Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

Ankétok, kiállítások, vetélkedők a Vöröskereszt programjában

Á Vöröskereszt megyei vezetőségének ez évi programjában több előadás, tanfolyam szervezése szerepel. A Megyei Egészségnevelési Csoporttal együttműködve, módszertani útmutatókat ad ki a propagandisták részére, mely igen sok segítséget nyújt majd az alapszervezeteknek, a különböző rendezvények szervezéséhez. Aktuális témákkal ankétokat, kerekasz- tal-konfeirenciákat, kiállításokat és vetélkedőket szerveznek.

A megyében az eddigi tapasztalatok szerint igen népszerű az Anyák Iskolája, az idén ezekre a foglalkozásokra a gyermekgondozási segélyen levő édesanyákat is meghívják. Ezenkívül kiemelten foglalkoznak az általános és középiskolák tanulóival, épp ezért megszervezik az Ifjú Egészségőr csecsemőgondozási tanfolyamokat, valamint tovább folytatják az eddig már jól bevált Nagylányok Iskolájának szervezését.

Gondoskodnak a cigány- lakosság helyzetének javításáról is, épp ezért együttműködnek a megyei koordinációs bizottsággal A békési klub példájára Szarvason, Szeghalmon, Sarkadon, Vésztőn és Mezőberényben is hasonló klubot kívánnak megszervezni.

Az idén újabb önkéntes ápolónőket képeznek ki az év második felében. Az eddigihez hasonlóan négyhónapos tanfolyamot szerveznek 35 hallgató részére, akik elsősorban termelőszövetkezetekből és üzemekből vesznek részt ezen a bentlakásos tanfolyamon. A termelőszövetkezetekben szervezetté teszik az élsősegélynyújtási tanfolyamokat, mivel ezekre különösképpen szükség van a mezőgazdaság további gépesítése és a kemizálás, a vegyi

anyagok felhasználása miatt. Az alapszervi vezetőségi tagok, reszortfelelősök továbbképzését az idén is megszervezik. Így például a község üzemi alapszervezetek véradói részére, ezenkívül az öt város alapszervi titkárai és egészségi felelősei részére szerveznek tanfolyamot, valamint megyei szinten ötnapos továbbképzést tartanak a csúcstitkároknak és a tsz- alapszervi vezetőknek.

K. J.

A Fáklya új száma

A Fáklya űj száma a nemzetközi nőnap és a nők éve alkalmából több cikkben is foglalkozik a szovjet nők helyzetével, mindennapi életével.

Folytatódik a lapban a Magyarország felszabadításának 30. évfordulójával kapcsolatos írások közlése. A hadtörténeti krónika — Fomin hadtörténész-ez- redes tollából — ezúttal a Balaton és a Velencei tó közötti súlyos harcokról ad képet; a le- ningrádi traktorgyár dolgozói közül pedig megszólalnak azok, akik annak idején részt vettek a magyarországi harcokban.

A lap tudományos rovata most is közöl kuriozitást: a szovjet tudósok bebizonyították a szénvegyületek gyógyító hatását, és kimutatták azt is, hogy a vörösfenyőból értékes vitaminok nyerhetik. —■ többek között a szív és a véredény megbetegedésekre pozitív hatást kiváltó P-vitamincsoportok.

A sportrovat beszámol az UAZ—428 V típusú terepjárók versenyéről, amelyet nemrég az Elbrusz csúcsain tartottak — igen jó műszaki és sporteredményekkel, a kulturális rovat bemutatja a külföldön is jól ismert Szibériai Leánykórust, a szórakoztató rovat pedig keresztrejtvényt — és mozikrónikát közöl, valamint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának esedékes programját. (KS)

Hogy otthonná legyen a könyvtár

/

Monolog Mezőhegyesről

laaaffiaeeaesBSi

mégsem a sofór bizonytalan nyelvtudására lesznek bízva.

Egy sebesült német frontharcosnak, aki ráadásul altiszt, őrmester, mindenütt tekintélye van Németországban.

Magyarországon meg különösein.

— Persze, nem a partizánok előtt — tette hozzá,

A partizánoktól tartott a leginkább Rezső bácsi. Jobban, mint az oroszoktól. Mert az oroszok a front túloldalán vannak, a partizánok meg ideát És ott tartunk, hogy még a városban, a város kellős közepén sem érezheti magát biztonságban az ember.

— Annyi a kommunista a Vasgyárban, is mint a nyű — mondta. — A melás, az mind az oroszt várja, az mind úr akar lenni. Nem tudom, hogy képzelik ezek, ki dolgozná akkor, ha minden mejnsból úr lenne... De hát az még odébb van. Abba még' beleszól Hitler... Vagy még inkább Churchill,

Hogyne kellene vigyázni majd pz úton, a hegyek között. Ahol esetleg senki fegyveres a közelben. Mikor itt bent, az ágyúk, tankok, laktanyák tőszomszédságában is szervezkednek a mókának. Ami ugyanaz, mint a partizán, szecskojedno,

— Vagy még rosszabb. Mert nem az erdőben lakik, hanem lehetséges, egy házban velünk...

Tele a zsebe kézigránáttal, de előre köszön a lépcsőházban, és mosolyog: „Hogy van, hogy van, szomszéd úr?...”

A végletekig elszemtelenedtek már. telaszórják a várost röpcédulával. S a MÓKÁN Kamiité

mindenféle utasításokat ad M, máris úgy rendelkezik, mintha ő parancsolna.

De az még odébb van. Abba még beleszól Hitler, vagy még inkább ChurchilL

Pedig kinyírják, akit elkapnak, rögtön, ott helyben fel kell -feoncokii, ha tetten érik. De hányat kapnak el? Telemázolják a falakat, hogy „Halál Szálasi- ra!” meg „Vesszenek a németbérenc Hazaárulók!”, s ahová néz az ember, mindenütt sarlókalapács. Még a német Gestapo autóit is telemázolták sarló-kalapáccsal.

Egy suhancc/ valamelyik nap majdnem sikerült elkapni.

Kiborult a villamoson a táskájából a vörös festék. De mire észbe kaptak volna, leugrott és meigpucolt. Szaladhattak már akkor utána!... Mert rögtön megállt a villamos, és sokan üldözőbe vették. De jól tudott szaladni, és meglépett.

Vacsora után történt ez a beszélgetés ax sivárrá kopaszított szobában ''(térítők, függönyök, mind leszedve, szőnyegek összecsavarva). Rezső bátyja jó beszédű ember volt, s szemlátomást jólesett peki, hogy ilyen hálás hallgatóra lelt.

Magda nem találta a helyét, alig figyelt a beszédre. Aztán gyors kézzel letakarította az asztalt, szétdobta az ágyat.

— Feküdjünk. Mert aztán még légiriadó lesz.

ö nem értette, miért kell ilyen korán lefeküdni, ha esetleg légiriadó lesz. Ügyis föl kell kelni, és lemenni a pincébe, ha légiriadó lesz.

(Folytatjuk)

BEVEZETÉSKENT. Mezőhe- \

gyes az egyik legsajátosabb magyar település. Egyéni vonásait a múlt század végén fellendült lótenyésztésének köszönheti: ménesbirtokká változtatták a települést. A húszas—harmincas években Mezőhegyest már a ló és a cukor hazájának is tekintették, az itt élőknek e kettő biztosította a kenyerét. A szerteépített majorok, kisebb gazdasági egységek nyoma még ma is meghatározó. Az elmúlt harminc év alatt bár tartalmában alapjaiban változott meg itt az élet, a szétszórt, agyonalakított épületek szinte gátolták a kulturális előbbre lépést. Ezért is volt nagy szó, amikor az elmúlt év tavaszán felavattak a községben egy modern épületet, a „Petőfi Emlékkönyvtárat”. Az állomás mellé, az ódon mozi és egy fodrászüzlet közé emelték. A csupaüveg felületű, téglatest dobozhoz hasonlít: kincsesdobozhoz.

EGY ÉV. Bálint Éva vagyok, a könyvtár vezetője. Mezőhe- gyesi. Az nem is tudhatja, milyen szép ez az új könyvtár, aki nem látta az előzőt. Emeleten volt, poros, levegőtlen szobában. Tavaly, május 23-án avatták az újat. Amikor épült, sokan tették fel a kérdést: miért éppen könyvtárat építenek, amikor másra talán nagyobb szükség lett volna? Aztán az avatás után elmaradtak a kérdések. Ma már büszkék rá az emberek. Én azt mondom erre: csak a kacsaláb hiányzik alóla. (A bejárat előtt rózsalugasnak való, egy év alatt már megpácolódott lécszerkezet. A kis kőpad támlájában virágnak való föld. Az épület körül beton lépegetőkockák; a szürkeségnek zöld fű-rács ad szép keretet. A bejárat mellett fekete üvegtábla a nyitva tartási renddel. Az ajtó előtti lábtörlőt a belépő akaratlanul is használni kényszerül.) •

AZ ÁLLOMÁNY. 1970-ig Mezőhegyesen nem tanácsi, hanem MEDOSZ-könyvtár volt. Ekkor az állományt megfelezték. Természetes tehát, hogy rémes foghíjak keletkeztek az osztás után. Az alapkönyveket az új könyvtár megnyitásakor némiképpen pótolni tudtuk, ma nyolcezer kötetünk van és 67 újságot és folyóiratot fizetünk elő. Tavaly 45 ezer forintból, az idén 20 ezerrel kevesebből kell gazdálkodni. Én magamnak kiszámítottam: az ideális összeg évi 45—50 ezer forint lenne... A legmeglepőbb — persze, rossz á szó... — az olvasók számának alakulása. A régi könyvtárban 670 beiratkozott olvasónk volt, míg az új épület avatásának napján éppen félezren iratkoztak be. Az elmúlt évi olvasói szám 1013. És az a 1013 ember valóban olvasó, nem csak fiktív tag. A másik, amire büszkék vagyunk: nálunk nem dívik az, hogy az általános iskola minden diákja a statisztika növelése miatt beiratkozik a könyvtárba. Bár 407 tizennégy éven aluli olvasónk van, de ők valóban eljárnak ide, sót: szabad idejük jelentős részét itt töltik el.

MUNKASOLVASÖK. Van olyan könyvtáros, aki restell! bevallani: egy kis „hajtás” is kell ahhoz, hogy egy munkás ne csak könyvtári tag, hanem olvasó is legyen. Négy évvel ezelőtt a munkások aránya hét százalék volt, tavaly már 21 százalék. Itt, Mezőhegyesen nem vált az divattá, hogy eljön egy brigád és vezetőjük beíratja valamennyijüket, aztán többet nem találkozunk. Nálunk brigádgyűléseket tartanak, aztán könyvet is adunk a tagok kezébe. Eljönnek egyenként vagy közösen egyszer-kétszer, sokszor, s pár nap vagy hét rpúlva valamelyikőjük biztos megkérdezi: hogyan lehetne kölcsönöznie? És én ilyenkor boldog vagyok. Persze, azért nem ilyen egyszerű ez. Mezőgazdasági község Mezőhegyes, nyáron az emberek nem érnek rá olvasni. De

csak a munkák csúcsidején nem! A szakmunkásképző tanulói azt is mondhatom: itt élnek. Beszoktak ide. S „sokkal jobb”, mintha az utcán csellengenének... A diákotthon minden tagja, diákja olvasónk.

Ez az épület a falu legmodernebb, legszebb létesítménye, nem vitás. Az, hogy Mezőhegyes párt- és tanácsi vezetői segítenek, természetes dolog. Ha a vezetők közül valamelyikőjük eljön — s ez nem ritka dolog —, első kérdése mindjárt: nincs-e valami problémám, miben segíthetnének? Nagyon jó érzés, hiszen egyrészt fiatal vagyok és magamban nem boldogulhatnék, másrészt nyugodtan dolgozhatom, mert magam mellett tudhatom a segítő kezeket. Igen, együtt a vezetőkkel, a községgel.

„OLVASÖ-NÖVELÉS* Egy mezőhegyesi lakosra ma 0,8 kötet jut. Nem vitás, nagyon kicsi szám. De ugyanakkor azt sem kell számításon kívül hagyni, hbgy a lakosság egyharmada távol él a központtól, és ritkán juthat el a könyvtárbk, ahol a vállmagasságú polcokon szép rendben sorakoznak a könyvek. Xtt-ott cserép virág. És mindenütt tisztaság, rend. Kényelmes székek, fotelek. A bejárattól balra a gyermekolvasók „fellegvára” méretarányos berendezéssel. Egy polcrész alján játékok. „Azoknak a kisgyerekeknek, akik még nem tudnak olvasni, de szüleik magukkal hozták a könyvtárba”. A gyermeksarkot papírból készített kis játékok teszik még gyermekibbé. A falon érdekes figurák felfestve. A lemezjátszók most süketek, mára várják a szerelőt. A könyvtárterem végében van a zenei rész hat fülhallgatóval, két hangszóróval. Természetesen sztereóban.

A FIATALOK. Legnagyobb gondunk az ifjúsági könyvek kis száma és lerongyolódott állapota. Igaz, az iskola könyvtárában a mezőhegyesi gyerekek megtalálják a kötelező olvasmányokat, a legszükségesebb szakkönyveket. Az orosz és a helytörténeti szakkörök itt tartják foglalkozásaikat. A harmadikosok és az ötödikesek egy-egy órájának a színhelye szintén a könyvtár. Ez kötelező, de a pedagógusok máskor is szívesen hozzák ide a tanulókat. A rajzórákra művészettörténeti bibliográfiákat állítunk össze, amelyet kifüggesztenek az osztályokban. A 10—12 éveseknek lexikon-ismertető foglalkozásokat szervezünk. Április 4-e és a költészet napja tiszteletére szavalóverseny lesz a könyvtárban. Problémánk még az i?, hogy csak ketten vagyunk, és mindketten tanulunk. El lehet képzelni, milyen nehé? a napi 120— 130 olvasó ember minden kérésének eleget tenni. S főképpen a gyerekek, a fiatalok kérdéseire, kívánságaira válaszolni, azokat teljesíteni. Mert ha nem tennénk, oivasökui eL

És különben is: másképpen nem lenne értelme az egésznek.

„VÁRÓTEREM-KÖNYVTÁR”.

Sokan járnak át dolgozni a környező falvakból ide, Mezőhegyesre. Régebben szemben, az állomáson fagyoskodtak vonatra, buszra várva az emberek. Egyszer — nem sokkal a megnyitás után — benézett az ablakon valaki a várakozók közül, Nyílt az ajtó. ,Szabad-e megnézni az újságokat?” — kérdezte. Másnap délután már vagy öten jöttek be. És ma? — nem egyszer tízen-tizenöten is itt várják a vonatot, buszt, többen beiratkoztak, kölcsönöznek. Ennek örülök a legjobban.

ELŐRE TEKINTVE. Megyénk könyvtárainak sorában nem vagyunk az utolsó helyen, sót: a jobb adottságok meghatározóak. Tavaly 15 ezer volt a kölcsönzések száma, a könyvállomány ötször cserélődött az olvasók kezében. Sok vagy kevés? A lényeg az, hogy egyre több. Ma már senki sem kérdőjelezi meg a könyvtár szükségességét. Sok mindent szeretnénk megvalósítani. Most készül a katalógus, amely a tájékozódást segíti. A zenei ismeretterjesztés, a zene megszerettetése a másik nagy feladat. És hogy otthonná legyen a könyvtár. Otthonná.

ARCKÉP. Mezőhegyesi vagyok, itt születtem. Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik azt vallják: falun nem lehet élni, itt niacsenek lehetőségek, alacsony a kulturális színvonal. Szerintem nem a mennyiség az elsődleges, hanem a tartalom, a minőség. Itt is lehet — és csak így lehet — jót, többet, kitűnőt csinálni. Én is ezt szeretném. (Nagyon fiatal Bálint Éva. Tisztán, szépen, választékosán beszél. Nehéz visszaadni a szavaiban megbúvó erőt, szeretetet, akaratot. A hatalmas ablakokon behasít a kora tavaszi napsugár; a fénykéve végigtapogatja a könyvgerinceket. Bálint Éva követi a sugár útját, örömmel a szemében mosolyog.)

* * *

NEM BEFEJEZÉSKÉNT. A

párt Központi Bizottságának ülésén született program tervezetében olvasható: „A művelődés az egyén fejlődésének és közösségi kapcsolatainak nélkülözhetetlen tényezője, közösségteremtő erő. A fejlett szocialista társadalom építése szükségessé teszi az egyes émberek és a közösségek sokoldalú továbbképzését szolgáló közművelődési rendszer szervezeti és eszmei erősítését. Fejlesztjük a könyvtárak, a művelődési házak és más kulturális intézmények országos hálózatát. Gazdagítani, és társadalmi méretekben terjeszteni kell az egyéni és a közösségi öntevékeny művelődést. El kell érni, hogy az önművelés, a kultúra élvezete a társadalom minden tagiának személves és állandó szükségletévé váljék,” Nemesi IArain