Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
TV-JEGYZET az esti mesékről Sokain talán lényegtelennek, figyelemre sem igen méltónak tartják a televízió minden adás- napján jelentkező műsort, az Esti mesét. Pedig esténként negyed nyolckor szinte minden tv- késziilék előtt ül egy-egy óvodás vagy kisiskolás korú gyerek. És egyáltalán nem közömbös, hogy mit néznek-kapnak estéről estére. Általában jót, kitűnőt. A televízió szerkesztői valóban érzékkel válogathatnak a kínálatból, hiszen Európa legkiválóbb animáció® alkotásaiból kerülnek ki a „Mad-tv”-bem bemutatott pár perces filmek. De akad gyengébb is. A kérdés tehát az, mi való a 4—10 éves gyerekeknek? A Krtek nevű kis vakondok bizonyára sok-sok gyermeket meghódított már, a Lolka és Bolka gyermekBzemmel izgalmas kalandokat él át, Pindúrt és barátait az óvodások is lerajzolhatják egyszerűsége miatt, Csi- bószke „őserdea” élete a felnőtteknek is kedves. Ezek a sorozatok, amelyekkel hétről hétre találkozunk, « pár éves nézők rajongva várják a filmek kezdetét. Nem csoda, hiszen szépek, kedvesek a figuráit, tamítőak a mesék. De ugyanezt mondhatjuk el a szovjet, lengyel egy-egy alkalommal vetített rajz- és bábfilmekről is. És miért nem szólhatunk a magyar, nemzetközileg is neves hazai animációs filmekről ? Miért nincsenek, legalábbis keveset láthatunk belőlük. Talán nine® is olyan felnőtt és fiatal, aki nem Benedek Elek gyűjtötte meséken nőtt volna föl. Százszorszép királyikisasz- szony, Hegyhengergető és Fa- nyűvő kellemes emlékünk. De eddig az animációs filmek készítői — úgy látszik — nem fedezték még fél. Pedig a magyar meseirodalom is legalább olyan gazdag és* tartalmas, mint más népek meseirodalma. Technikai, szakmai lehetőségeink is adottak, mégis: miért nem látunk belőlük a tv képernyőin? Pedig megérné, és nem utolsósorban szükség lenne rá. Ha másért nem is, hogy gyermekeink megismerkedjenek felmérhetetlenül gazdag népmese-irodalmunkkal, hogy ráneveljük őket az irodalomra, a művészetre, a tudás szeretetére. Így, játékosan. N. L. A Fáklya új száma A Fáklya űj száma a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta napja alkalmával vezető helyen közöl írásokat a szovjet katonaéletről. Üjabb folytatást olvashatunk a hadtörténeti jegyzetekből — ezúttal Budapest felszabadításáról. Az eseményről egy másik cikk bemutatja a szovjet felderítők tevékenységét a magyar főváros felszabadításával kapcsolatos hadműveleteket megelőzően. A lap KGST-rovata a nemzetközi testület jogi vonatkozásaival ismertet meg. Olvashatunk egy — zömmel diákokból állő — újabb Pamir expedíció munkájáról. A technikai újdonságok közül a lap ismerteti a mesterséges csípőízület-konstrukciót és a fájdalommentes fogászati lézeres gyógykezelést A szórakoztató rovat ezúttal kétoldalas színes divatössze- állítást, valamint mozi-krónikái közöl, ismerteti a Szovjet Kultúra és a Tudomány Házának esedékes programját és a Rejtvénye« utazás című jubileum rejtvénypályázat újabb feladványait, a sport kedvelői pedir érdekes beszámolót olvashatnak a szovjet kajak-kenu sport felkészülési évadjáról. Kél hét a 2. Ukrán Front útján Katyusa dalol Hiába merigetett azután, a töltényeket nem sikerült. Nagyon sajnálta pedig a töltényeket Akár volna, akár se, töltény nélkül az a géppisztoly, A disznóól padlása télé volt kacatokkal —- szétszedett esz- váta, nyüst, gereben, kendertlló, guzsalyok — oda dugta el a zsákmányt a kacatok közé. Lehetne azzal a géppisztoly- lyal nyúlra is vadászni. Van már töltény — Pesten — bele való. Pár esztendő múlva meg hasrpát veheti maid a ka+o-n- sá«rál: lehet, mésr esiUiaeot is hamanaHb adnak ű<*v, ha viszi a mánnísrtolvt. Mert a ma avaroknál ritka a eónnioztniv. pv«'ka ivén lut mind«»«t*fk- ■nék. Pár az is igaz. addiara ,ov^rtanak é,0'sto*h mire ő sor oií k‘—aj naea a trítv.r^bam lg albánvédik addia a sok femr- v«r. szerteszét ar er7—* . az élk->'+ meg a kivetkőzött kato- nék+^l. M’~’d“ríT'. a akkor is rénrvartolv lesz. Osak mais az, ha eev katona feaw“resen vonul be: arról a feovvomól sem a kell legcfondoskodni. p-ct°n van a harmadik rej- tókk “ív, f-rieáá,'lraf oivezett« a yiökka^ g irt; ot* hált a nAlcnél. effV kötőn STrt^híin. a7 DSZszonnval De mósnan h’korest» drl-it r>n is. a sráU<«he- lVeo is. Mindé"'-11 “Imént, az ec»őca sn’s'-oor. TePessTi üres sZ nn-';1a* Sietős ]«*>.-*•♦♦ nekik, ha azt a ládát ott felejtették. A major szobájában találta a ládát; azelőtt ő sohasem járt ebben — a parancsnoki — szobában. Biztosan hadizsákmány volt, azért őrizte meg a parancsnok. A nagy sietségben aztán nem volt rá figyelmük. Ha riadó van, gondolkozni »am ér rá a katona — még a parancsnok sem, mert neki is parancsol a főparancsnok —, csak azt kapja össze nagy hirtelen, ami az övé. Az már biztos, hogy riadó volt, azért tűntek el olyan egykettőre Grisáék. A kéménylyukban rejtette el a ládát Széles, nagy ajtaja volt, akár ő is bemászhatott volna. Irdatlan nehéz láda volt, megvolt az egy mázsa is, alig bírt vele egyedül. Hosszú kartondobozok benne, mind telistele érmekkel. Tiszta új, csillag alakú meg kereszt alakú érmek, amilyeneket a tábornokok viselnek meg a hadirokkantak. Ha annak csak a fele arany, akkor is sok. Tett a láda mellé két tár golyót, német géppisztolyba valót; ezt már napok óta rejtegette, még Grísa előtt is. Egy éppen alkalmas mélyedés volt a kéményajtó mögött, csak a törmelékeket kellett belőle kikaparni. Tágított rajta annyit, hogy a láda bőven belefért, s mögé egy kis erőszakkal a golyóik. Leterítette az egészet kormos törmelékkel. Ha valaki benézne, sernmibő1 sem gondolhatja, milyen kincsek vannak ott. (Folytatjuk) Utunk második állomása, Poltava, két dátumról vált nevezetessé: 1709-ről és 1943-ról, ' az orosz és szovjet katonák Vorszkla,menti győzelmeinek esztendejéről. A második világháború híres haditudósítója, Borász Polevoj így fogalmazott. A nagy támadás című riportköny- vében: „Csapataink a hátráló ellenséget üldözve betörtek a Vorszkla dús* fűzfákkal benőtt völgyébe, ahol az újonnan szervezett orosz hadsereg Nagy Péter vezetésével szétzúzta és megsemmisítette a svéd hadsereget, amelyet akkoriban rendkívül erősnek és legyőzhetetlennek tartottak. Erről a csatáról írta Engels: XII. Károly kísérletet tett arra, hogy benyomuljon Oroszországba; ezzel tönkretette Svédországot és világosan megmutatta Oroszország megközelíthetetlenségét. S lám, Hitler, aki megismételte ezt a kísérletet, úgy látszik, hasonló eredménnyel végzi, ha a végső eredményre természetesen még várni is kell.” Az akkori reménység hamarosan s azóta három évtized békéjével hitelesítve bizonysággá vált. A két győzelem megannyi emlékével Ivan Ivanovics Kuzmenko, a Poltavai Hajnal című lap főszerkesztő-helyettese ismertetett meg bennünket. És mellette állandó gépkocsivezetőnk, Grísa. A zömök, széles vállú, rövidre nyírt hajú fiatalember — mintha maga Vaszilij Tyorkin lett volna. Tvardovszkij poémahőse, a magát minden helyzetben feltaláló, bizakodását soha el nem vesztő harcos. Aki ugyan a valóságban nem élt — mégis milliók ismerték. Mert a költő soksok remek katonából gyúrta az alakot s épp emiatt sok-sok remek katona hasonlíthatott hozzá. Futott a Volga, jó úton tökéletes biztonsággal igazodva vezetője akaratához, nehéz helyzetben pedig váratlan bravúrokra képesen. Amire Grisának szava sem volt, csak a visszapillantó tükörből láttuk, hogy az állandó mosolyoghatnéktól szeme sarkába telepedett szarkalábak villannak egy vidámat. Ivan Ivanovics először az első poltavai csata múzeumánál állította meg a kocsit. Hadizászlókról és korabeli hősökről mesélt, Nagy Péter esztergáló és ácsszenvedélyéről; láttuk a két méternél is magasabb cár egyszerű díszítésű ruháját, a negy- ven-valahány csövű ágyút, amivel sorozatlövéseket lehetett leadni; hosszan időztünk az óriási terepasztalnál, ami az orosz és a svéd sereg csata előtti elhe* lyezkedését mutatta be; s tolongtunk az aprólékos élethűségű diorámánál, miközben a hangszórókból Puskin Poltavá- jának részlete hallatszott: Könnyű lovasság zúg előre, A gyalogság nyomába lép. Nehézkes tömbben nekidőlve Nyomja a menet ütemét. S a tragikus, nagy harci tér Csupa láng s dörgés, csupa vér; De végül is kezd a hadi Szerencse hozzánk hajlani .. .Hátrál-szorong a szőke, svéd, Fakón csüng tört rúdján a vászon, S nálunk minden lábdobbanáson Isten áldása a pecsét. (Kardos László fordítása) A múzeumtól nem messze emlékoszlop. Helyén állt a sátor, 5 rnsmss 1975. FEBBUAR 22. amelyben a cár kipihente a harc fáradalmait. Ivan Ivanovics felhívta a figyelmünket a közeli aprócska templomra. — Az az érdekessége, hogy belül még egy templom van. Fából. A kívülről is láthatót később építették, hogy megvédjék a kisebbet, amelyikben 1709-ben a hálaadó misét tartották. Egyébként ma is üzemel, elsősorban idősebb asszonyok látogatják. Grisa közbeszól; *—■ No, azért fiatal lányok is eljönnek néha... * És újra bukfencet vet szeme sarkában a két szarkaláb-ránc: — ...ha fiatal és jóképű a pópa. “ Aztán rátaposott a gázra és meg sem álltunk a Vorszkla- partig, ahol valami megmagyarázhatatlan módon vitte fel a súlyos kocsit a csúszós-sáros gátoldaloin. Obeliszk hirdeti Péter harcát, néhány száz méterrel odébb egy másik a Vörös Hadseregét. A 95. gárdaíhadcsz- tály katonái küzdöttek itt a a sorozatvetővel is így volt valahogy. A tüzérek felállították az erdőszélen, aztán kezdődött a zenebona. A lövedékek éneklő hangot keltettek — elhúzták vele a mieink az ellenfél nótáját. A faluból visszafelé menet, Ivan Ivanovics egyszerre leoaa- vartn a kocsi ablakát. Nem értettük, hiszen nem kínálkozott semmiféle látnivaló. Azaz hogy mégis. — Azok a szétszórt házak a gyikanykai fanyák. Az orosz irodalomtörténetből híresek. Gogol az Esték egy gyikanykai tanyán című elbeszélés-gyűjteményében örökítette meg varázslatos hangulatukat * . (Hazaérve fellapoztuk a kötetet. Az előszóban „Vörös Pany- ko, a méhész” nevében ezt mondja az író: „Nálunk, kedves olvasóim, nálunk a tanyasi életben régi szokás, hogy a mezei munkák végeztével, ami-, kor a paraszt a kemencére mászik telelni, a magunkfajta ember meg sötét pincébe zárja a méheit, amikor nem látni többé se darvat, se körtét a fán — akkor, mihelyt be esteledik, valahol az utca végén már fény csillan fel, nevetés, énekszó száll a távolból, balalajka peng, A vasútállomás falán egyforma stílusú emlékművek idézik a város két hires történelmi eseményét Sztyeppéi Frontból — amelyből később a 2. Ukrán Front alakult. Az emlékműnél a sárgásszürke ködben is elevenen fénylettak a selymes fűcsomók. A természet kedveskedése ... másutt sehol sem láttunk ilyen fűcsillagokat. Legfeljebb hasonlókat a Jó fél órányira fekvő Gyikanyka szélső házainál. Fehér nyírfák és színes tetejű házak koronázta domboldalon furcsa emlékmű. Kőtalapzaton egy katyusa. Annak emlékére, hogy Ukrajnában először ezen a helyen használta a Vörös Hadsereg a reaktív sorozatvetőt. Grisa újra elemében van: — Nézzék, a vezetőfülke micsoda ócska bádogikaszni... De a platón a vezetősínek és a lövedékek! Azok aztán igen! És ez volt a lényeg, nem a szépség ... Persze, azért még így is furcsa, hogy ebből alakultak a mai rakéták... — Tulajdonképpen —> kérdeztük régi gondolatunkat kimondva — miért hívták a katyusát katyusának? — Népi elnevezés Van ugyanis egy dalunk: Katyusa az erdő szélén, vidáman enakel. No, olykor még hegedű is kíséri, lárma, zsivaj gás halMk... Ezelk a mi estélyeink.”) Késő délután volt, mire kirándulásunk utolsó állomásához értünk, a tájmúzeumba. Ahol nem a mammutesontváz, nem a tizenegyedik századi szobrok, nem a polgárháború emlékei, még csak nem is a negyvenhármas esztendő dokumentumai ragadtak meg bennünket elsősorban. Hanem egy fél évszázados traktor. Egyszerűnél is egyszerűbb, ormótlan, nehézkes alkotmány — de gondosan megtisztogatva, érezhető szeretettel kifényesítve. A harmadik volt a harkovi traktorüzemben készült gépek sorában. Múzeumi tárgy lett belőle. A munka megbecsülésének szép példájaként. . Poltavában az is közismert, hogy a különös kiállítási darab első traktoristája ma is él Nyugdíjas valahol a közelben. > Grisa szava jutott az eszünkbe, amit a gyikanykai domboldalon a régi kátyújáról és a modem rakétákról mondott. Az elmúlt fél században a harkovi traktort is felváltották az erő- géo-rakéták a földeken ... Daniss Győző — Sered! János (Folytatjuk)
