyeket az ellenség a közel­jövőben vagy később felhasz­nálhat, meg kell semmisíteni.*' S hogy ezt a parancsot meny­nyire komolyan vette a hitleri hadvezetés, bizonyítja a főpa­rancsnokság ugyanazon a héten kiadott hadijelentése: „Halálra ítélték Stebel őrnagyot, egy utászezred törzstisztjét, Schnel­ler őrnagy hadtestsegédtisztet, Peters hadnagyot, egy légvédel­mi egység parancsnokát, amely Remagennél a Rajna-híd védel­mére volt kirendelve és távol­létében Bratke kapitányt, Re­magen katonai parancsnokát, mert nem robbantották fel ide­jében a remageni Rajna-hidat és nem szervezték meg a város vé­delmét. Az ítéletet azonnal vég­rehajtották.” Másmilyen gondok foglalkoz­tatták a háború közvetlen nyű­gétől megszabadult területek ka­tonai vezetőit. Békés megye orosz katonai parancsnoka március 18-án tétette közzé a lapokban: „Parancs! Békés vármegyei szemleutam alkalmával azt ész­leltem, hogy a vármegye köz- igazgatási vezetői nem fordíta­nak kellő gondot a köztisztaság­ra. Az úttestek, valamint azok környéke tisztátalanok, ott álla­ti hullák és egyéb fertőzést ter­jesztő anyagok eltakarítatlartul hevernek... Ezért elrendelem, hogy az egész vármegye terüle­tén mindenütt a legsürgősebben közerő kirendelésével a köz­egészséget veszélyeztető hullák és romlandó anyagok a legsür­gősebben eltakaríttassanak.” Március 15-i hatállyal lépett életbe az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. Me. számú rendelete „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmű­vesnép földhöz juttatásáról”, Néhány nap múlva munkához látott a szarvasi földigénylő bi­zottság *is — és elindulhatott a szabad munka a határban. Igaz, nem gondtalanul. Dr. Vincze Fe­rencnek a Szarvas város-járás szabad negyedszázada című kö­tetben megjelent tanulmánya szerint: „Műveld, ahogy tudod — volt a jelszó. A legkezdetle­gesebb módon fogtak munkához az új honfoglalók. Kaoával, ge- reblyével kaparták a földet, a szerencsésebbek tehenüket fogták az eke elé. Tehén borjú­val, tehén lóval összefogva szán­tott, vetett s az igyekezet ered­ményes volt. A kiosztott föld 80 százalékát tavasszal sikerült a termelésbe állítani. A birtokreform ellen Szarva­son is megindult a reakció tá­madása. Egy nyilas vezető pél­dául vasvillával támadt a föld mérésére megjelent bizottsági tagokra. ... Jómódú nagykeres- ' kedő, hentesmester, 12 fővel dolgoztató szabó egyaránt arra hivatkozott, hogy további meg­élhetésüket veszélyezteti a kisa­játítás. Egyszeriben a földműve­lést tekintették élethivatásuk­nak.” 4 Olvasóink viiája: Közős ügyeinkről — a demokratizmus szellemében Megyénkben közős üggyé váltok az ésszerű, megvalósítható javaslatok Az utóbbi időben elég sok ész- j revételt kapunk olvasóinktól a területfejlesztéssel, a javak el- I osztásának területi aránytalan­ságával kapcsolatban. Akár le- ! vél, akár szóbeli megjegyzés le­gyen az, tartalmában azonosak: általában a „modern gyarmato­sítást” kifogásolják, hogy las­san mindenütt csak valamelyik vállalat, gyár stb. telephelyei lesznek megyénkben. Ezeken a telepeiken a munkaerőt a megye adja, a haszon, a nyereség, tehát a pénz más megyébe vagy a fő­városba vándorol — ahol a köz­pontjuk van. Es ahol a pénz, ott van a több fejlesztési alap is — lakás, kórház, óvoda. Miért nem lehetne itt is esetleg összevon­tan megyei vállalatot létrehoz­ni? Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkoznak. Egyik 270 gépelt sorral írt levél vitaindítóként ennél is tovább megy. Ebből ' idézünk: „Azért írok ez ügyben a Népújsághoz, mert az a me­gyei pártbizottság és a megyei tanács lapja és ebben a vonat­kozásban első lépésként vitain­dítóként legtöbbet tehet.” Sok az érfe!met!en Az ötödik ötéves terv készí­tésének évében vagyunk. A jó | elgondolásokra, az ésszerű és I megvalósítható javaslatokra mindig nagy szükség van. Ezért is adunk helyet néhány, a le­vélből kiragadott észrevételnek — bár egyiké, másika a keser- gésig is elmegy. Például: „Nem hiszem, hogy az országban len­ne még egy ilyen hátrányban le­vő megye, s ezen belül olyan megyeszékhely, mint a miénk. — írja és tovább megy: „Ország- gyűlési képviselőinknek vagy a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának miért kell elfogadni olyan költségvetést, mely a me­gye részére már eleve hátrányt jelent és további aránytalansá­got szül.” Nagyon sokszor elő­fordult — mondja a levél — az is, hogy egy megyei beruházást fentről lefújtak, de ugyanaz más megyében megépült. Sem­mivel sem lehet magyarázni azt, hogy a szomszédos Csong- rád megyében 16, Hajdú és Szolnok megyében hat, illetve hét olyan vállalat van, ami Bé­kés megyei érdekeltségű. Az rendben van, hogy egy-egy vál­lalat működési területe több megyére is kiterjed, de a terü­leti arány miért nem oszlik meg egyenletesen az egyes megyék között? A területi aránytalan­ság tényét egyik képviselőnk az országgyűlésen is kifejtette, de ezenkívül érdemleges intézke­dés nem történt. Sokszor pa­naszkodunk a kereskedelmi el­látottságról. Miért nem lehet egy összevont ruházati és cipő-nagy­kereskedelmi megyei vállalatot létrehozni? A megye élelmiszer- ellátását miért kell Szolnokról irányítani? Az is szinte elképzelhetetlen, hogy a megye tejiparát egy más megyéből irányítják. Békés me­gye nem érdemli meg, hogy ön­álló tejipari vállalata legyen? Mi köze van továbbá Békés me­gyének Tűrkeve városhoz? Az, hogy a megye autójavítását, szervizét onnan irányítják. Jó ez? Mi szükség van az állami gazdaságokat Szegedről irányí­tani? A mezőgazdaságnak e te­kintetben Békés megyében na­gyobb hagyományai vannak. Mi­ért nem lehet továbbá egy me­gyei önálló postaigazgatóság, vagy éppen gázszolgáltató vál­lalat, vagy a központ miért nem lehet Békés megyében? Ki érti ezt? Jó az ilyen terü­leti elosztás? — teszi fel a kér­dést továbbra a levélíró. A megyeszékhellyel kapcso­latban az alábbi megjegyzéseket teszi a levél: A megyeszékhely legyen megyeszékhely „Békéscsaba, mint megyeszék­hely nem tölti be teljes egészé­ben központi szerepét. Igen sok megye jellegű intézmény, válla­lat nem a megyeközpontban van. Jóllehet Békéscsaba felsőfokú rangot is kapott. Érthetetlennek tartom, hogy a megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat központja miért van Gyulán. Ugyancsak az egészségügyi in­tézmények központja is Gyulán van. Furcsán hangzik az is, hogy a megyei bíróság, ügyész­ség stb. úgyszintén ott van. Bé­késcsaba azért megyeszékhely, hogy az ilyen jellegű intézmé­nyek a megyeszékhelyen legye­nek. Békéscsaba felsőfokú ran­got kapott, ezért éljen is ezzel a joggal, ugyanúgy, mint a töb­bi megyeszékhely.” Az észrevételeket a legilleté­kesebb válaszadóhoz, dr. Rom­vári Lászlóhoz, a megyei ta­nács tervosztályvezetőjéhez to­vábbítottuk, akinek a válaszát az alábbiakban közöljük: A (mos/lály-melű kja: A megye vezetői korábban tö­rődtek és most is törődnek az- zal, hogy egyes gazdasági terű- ■ leteken, ahol az elmaradottság ■ jelentkezili, az országos átlagnál S nagyobb ütemű fejlődéssel £ előbbre lépjünk. Számos eset- * ben felvetett kérése a megyé- ■ nek, hogy a fejlesztési eszközök népgazdaságon belüli elosztása objektív alapon az ellátottsági szintek — egyes lemaradott te­rületek jogos igényeinek figye­lembevételével történjen. Korábban egyes kisebb válla­lati, gazdasági egységek elvesz­tették önállóságukat és telephe­lyekké, gyáregységekké alakul­tak, s azokat megyén kívüli köz­pontból irányítják. A helyes ter­melés-szervezés, a technikai fej­lődés alkalmazása, az indokolat­lan adminisztrációs költségek elkerülése tette ezt szükségessé. A fejlődés jelenlegi szakaszában már más formában is mérlegel­hető a helyzet. Azonos, vagy ha­sonló profilú tenmelőegyséigelk összevonása lehetővé teheti me­gyén belüli önálló vállalat ki­alakítását, a gazdaságos üzemel­tetését. Konkrétan kidolgozott elképzelések vannak a kérdések ; megoldására. Űj beruházással í Antikvár könyv felvásárlási 8 ■ napokat tartunk március 19—20—21-én Békéscsabán. j a Radnóü Könyvesboltban. Régi és új kiadású szép- irodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyvek vétele. Csak három napig! Készpénzzel fizetünk, Nyitva a bolti nyitva tartás • szerint. <149527 £--- gggBjg ■ i i - | ==I=r==— * —* gazdagabb tégla- és cserépipa­runk tevékenysége Csongrád megyére is kiterjed. Évről évre nő lakásépítési programunk. Az ötödik ötéves terv időszakában más területek­hez viszonyítva kedvezőbb lesz a lakásberuházás ütemének nö­vekedése. Nagyobb értékű beru­házás valósult meg a Kner Nyomda és a hűtőház részére. Bővült a Békéscsabai Kötöttáru- gyár. Jelentős beruházások vannak folyamatban Békéscsabán a Gyulai út mentén is. Az építési kapacitásnál is vannak gondok, e tevékenység ütemét fokozni kel­lene, s akkor jobban érzékelhe­tő lesz a megyeszékhely fejlő­dése. Átszervezés—önállóság Rövidesen megindul egy új kórházi egység építése ugyan­csak a Gyulai úton. Ennek meg­kezdése is csak a kiviteli terv elkészítésén és az építőipari ki­vitelezőn fog múlni. A szolgáltatás területén (vil­lamos energia, vezetékes gáz, szervizhálózat stb.) a szakmun- kaerőnól mutatkozó gondok, a korszerű technika 'alkalmazása, kihasználtságának biztosítása tett indokolttá átszervezést. Ez nem megyei téma, országosan, egysé­gesen elfogadott elv szerint tör­tént az átsorolás. Itt nem az önállóság kérdése, hanem a szolgáltatás megfelelő színvona­la és biztonsága a kérdés, erre kell törekedni. Általában a köz­üzemek monopolhelyzetben van­nak, de szoroson együttműköd­nek a tanácsokkal. Nem biztos, hogy a irogyén bélül önálló vállalat létrehozá­sa a megoldás egyedüli helyes útja. Az is előrelépés tehát, ha a vállalati, szövetkezeti önálló­ság keretében a megyei telepek sem kerülnek háttérbe. Ehhez kellene megfelelő gazdasági sza­bályozást kidolgozni. Békéscsaba megyeszékhely, de ennél többet jelent, hogy intéz­ményi, gazdasági vonatkozásban felsőfokú központ. (Ez abban is jelentkezik például, hogy egész­ségügyi, kulturális intézménye­ink felszereltsége magambb színvonalú.) A fejlesztési pénz­eszközök elég jelentős része év­ről évre Békéscsabán kerül fel- használásra. A többi település fejlődését más szempont alapján kell elbírálni, de a fejlesztés szükségességét ott sem lehet el­vitatni. Más megyeszékhelyek fejlődé­sét Békés megye vezetői is min­dig figyelemmel kísérték, s nem mentek el szó nélkül az észre­vételek mellett. Sok jó tapasz­talat megszerzésére is sor ke­rült ilyen módon. Felfigyelünk a megye lakosai­nak észrevételeire is jövőnket illetően. Ez megnyilvánul a ta­nácstagok és lakosok széles kö­rű kapcsolatában. Felszólalás alapján került sor számos el­gondolás megvalósítására. Ez a célunk az elkövetkező időkben is. örülünk a lakosok aktivitásá­nak, s ezt várjuk is tőlük. • * • Nem a vita korlátozására szán­juk az alábbi néhány sort, csak a vizsgálódás pontosítása érde­kében szólunk. Az a kifogásolt területi elosztás mégiscsak nagy fejlődést hozott megyénkben. Most csak egyetlen tényre uta­lunk: 1970-ben megyénk, Tolna, Zala, Bács-Kiskun, Pest, Szol­nok, Szabolcs-Szatmár, Hajdú- Bihar megyékkel együtt a ke­vésbé iparosodott megyék cso­portjába tartozott. 1973. év ele­jén már csak két megyében — és ebben nincs benne megyénk — Bács-Kiskun és Szabolcs-Szat- márban haladta meg a mező- gazdasági aktív keresők aránya a 40 százalékot. Tehát mi már ebből a csoportból kiléntünk a jobban iparosodó megyék közé. Ez a változás megmutatkozik megyénk városaiban, községei­ben is, a foglalkoztatottság és az építkezések alakulásában is. A szó most már az olvasóé. Rocskár János Fekete Gyula: A fiú meg a katonák 30. — Kirázza itt a lelket belő­lem, a fene egye meg — mond­ta, amikor elhelyezkedett há­tul, a ládák közt. — Még ki se értünk Miskolcról, és látod, már hogy parancsnokol? ... Később, ahogy távolodtak a várostól, elmaradtak az igazol­tatások, és Henrik estefelé hát­ra ült, hozzájuk. Beszédes, jó kedvű fiatal­ember volt; nem látszott rajta, hogy nagyon bánkódna a fel­kötött karja miatt. Folyton be­szélt, mutogatott, grimaszokat vágott. Ök persze nem értették, de nevettek rajta; jobb kedve lett akkorra Magdának is. Valamit magyarul is konyí- tott Henrik. Azt mondogatta Magdának: — Te nem tudom nemet, én nem tudom mágyár, nemjo, nemjo. Elkezdte tanítani Magdát né­metül. Megfogta az autó oldal­deszkáját, s mondta, németül: — Autó. Magda elismételte: — Auto. Megfogta a Magda kabátját; — Rock. Tetszett Magdának a játék. Kacagva ismételtei — Rokk... Aztán jött az 6 sapkája, a hadrág, a csizma meg minden egyéb. De már csak a rokkra meg az autóra emlékszik, mert az hasonlított a magyarhoz leg­jobban. Aztán kezdte elölrőL, — Auto. — Autó — már ezen is ka­cagott Magda. — Rock. — Rokk. íj Ö rögtön gondolt rá, hogy most megtanulhatna németül és milyen jó lenne, ha már tudna beszélni, mire kiérnek Német­országba. Mégis más az, ha tud az ember németül; a németek is másképpen néznek rá. De annyira besötétedett köz­ben, hogy már nem láthatta, mire mondja Henrik, amiket mond. Azért csak figyelt, és megpróbálta a szavakat megje­gyezni. Akármikor megkérdez­heti majd a nénjétől, melyik mit jelent. Henrik: — Kittel. Magda: — Kitél. Henrik: — Nemjo, nemjo... Kitl... Kitt... Magda: — Kitől. Henrik; — Strumf 197a, MÁRCIUS ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom