Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-11 / 35. szám

Gondoskodás a nőkről, az idősekről

Tízmillió forint fejlesztem « lökőaházi

Holodám

A lö&öáházi Haladás Tsz tár- stzamadó közgyűlésen Hlobocsá- nyi János elnök adott számot az elmúlt év eredményeiről- A román határ menti községben mindössze 2 324 hektáron gazdálkodó szövetkezet a rendikívüli esős ősz ellenére jól zárta a múlt esztendőt. Egyetlen év alatt a szövetkezeti vagyon 10 millió 242 ezer forinttal gyarapodott Fejlesztésre 1974-ben több mint tízmilliót szántak.

így sikerült biztosítani, hogy míg 1970-ben az egy dolgozó tagra jutó átlagkereset éves szinten 17 000 forint volt, tavaly 26 967 forint. A sok nehézséggel küzdő, de rendkívüli szorgalmáról ismert kis kollektíva felzárkózott az onszágoa szintre.

Sokat segített ebben a kavicsbánya korszerűsítés». E jól jövedelmező melléküzem 1974-ben csaknem 9 millió forint értéket adott az építkezés számára. 108 ezer köbméter sódert termeltek eladásra a Haladás Tsz kavicsbányájában. Évközben vásároltak korszerű úszókotrót, amely beszereléssel együtt több mint hatmillió forintba került. A szakemberek véleménye «érint legalább 10 évig üzemel majd a nagy teljesítményű úszókotró.

Beszámolt az elnök arról is, hogy a Haladás Tsz-ben szerető gondoskodás övezi a nőket és az idős embereket. Az elmúlt évben 168 nyugdíjasnak adtak egy-egy mázsa búzát, térítés- mentesen művelték be a háztáji földjeiket. Évközi nyugdíj- kiegészítést kapnak a járadékosok. 48 szülőnek családi pótlék kiegészítést ad a szövetkezet. A nagycsaládosok, gyermeküket egyedül nevelő anyák alkalmi segélyben részesülnék. Hazai és külföldi kirándulásra, üdülésre, a kultúrház anyagi támogatására és sportra évről évre magasabb összeget szavaz meg a közgyűlés.

Tas-bem

Vári Sánclomé, m »Őbb»ttoág elnöke ugyancsak arrói szólott, hogy a nők jól árzik masukat a szövetkezetben, mert megbecsülik őket 120 asszony ée leány dolgozik állandó jelleggel a szövetkezetben. A mostani közgyűlésen elfogadott alapszabály- módosítás egyebeik között rögzítette a gyermekes anyák védelmét, a terhes aeatzonyoik könnyű munkába állításának biztosítását Alapszabály biztosítja a gyermekek után járó pótszabadságot, a beteg gyermeket gondozó anya táppénzes állományba vételét, A törzs gárdatagck, a kitüntetett dolgozók soraiban a dolgozók létszámának arányában megtalálni a nőket

A zárszámadó közgyűlésen megvitatták és elfogadták az 1975. évi gazdálkodási tervet Elhatározták egyebek között, hogy az új esztendőiben gépvásárlásra, terményszárító, tározó építésére és egyéb beruházásra összesen 5 millió 310 ezer forintot szánnak. Minden nyugdíjas kap térítésmentesen egy-egy mázsa búzát. Szociális és kulturális célokra csaknem 600 ezer forintot költenek. Kidolgozták » szövetkezet takarékossági tervét de ezt állandósítani akarják. As idén minden eddiginél nagyobb körű 1 tekintéssel foglalkoztatják a gépeket, ellenőrzik az üzemanyag- és alkatrészfelhasználást A jól bevált módszereiket aztán az elkövetkező években kötelezően alkalmazzák.

Az idén bekapcsolódnak a kukorica zárt termelési rendszerébe, ehhez új nagy teljesítményi gépeket vásárolnak. 2 millió 60C ezer forintos beruházással felépül a Sirokkó terményszárító és tároló. Ehhez saját erőbő; másfél millió forintot adnak Az éves árbevételt 41 millió forintban határozták meg, ami hatmillióval több lesz az 1974 évinél.

Daváj Kleba, dájmimye klebe... Érdekes, hogy a magyarra egyáltalán nem is hasonlít.”

Körbejárta kétszer a faházat

Csakugyan nem voltak sehol Gábor bácsiók.

Azelőtt sohasem látott Ilyen fenyőtobozt; más formák Magyarországon. Nagyon tetszettek neki ezek a szétnyílt fienyőto- bozok. Valósággal egy apró kis gyerek-karácsonyfa mindegyik.

Összeszedett egy ölre valót.

De ugyan- hová tehetné. Az oldalzsák degeszre tömve.

Kedvetlenül edhajigáita a tobozokat. Az apraján kezdte, utoljára maradtak a szebbek. A legszebbeket azért nem dobta eL Bedugta egyelőre az inge alá.

Keresett még egy fenyőtobozt, s megoélozta vele a botaót széléről leselkedő kutyát. Rövidre sikerült

Dobott még egy-kettőt, aztán visszament a faházba, és megpróbálta belegyömöszölni a tarisznyába a Gábor bácsiéktól örökölt elemózsia* csomagot

Orosz katonai oldalzsák volt eredetileg ez a tarisznya. Imitt- amott átlyukasztgatta a golyó, de hát nem mákot tartogat ő benne. A nyilasoktól jobb ol~ dalzsákot kapott, az majdnem új volt még De elcserélte később; dugóhúzós, gyömgyháznyetlú bicskát adott érte egy orosz katona- lány.

Grisától kapta ezt a mostani oldalzsákot Amikor felderítette, hogy a szálláshelyen, a pín- méhen «1 van falazva egy her- 4fe kar. Iga» eresz préntsapkéá

Is kapott akkor Griaátől; h* lehajtotta, a legnagyobb télben sem fázott a füle.

Ideát vették él tőle a prémsapkát Azóta csak ez a rossz levan tesapkája van, talán az utolsó rongy rajta, ami még hazai. Szerencse, hogy tavaszodik

Azt a pnémaapteát nagyon

megszerette. Milyen jó volna az most ha megvolna. De lehetne azt viselni nyáron is, ha felhajtja az ember. Hazamehet, ha sikerül megint találkoznia GHsával, semmi mást nem kér tőle, csak egy ugyanolyan prémsapkát, amit ideát elvettek tőle, és a kályhába hajítottak a magyarok.

Nem ingyen kémé. Errefelé is voltak pincék. S ahol pincék vannak, ott dugeszbomak is

lenni kelt

De még a bornál is többet érne, ha errefelé is szerezhetne olyan nőket, mint Pesten.

Vagy ha Mari nénjét megtalálná. Szeretné 6, lehetséges, az oroszokat is, katona — az katona. Éb abban mind egyforma a katona, hogy a rajtavalót is odaadná a nőnék.

Az a baj, hogy nincs meg a másik tarisznyája; többet érne most, ha megvolna, akármilyen gyöngyháznyelű bicskánál.

És a zsebeibe sem fér már semmi. Pedig az ennivaló is főnné*. Kivált itt, idegenben. Míg nem értik vagy nem akarják megérteni, ha magyarul kér ennivalót

{folytatjuk})

1945. február 11.

Kinek mennyi jár az ősi jussból?

Beszélgetés a földosztás névtelen hőseivel

földosztás névtelen hőseivel

5 úmMMSms.

i JKI, FEBRUÁR u.

turpisságra, ihlette egyik-másik gazdát. Még csak a tábla közepén járt a bizottság, amikor lélekszakadva fut hozzájuk az egyik új gazda, ő lépéssel felmérte és nincs meg a területe. A föld egyik vége keskenyebb, mint a másik. Kiderült, hogy élelmes szomszédja egy óvatlan pillanatban a saját karóját felhúzta és arrébb tette, hogy az ő „birtoka” nagyobb legyen. A bizottság elölről kezdte a mérést. A gazdatiszt és az erdész segítségével kiosztott földön aztán hamarosan munkához láttak. Tehénfogattal szántottak, mások bérmunkában műveltették a földjüket, megint mások ásóval, kapával készítettek vetőágyat. Szíves-örömest dolgoztak a saját földön...

I sark ad--ekereéri csslédek tiüs gfö d]e

Sarkadon a Magyar Föld Rt uradalmának felosztásáról megsárgult okmányokat óriz Fekete Gábor, Sajti Andor, a földosztó bizottság volt tagja. Adminisztrációs munkában Sajtiné is segített, ő fejből mondja a számokat. Gyalog indult el annak idején Nagyszalontára, egy hétig körmölt a telekkönyvezésnél, csakhogy mielőbb birtoklevélhez jussanak az új gazdák. Sarkadon azonban sajátos helyzet előzte meg a földosztást. Erről Tobai Sándor tsz-nyugdíjas beszél:

— Amikor megérkeztek hozzánk a szovjet csapatok, az uradalomban sok rizs, cukorrépa volt még a földben 1944 őszén. Ott volt 2500 sertés, 108 ökör, 190 tehén, 2 bivaly. A’szovjet parancsnok magához hivatott minket, munkavezetőket és azt mondta: Itt most inár maguk az úrak. Maguké a föld és minden. A .katonaságnak és a civil lakosságnak kell a cukor, a rizs, a tej. Takarítsanak be mindent, vessék el a búzát, gondozzák az állatokat. Szervezzék meg a cukorgyárban a termelést. Munkabért fizetünk, ezenkívül, aki becsülettel dolgozik, a rendes földosztáson kívül 3—3 hold föld hűségbirtokot kap.

— Meg is kaptuk a hűségtől - det. 1430 család jutott földhöz Sarkadon, ebből 300 volt uradalmi cseléd. Nem véletlen, hogy Sarkad-Feketeéren alakult meg az ország első termelőszövetkezete, a Lenin Tsz, amely a fel- szabadulással csaknem egy időben ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját.

A földosztás ma már történelem. A fiatalok már csak elbeszélésből ismerik. Nem volt látványos népünnepély, de a lelkek ünnepeltek belül. Lunkán István — aki megyeszerte elsőnek kapott földet — így nyilatkozik erről:

— Valami kimondhatatlan nagy boldogság volt az akkor. Mi, akik messze eljártunk ku- bikolni, aratni, csépelni, fát vágni, végtelenül örültünk. Mivel sokáig sóvárogtunk a föld után, alig akartuk elhinni, hogy valóban a mienk. Olyankor is kimentünk a határba, amikor nem volt dolog, csakhogy lássuk a földünket.

— A föld szeretete okozta azt is, hogy én és sokan mások nehezen szántuk rá magunkat arra, hogy belépjünk a termelő- szövetkezetbe. Sokáig maradtam magam is egyéni gazda. De most legalább annyira örülünk annak, hogy termelőszövetkezeti nyugdíjasok lehetünk. Ilyen békés. nyugodt öregkort nem álmodtam magamnak, mint amilyenben élek. Csak azt tudom mondani a fiataloknak, hogy mindenkor értsék meg az idők szavát és örüljenek az újnak, a korszerűbb életformának.

Arr Sóm

— Ma is jőleső érzéssel gondolok a gesztiekre — magyarázza Müller Géza nyugalmazott erdész. — Bölcsen, gyorsan és nagy körültekintéssel dolgoztak, mintha mindig földosztással foglalkoztak volna. Minden táblát egyholdas parcellákra osztottunk a térképen és megszámoztuk. A földosztó bizottság megmondta: kinek hány hold jár. Arra' is volt gondjuk, hogyne csak a jó minőségű talajból vagy csupa lucernásból kapjon egy-egy gazda, hanem vegyesen. Ezután a kalapból maguk húzták ki a számokat az új gazdák. Ez látszott a legdemokratikusabb megoldásnak.

Bíró László emlékezete szerint kétszer kezdték el a földosztást Geszten. Február 11-én határozták el a földosztást. Nagy Mihály gulyás néhány élelmesebb társával kiment a határba és máris kimérte a saját jussát. Persze ezt megsemmisítették, és március első vasárnapión láttak hozzá a törvényes földosztáshoz.

—■ A vadkerti dűlőben kezdtük. Elsőnek Lankán István parcelláját mértük ki. Serfózó 1st* ván újgazda tehénfogattal kijött és jelképesen húzott egy barázdát: végre azé a föld, aki megműveli...

A földbirtoklás új Izgalma

—> Saját föld! Ez volt a geszt! 1 parasztság ősi vágya — véleke- ' dik erről Bíró László tsz-nyug- díjas, az egykori földosztó bizottság elnöke. — Sokat főtt a fejünk, hogyan osszuk szét a Tlsza-blrtokot, hogy senki ki ne maradjon. Nálunk az 1919-es veteránok voltak a kezdeményezők. A helyi pártszervezet irányításával láttunk munkához. Természetesen Itt sem hullt le egyszerre a volt cselédek szívéről a szolga-félelem 'bilincse. Egyesek féltek, hogy visszatér a gróf.

A gesztiek félelme nem volt alaptalan, végszóra valóban betoppant gróf Tisza Kálmán. Közölték vele, hogy a földjét felosztották, ha dolgozni akar, neki is mérnek 15 holdat. Egy nap múlva eltűnt a gróf, soha többé nem látták.

— Nagyobb szerencsénk volt azzal, hogy visszajött Regius Alfréd volt intéző, nem menekült el Müller Géza, a gróf vadőre, erdésze. Müllernél megvolt a grófi birtok térképe és Retussal ennek alapján munkához láttak.

I geszti Tisza'birtokoii verték le az etsfi karót

repet játszottak abban —■ emlékszik Nagy elvtárs —, hogy j Békéscsabán a kiosztott föld 50 : százalékát törvényellenesen vet- j í ték birtokba új tulajdonosaik. I Az Országos Földbirtokrendező Tanácstól levelet kaptunk, hogy a békéscsabai földosztó bízott- i ság elnökét váltsuk le, válasz- szunk újat. Névsort kaptunk, hogy kinek adjuk vissza a földjét. Persze a csabaiak nem hagyták magukat. Gyulán volt a székhelyünk. Egy szép napon 600 békéscsabai újgazda vonult fel gyalog, zárt sorokban Gyulára, a törvényszék elé. Követelték, hogy tegyünk igazságot. Jelszavuk az volt, hogy „Földet vissza nem adunk!" Ragaszkodtak Bagyinka György főldosztó bizottsági elnökhöz.

—■ Soha nem feledem el a békéscsabai Vigadóban rendezett nagygyűlést. Zsúfolásig megtelt i a terem, a folyosón és az utcán ! is álltak. Mindenki hozott magá- ; val kalapácsot vagy egyéb ütő- j szerszámot. Borzongott a hátam, de felálltam és higgadtan elmagyaráztam: újjá kell választani a vezetőséget. Tegyenek eleget a törvényes kötelezettségnek. Akit megválasztanak én njajd felterjesztem. Mondanom rém kell, hogy Bagyinka elvtársat választották ismét s megnyugod- i tak a kedélyek.

I Csorvésra is kihívták a Megyei Földbirtokrendező Tanácsot. Reöck Gusztávnak is visszaítélt az országos központ 100 hold földet. Felvonult a falu apraja- nagyja. Rejtekhelyéből gallérjánál fogva cibálták elő a reszkető földbirtokost. Felszólították: vagy lemond a 100 holdról, vagy a családi kriptába kísérik. Ter- I mészetesen „önként” lemondott

a visszaffilHr/VI

— A földosztást maga a parasztság hajtotta végre a párt Irányításával és állandó bátorításával —■ mondja erről Nagy Károly nyugdíjas, a Megyei Földbirtokrendező Tanács egykori elnöke. — Én Gyulaváriban éltem akkor. Már ősszel, ahogy bejöttek a felszabadító szovjet csapatok, megalakítottuk a kommunista pártot. Bár nagyon nehéz gazdasági élet volt, de bennünket leginkább a földkérdés foglalkoztatott. Hosszú téli esteken összejöttünk, vitatkoztunk, osztottunk, szoroztunk: kinek mennyi jár az ősi jussból, mikor, milyen formában verhetjük le a karókat.

— A parasztság föld utáni sóvárgására jellemző: Békés megyéből 1945 januárjában 6 lovas kocsi vitte a delegációt Debrecenbe, hogy az ideiglenes kormánynál a ,földr^formtör- vény kiadását sürgesse. A szovjet katonai parancsnokságtól is sok biztatást kaptunk, hogy kezdjük el a földosztást. Most már mienk a föld, ne várjunk Semmire. Ha nincs öl, lánc vagy egyéb mérőeszköz, mérjük ki lépéssel. A mérnöki munka ráér, de vetetlcn föld ne maradjon.

Nehéz helyzetben volt a Megyei Földbirtokrendező Tanács, mert több volt az igénylő, mint a kiosztásra váró föld. A települések között nagy volt az aránytalanság, de nem akartak átadni más falubelinek földet sehol. A doboziak kijelentették: kapával verik agyon, aki a határukba merészkedik földért. Kondoros nem akart adni Hu- nyának, Füzesgyarmat Bucsá- nak és így tovább.

— Ezek a tényezők nagy szeHarminc évvel ezelőtt hazánk különböző tájain még dúltak a felszabadító harcok, amikor a Viharsarok falvaiban, városaiban és tanyavilágában mér a földosztás kérdése foglalkoz- j tatta a parasztságot. Az elsőnek felszabadult Békés megyében hónapokon át készültek a . nagy eseményre. Geszten, a Tisza grófok birtokán Hazánkban elsőnek, még a földreformtörvény megjelenése előtt leverték a karókat, megkezdődött a földosztás, a nemzedékről nemzedékre

öröklött főldéhségű nincstelen j parasztság honfoglalása.

Megyénkben 1945 tavaszán 172 ezer hold földet osztottak ki csaknem 40 ezer agrárproletár, szegény paraszt és volt cseléd között. 11 és fél ezer házhelyet, 2900 lakást kaptak a jogos tulajdonosok. A földosztás rendkívül körültekintő szervező munkát igényelt. A jubileum alkalmából felkerestünk olyan egyéneket, akik a földosztás névtelen hősei voltak. Megkér- I deztük: hogyan zajlott le a nagy esemény? I

Békéscsabán Is elhangzott: „Földet vissza nem ad!in!(!”j