Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-07 / 32. szám

Egy mezőgazdasági feltaláló

Ha élne még, éppen hogy túl lenne a 70. évén. Életét azonban rövidre szabta a túlhajtott munka. 15 éve, 1960. február 7- én hunyt el Budapesten Kovásznay István Zsigmond, a kiválóan képzett mezőgazdasági szakember, aki találmányaival a mezőgazdasági kultúrát igen nagy mértékben gazdagította.

Megyénkből indult, Mezőhegyesen született 1903. június 6- án. Alap- és középfokú tanulmányainak befejeztével, a már kora ifjúságától a természet iránt igen élénkén érdeklődő fiatalember 1921-ben előbb a gyakorlati munkát választotta, majd csak később, 1936-ban szerzett szakmai képesítést a keszthelyi mezőgazdasági akadémián. Az életben gazdag tapasztalatokat szerzett Kovász- nay István kiválóan képezte magát, és minden jelenségre, amire felfigyelt, alkotó módon járult hozzá annak megoldásához. Valódi gondolkodó lény volt, akiben még a gépészi hajlam is egészen erős volt. Ez elsőnek a szárazbab hántolására kifejlesztett malmában nyilvánult meg. Egy másik találmányával eljárást dolgozott ki, és berendezést adott a szójabab vegyszermentes hántolására és nemesítésére.

Kovásznay aránylag hamar rájött arra, hogy az emberiségnek mind több fehérjeforrásra van szüksége. A fehérjéket adó egyik leggazdagabb növényünk a szója, amely termésénél fogva esszenciális aminosavakkal_ a legigényesebb fogyasztót is képes kielégíteni. A fogyasztható- ságot azonban nagy mértékben befolyásolja a szójabab keserű íze. Kovásznay ennek megoldására is vállalkozott, és egy olyan eljárásra nyert szabadalmat, amelynek alkalmazásával a szójababot keserű ízétől meg lehet szabadítani. Ezen új szabadalom iránt világszerte igen nagy érdeklődést tanúsítottak a szójababot felhasználó országok, és ennek eredményeképpen Kovásznay szabadalmát több mint tíz államban bevezették.

•Kovásznay István szellemi hagyatéka nem látványos, nem valami mammutalkotások, azonban nélkülük jóval szegényebb lenne ma is az élelmiszergazdaság. Alkotásai egyetemes kultúránk szerves része, és becsült értéke feltalálói munkásságának. Alkotásaival részt vett és aktívan kapcsolódott be a mezőgazdasági kérdések tudományos megmozdulásaiba. Sőt számtalan esetben úttörő jelentőségű munkát folytatott a magyar mezőgazdaság technikai és tudományos haladásának előmozdításáért, végső soron a magyar parasztember boldogulásáért. v

Munkaszemléletű szakember volt Kovásznay István Zsigmond. A józan ész véleménye volt nála mindig a legfontosabb. Egyetlen dolog egész életének motiválója: a felelős, megfontolt és őszinte munka, amiért a mai agrár-szakemberek is büszkén tekinthetnek Kovásznay István Zsigmond egész élettevékenységére.

Or. Bátyai Jenő

Kiállítás

a pártértekezlet tiszteletére

Békésen 1975. február 8-án tartják meg a városi pártértekezletet. A kommunisták jelentős tanácskozásának tiszteletére a békési művelődési ház Alkotok Klubjának képzőművészéi kiállítást állítottak össze, melyet Vámos László tanácselnökhelyettes nyit meg a művelődési házban délelőtt 11 órakor. A megnyitón közreműködnek a város költői — Study Géza és

a««ea »s«ee9<ci9!ese«Beeeeaae9tteeea9«eeec«*a9««i

Olyan hittel ejtették ezeket a

szavakat, mint a sivatagban eltévedt vándorok, akik a gyötrő szomjtól már csak vonszolják magukat s közben meglátnak egy oázist. Erzsi a szatócsnál azt hajtogatta mindig, majd meglátják, megváltozik a világ. Kis erszénybe teszi az ember a pénzt, olyanba, amilyen a markába is elfér és kosárra valót hoz érte. Nem úgy, mint most, hogy kosárra való pénzt visz az ember és annyit kap érte, hogy a markában elfér. Aki hitetlenkedett, honnan tudná ezt, annak azt mondta, ami jó a szegénynek, azért a kommunisták addig ütik a vasat, amíg nem lesz belőle valami. A sok bankó nem jó a szegényeknek és lesz más pénzük. És azért augusztusra, hogy az ősszel bevehessék a télire valót. Faludi Géza persze nem bánná, ha örökké így maradna, neki aranybánya a cserebere.

...Feltűrt ujjú fehér ingben állt a kapuban Faludi Géza. Az árokparti fák árnyékában fekete szőrű kutya lógó nyelvvel lihegett, az út porában csirkék, tyúkok füröd- tek, s asszonyok kosarakkal a karjukon siettek. Egy percig sem pihent a nyelvük, úgy peregtek ajkukon a szaMucsi József — valamint Fejes Antal, a zeneiskola igazgatója.

Az Alkotók Klubja tovább folytatja kamarakiállítás-soroza- tát a város üzemeiben, termelőszövetkezeteiben és intézményeiben. Legutóbb Párzsa János képeit látták a gépgyár dolgozói, Várkonyi János kiállítását pedig február 17-én nyitják meg az iparitanuló-intézet klubjában.

vak, mint a tűz felett forga- : tott rostában a hófehéren ki- : pattanó kukorica.

— Ez azt hitte, hogy örök- j ké a huncutoknak áll a világ ] — intett Erzsi Faludi Géza • felé, miután elhaladtak mel- • lette.

— Nagyon szaladt a kocsi- s ja — toldotta meg a másik. :

Olyanok voltak, mint vi- : har után a vándorok, akik-j nek most már nem kell fél- ; teni a szemüket, szájukat, j hogy telehordja mindenféle j szeméttel.

— Keresse meg munkával [ a kenyerét.

— Ne legyen egyik nap itt, S másik nap Pesten.

— És csalja azokat is, ben- ■ nünket is.

Amikor már távolabb vol- * tak Faludi Gézától az asszo- ■ nyok, az jutott annak az • eszébe, hogy úgy csörgetheti j most már zsebében a tíz-, j húszfilléreseket, mint a fél- ; bolond Zsiga cigány a kalap- j jában, amikor a kocsmaasz- j talok elótt meghajol. Beleko- j tort nadrágja zsebébe és per- [ getve feldobott egy forintost, f amely csörrenve esett az égetett téglából rakott járdára. ■ Kínos vigyor ült ki az arcára, j Szent István napján jött meg • az új hírnök.

(Folytatjuk) |

Asszonyok, lányok huszonkettőn

Azt gondolná az ember, hogy | télen, amikor lehangolóan kö- | dös, nyirkos az idő és rövidek j a nappalok, az asszonyok, lányok kedvetlenül kezdik a munkát a Férfifehérnemű-gyár békéscsabai gyárában. Különösen a délutáni műszakosok, akik ilyenkor nem lehetnek a családjukkal, nem láthatják a tv-műsort, nem mehetnek színházba, moziba és a lányok este 10 óra után már legfeljebb csak rövid időt tölthetnek udvarlójuk, vőlegényük társaságában.

Oszlács Imréné művezet"« azonban a többi asszony nevében is cáfol ia ezt a feltevésemet, mondván, hogy nézzek csak körül a teremben, milyen jó kedvvel dolgozik mindenki.

Valóban, derűsek az arcok, semmi jele nincs a lehangolt- sógnak. Az asszonyok, lányok varrógépük fölé hajolva nagy igyekezettel dolgoznak, A szalagmunka jó tempót kíván, senkinek sem lehet lemaradnia. Különösen, ha van egy olyan közösen elhatározott célkitűzés, mint amilyen ennek az MHSZ elnevezésű szocialista brigádnak.

Voltak nehéz idők is

Tíz éve alakult a brigád. Az MHSZ nevet azért vette fel, mert az MHSZ gyári csoportja patronálást ígért az alapítóknak. Azóta is állja a szavát. Először a munkaverseny célkitűzéseinek a kidolgozásához és megvalósításához, valamint a brigádnapló vezetéséhez nyújtott segítséget. Aztán a vállalt társadalmi munkához. És még a szakmai, politikai meg a I munkavédelmi továbbképzéshez is, mert például a filmvetítéseket MHSZ-tag karbantartók, villanyszerelők szokták tartani.

Cserében a brigádban mindenki az MHSZ lövész- vagy motoros szakkörének a tagja. Valamit valamiért. És szeretnek is eljárni a szakkörökbe.

Tízéves története során egyszer került válságos helyzetbe a brigád, mégpedig 1969-ben, ami 1970-ben is tartott. Abban az időben elég sokan kiléptek a gyárból és máshol kerestek munkát. A brigádból is többen elmentek, mert akadozott a termelés, gyenge volt a kereset. Tizen azonban hűen kitartottak, mert bíztak abban, hogy a Férfi- íehérnemű-gyár korszerűsödik és ismét élre kerül. Nem is csalódtak.

Ma a 10 törzsgárdatag mellett 12 fiatal dolgozik a brigádban. A szocialista címet 1971-ben sikerült ismét visszaszerezni, tavaly pedig az ezüstjelvényt is.

finden ins eladható

Az 1974. évi termelési eredmény egészen kimagasló volt. Először a tervhez képest 3 százalékos túlteljesítést vállalt a brigád, aztán a pártkongresz- szus tiszteletére még külön 3,9 százalék felajánlást tett. Oszlács Imréné, aki egyúttal brigádtag is, tudja, hogy a 3,9 százalék naponta 14 inget jelent.

— És valamennyi ing eladható? — kérdezem.

— Az egész termelésünknek csupán, 0.03 százaléka osztályos áru, vagyis olyan, hogy áron alul lehet csak eladni — válaszol és ezlt az eredményt igen jónak tartja.

Büszke arra, hogy az anyagtakarékosságban is élen jár a brigád. Az igaz persze, legjobban úgy lehet takarékoskodni az anyaggal, hogyha nincs selejt és ami elkészül, az kifogástalan. Nem kell javítani rajta.

De hogyan lehet sokat és hibátlanul termelni? Alapvető dolog, hogy értsen ahhoz az ember, amit csinál. Ezért is szervezett versenyt a vállalat még 1972 decemberében. Jó előre meghatározta a feltételeket, hogy legyen idő felkészülni rá. Kihirdette azt is, hogy, aki elméletileg és gyakorlatilag egyaránt megfelel, megkap- í ja a szakmunkás-bizonyítványt. És Nagy Károlyné, Kovács János né és Schratt Zoltánná meg Is felelt. A vállalat menten havi 80 forinttal emelte a keresetüket. Ilyen még nem volt.

Tizenkét szakmunkás,

3 tanuló

Stisánszki Gyórgyné is ott volt a versenyzők között, de az írásbelije nem sikerült és szőmorúan jött haza Budapestről, Soha vissza nem térő alkalmat szalasztott el, mert egyszer volt Budán kutyavásár, illetve csak egyszer volt olyan verseny, ame- lyen a nagy gyakorlattal rendelkező dolgozók szakmunkásbizonyítványt szerezhettek.

Mit tehetett mást, beiratkozott a szakmunkásképző-iskolába. Ez év júniusában vizsgázik majd, A tanulásról így vé- l6k>6(lik6

— A havi 80 forint nem csekélység, megváltozik a bérbesorolás is, de a legfontosabb, hogy az ember ne maradjon le

a többiektől.

Egyébként 12 szakmunkás van már a brigádban, 3-an most tanulnak, aztán következnek még 6-an, amikor majd a 21. évüket betöltik. Csak Marika néni (Grosz Imréné) marad ki a sorból, 0 a legidősebb. Már nem vállalkozik a tanulásra. Különben Oszlács Imréné véleménye szerint kitűnően dolgozik.

Fiatalok, előttük az élet

Gyumbier Kornélia talán a brigád legfiatalabbja. Szakmunkás. Szeret a gyárban dolgozni.

— Kell a pénz, ugye? — kérdezem.

— Kell, de az erkölcsi elismerés is. Más az, ha megbecsülnek valakit, mintha semmibe • vesznek.

— Mire fordítja a keresetét?

— Ismét szeretnék külföldi utazást tenni. Már voltam Romániában és Jugoszláviában. Könyveket vásárolok, az is pénzbe kerül.

Elárulja még, hogy szeretne egyetemi előkészítő tanfolyamra kerülni. Gépészmérnök akar lenni. Tudja, hogy hosszú évekig tanulnia kell, de szívesen vállalja.

Hlásznyik Péterné másfél éve került a brigádba. Munkatársnői szívesen segítettek neki, hogy elsajátítsa a különböző reszortokat, amiért hálát érez irántuk.

ö Is tovább akar tanulni, mégpedig a ruhaipari szakközépiskola levelező tagozatán. A férje az egyik tsz juhásza, aki viszont a mezőgazdasági szakközépiskolát szeretné elvégezni.

Fiatalok, előttük az élet. Csak akarat kell, a törekvésüknek bizonyára semmi akadalya nincs.

Ilyen törekvő asszonyokból és lányokból áll tehát ez a brigád.

Jóban, rosszban együtt

—‘ A munkaversennyel kapcsolatban mik a brigád kilátásai? — kérdezem Oszlács Im- rénétől.

— A vállalásunk minden pontját teljesítjük. A gazdasági eredményről már szó volt, most mondom a többit. Azt például, hogy a kommunista műszakban 22-en dolgoztunk, 22-en vettünk részt a gyár szanazugi üdülőiének az építésében, 22-en néztük meg a színházban a Bánk bánt, a moziban pedig a Hószakadás című filmet. Tavaly ősszel majdnem valameny- nyien törtük a kukoricát. És; hogy jelenleg heten vannak a brigádból gyermekgondozási szabadságon, ez is figyelemre méltó.

Korcsok Andrásné is jól érzi magát a brigádban.

— Nem szomorkodunk. Mindenki igyekszik tudása, szorgalma javát adni. A keresettel Is elégedettek vagyunk — mondja, de a szavait egy kis gondolkozás után, mosolyogva kiegészíti: — Több lehetne ugyan...

— Mivel nem elégedettek?

— A szabvány javulhatna, akkor még jobban menne a munka.

A termet otthonossá varázsolják a függönyök, virágok. Tisztaság, rend van. Olyan, amilyen egy női szocialista brigádhoz illik.

a Pásztor Béla.

Szöges borona a munkaszalagon

A MEZŐGÉP Mezőberényi Gyáregységében évente több ezer szöges boronát készítenek a na ező-azdaságnak. A gyár termékei a külföldi piacokon is keresettek (Fotó: Oemény Gyula)